...

Laza hétvégém volt, D Gyömrőn segédkezett, esős idő egész hétvégén, kettecskén voltunk én meg Philip, hát nem mondom néha azért az agyamra ment, hogy folyamatosan játszani, sétálni kell, de másik percben meg agyonimádtam. Gondolom ilyesmi mikor gyereked is van... jó, rossz és mégis imádod. De mégis tolnám még ezt bár nem tudom meddig tolható... Leginkább az előző heti szarvasi ki-rándulás ébresztett rá, hogy én még nem vagyok készen a gyerekre, főleg nem 2-re. Csak néztem Editkét, egyik szeme egyiken másik a másikon, az egyikkel játszani, a másikat etetni... és ez így ment 2 napon át. Igaz a kutyára is, de mégis az lazább :)) jajj most nagyon gonosz és önző és egoista vagyok...

Elkezdtem megint intenzíven olvasni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen sokat tud adni egy könyv. Most Pearl S. Buck: A boldogság ára c. könyvét olvastam ki. Egy hagyományos kínai család életéről amit akár bármelyik100 évvel ezelőtti európai családra is szabható. Legtanulságosabb mondanivalója, hogy mindenkinek van saját küzdelme, a szülő, a barát, a házastárs, a gyerek csak elkísér, támogat vagy hátráltat, de a végére egyedül érünk el, mert igazából magányos lelkek vagyunk és senki nem fogja megérteni legbensőbb gondolatainkat, vágyainkat mert mindenkinek megvan a sajátja. És talán ezért kell tisztelni és szeretni azokat akik körülvesznek minket közvetve vagy közvetlen :)) egyediek vagyunk és megismételhetetlenek!!!

Következő könyv Maupassant: Egy asszony élete gondolom valami hasonló mondanivalóval :)

Kánikula

végre elhisszük, hogy nyár van!!! Ma 10 hónapos Philipke!


Vége a vizsgáknak, szünidő van!!! Néha el se hiszem, hogy mögöttem van már egy év, igaz nem teljes sikerrel de azért már ez is nagy dolog nálam, hogy a sok vizsga nem riasztott el. Szerencsére nem minden tanár szorongatta a torkunkat, de azért voltak bőven. De ez is gondolom csak az iskola, szak hírnevét erősíti... mert ez is fontos :)

Fura ez az év, mert irtó gyorsan telik és nagyon sok minden van a fejemen és bár 2 hete lazulok nyomaszt, hogy folyamatosan a fejemen van valami.

Nem voltunk sehol még igazán (nyaralásra gondolok) egy laza hétvége Domonyvölgyben, egy kis sütögetés Dorciéknál) aztán csend, ma lemegyünk nővéremékhez (van medencéje) és jövő hétvégén meg Szarvasra... viszont a közvetlen közelemben már megjárták Párizst, Londont :))
Unokahúgomék Bulgáriába, Dorci-Kata Erdély (sajnos Isztambul helyett) mi meg megyünk haza esküvővel kapcsolatos dolgok előkészítésével. Lehet sokan megvetnek ezért és furcsállják, de szívesebben elmennék egy hét nyaralásra a tengerparton mint lagzit csinálni!


Soha nem voltam egy lagzifüggő, nem érdekelt, hogy menyasszony legyek hófehér habos-babos ruhában... én ettől modernebb kiadás vagyok. :)) meg hát már férjnél vagyok ez amolyan kis ráadás, de tennem kell a dolgomat, úgyhogy már kinéztem, hogy kb milyen ruhát is szeretnék csak tudom bajban leszek, mert nem olcsók, a legrondább is 50 ezertől kezdődik (kölcsönzés)


Folyt.