Születés

Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 grammal több volt mint Szonja :)

Jó rég nem írtam ide márpedig egy csomó minden történt 2 hónap alatt, egyik az, hogy a világunk kicsit kifordult önmagából január óta, a másik meg ugye a terhesség vége, szülés... 

Nem igazán a legmegfelelőbb időpont egy új élet születésére, de hát a gyermek nem válogat mikor jönni akar jönni fog. És igen aggódom a jövőjükért bár nem biztos, hogy nem lesz jobb világ, de hát az ember mindig azt sajnálja ami neki jó volt. Én úgy érzem nekünk jó volt. Nagyjából megvan amire szükségünk van és megvolt a szabadságunk kevés félelemérzettel. Most hát nyakunkon a korlátozások és a félelem, hogy ez a pandémia tönkretesz mindent. Még ha nem is egészségileg de gazdaságilag... ez olyan mint egy háború csak épp nem tudjuk ki ki ellen harcol azon kívül, hogy próbáljuk elkerülni a fertőzést. Rengeteg elmélet született arról, hogy hogy is került ki ez a vírus és miért is hálózta be a világot... mindenben lehet valami és lehet soha nem tudjuk meg mi az igazság. 

Türelmesen ki kell várnunk a végét.

Szóval a terhesség utolsó trimeszterét magas vérnyomással vittem végig ami azért volt baj, mert fehérje is volt a vizeletemben így eléggé toxémia gyanús voltam. Szerencsére az extra vizesedés elkerült így napi 3x1 dopegytel kihúztam 150-159/100-as vérnyomással. Aznap reggel is folyamatosan mérték figyelték, mert hirtelen 170 is lett egyik pillanatban, gondolom az élmény, hogy hamarosan szülni fogok kicsit megdobta... de visszatérve március 22-én felporszívóztattam Danival a házat, portörlés mivel egész nap már minden nagyon teher volt, ráadásul sokat keményedett is pocakom, tudtam hogy időjárás változás lesz meg hát talán éreztem valamit. Hajnal 4-kor éreztem meg az első enyhe fájást amit wc-zés követett és lassan de biztosan elkezdett rendszeressé válni.

5-kor keltettem Danit én közben lezuhanyoztam meg összeszedtem a cókmókomat így 6 körül be is mentünk a klinikára. A vészhelyzet miatt Danit még nem engedték fel csak majd ha elkezdődik a vajúdás, szülés. Szegény ült egy ideig az autóban, de aztán pisilhetnék lett így hazaugrott. Közben én már 5cm-re nyitva így elkezdődött a szülésre való felkészítés. Közben meg persze jól elmúltak a fájásaim a papírmunka alatt. Ctg alatt is kb 1 alkalommal volt valami. Mire a dokim leért én már kivécéztem magam az adott kúppal, ő megrepesztette a burkot és mondta, hogy már 7 cm. És hát megint elment. 8 előtt bekísértek a szülőszobába, hogy ott várakozzak ctg rámkötve, szóltak hogy hamarosan rákötik infúzióra az oxitocint, szóljak a férjemnek... Dani persze még itthon volt. 

8.15-kor kötötték rám és aztán nem volt megállása a fájdalmaknak. Sorban, egymás után törtek rám, elviselhetetlenül, ráadásul még Dani sem volt bent úgy éreztem, hogy kész ezt én nem fogom bírni. A kábító gázt persze használtam, de az igazából arra jó, hogy eltereld a légzéssel kicsit a figyelmedet a fájdalomról ami persze lehetetlen, de kapaszkodtam belé mint egy mentőövbe.

Dani félre érkezett meg, és 9-kor megszületett Dalma :) hát 2 éve is ezt mondtam az igaz, de most már biztos vagyok benne, hogy én ezt mégegyszer nem bírnám ki. Igaz, hogy rövid volt, de túl intenzív volt. Szóval szüljön az akinek két anyja van. Természetesen szó sem volt császárról vagyis semmilyen téren nem szerettem volna ha az lett volna a végkimenet. Egyetlen tényező befolyásolhatta volna, ha túl magasra szökik a vérnyomásom. Szerencsére nem tette, viszont szülés után megint megmaradt ami talán most kezd normalizálódni. Egyúttal a fogyásom is csak nemrég indult be, mivel szüléssel csak 4 kiló ment le szinte csak a baba meg a méhlepény meg hát a magzatvíz. 67 kilóval jöttem haza 26-án és ma reggel voltam 62,5 remélem ez a ritmus megmarad és megszabadulok a plusz kilóktól, de legalábbis szeretnék 60 alá menni mindenképp. 

Hasam is szépen megy lefelé, persze nem olyan gyorsan mint Szonjával, de elégedetlen sem vagyok.

Már a régi biztos nem lesz legfeljebb ha nem állok neki ezerrel hasizomgyakorlatokat végezni :D

Dalma szépen szopizik, már majdnem fél kilót hízott itt a lassan 2 hét alatt. Nagyon kis ügyes. Alszik, eszik, alszik, eszik... jó persze azért van fent meg megfigyeltem, hogy nagyon hasonló a két leányzó alvási szokása. Nehezen alszanak el, de aztán bomba robbanhat. A szopizás az ami eltérő picit, mert talán Dalma kicsit komforszipizósabb, Szonja seperc alatt kiszippantotta ami kellett neki és kész annyi elég is volt. Ez volt hogy 5 perc volt. 

31-ik hét

https://spimonique.blogspot.com/2017/11/31-ik-het.html

Súlyom 67 körül van tehát pontosan 10 kiló plusz van rajtam. Első terhesség előtti súlyomhoz viszonyítva 12 bár még mindig azon vagyok, hogy már nem igazán szeretném az 55 kilót. 1,67 magas vagyok, az ideális elvileg -10 kiló tehát 57. Mivel Szonjával szülésnél pont ennyi ment le kicsit meghökkentő, hogy amit 7 hónap alatt szedtem fel az pár óra alatt le is menne :D bár minden fogyás hasonló ütemben zajlana. Még nem tudni most hogyan lesz, azért 2 évvel öregebb lettem így az anyagcserém is és nem beszélve a hormonokról. Alapjáraton bízok a genetikában, csak nem hagy cserben 41 évesen. Nincs kedvem elkezdeni már most diétázni... de persze nem akarok plusz kilókat magamon, mert egyszerűen nem bírom. Alig mozgok, nem áll jól semmi, nem kapok rendesen levegőt...

Kezd mindennapos lenni a pocakkeményedésem, kezdek vizesedni, a vérnyomásom még változó van hogy 130, van hogy normál 120. Fehérje volt legutóbb a vizeletemben, kiváncsi leszek jövő héten is lesz. Kicsit aggódom a terhességi toxémia miatt mivel hajlamom van rá. Utolsó pillanatban is felmehet a vérnyomás mint ahogy felment nekem szülésnél. Most már tudom fogadott doki tuti nem engedte volna meg így a hüvelyi szülést :( és én szeretném Dalmát is úgy megszülni. De persze az a legfontosabb, hogy vele minden rendben legyen így velem is. Meg hát ott van Szonja is. Ha nem is lenne alapösztöne az embernek az élethez, ha van gyereke minden idegszálával ragaszkodni fog hozzá hiszen ők az élet. Minden idegszálam azon van, hogy minél több időt töltsek itt a Földön velük.

12-én megyek a 32-ik heti ultrahangra. Hihetetlen, hogy ez az utolsó előtti kb. Eltelt ez is. Bár néhanapján egész lassúnak érzem. Rosszul alszom az éjszakai pisilés miatt így természetesen a közérzetem sem igazi és ráadásként ugye itt van Szonja a maga elevenségével. 

A fürdő kialakítás is folyamatban még, már 3 hete és még mindig nem látom a végét. Úgy látszik  a terhességek vége nekem már csak így telik. Néha egészen letudok lombozódni, leginkább a napok egyhangúsága miatt. Tél van, terhes vagyok és egy két éves gyermek mellett nem sok énidő adatik. A sofőrsulit is halasztanom kell, mert nem volt igazán kényelmes nagy hassal mínusz fokokban neki indulni. A másik meg Dani ahogy eleinte mind rágta a fülemet érte, most meg azért, hogy halasszak... nem tudom hogyan lesz két gyerekkel több időm és energiám, de szükséges. Másképp megbolondulok itt. Nagyon leegyszerűsödött az életünk és Dani nagyon jól elvan így. Neki ott a munka, a vele járó dopping meg fáradtság meg ugye mink. Nekem meg gyerek, kutyák, macskák, háztartás. És bár jó, hogy vannak itt az anyukák, de szellemileg nem igazán elégít ki a társaságuk. Kedvesek, aranyosak és tényleg hálás vagyok, hogy nem érzem magam egyedül, de hiányzik valami... ami Pesten megvolt. De azt is tudom, hogy ott sem lenne már semmi olyan mint azelőtt, és azt is tudom, hogy csak újra én én kell legyek. Mert most énem egy nagy része elvan tűnve, a mindennapjaim arról szólnak, hogy teljesítsem anyai teendőimet. Ez kicsit begubózás is akaratlanul és közben meg telnek a hónapok, az évek. Ez bevallom néha nehéz nekem. Nem vagyok az a típus aki csak a jövőnek él, természetesen vannak tervek, de én nem tudok teljesen egy közeli vagy távoli jövőképnek élni. Nekem számít a ma, a holnap, a tavasz, a nyár... ez erősít. 

27-ik hét

Végre vége az évvégi őrületnek. Nagyon szeretem a karácsonyi előkészületeket és magát a karácsonyt is, de valahogy a szilveszter már nem az én bulim. Ez nagyrészt abból fakad, hogy évek óta itthon ülünk a kutyák és most már a gyerek vagyis idén már a gyerekek miatt. A másik ami nagyon zavar a rengeteg civil tüzijátékozás vagy akár petárdázás. Utóbbi be is van tiltva és az előzőt is időszabályok közé van szorítva amit persze sokan nem tartanak be. Nem beszélve akkor arról, hogy mennyi állat megy ilyenkor világgá... részben a durrogtatásnak köszönhetően, részben meg a gondatlan gazda hibájából. És bár a csapból is ez folyik, hogy ez a semmire sem jó, de kurva hangos szórakozás mennyi kárt csinál, az emberek többsége még mindig ragaszkodik hozzájuk. Az embereknek sem kellemes akik érzékenyek a hangra pl. autista, csecsemők, öregek. 

Ok 10-15 évvel ezelőtt én is megnéztem, de hát az ember fejlődőképes és az internetnek hála nagyon sok információhoz jut ami azt feltételezi, hogy a tudatunk tágul és fejlődünk... de sajnos erre nem mindenki képes. Szóval nekem így nekem az év vége nem egy felhőtlen, szórakozós este és mindig várom a másnapot, hogy az élet rendeződjön. És minden tiszteletem azoknak akik fáradtságot nem kímélve szedik össze a kóborló állatkákat.

Dalma sokat mozgolódik és olyan mintha folyamatosan éhes lenne :D legalábbis most az ünnepi napok alatt a zabálást ráfogtam. Jövő héten esedékes a cukorterhelés és ultrahang is. Lassan belépünk a 3-ik trimeszterbe. 

A karácsony csendesen telt és már nagyban készültünk Szonja szülinapjára. Valamit tudott ez a lány, hogy korábban jött még az ünnepek lezárása előtt, így egy folytatólagos ünnepi időben ünnepelheti a szülinapját mindig. Ráadásul mindkét éve eddig hétvégére esett így a tényleges napon tudtuk megünnepelni. De fárasztó volt. Nem kenyerem a panaszkodás, de egy kétéves mellett, 6 hónapos terhesen vendégül látni ennyi embert nem egy leányálom. Mert nem egy napról szólt hanem három nap volt igazából a vendéglátás ami folytatódott és tegnap ért véget. Megkönnyebbültem. Ebben az időszakban nagyon fontosak a napi beosztások, napi rutin, hogy minden a maga idejében történjen zavaró tényezők nélkül. Hát így volt egy kis felborulás, Szonja igazából nem is aludt du ezeken a napokon, folyamatosan felvolt pörögve. De persze jó volt együtt lenni, csak fárasztó.

A másik amivel mindig folyamatosan szembesülök a gyereknevelést mindig más jobban tudja. Kívülről olyan könnyű ítélkezni, szerintem ez is a modern kor vívmánya rossz értelemben. Egy anya a mai világban nem csak önmagának ami önmagában is nehéz, de a külvilág szemében is meg kell felelnie, amit persze nem lehet így folyamatosan kivan téve mindenféle kritikának, megjegyzésnek.

Tökéletes ember nincs így tökéletes anya sincs vagyis szülő. Aki erre törekszik az csak magának alkot pár depresszív időszakot. Meg mindenképp másképp csinálja. Mindenkinek más a fontos és más a lényegtelen. És ugye van az általánosítás, könyvekben levan írva, hogy mi jó a gyereknek, mi jó a pároknak, mi jó a családnak. De az élet nem egy pszichológiai témájú könyv, nem sablonok vannak benne, hanem emberek, egyedi tulajdonságokkal, egyedi érzésekkel. 

És most én is "ítélkezem" vagy konklúziót levonok, mert van hogy úgy érzed ismersz egy ember kívülről, belülről, de ahhoz, hogy meg is értsd teljes valójában ismerned kell a felmenői szokásait, gyerekkorát... nekem most áll össze a kép, hogy az ami néha zavaró Daniban az egy hozott, megöröklött tulajdonság. Ez pedig a félelem. Félelem az új dolgoktól, félelem a kritikáktól, úgy unblock ez egy végigvonszolt frusztráció... persze ennek is van pozitív hozadéka hiszen egy teljesen szabálykövető egyéniség akit megrémiszt még a gondolata is, hogy ne a keretek között éljen. Viszont  a negatív is van, mégpedig az, hogy soha semmilyen időszakában nem tud teljesen önmaga lenni. És ez pl. nagyon is örökölhető, mert mindent továbbadunk. Konkrétan Szonjának kb meg sem volt szabad mozdulnia, mert folyamatosan ez hangzott el, hogy nem szabad, ne csináld... bár ő még kicsi és nem igazán fogja fel a tiltásokat még, de úgy gondolom minden rögzül az idő során. A Dani nővéreknek a lányát aki most 14 éves és akivel egy rövid párbeszédet még nem tudtam folytatni születése óta, mert ha hozzászólnak kb már akkor menekül. Kiskorában nagyrészt a mamával töltötte a mindennapjait, társaság nélkül. Nincsenek barátai, egy sem. Felekezeti iskolában tanul ahol eléggé megkövetelik a tanulást így szegény kislány kivan téve a mindennapos félelmeknek, mert nem tudja magát képviselni, árnyék lesz. Nagyon szorgalmas, jó lelkű de egy kis virágszál akit ha megfújnak már letör. De ugye ott van az anyuka, aki a maga kis 148 centijével eléggé vehemens és arra hivatott, hogy megvédje a lányát mindentől, de tényleg mindentől. Még az egykori, egyetlen legjobb barátnő is le lett pattintva, mert rossz kislány volt ezért inkább nem barátkozhatott vele a Nati. Játszótérre nem jártak, mert ott előfordulnak cigány gyerekek, (mellesleg Budakeszin, ahol szinte egyik legmagasabb az ingatlanárak Pest agglomerációjában, tehát eltudom képzelni mennyi kisebbségi engedheti meg magának, hogy ott lakjon) és a 14 éves kislány még mindig a szintén kamaszodó  öccsével kell osztozkodjon egy szobán, hogy még hírből sem ismerje meg a felnőtt élet magvait. Az öccse egyelőre az internetes játékok világában él már pici gyerekkora óta, de ő hozza azt a minimumot amit ad magából a társas érintkezésben. De tényleg a minimumot. Sajnos ez is generációs hiba, rengeteg főleg fiú gyermek így éli mindennapjait az online játékok világában. Kockafej?!

És ami nem vitás a szülők részéről ténylegesen szeretetből történik, az anyai kéz folyamatosan ott leng, hogy megvédje pici gyermekét ami szép és jó, de élhetetlenséget szül. És ami eléggé általános a világunkban, hiszen a mai generáció nagy része egyszerűen infantilis, kényelmes és magának való. És ami szomorú, hogy a jól szituált szülők gyerekei ezek és a másik oldalon meg ott van az ellenpólus aki arra buzdítja gyermekét lépj át mindenkin, akár lopva, akár csalva, de érvényesülj. Jó lenne birtokában lenni annak a tudásnak amit régen a többgyermekes anyák tudtak, hogy arra nevelni a gyereket, hogy igenis megállja a helyét a világban, tisztelni azokat akiket igenis kell tisztelni, osztozkodni és megalkudni a kellő időben, kellő helyen, igenis néha vannak rossz időszakok, kivédhetetlen, barátok, család nélkül nem élet az élet, és hogy a félelmeink nagy része mennyire visszatartanak a tényleges élettől. Burokban élni nagyon kényelmes, de ez vegetálás. Egy okos gyermek szorgalommal, kiegyensúlyozottsággal bármit elérhet, a szülőnek nem az a dolga, hogy kicsikéje előtt teljesen kitapossa az utat és minden akadályt elgördítsen... hanem, hogy bátorítsa és próbálja a helyes úton tartani... amúgy ez tök nehéz megvalósítani, hogy középúton maradni. Légy elég laza, de ne annyira, hogy aztán szarjon a fejedre, légy elég szigorú, de ne annyira, hogy mindenféle sérelmek maradjanak benne, légy nagylelkű és önfeláldozó, de ne annyira, hogy egy élhetetlen, egoista kis emberkét szabadíts a világra. Adj meg neki annyit, hogy ne azt érezze, hogy mindent megkaphat, hogy neki jár, de ne is vessse szemedre, hogy a semmivel indítottad útnak... szóval az okos gyereknevelés nem olyan könnyű és tényleg mindig a kívülálló az "okosabb" és a hibákat mindig a másik csinálja. Egyet tudok, hogy nem tudom mi lesz Szonjából, az intelligenciáját sem tudom még felmérni, azt sem tudom, hogy szorgalmas lesz e, vagy elég okos, de azt mindenképp szeretném elérni mindkét gyerekemnél, hogy kiegyensúlyozott, önmagát érvényesíteni tudó, jólelkű, igaz ember legyen. Mindegy, hogy mivel fog foglalkozni, csak találja meg a helyét a világban,   szeressen, olvasson sokat, barátkozzon, utazzon, mozogjon, sportoljon, ne féljen önmagától, az emberektől, az új helyzetektől. Mi most nagyon is kellemes időszakot élünk az emberiség történetében, nem biztos, hogy ez a jövőben is így lesz, lehet sokkal de sokkal nehezebb lesz az élet maga. Szóval nagyon sok klasszikus hibát ejtek nevelés terén, közel sem vagyok tökéletes anya,  ahogy tökéletes feleség sem, de önmagamat adom, és a gyerekemet önmagáért szeretem. Szeretem vidámnak látni, hogy élvez mindent amit csinál, hogy jóízűen nevet, hogy kimutatja szeretetét és nemcsak nekünk, szeret gyerekek, emberek közt lenni, nem gond neki ha felülünk a koszos buszra vagy vonattal megyünk Pestre, máshol alszik, idegen emberekkel találkozik... igen nézi a mesét, mert egyedül nem tudom kordában tartani és minden pillanatban szórakoztatni, nem hordtam babaúszásra pedig azt fontosnak tartottam, nem járunk ezerféle foglalkoztatókra és ezer olyan dolgot nem csinálunk amitől szupergyerek lenne, de vállalom ezeket a hibákat is... hiszen ez a poszt tűnhet ítélkezésnek, de védekezésnek is hiszen folyamatos családi intrikáknak vagyunk kitéve Dani családja részéről, ami nagyrészt rólam lepörög, mert így neveltek vagy ilyen a habitusom de nem tudom Danit ez mennyire érinti... nem szeretném, hogy középen álljon és ide-oda hajlongjon ahogy épp a szél fúj. 

25-ik hét

Pontosabban 25-ik hét és 6 nap. Már majdnem 26-ik hét. Nem sietettem, de igazából a doki szerint is minden hét ajándék ha letelik. Igaz ez most kicsit a túlélésre koncentrálunk, de valahogy nekem ez az élet is már erről szól nagyrészt ha körbenézek.

Kicsit rég írtam, igazából a szétszórtságom az oka, no meg az időhiány. Bár említésre méltó olyan sokminden nem történt. Inkább csak telik az idő, amit betetőzött az ünnepekre való készülődés.

Vagyis de történt, megegyeztünk a kisebbik lányunk nevében Danival, egyik nap nagyon kiakadtam, hogy ő nálunk még mindig csak tesó, így lett (lesz) Dalma a neve. Szóval Dalma megkapta múlt héten a tüdőérlelő szurikat és a bűvös 24-ik hetet átlépve már minden esélye megvan, hogy ha bármikor jönni akar akkor készen áll. Remélhetőleg. Most a február eleje a nagy cél, mert akkor töltöm a 7-ik hónapot, de természetesen az lenne a legjobb ha normál időben jelentkezne. Az apja egy hónappal korábban jött, Szonja két héttel úgyhogy lehet amúgy sem tudná kivárni a megfelelő időpontot. A Suba név kötelez a sietségre, megjegyzem ez az apjában mindmáig benne van és ahogy Szonjában észrevehetőlég szintén jelen, hogy türelmetlenek és sietnek.

A cukorterhelésen nem tudtam túl lenni a tüdőérlelő szurik miatt, mert a doki azt mondta inkább ne menjek a napokban, mert egekben lesz így január elejére kellett tolnom ki. Még belefér, de már nagyon szűkösen, ráadásul itt a településen csak csütörtökönként van vérvétel és hát semmi kedvem bemenni Szegedre korán reggel és ott tölteni órákat. Dalma nagyon kis mozgékony odabent, talán lehet már nem emlékszem, de nekem élénkebbnek tűnik mint Szonja volt. Olyan néha mintha tényleg kiakarná rúgni a ház falát. Mondjuk most még van is helye. 64 kiló vagyok, (7 kiló plusznál járok) hasam jó nagy de hát még remélhetőleg messze a vége. 

Az ünnepekre való készülődést elég hamar elkezdtük, legalábbis én, de persze aztán megint belecsúsztunk rendesen. Ez kicsit ingerültté is tett, mert egy közel 2 évessel nem könnyűek a mindennapok, főleg ha még nátha, fertőzés is társul hozzá. Amióta megkezdődött a szezon úgy érzem mindig valami légúti fertőzéssel küzdünk. Szerencsére láz meg más komolyabb nincs, de akkor is bosszantó meg hát én is rendre elkapom. Ez most az utolsó ráadásul nagyon durva, mert brutális migrénes fejfájás is társult hozzá. Nem is tudtam volna Panadol nélkül átvészelni annyira durva volt.

Úgyhogy nem tudom mi legyen a bölcsivel, mert most jön keményebb időszak e téren, influenza stb. és nagyon nem szeretném az én állapotomban így hogy már lassan belépek a 3-ik trimeszterbe még ezt is pluszban. 

No és végre elkezdhettem a gyakorlati vezetési órákat, természetesen ezzel sem terv szerint haladok, mindig közbe jön valami, de hát ez van, rajta vagyok. És jövőre elkezdjük a "vendégfürdőszoba" megcsinálását, szerencsére kívülről is megoldható a munkák nagy része így nem lesz felbombázva minden. Megjegyzem most nagyon nem vágyom erre. A fürdőnk így lehet el is marad nyárra, mikor több időt tölthetünk kint a gyerekekkel. 

Néha nosztalgiázva gondolok a múltbeli életemre, hogy milyen kényelmes is volt, kevés korláttal. Természetesen nem cserélném vissza, de örülök igazából, hogy az a nyugis időszak így kitolódott.

Mert ez már egy másik dimenziója az életünknek. 

Az ünnepek nem úgy alakultak ahogy én szerettem volna, én családi napokat szerettem volna tartani, de tény ez amióta leköltöztünk nehézkesebb főleg persze Daninak. Neki egy porcikája sem kívánja a kimozdulást. Mindig ilyen volt, de Pesten nem volt pardon, nem töltöttük nélgyfalközt ennyire a napokat. Mert hát még a hétvégéket is így töltjük, én megértem, hogy munka meg hát öregszik és kell a pihi de ez messze nem pihenés hanem begubózás. És nagyon nem szeretném a gyerekeimet ennek kitenni. Egy normális érzelmi fejlődéshez igenis kellenek az élmények, az emberek, az utazások. Sosem értettem és nem is fogom megérteni azokat akik e nélkül is simán leélik az életüket... egyedül, nyugiban majd lehetünk eleget a sírban. Vagy öregen, már ha megérjük :) bár nekem akkor sem lesz szándékomban 4 fal közt üldögélni. Majd legfeljebb külön utakon járunk vagy nem tudom. Most egyelőre inkább én alkalmazkodom, mert hát állapotos vagyok és Szonja is kicsi így már nekem sem komfortos csak úgy elindulni. De hiányérzetem van rendesen.

Szonja hétvégén tölti a 2-ik életévét, szokásos összejövetel lesz nálunk, aztán majd jövőre már tervezem a kis barátaival is az ünneplést. Az picit tél lévén kicsit nehézkesebb lesz mintha nyári napon született volna, de majd valami zárt hely is megfelel.

20-ik hét

Ma léptem a 20-ik hétbe. Súyom még mindig 62,5 igazából visszaolvasva Szonjával való terhességemnél majdnem ugyanott tartok, akkor 6 kiló volt félidőben, most 5 kb. 

A Babóca nagyon erőteljes mozgásokat végez időközönként :) ilyenkor tényleg mintha egy alien költözne a hasadba. Már nagyon ritkán veszem elő a kölcsönkapott dopplert. Szerencsére jól van, genetikai ultrahang szerint is minden rendben és a prena teszt szerint is okés. Nagyon megkönnyebbültem. Ez a baba nagyon kis ügyeske és nagyon akar a világra jönni :)

És már az is kiderült, hogy biztosan lány... sajnos a nevek terén hadilábon állunk, mert Daninak nem jön be a Dorina így most vacillálunk, ez nagyon fura, mert Szonja egyből Szonja lett, igaz kb ilyenkor tudtam meg nála is, hogy minden valószínűség szerint lány. 

Suba Dorina

Suba Dalma

Suba Léna

Suba Frida 

Suba Karina

Suba Freja (Freya)

Kezdenek megint húzódni a méhszalagok és volt néha, hogy erősen bekeményedett a pocakom, de aztán mg hatására szerencsére minden enyhült.

Egyetlen negatív dolog, hogy rövid a méhszájam az ilyenkor normálishoz képest, így veszélyeztetett terhes vagyok, mert a koraszületésnek így nagyobb az esélye. De azt mondta a doki addig nincs gond amíg nem lesz nyitott. Biztonságképp megint utrogestant kell felnyomjak, ráadásul 3x2/nap, 12 ezret hagytam ott a patikában emiat, persze nem gond csak maradjon még jó sokáig bent. És a lényeg, hogy ne fektessenek be. Szonjával is 32-ik hét után már kaptam tüdőérlelőt, mert nyitott volt a méhszáj és így utrogestan és mg segítségével 38-ik hétig szépen kihúztam. Nagyon profi a dokim, igaz megvan a saját stílusa, de én bírom, a lényeg, hogy nagyon jó szakember és ultrahang specialista. Jó kezekben vagyok, bár a szülés még mindig kérdéses, és még nem is beszéltünk róla. 

Szonja is jól van szerencsére, néha szenvedünk a bölcsivel, főleg ha front van, de általánosságban nagyon jól bírja.Viszont nem nagyon eszik ott. Ez nagyon megnehezíti a napot, mert hazaérve akkor még enni is kell így gyorsan felélénkül és így nagyon nehezen tud elaludni. Már megint felvette a szokását, hogy nem akar az adamoban elaludni ezért sétálnunk kell. És hát a mostani időjárás nem igazán kedvez ennek. De du aludni még muszáj még neki, szüksége van rá. Kint lenni a levegőn is. Nagyon növöget már, kezdi már a babás küllemet teljesen elhagyni. Még mindig nem tudta a 10 kilót elérni, 300 gramm még hiányzik. Hosszra 80 cm kb. Beszélni még mindig nem beszél magyarul csak halandzsázik. Érdeklődő, nagyon jó megfigyelő... igazából sasszeme van a tiltott dolgokra. 

Voltunk fent Pesten, nagyon nagyon jól éreztem magam, köszönöm szépen a lányoknak a feltöltődést és Jolinak, hogy újból szállást adott nekünk. Nagyon kedves és nagylelkű dolog tőle :)

Kedden vizsgázom végre, bár ugye mint minden vizsgánál kérdéses, hogy átmegyek, de reménykedem, mert már nagy késésben vagyok és önhibámon kívül. Már nagyon nagyon hiányzik a jogsi és nagyon nagyon szidom magam, hogy nem szereztem meg korábban. Sokkal korábban. 

És készülődöm lelkileg az ünnepekre meg szülenapra. Kicsi lányunk 2 évet tölti, hihetetlen. Már ennyi ideje velünk van + persze a pocaklakós idő. Életem értelme ő, határtalanul szeretem és minden nap gyönyörködöm benne, hogy milyen kis csoda ő és az anyukája lehetek. 

Dec. 7-én kari fotózás lesz, remélem nem indulok addig hatalmas hízásnak... utána valamikor el kell végeznem a terheléses cukor vizsgálatot. És persze a hónap elején megint doki. 

  

17-ik hét

Ma vagy holnap lépek a 17-ik hétbe. Tüneteim ugyanaz maradt, pisilés. Pocakom már látványos, már tényleg észrevehető mások számára. 61-62 kiló vagyok ami kb 4 kilót jelent, így mintha leállt volna a kezdeti gyors hízás. Remélem ez nem gond. Vérnyomásom sajnos alakul a magas felé, 135 volt legutóbb a védőnőnél és reggeli kávé nélkül. Vizesedni nem vizesedem, legalábbis lábamon, kezemen nem észrevehető, és most fehérje sem volt a vizeletemben. 

18 hetes genetikai ultrahang és a prena teszt lefixálva, Nov. 6. pont a házassági évfordulónkon :) úgy látszik a dokihoz mindig jelesebb napokon megyünk "jó hírért". 9-ik évforduló lesz. 

Tegnap volt amúgy, hogy 16 évesek lettünk Danival, ok  igaz volt benne egy mínusz év, hihetetlennek tűnik.

Amúgy a prena teszt talán felesleges is, túl sok idő eltelt, de mindenképp szeretném már csak a bizonyosság miatt is. Ha netalán baj lenne amit persze nem érzek, akkor tudjunk felkészülni rá.

Letelt a 12-ik hét amikor a félelem az elvesztéstől visszatartott, hogy beleéljem magam az újbóli anyaságba, de ez már a 17-ik hét... Ez a gyermek fejlődik bennem és tudom magamról, ha nem derül ki, hogy súlyos betegsége van ami az élettel összeegyezhetetlen, én nem tudom megöletni. Csak gondoljunk bele, hiszen etikai vega vagyok, hogy tudnám egy ember életét kioltani, főleg a saját véremét. Tudom a down kór egy súlyos rendellenesség, de hát sok betegség lehet ami már szülés után derülhet ki. Súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb. Ott van az autizmus, hiszen egy autista gyerekkel sem könnyebb. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy csak mert down szindrómás én már nem tudnám elvetetni. Ismerem magam.

Másik fontos szegmense az életemnek most: a biztonság elsőbbsége. Magamra is vigyáznom kell, ahogy Daninak is és természetesen a gyermekeinkre. Persze ha minden ilyen kivédhető lenne túl könnyű lenne az élet. Egyik legnagyobb veszélyforrás az autók az utakon, most hogy jogsi megszerzésében ügyködöm ez nagyon fontossá vált számomra, bár ha így haladunk, hogy még vizsgázni sem engednek hülye szabályok miatt nem tudom mikor lesz meg és meglesz e a gyerek születése előtt. Most kb. 2 hét késésben vagyok, mert késtem az utolsó előadásról és azt be kell pótolnom nov.7-én. 

A halálozási statisztikák meg nagyon rémisztőek, főleg a szomszédos Romániában ahol naponta 5-en veszítik életüket balesetben. De M.on sem sokkal jobb. És nagyon nem mindegy, hogy ha túléled is, hogy szállsz ki az autóból. Igen sokat változtam ebben az ügyben, eddig valahogy nem igazán érdekeltek az autók, de hát anya lettem, kötelességeim vannak. Tudom, hogy egy kis Suzuki is elég lenne, olcsó, kevés fogyasztású... de nem akarok egy harmónikában meghalni. Már kinőttem azt a hamis biztonságtudatot, hogy velem nem történhet meg... de sajnos ez bárkivel megtörténhet bármikor. Daninak már 2-ik vérvétele mutatta ki, hogy magas a triglicerid száma, (3,6 neki míg nekem terhesen pl. 1,7 ) így elkezdett diétázni, de úgy néz ki ez nem elég!

A háziorvos felírt neki gyógyszert mivel ez genetikai eredetű is nála. Sokmindent átrörökölt az anyukájától. Ahogy a magas vérnyomást is vagy hajlamot a cukorbetegségre (ami most szerencsére és a diétának köszönhetően normál volt) . Viszont ez nagyon veszélyes a szívbetegségre, stroke-ra... de örülök, hogy foglalkozik vele

Miután a triglicerid-szint – ellentét­ben a koleszterinszinttel – erősen ingadozik, így napokon, sőt egy-egy napon belül is lényegesen változhat, ezért csak is­mételt meghatározás után mondhatjuk ki a magas triglicerid-szint diagnózisát. Triglicerid szűrővizsgálatot elsősorban a ha­si-típusú elhízottaknál, cukorbetegeknél, alkoholt fogyasz­tóknál, vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedőknél, hasnyál­mirigy-gyulladáson átesetteknél, vesebetegségben és a terhes­ség idején érdemes végezni, mindig laboratóriumi vizsgálattal.

15-ik hét

Sokminden nem történt fizikailag, tünet még mindig csak a pisilés, növögetek minden téren, vérzés már szerencsére nincs, de ugye minden nap kérdés, hogy biztos nincs e baj odabent.. bár azt mondják ahogy telik az idő ennek az esélye folyamatosan csökken. De a félelem az mindig ott van. De abban reménykedem, ha baj lenne csak lenne valami fizikai jele. 

Később meg leginkább azért kell félni, hogy megfelelő ideig maradjon is bent. 60-61 kiló közt mozgok így elvileg ott tartok ahol Szonjával hiszen 2 kiló plusszal indultam neki. 

A héten megvolt a genetikus kipipálása, Szonjánál ez az Istenhegyin volt egybekötve a négyes teszt kiértékelésével. Igaz akkor még csak 37 voltam, de igazából akkor is reckiroztam ezzel egy kicsit. 

Persze, mert a mi családunkban nem született down kóros gyermek, se a szoros se a távolabbi tagoknál, és ugye amit nem ismersz legalábbis távolinak érzel azzal nem törődsz! De ez igazából nem mérvadó, mert nem örökletes betegség, olvasmányaim szerint kb 1%-os csak az öröklött tényező ennél a betegségnél. 

Talán korral jár, de egyre jobban foglalkoztat az egészségünk, legfőképp a gyermekeim egészsége. 

A doktornő lényegretörő volt, elmondta, hogy koromból kifolyólag megtiszereződhet az esélyem, pl 100-ból 1 születhet downos baba. 45 éves korban már 1:30.

És mivel már annyiféle invazív és nonvazív eljárás van ennek kiszűrésére igazából minden anyának kötelessége lenne ezeket igénybe venni, kb mint az oltásokat, mert még mindig nagyon sok downos baba születik. 70%-uk meg 37 év alatti anyáktól! 

És persze van egy spektrum kezdve a nagyon enyhétől a nagyon súlyos betegállapotig. De ezt még nem tudjuk kiszűrni. Nagyon sok down szindrómával született emberke majdnem teljes életet élhet, de vannak akiknél nemcsak súlyos értelmi fogyatékos hanem anatómiai rendelleneségekkel is együtt jár. És ki akarja gyermekét betegnek látni?! Természetesen ez csak egy betegség a sok közül... szerintem az autizmus spektrumzavar ugyanannyira megnehezíti a család életét vagy az izomsorvadásos féle betegségektől elkezdve a daganatos megbetegedésekig. Ezekbe rossz belegondolni, mert a félelem nagy úr és hamar megfertőzi a mindennapokat.

Az én esetemben ez a szűrés a legfontosabb, az általános és kombinált tesztek nálam pénzpocsékolás nem is igazán fogadják el csak mint protokoll részét. Marad a drága vértesztek vagy a méhen belüli invazív, vetéléssel is járható eljárás. Az orvosi protokoll a legbiztosabbnak mondott amniocentézist fogadja el, ez a legvégső kimenete a vizsgálatoknak ha pozitív az eredmény. A többi csak lépcsőfok. 

Eleinte hajlottam rá, hogy a genetikai ultrahang kivételével megkerülöm a többit mivel jelentős , nem számolt anyagi költségekkel jár és biztosra szeretnék menni, de aztán meginogtam. Mindig mérlegelni kell a lehetőségeket. A doktornő is mondta nem kell félni, nem olyan veszélyes mint ahogy a közfelfogásban szerepel, de megvannak a szabályai. Egy hét szigorú fekvés, egy hét pihenés és két hét semmi emelgetés. Na itt bizonytalanodtam el Szonja miatt. Én ezt nem tudom alkatomból kifolyólag sem de legfőképp Szonja miatt ezt kivitelezni. Ő csak 21 hónapos és nagyon anyás és fizikai kontakto kereső kicsi lány. Kivitelezhetetlen még így terhesen is, hogy néha ne vegyem ölbe. Vagy ne vigyem ki sétálni, játszótérre. Ismerem magam én ezt biztosan nem tudom szigorúan betartani... a másik meg hogy ha valamilyen formában nem sikerül a levett minta tenyésztése ezt újra megismételhetik... és ez magamat ismerve mind veszélyforrás.

Már 15-ik héibe lepte így számomra csak a quartett teszt maradna, de azt mondta a dr.nő azt felejtsem el az felesleges, attól már sokkal jobb egy jó ultrahang gép és egy jó szakember. Tehát marad a 18-ik heti ultrahang vizsgálat amin már ordítania kell, ha a másik kettő genetikai rendelleneségben szenvedne mivel annak már nagyon erős jelei lennének és a prena teszt basic csomagja ami csak a down kórra korlátozódik. Az 75 ezer plusz a genetikai ultrahang ami 20 ezer. Természetesen ha valami pozitív eredményt hoz akkor marad az amniocentézis, de ez így már kitolódik félidő utánra. Vagyis kicsit késésben vagyok, ha esetleg újból kezdhetném most már nem hagynék ennek időt. Ha tervezett baba lett volna nem is gondolkodnék már az időbeni teszteken. De hát holtáig tanul az ember. 

Másik jobban beleásva ezekbe a dolgokban pénz segítségével igenis nagyon sok betegséget megtudnának az emberek előzni. És nagyon sok emberhez ezek az eljárások még nem igazán jutottak el vagy nem foglalkoznak vele azt gondolva felesleges vagy velük nem történhet meg. De igenis bármi megtörténhet, ezért vannak az oltások ezért vannak a szűrések. Megelőzni a bajt. Ami elszomorító, hogy az ember életében egyik legfontosabb tényező, hogy a gyerekeit egészségesnek lássa pénzhez kötött, sok pénzhet. Egy nagyon sok betegséget kiszűrő teszt, mindkét szülőnek a vérvételével közel 700-800 ezer ft. No mármost ez nagyon sok pénz. De ha úgy vesszük nagyon sok pár egzotikus utazásokra költi egy évben ezt a pénzt. Példának ha elmész Thaiföldre vagy Kubába a pároddal már ez az összeget simán ki kell perkálnod. És ugye összevetve még ha az egyik nem is a legbiztosabb szembe a biztos élménnyel, de értéket tekintve össze se lehet vetni. Vagy ott vannak a drága kütyük, vagy nálunk itt van az idei projektünk a terasz. Hol tudnám összehasonlítani a kettőt, hiszen egyértelmű, hogy a gyerekemet szeretném inkább egészségesnek látni. Persze nem lehet mindent kiszűrni, de már egyre fejlettebb ez a technológia és talán pár év múlva természetes és elérhető lesznek ezek a megelöző, betegségeket kizáró eljárások mindenki számára. Anyukám 4 gyerek születése után sem tudom, hogy kb mikor volt utoljára méhnyakrák szűrésen... vagy emlőszűrésen! Nekünk már ezek a szűrések jó esetben életünk részei. Egyszer minden fejlesztés beleivódik mindenki hétköznapjaiba, de nagyon sok súlyos családi tragédia megelőzhető lenne ha időben foglalkozik ezzel az ember.