Dumaszerviz

pontosan nem tudom mit akart takarni a megnevezés és kinek a szájából hangzott el... Végre hosszú kihagyás után megejtettünk a lányokkal egy beülős estét a tegnap. Az a korsó-pohár sör kicsikét megártott talán mert mostanában ritkán alkalmazom az alkoholizálást. Szóval jól éreztük magunkat...Ezeket a találkozásokat nem szabad hanyagolni :D

4 év apum halála után első alkalom, hogy nem megyek haza halottak napjára...de emlékezni és imádkozni fogok...

Végre

hétvége... sok minden történt sok minden nem úgy alakult de feltöltődöm valahogy...pénteki letargia, szombati mozi, kocsma, családlátogatás, shoppingolás ez a hétvége terméke és két szülinap ma az unokaöcsémé holnap anyukámé.

HAPPY BIRTHDAY to YOU

Pénteken töltöttük D-vel együttlétünk 5-ik évfordulóját. Azért nem 6 mert D úgy döntött egy évig nem kér belőlem. Furcsa de igaz ;) nem bánom azon évben is erősödtem és együtt lakhattam Katával ami nagyon klassz volt és sok minden hiányzik ami a mi kis együttélésünkhöz tartozott és persze a többi...;) De úgy érzem ez az 5 év nagyon értékes és szép volt sok hangulatot, érzést, élményt megélhettem D-vel és úgy érzem még nem fulladt ki még ha vannak mélypontjaink is néha. Ő lelkitárs is és ez fontos nagyon fontos. Min. még ennyit kívánok magunknak ;) persze a holtig tartó az örök érvényű és remélem lesz erőnk végigvinni. Kár lenne elveszni hagyni. De az élet buktatói néha eséssel járnak...erő és intelligencia...

Tegnap du. elmentünk a Puskin-ba Pippa Lee négy élete c. filmre. Nekem nagyon tetszett! Nagyon átjött a főszereplő Robin Wright játéka, nem értem miért nem foglalkoztatottabb. Nagyon szép és nagyon jó színésznő. Nem mellékesen a férje Sean Penn az egyik kedvenc színészem. Érdekesség nekem még a filmről, hogy a rendezőnő Arthur Miller lánya és Daniel Day Lewis (aki szintén egyik kedvencem) felesége és a film producere pedig Brad Pitt. Szóval csillagos gárda...

A film után sétáltunk D-vel egy keveset a kicsit kihalt városban legalábbis nekünk annak tűnt, mert a kávézók, kocsmák olyan üresek voltak. Kikötöttünk a Szimplában egy-egy sörre és zsíros kenyérre. Én nem tudom, de ott mindig olyan jól tud esni...beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk és mikor már a szomszédos 50 fős német team kezdett elviselhetetlen hangzajban örülni pár paprika füzérnek inkább leléptünk. :D
Ma vasárnap elugrottunk Budakeszire nem mintha itt lenne a közelben mindig idegtépő az útélmény. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, megjegyzem Vilike egyre jobban kinyilvánítja férfiúi fölényét még hiszti terén is. Nagyon drága...:)
Sajna a rucibeszerzési körutam pont olyan haszontalan volt mint múlt héten. Semmi. Pedig még az utált West End-be is belátogattunk.

Itthon megnéztük a Hotel Ruandat kemény film. Sokszor elpityeregtem magam a film alatt és tudva, hogy megtörtént esemény érzékenyen érintett egy olyan ember tettei aki önzetlenül megment több mint 1000 embert. Mi meg hasonlóan érezhettünk mint a buszon lévő akik szerencsés "fehér" emberként sajnálkozva de kezüket széttárva néznek ki a busz ablakán, mert őket kimenekítik. És közben meg még elkattan egy fényképezőgép is sőt még egy "fehér "kutyus is a buszon sajnálkozva néz ki, kicsit nagyon drámai volt a kép, szóval ez hogy '94-ben megtörténhet még ha Afrikában is!!!
*1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában, melyről a modern világ szinte tudomást sem vett. Alig 3 hónap leforgása alatt közel 1 millió embert mészároltak le. Megesik, hogy a tragédia árnyékában hősök születnek. Ilyen hős volt a ruandai polgárháborúban Paul Rusesabagina, a Mille Collines hotel vezetője (Don Cheadle), aki több mint 1000 - a film szerint 1268 - reményvesztett menekülő honfitársa életét menti meg azzal, hogy italért cserébe "megvásárolta" őket a szállodában tartózkodó katonáktól, és menedéket nyújt nekik az általa vezetett hotelben. Az egyetlen telefonvonalon, amit nem vágtak el a hutuk, faxot küldött Bill Clintonnak, valamint tájékoztatta a Belgiumot, és Franciaországot a hazájában zajló borzalmas eseményekről. A könyörtelen események közepette egy hétköznapi ember, családja iránti szeretetétől vezérelve, nem hétköznapi bátorságról tesz tanúbizonyságot.

Összegzés

Végre enyhülő időjárás...bár szombaton a suliban nem úgy éreztem, mert sztem minimálisan engedték meg a fűtést és kicsit bedideregtünk. A múlt hét azzal telt, hogy túléljem az időjárást sehol meg nem fordultam, nagyjából a program az orczy út és váci utca között zajlott. A hétvégém mint mindig kielégítően sikeredett: szombat du-ig suli aztán mozi Katával és Dorcival a WCC-ben ahol még jó pár ezer ember próbált szintén moziba jutni. Tömeg feeling bár itt mindig az tapasztalható...
A film: The ugly truth 8/10 a maga műfajában. Aranyos film, másfél óra szórakozás igazi szombati csajos mozi megfelelő poénokkal, kifigurázva mindkét nemet és szerepéből kiindulva még olyan pasik is vonzóak mint Gerard Butler akinek általában de a filmben is kissé mindig felfújt másnapos arca van, de... a többi gondolatom már nem nyilvános...

A vasárnap késői ébredéssel délutáni vásárlással vagyis inkább nézelődéssel telt mivel még mindig nincs határozott elképzelésem, hogy miben is fogok megjelenni a Tibiék esküvőjén meg ugye egyáltalán megfogunk e jelenni. Ennek hátterét itt most nehezen tudnám kifejteni, de néha előfordulnak olyan helyzetek mikor barátok kerülnek langyos összetűzésbe mikor szóváltás helyett csak visszavágsz a barátodnak jogosan vagy nem jogosan csak ezzel lavinát indítasz el és kényelmetlen helyzetbe hozva másokat sőt megharagítva másokat. És itt van egy legjobb barát esküvője és az embernek egy csepp kedve se hozzá, mert utólag magyarázkodni (magam mosása) nekem sosem ment, mivel tükör személyiségtípus vagyok és ahogy viszonyulnak hozzám úgy viszonyulok én is a másikkal (amúgy meg nem hiszem, hogy az ember tökéletes lény, mert mindenki követ el néha olyan dolgokat ami másnak kellemetlenséget-kényelmetlenséget okoz). Ez néha olyan embereknél okoz problémát akiknek elég vastag a bőr vagy felhasználó típusok vagy csak felszínesen kedveskednek és újra és újra és újra...Sokrétegű az ember vegyítve jó és rossz jellemvonásokkal csak nem mindegy, hogy ami a réteg alatt van mennyire hiteles és mit mutat a mérleg...mert inkább hibáit vállaló és őszinte személy mint a mindenképp tökéletességet mutató, túlmagyarázkodó, túlmosolygó!!! Elrágott, de igaz ha valami túl szép, hogy igaz legyen az nem is igaz...

Másnap...

úgy érzed, hogy vasárnap van, úgy érzed még pihenned kell és túl hideg van most itt. Említettem pont D.nek, hogy ezek az utazások nagyon jók feltöltésre. Kiszakadsz a monotóniából nyílik a szemed kifelé...hogy mennyire másképp is lehet élni. Persze a pénz vagy pl. a franciák életét megkönnyíti a gyors és ügyesen kialakított közlekedés de pl Rómában vagy akár a görög szigeteken nem ez volt a jellemző és mégis... Tehát idő mindenre van amire szakítunk bármitől független csak rajtunk múlik. Élni szeretni és tudni kell és a minőség nagyon fontos. Ez érthető életstílusra, kapcsolatra, munkahelyre. És a beszűkülés ez tapasztalható itthon és nekem otthon, a magyar ember nem nagyon kedves, a franciák nagyon is azok (legalábbis nekünk csak pozitív érzetünk volt). Szóval jó magyarként nem akarok magunkra panaszkodni, de nekünk tanulni kellene az élet élvezetét, az életstílust, az értékrendet vagy az egészséges önérzetet, hogy büszkék legyünk arra amik vagyunk és amink van, mert ettől fejlődik az egész. Mert lehet Budapest nem Párizs és Róma de a legszebb városok közé tartozik és a miénk...csak mi benne kellene kicsit üdébbek legyünk :)

Párizs-Budapest

Most öröm-bánat...Ady megmondta...

* Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.

Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.

Első pillantás a toronyra;)
Egy ilyen utazás után az az után érzetem, hogy túl csodás és túl rövid, hogy vége legyen... Elfogultan imádom Párizst! Egyik legcsodásabb élményem, hogy eljutottam, megkoronázta a 30-ik életévemet (még mondja valaki, hogy nem jó 30-asnak lenni) és nem is fogok itt útleírást szerkeszteni vagy felsorolni a klasszikus helyeket csak elmondani, hogy FELEJTHETETLEN és KIHAGYHATATLAN ÉLMÉNY.
És Párizst mindenkinek látnia kell!!!
Szeretném leszögezni, hogy Rómát is imádom, szívesen ingáznék a két kedvencem között (az év melegebb időszakában Párizs és a hidegebb időszak Róma)...
Intenzív város túra volt, két nap alatt kiismertük simán magunkat egy ilyen nagy városban ezért dicsérendő a turisták dolgát megkönnyítendő várost és magunkat. Egy térkép, fáradtságot nem ismerő lábak és irány Párizs. Persze sok más látnivalót kihagytunk de a kötelezőeket mindenképp megejtettük és még arra is volt idő, hogy csak úgy sétáljunk Párizs utcáin vagy pihenjünk a Luxembourg kertben. Már szinte párizsinak éreztem magam. Kicsit beárnyékolta az élményt az időjárás szeszélyessége, de a fotózást kivéve nem zavartattuk nagyon magunkat. Na igen meg a pénz...dagadó pénztárcával vagy bankkártyával ildomos elindulni, mert elég drága ez a szép város. Rengeteg hely a pénzköltésre, üzletek, éttermek, múzeumok...és mindegyik csak csábít, csábít...Párizsi kiruccanásom emlékére megvettem életem első Moleskine noteszét( és rájöttem, hogy még iphone moleskine cover is létezik) és egy a sok dizájnos táska közül amit az utcán a bevándorlók egy lepedőn kisorakozva árusítanak a sok kis Eiffel toronnyal együtt. Valami márka fake-je ;) de nagyon bejön no és persze egy rakat divat újsággal megpakolva amiért a megmaradt apróimat áldoztam fel a repülőtéren.

És hogy legyen egy kis negatívum: sok a fekete bevándorló és turista akik sztem lassan kiszorítják a franciákat Párizsból, az emlitett drágaság( 7 nm szoba-lakás 69 ezer euró!!!) és a helyszűke, kiindulva a szoba méretéből, falak vékonysága, és éttermi székek nehéz hozzáférhetősége a sok ember és zsúfoltság miatt.

Szóval remélem még egyszer eljutok Párizsba, mert belőle egyszer nem elég ;)
És a "búcsú" estén készült utolsó iphone kép megvárva az óránkénti 5 perc fényáradatot (mint egy karácsonyfa)

Párizs felé félúton...

Elindultunk, remélem minden d'accord lesz... ;)

Felvonások és csomagok

Azt hiszem ez az emberi lét összesége!
Több felvonásos darab: vígjáték-dráma ami általában változó. És a csomag amivel elindulunk a lét felnőtt rögös útján. Ez a szüleink felelőssége. Szerencsések akiknek kiegyensúlyozottan tele van, halmozottan a szellemi értékekkel mert ez az amit már nagy emberként nehezen lehet magunkévá tenni. Intelligens nevelés és a tanulmányok elsajátításának segítése lenne a legfontosabb amit a gyerekeknek átadunk szerintem. Ez minden szülő-nevelés-felelősség alfája. Az anyagi javak a csomagban már másodlagosan fontosak.
Az "utánfutó" estben ezt átéreztem, nem panaszképp, mert hát a családfám nem változtatható és nem hibáztatható, mert hát jó esetben mindenki azt adja át a gyerekeinek ami neki fontos és lehetőségeihez igazodó.
Nálam ez magyarázza a szülés kitolását, mi többet akarunk átadni az utódainknak Persze ez pont az ellenkezőjét bizonyítja, hogy az átlag alatti jövedelműek, az a bizonyos réteg akik úgy potyogtatják a gyerekeket mint mi moziban a popcornt, míg a másik oldal átl. 35-40 éves korig kihúzzák szingli vagyok vagy friss a kapcsolatom címén vagy...
Szóval jön a csomag és utána jönnek a felvonások...kapcsolatok, munkahelyek, helyváltoztatások kisebb-nagyobb sikerrel és bukással.
De ez már mi is alakítjuk és mikor a leadás következik ó én szeretnék *milyen szentimentális gondolatok* ;) elégedett lenni...

Utánfutó est

Tegnap megvolt az ismerkedős est a Szimplában. Exxon, francia csoport, nemzetközi párokkal akik nagyon kedves emberek nem csodálom, hogy D szeret ott dolgozni.
Egy pár és mindkettő tag M.o.i születésű a többi francia, chilei, szerb, és én...És milyen érdekes mi is maradtunk végig. Az egyik kolléga elhúzott, mert holnap 2 hétre Indiába vándorol "meditálni"(már 2-ik ebben az évben) a másik két szingli lány úgy gondolta ennyi elég. A szintén csendes "magyar" pár szintén és maradtunk mi a "kemény" mag :D Érdekes emberek a többnyelvűséget csipőböl vágják én persze megint sunnyogtam, hogy ne kerüljek éles helyzetbe. A másik meg, hogy a papír beszél, mindenki diplomával a kezében vagy közeli helyzetben, hogy megkapják én meg a kis proli. Szó szerint. Szerencsére már hírből mindenki ismert és nem kérdeztek ki újra és újra, hogy mivel foglalkozom.
Ezt a élet könnyedséget amit már soha nem fogom magaménak tudni, irigylem !Kivétel nélkül éltek külföldön több évet is csak úgy vagy dolgozni vagy tanulni...ez ami nekünk nem volt megadatva és később meg nem éltünk vele. Arról már nem is beszélve, hogy Párizsban már mindenki járt...:)
Építő jellege mindenképp volt ennek az estnek: fősulira kell mennem jövő évtől...mert ez már azon kívül, hogy státusz...alap is.