Egy ilyen bulin részt szeretnék venni :))))

https://youtu.be/0VlcRnbM8eY

Művész filmek

Két nagyon intenzív filmélményem volt mostanában. Ráhatás által.

És megint rájöttem mennyire vonzódom a művészfilmekhez. Az európai filmek általában nem nélkülöznek bizonyos művészi vénát, de szerintem az amerikai filmek az 50-es 60-as 70-es évekhez viszonyitva nagyon felszínesek és teljesen rámentek a látványvilágra. Míg ezek a filmek még teljesen a színészi játékra és rendezésre öszpontosítanak. 

Sokkal valóságosabbak mint amiket mostanában a mozik vetítenek. Megmutatják az igazi érzéseket.

De az emberek vágynak szemfényvesztésre, hogy a vizualitás mutasson többet mint a saját kis életük egyszerűsége. Ezért  a közösségi oldalak népszerűsége, mert minden kis élményünket megoszthatjuk, viszontlátjuk és mindent szépítve általában. És ez teljesen természetes. De nem a való világ. Nagyon sok a hamisság. És ezzel nagyjából mindenki tisztában van.  

Kevés ember kiváncsi igazából a kis mindennapjainkra. Aki kiváncsi az meg ott van mellettünk. 

De teljesen egyetértek a létjogosultságával, ha tisztában vagyunk a miértekkel. Válogatni kell.

  

Kávé és cigaretta

https://youtu.be/xH6y7lxPmRw

https://youtu.be/UCbjFuEYtjU

Nem félünk a farkastól

https://youtu.be/UCbjFuEYtjU

https://youtu.be/yIswJUAGcqo

Túra alkalmából

Ahol én megszülettem nem sok hegy létezik, meg amúgy sem volt a család olyan aki kirándulásra vinné gyerekeit. Egyetlen hely sem létezik az emlékeimben ahol megjelentünk mint a hatan.

A családomban egyedülikként én jártam legalább a suli által szervezett kirándulásokon bentebb Erdélyben.

És hát nem tudok azóta sem leállni. Folyamatos mehetnékem, kiszakadni a megszokott környezetből. És nem vagyok válogatós, jöhet hegy, tenger, város...

És nem azért, mert az állandó helyemen nem érzem jól magam hanem mert késztetésem van mindenfajta új élményre ami többet tesz hozzám. Ahogy kiváncsi vagyok minden jó könyvre és filmre.

Ha idegen tájakon vagyok, szabadabbnak érzem magam a kis korlátok nélkül amit magunk köré emelünk.

Mi budapestiek szerencsések vagyunk, mert jó pár simán túrázható hegy vesz körül minket. Közelsége és könnyűsége sok városlakót vonz hétvégente. Nagyon jó volt látni, hogy plázázás helyett ennyi család, pár, barátok, idősebbek, fiatalabbak kivonulnak a természetbe és kicsit megmozgatják testüket. Mindenki boldogabb ez látszódott is az arcokon.

10 km volt a táv. Simán teljesítettük kutyákkal együtt bár a kis herceg Philipke párszor ölbe kérezkedett, rövid lábai nemigen bírták a tempót. Rambó meg hát oda-vissza volt, előre-hátra futott elemében érezte magát. Neki ez kell. És tényleg hasonlítunk kutyáinkra. Teljesen egyértelmű melyikre hasonlítok :)

Túra után nap végén betértünk egy étterembe enni és inni. Hazafele mindenki csendben volt. Mi is és a kutyák is. Mikor érzed, hogy ez így tökéletes. Fáradtság és jóllakottság, testileg és szellemileg is

Inspirálódásként:

Balea Lake, Transfagarasan mountains, Romania 

Sorrento, Italy.

Switzerland

Romania

Nőnap. A nők és a férfiak ahogy én látom

Nem vagyok feminista vagy ha igen akkor nagyon enyhe formában. Úgyanúgy látom és érzem a nők gyengeségeit. Irigyek és féltékenyek vagyunk. Vagy ezért vagy azért. Van aki jobban van aki kevésbé. Vagy a kis játszmáink amit a férfiak nem is értenek. 

És elkönyvelnek minket bonyolúltnak. 

Mert tényleg bonyolítunk. Egyfolytában jár az agyunk. Mit, miért, már nem... A férfiak, és én szentül hiszem nagyon szimplán működnek legalábbis hozzánk képest.

És mindent elárulnak a tetteik. Ahogy viselkednek velünk azt érzik pontosan. Nagyon kevés férfi tudna a nők játékaival élni és érvényesülni. A férfiak szeretik jól érezni magukat.

Ha egy férfi szeret ezerszer kimutatja, ha nem akkor ezerszer le lehet venni, hogy nem.  Csak a mi szemellenzőink szűrnek általában le ezt azt és megmagyarázzuk néha a megmagyarázhatatlant.

Egy kapcsolatban is megvannak a dimbes-dombos oldalak. Néha jó, néha nem. Néha a férfi hibáz néha a nő. Néha mindkettő.  Néha agyára mennek egymásnak és mégis együtt maradnak. Sokszor nem. Nem is tudom melyik helyes. Lehet csak a végén tudjuk meg. 

Kevés az a kapcsolat mikor nő és férfi hosszú távon egyensúlyban van és én sajnos még nem is láttam ilyet. Bár a nő alkalmazkodása csodát tehet és sokszor elhiteti magával és környezetével, hogy egy istennel él együtt és a hibák csak árnyékok, a holnap majd meghozza a napsütést. Az ilyen nőknek egyfelől könnyebb viszont megrendítőbb a végén a felébredés. 

A férfiak sokmindenhez értenek. Ügyesek. Kíváló szakemberek általában a munkájukban. Gondos férjek és családapák. Szükségünk van rájuk. De valahogy örök gyermekek maradnak. Folyamatos megerősitésekre vágynak. A munkahelyükön, otthon, az ágyban. Mi nők vagyunk általában a HÁTTÉR nekik. Amire nagyon is szükségük van.

Egy férfi tud úgy szeretni egy nőt, hogy közben ezer másikat megkíván (most térjünk el a szerelem ködös időszakától). Tud szemrebbenés nélkül kikelni egyik ágyból be a másikba. És nagyon sok nő megérzi ezt és tűr. Mert hát férfi. Neki vadásznia kell. És ez az ösztöne néha erősebb az erkölcsi gondolatainál.

És a nő egyedül mindig kiszolgáltatottnak érzi magát. Hiába együtt hozták létre a közös dolgokat a egy nő gyenge magányosan. A társadalom szemében is. 

És ne kábítsuk magunkat. 

A korral jár a megalkuvás. Az érték nem romlik hanem átalakul. Nekünk mások az igényeink már. És a férfiaknak is. 40-en túl már vagy örök gyermeklelkűt lehet kifogni vagy már használtat. 

Ami persze önmagában nem rossz vagy jó csak hát más. Járulékosak. 

A mi generációnk nagyrésze pont átmegy ilyen későn érünk be és mindenre ráérünk. A férfiak legfőképp. Az asszonyi teendőket megteszi az anyuka a többi részt meg a különböző korú lányok. Ez jó a mai harmincas férfiaknak. Olyan kevés férfi meri elkötelezni magát. 

Mindenki valami nagy dologra vágyik. Néha bejön néha nem. De az idő múlik. 

Nőnek lenni jó. Szeretett nőnek lenni még jobb. De  én úgy érzem ez mind csak rajtunk múlik. 

Könnyű olyan férfit találni aki megkíván. Nem nehéz olyan férfit találni aki szeret is minket. A tökéletes férfit nehéz megtalálni. Leginkább azért mert mi sem vagyunk azok. 

Egyszer majd bele kell nézzünk mi is a tükörbe. Az életünk nem hazudik. Nem Hamupipőkék vagyunk.

 

                                                   

Csalódás

Az élet rendje. Csalódni kell. Vársz valamire, elkezdesz reménykedni, (remény hal meg utoljára ) hogy talán most... és nem, most sem. Megint nem.

Megint nem kapod meg amit vársz. Csüggedés aztán új lendület. Talán legközelebb...

Meghalhat úgy az ember, hogy nem kapja meg amit úgy szeretne?

Nem szeretném ezt hinni ahogy azt sem, hogy ami legjobban hiányzik azt adja a sors a legnehezebben meg.

Szeretném azt hinni amit mindenki, mert hát  mindenki ezt szajkózza, hogy akard és lesz.

Egészséges vagyok, van férjem, vannak barátaim, van munkám... jól vagyok csak mégis valami hiányzik. 

Tudom az élet nem tökéletes senkinek nem az.

Mindenki hordja a maga kis keresztjeit!

Tervezés

New Yorkot látnom kell!!!

:D