Ha van egy életünk és előttünk van xy év és mögöttünk van xy év megpróbálhatjuk annak függvényében az elkövetkezendő éveket jobbá tenni. Sok esetben rájöhetnénk közösségben élünk a körülöttünk lévők belelátnak az életünkbe és sokkal tárgyilagosabban és ezáltal okosabban tudják megítélni, hogy mi lenne helyesebb.De sajnos elfelejtettünk hallgatni másokra! Nem hiába minden nagy embernek voltak tanácsadói... :))
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy követnünk kell másokat mindenben, (és utánozni) de a folyamat, hogy meghallgatjuk, elgondolkodunk és mérlegelünk talán bölcsebbé tesz minket és döntéseinket. Sajnos a gyakori változat az, hogy elpanaszoljuk a bajunkat, úgymond rázúdítva másokra és ha mond valamit a másik akkor jó, ha nem nem úgyis mindegy, mert az már nem lényeges.
Saját magamon tapasztalom mennyire könnyebb, ha nem csak a saját fejem után megyek. Sajnos nem mindig voltam én az okosabb :))) de sokszor rájövök, hogy hiába koptatom én a számat és próbálok segíteni a másik úgyis a saját gödrében kapirgál... és kicsit kegyetlenség utána azt mondani, hogy én megmondtam. De tény az együttérzés is kivész pl. belőlem ezáltal
Ezért teljesen új stratégiám van párszor elmondom a magamét és ha süket fülekre találok nem fárasztom magam, végül is mindenki felelős a saját életéért, ha elb...a hát tegye, mindannyiunknak megvan a kis szara csak legalább viseljük emelt fővel!!! Mert nem mindig a másik a hibás.
Van egy eset: családi, szétesett, új kapcsolat és bizonyos szempontból rosszabb tetézve, hogy az előző kapcsolatban gyerekek vannak, maradtak. Okosabban csinálni, hogy is lehetett volna? Talán nincs kulcs a megoldásra. Bent maradni egy boldogtalan kapcsolatba, várni, hogy egy kapcsolat rendbe jön bármilyen külső tényezőtől akár ház, gyerek is az, nincs értelme. Mert a kapcsolat mi magunk vagyunk. És ha együttesen nem dolgozunk rajta az elúszik. Várni, hogy egy gyerek születése megoldja a problémát badarság az csak tetézi a problémákat és nagy felelőtlenség. Véleményem szerint az szüljön aki úgy érzi, hogy a lehetőség szerint a legjobb körülményeket tudja megadni és a legjobb apukát annak a gyereknek.
Mert a nők sokszor a régi bevett trükkökkel élnek na majd a gyerek megváltoztatja :)))) sajnos ez a mai világ kudarca, hogy a mai férfi olyan mint az állat, itt egy kölyök ott egy kölyök nem gond... lényeg a minél fiatalabb feleség majd aki őket is fiatalon tartja. Nagyon szomorú dolog hogy családos apukák más nőkön legeltetik a szemüket míg az asszony a gyerek után rohangál. Mert ugye már ő nem nő hanem anya és feleség... bár sok nőnek ez elég is... a szerelem amit a férjük iránt érzett átfordult a gyereke iránti szerelembe.
Persze lehet ezt jól is csinálni csak nem tudom miért nem csináljuk?
