2011. március 22., kedd

Letargia

"Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?"
Hamvas Béla

És vajon miben álljon a keresés? Keressem az utam, hogy mi a célom, mik a terveim vagy csak éljek a mának a pillanatnak, mert szimplán nekem ez most jó, ez most jár nekem?! A szerelem keresése, megélése melyik is? Szabad egy embernek mindenáron mások fölé helyezni érzései megélését úgy hogy bánatot hagy maga után? Jogos az ilyen szerelem? És szabad e őt elítélni, mert a szerelem rabja?
Úgy érzem az én koromban ezzel már tisztábban kellene legyek és lényegében az is vagyok. Bár érhetnek meglepetések az élet néha nagy mester ebben, úgy érzem már eljutottam önismeretben annyira, hogy ne csak az ösztöneimet hagyjam uralkodni. Az embernek vannak fejlődés szakaszai, ezért van gyerek, tini, felnőtt korszak... és mikor már felelősséget vállalunk valakiért: hűséget fogadunk, gyereket vállalunk akkor nem lehet csak úgy a mának és magamnak élni!!! Nem lehet felnőtt fejjel gyerekésszel gondolkodni!!! Nem lehet alkohol, drog, játékszenvedély rabja lenni!!! Nem lehet a családunkba belerúgni és mikor elhasználódtak elhagyni őket és új életet kezdeni mással!!! Ez nem természetes még ha már lassan ez az általános a világunkban.
És ezzel akkor a legnehezebb szembesülni amikor közvetlen közeledben, családodban esik meg! Hogyan lehet ezt lereagálni? Mert ha ő az áldozat tudod a dolgodat, egyértelműen mellette állsz segítesz neki... de ha ő a hunyó ő az aki tönkreteszi a családját és egy másik családot is akkor is mellette kell állnod minden tettében támogatnod a vérszeretet kötelességével???
Ott egy eset amikor a barátnőd aki már évek óta szenved egy harmadik belépésétől , mellette állsz, vigasztalod és ott egy másik eset amikor a testvéred a harmadik egy kapcsolatban és mellette kell kiállnod, támogatnod abban amit zsigerből elutasítasz???!!! Sajnálom én még kötelességből se tudok ilyen rugalmas lenni!!! Megvannak az elveim amelyek talán változnak, de most nem állok készen arra, hogy támogassam a 36 éves, kétgyerekes nővéremet hogy elhagyja a családját egy 45 éves nős férfi szerelméért!!! És tudom, hogy ezért most ő gyűlöl is és azt érzi elhagyom, de nem, mert féltem, mert sajnálom a gyerekeket akik szintén a vérem és igen sajnálom a férjét is, mert tudom, ha ezt ő okozta volna akkor hogy gyűlölném, de most ő az áldozat és egy olyan áldozat aki sok ilyen esetet már eltűrt, szeretetből!!!

"Egyszer s mindenkor felelős vagy azért, akit megszelídítettél!" és nálam ez nem azt azt jelenti, hogy kötelességből szeretned kell akit egyszer választottál egy életen át, hanem forgasd úgy az élet kereket, hogy akikért felelősséget vállaltál az egyszer és mindenkorra legyen!!! És lehet okosan váltani, nem ösztönből önző módon, romokat magam után hagyva, mert szerintem az így nyert boldogságot a sors visszaszerzi!!! Én ebben hiszek.
Szóval azért legyünk egy kicsit jók és ne kurválkodjunk össze-vissza!!!


3 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondatot leszámítva nagyon tetszik nekem ez a poszt és egyet is értek vele teljesen!
    És a durva, hogy az ilyen törődés (hogy mered vállalni, hogy nem értesz egyet) nekem tökre mutatja, hogy neked ő tényleg fontos!

    VálaszTörlés
  2. Nos, igen. Először is Kata utolsó mondata tényleg tükrözi azt, amiről ez az egész post szól! És valóban látszik, hogy talán nehéz menet lesz, de azt gondolom, ha kitartasz a gondolataid mellett, akkor talán kicsit jobb belátásra bírhatod majd a tesód, és szerintem ő is rájön majd mindenre azzal kapcsolatban amit most Te érzel! Szerintem csak légy erős, és idővel majd megjön ennek is a gyümölcse! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi lányok, hogy ti mögé láttok a kemény szavaimnak... jelen esetben a nővérem megtagad, mert szerinte nem szeretem mert nem támogatom... ami tőlem féltés számára támadás!!!Nagyon félek,hogy tönkreteszi először a családját aztán magát is! Önsorsrontó típus volt mindig!

    VálaszTörlés

Születés

Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...