Aki fent van az néha fent felejti magát. És néha sokszor. Megvan mindenfajta előnye és hátrànya. Zseniális funkciója van a maga nemében. Egy regisztráció és belátsz mindenhova ami érdekel. A legtöbb embert megmutatja a profilja, ha száz képet tesz ki magàról és családjáról vagy éppen azt, hogy nem tesz ki abszolút semmit. Megmutatja érdeklődési területed, milyen site-okat lájkolsz, politikai irányultságodat, ízlésedet, napi tevékenységedet, vagy éppen hol tartózkodsz. Gondolataidat, érzéseidet. Amit csak a legközelebbi barátaink kellene tudjanak. Nem 200 ember. A veszélyeiről nem beszélve, figyelmeztetik az embereket is eléggé erre, de szerintem mióta okos telefon van és használva van soha nincs egyedül az ember. Mindent rögzít. Csinàlsz pár képet rögzíti a helyet, csinálsz pár meztelen képet már ha van internetkapcsolatod fent is vagy akaratlanul. Lehet ettől parázni, de minek. Kirabolnak úgy is ha éppenséggel nem posztoltad ki tartózkodási helyedet. Elég ha becsengetnek, hogy otthon vagy e! Sok kicsi mákszem vagyunk a rendszerben.
Az egész Facebook egy nagy sztori magazin. Csak éppenséggel te alakítod és ismerőseid. Mert annyi barátja ugye nincs az embernek. És nekem ez a legnegatívabb benne. A bejelölések. Nem zavarnak a gyerek, kutya, macska fotók, lájkolások, megosztások csak az ismeretlen ismerősök barát jelölésének célja. Mert ugye minnél többen vannak annál jobban korlátozva kezded érezni magad. Elkezdesz egyhangúvá válni és láthatatlanná. Akiről azért tudni, hogy ott van, de már semmi jele. Aki csak kukkol.
Szóval elveszti az egésznek az értelmét. Én szeretem használni a Facebbokot. Instant tájékozódás a világról. Én aki ennyi óraszámban dolgozom ès nem gép előtt nem tudnék ennyi információhoz jutni különböző oldalak látogatásával. Egyszerűen nincs időm. Szeretek becsekkolni, szeretem ha készül rólam fotó, hogy hol vagyok, szeretek az àllataimról fotókat posztolni, szeretek lájkolni menhelyes posztokat mert hátha segít, hisz minden lájk egy reklám. Szeretem más gyerekeit, állatait, tevékenységeit lájkolni, mert szeretet van benne. Persze, ha ez megmarad a természetesen elviselhető mennyiségben. De nem szeretem, hogy nem én válogathatok az ismerőseim közt. Hogy olyanok bejelölnek akikre én nem vagyok kiváncsi és azt sem akarom, hogy ők kíváncsiak legyenek rám. De udvariasságból elfogadom vagy nem. Gyűlik azok száma akiket nem és akiket bunkó módon törlök. Mert nem érdekelnek. Önző vagyok, szeretem úgy használni a profilomat, ahogy én akaromés és azt posztolni amit akarok. Persze akinek nem tetszik az törölhet én azzal nem foglalkozom amit nem látok. Ezért sem szeretem a csak kukkolni feljárókat. A Facebook erre felhasználása kicsit abnormális pszichét takar. Akit meg nem érdekel az egész ami ott folyik és egy pontot nem tesz hozzá az törölje magát, hiszen lehet Facebook nélkül élni. Van rá pár példa. Persze megteheti, hogy nem. De jó lenne, ha mindenki a funkciót látná benne ami hasznára válik.
