Ez életünk része. Valami ami elsődleges és sok pènzünket áldozzuk rá. Természetesen létezik a szint meg a típus fèlèk. És léteznek a szenvedélybetegek.
Amúgy meg csak egy szimpla mánia általában.
Én pl. csak egy fogyasztó vagyok egy fogyasztói társadalomban.
Megveszem a legjobb telefont, ruhákat veszek, utazom, szóval pénzt költök és tudom rosszul esne, ha ezt bizonyos ideig nem tehetném meg.
Tobzodóm, néha erre költök már túl sokat néha arra. De észre veszem magam és megállok mikor a bizonyos dologból már több van mint ami több mint normális. Volt már könyv, farmer, kabàt, cipő, parfüm mániám. És akkor leállok. Váltok.
Utazás is. De az már egy más kategória. Ott lépel feljebb. Minőségileg.
Ott már hosszabb az elégedettség küszöb. Előtte és utána is lázban tart. Nem láttam még olyan embert aki többször utazott ne vágyott volna az egyik elmúltával már a következőre.Csak aki nem jártas ebben annak kicsit fura a nem valami kézzelfogható dologra annyi pénzt kidobni.
Szenvedélybeteg meg az ki mindent és mindenkit háttérbe rak a függősége miatt. Még magát is. Lesz egy istene. Szerencsejáték, drog, pia. Veszélyességi sorrend.
Ezektől az emberektől menekülni
kellene. De hogyan? Meghúzni azt a szintet mikor már elég?! Mikor a komfortzónád kiabál?!
Soha ne engedjük àt magunkat semmilyen csábításnak. Ami ellen józan eszünk tiltakozik. Túl nagyot bukhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése