Őszülőben

Nemcsak az idő a hajam is. Ahogy megszerettem az őszt terhességem óta úgy nem tudom megszeretni az ősz hajszálakat a fejemen. Mivel túl korainak érzem. A családban senki nem őszült ilyen korán mint én. Természetesen megunva a nyári szőkét megint kicsit barnultam, hogy hátha nem lesz feltűnő a lenövés, de sajnos már mindhiába. Az ősz hajszálak miatt ez érvényét vesztette. 

Szeretem ezt az időszakot, nekem sincs annyira mehetnékem, imádok kanapén elterülni olvasni, teázni, kávézni. Imádom rendezni Szonja ruhatárát. Elpakoltam a nyári ruháit majd eladásra szánva és várom, hogy a kis téli kabátkáiba belenőjön :D hiszen olyan lassan nő. Viszont egyre értelmesebb, nagyon jó megfigyelő. És minden nap új, tegnap is egész hosszú ideig állt segítség nélkül, ő is meglepődött milyen elragadtatással néztük ezt a mutatványát. Aztán persze seggre pottyant. Úgy gondolom már nemsokára elindul segítség nélül. De ez nem újdonság, a családban szinte minden gyerek 1 éves kor előtt már járt. Túl vagyunk egy hosszabb kiránduláson. Kettesben felmentünk Pestre, aztán Gyömrő, aztán Szatmár. Hát azt hiszem kicsit ez már sok volt. A négy éjszakából kb semmit nem aludtam át. Szonja miatt is meg idegen helyen sosem tudok jól aludni. Jolinál úgy ahogy jól aludtam, csak Szonja ébresztgetett folyamatosan. Viszont jó volt látni mindenkit. Jó volt a lányokkal együtt lenni. Nem győzöm hangsúlyozni milyen felüdülés őket látni, beszélgetni velük. Jó volt Pestet is újra látni, ráadásul Jolival tök sokat sétáltunk a belvárosban. Remélem ezek a séták folyamatosan életünk része lesz. 

Aztán jött egy kis otthoni ünneplés. Természetesen az is jó volt, csak jó lenne ha nem 5 órás autóútra lenne.

Alakítgatjuk Szonja szobáját, végre felkerültek a szegélylécek. Megint bútort tologattunk, mert a fal ferdesége miatt egyik helyen elég hézagosra sikeredett. Hihetetlenül pontatlan ennek a háznak minden szeglete. Valamikor elkezdtem nézegetni az őszi dekorációkat, úgy irigylem azokat akik pikk-pakk megtalálják őket vagy elkészítik. Annyira tanácstalan voltam, hogy véül semmit nem vettem, készítettem mert már arra jöttem rá, hogy mindjárt itt a karácsonyi dekoráció ideje. Ezt az időszakot azóta várom amióta abbahagytam a karácsonyi vásárt. Igaz most Szonja miatt kicsit variálni kell, mert semmi nem lehet elérhető közelségbe meg figyelembe kell venni, hogy hozzá is idomuljon hiszen első karácsonya. És az egy éves szülinapja is hamarosan. Már gondolatban ezt is tervezem. Arról nem panaszkodhat, hogy nem lesz ünnepi hangulat a házban 2 ünnep közt :D

Tegnap volt 15 éve, hogy összejöttünk Danival és hamarosan jön a 8 éves házassági évfordulónk. Jó még mindig együtt lenni, bár átmentünk ezen-azon és természetesen az érzelmek intenzitása is másképp fejeződik ki, de azt mondom elég jó páros vagyunk. Nem tudom mással milyen lenne? Hogy elértünk volna e ennyit, vagy hogy együtt lennénk e ennyi éven át... valamiért összejöttünk annó és valamiért még mindig együtt vagyunk :) 

És nagyon megy a drukk Editnek akinek ugyanott volt nemrég inszeminációja ahol nekem. Nagyon nagyon remélem, hogy sikeres lesz neki. Mikor vele beszélek mindig átélem azt a rossz érzést, hogy milyen hónapról hónapra csak remélni. Aztán semmi. Még mindig úgy gondolom nagy szerencsém volt tavaly áprilisban. Egy kis csoda. Aki most még édesdeden alszik bent ágyikójában. 

Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D