Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D