Első év

Immáron egy éve, hogy itt lakunk és most első mikulást fogjuk ünnepelni, első Karácsonyt és első szülinapot gyerekkel! Hiszen teljesen átértékelődik minden ünnep, ha gyerek van a háznál. És ahogy mindent ezt is hozzá igazitjuk. 

Dani cégénél is lesz mikulási ünnepség és itt a faluban is megajándékozzák a résztvevő gyereksereget egy rendezvény keretében. Nekem igazán tetszik ez a falusi közösség, állitólag itt a polgármestereknek a helyük évtizedekre van bebetonozva. A mostani is már jó pár éve biztosan ül a helyén, igazából nincs is kihívója, mert semmi értelme nem lenne és ez így van rendjén. Sokat tesz a településért, és ez látszik is. A fiatal családok előszeretettel választják ezt a helyet a közelség Szegedhez, a rendezettség, a közösség mind vonzóerővel bír. Sorra épülnek a szebbnél szebb házak. Természetesen nem csak gazdag emberek élnek itt, megtalálható mindenféle méretű és állapotú ház a faluban. Kisebbség viszont csak a szerb van. 

Mindenféle közösségformáló programok vannak amiket vegyesen fogadnak az ittlakók. Pl. hetente van jóga óra, baba-mama klub, fiatalokat segítő oktatói programok pl. angol nyelvtanulás vagy szakmai tanfolyamok. Kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy gondolom a dinamikus betelepülésnek is vannak hátrányai pl. a beilleszkedés menete időről időre változhat. Mindenkinek kell egy kis idő míg magáénak érez valamit. És természetesen nem kerüli el a falu azt a jelenséget sem, hogy hazajárnak csak a lakók benne. Napközben nincs sok élet a faluban, persze eznormális egy kisebb közösségben. Én aki mindig városon éltem, 20 évet meg egy fővárosban ez kicsit még mindig furcsa. De végül is jó értelemben. Nekem tetszik az itteni közösség és örülök, hogy a lányom itt nő fel bár szerintem Szegeden belül is jól éreznénk magukat. Egyre jobban megismerem a várost is. Van egypár része ami nagyon szimpatikus és ami egy évvel ezelőtt rejtve volt előttünk mert mi akkor csak az újszegedi részt láttuk igazán.

Lassan készülődünk az ünnepekre, előttünk van a nagytakarítás és a díszités. Természetesen már becsempéztem pár karácsonyi hangulatot idéző dolgot. Jó látni, hogy van aki az utcában már kívülről fel is díszitette a házát. Bár szerintem a fát tényleg szenteste előtt illik felállítani. 

Az ajándékokat nem szereztük még be, egyetlen egy játékot vettünk csak amit majd a Mikulás hoz Szonjának. Az ünnepi rucijai viszont már beszerezve :D látszik, hogy mi az erősségem. Már fotós neveket is kaptunk csak időpontot kell majd egyeztetni. Torta is lefixálva úgyhogy a készülődésnek sima a menete. 

Csak gondolatok

Igazából gyakran elmélázom, hogy lezárjam hiszen alig írogatok ide. Viszont ha belegondolok, hogy májusban lesz10 éve írogatom a gondolataimat... nosztalgiázni akkor mindenképp jó lesz.  Azt hiszem ez a műfaj már nem annyira divat mint a Szex és New York sorozatnézés idején. Ami gondolom nálunk később jutott el. Ahogy valószínűleg kihalt a privát napló írása is!
A divatirányzatok irányitják az életünket, hiszen már facebookozni is ciki :D
No persze meg az életszakaszaink. Meg a státuszunk. Általában ha rendben van minden megfigyeltem ritkulnak a bejegyzéseim. Hiszen a blogírás jó módja, hogy kiereszd a gondolataidat. Hogy ki olvassa ki nem az már mellékes, hiszen majdnem olyan mint egy pszichológusnál eltöltött óra. A lényeg, hogy kiadod ami bent van.
Az én mostani időszakom nem a blogírásnak kedvez. Pár napja is leültem megírtam félig egy posztot amikor Szonja felkelt így félbemaradt és el is veszett, mert elfelejtettem menteni. Szőrén-szálán eltűnt. Laikusként tényleg azt gondolja az ember, hogy mennyi ideje van egy kismamának, de a valóságban ez nincs így. Mivel a nap nagy része a gyerekhez igazodik. És ahogy növekszik egyre intenzívebb. Mikor kel fel, mikor egyen, mikor fektetni le újra, játszani, aludni, sétálni, enni, játszani aludni és már vége is a napnak. Örülök, ha úgy ahogy rendbe tudom szedni a házat meg a szokásosan kötelező dolgokat. Hiszen még azt is nehéz kilogisztikázni mikor menjek zuhanyozni. Mikor alszik még reggel attól félek, hogy felébred és nála változó van hogy ordítva ébred vagy van, hogy csak azt hallom, hogy beszélget. Vagy mikor már fent van és elvan mélyülve a játékaiba néha besliszanok egy gyors zuhira. Legoptimálisabb lenne este, hogy itthon van az apja, de én jobb szeretek nap elején friss lenni ez egy berögzült szokás. Elöző napi fürdéssel én nem érzem tisztának magam.
Pár napja a cicák bent alszanak ahogy megjött a hideg, így természetesen hajnalok hajnalán Keiko ébreszt! Termésetesen az mellett, hogy alig alszom. Most még extra korán ébredek.
Mennyire más természete van Gizmónak :D valószínűleg, hogy fiú (volt) sokkal rosszabb cicc viszont nem hisztis. Nagyjából elfogadja a dolgokat. Ha kajaidő van akkor üt le mindenkit. Ő az első. És mindig éhes. Keikónál ott áll a kaja órákig, már ha Gizmó nem slisszol be és bezabálja. Még mindig nincsenek jóba. Keikó fúj rá, ez meg még mindig ahogy mindenkivel kikezd vele. Néha Philip hátára is csak úgy ráugrik. Meg úgy mindennek nekimegy seprű, felmosófej... imádom a kis buta fejét. Szóval Keikó miatt nekem most van időm írni, hajnal 6 órakor.
Közeledik Szonja 1 éves szülinapja, és most pont hétvégére esik. Örülök, hogy még decemberben született a kiírt idő előtt, a téli hónapok közül még ez való leginkább ünneplésre. A január szerintem az egyik leglehangolobb. Ünnepek után leereszt amúgy is az ember és próbálja túlélni a hideget, hogy valamikor áprilisban új erőre kapjon. De  ezt lehet azért mondom mert én nyáron születtem és mindenki a maga szülinapi hónapját tartja ideálisnak.
Nem lesz óriási buli, de azért a rokonságból szeretném ha ittlennének. Természetesen lesz torta. Nagy ajándékkal neki nem készülök, hiszen még picilány nagyjából minden játékot 5 percig kóstol aztán pihenteti. Egy profi fotózást szeretnék majd neki, hogy mégis legyen normális fotók róla. De ebben kritikus vagyok, annyi gagyi megoldás van drága pénzért.
Viszont így duplázódik az ünnepekre készülődés. Vegyítjük majd a karácsonyi fílinget a szülinapéval. Tortával is bajban vagyok, hogy milyen legyen :( nem akarok túl extrémet sem, főleg azért nem ha nem sikerül akkor az olyan béna, a lényeg, hogy finom legyen és szép.
Magamról annyit, hogy próbálok nem itthon ragadni még ebben a téli időszakba sem. Sokat járunk be Szegedre. Adok és veszek dolgokat. Főleg a gyereknek persze. Magamnak ritkán vásárolok, hiszen most nincs szükségem annyi új ruhákra. De néha azért megengedek magamnak ezt azt. Pl egy piros teljesen újszerű Hunter gumicsizmát ami kurva jól néz ki, de fogalmam sincs ez miért kerül 44 ezerbe! Igazából mint minden gumicsizma nehéz, ez főleg tehát így nem is annyira kényelmes egy hosszabb sétára. A csaj Angliában vette még egy black friday akción belül aztán persze itthon Szegeden nincs annyira szüksége rá. Igazából nekem sem :) csak mivel egész jó áron hirdette, meg  kurva jól néz ki így megvettem. Gondolva arra, hogy gyerekkel esős időben is ki kell menni :D meg hát ez egy falu, ez sárosabb is mint egy város. Csak hát annyi, hogy eddig nem sok eső esett. De egyszerűen szép. Majd beszerzek a gyereknek, neki is pirosat. :)

néha jó kicsit extrémebb dolgokat megengedni magunknak

minden téren

Voltunk megint fent Pesten, valószínüleg idén utoljára meg tavaszig nem is tervezem. Kicsit ezek a napok futással telnek, főleg a vasárnap volt ilyen, Dani feljött értünk és meglátogattuk a testvéreket is. Ami jó volt teljesen csak Buda agglomerációjából eljutni egy pestibe egy fél nap. Szeretem Pestet, mindig is szeretni fogom, de így hogy ritkábban látom még jobban. Sőt most érzem mennyire jó nekem itt Szegeden mármint mellette. Nem emlékszem ennyi emberre bár csak 1 éve, hogy itt lakunk, szerintem megszaporodtak az emberek. És nem kedvesek, rohannak. És minden tele van. Bármilyen vendéglátó helység, bármilyen fesztivál, vásár, bármilyen tömegközlekedő eszköz, és az útak is. Szóval érthetően idegesitő és frusztráló hosszú távon. Gyerekkel meg főleg. Budakesziről 7 km út autóval a suliig 1 óra a sógoromnak. És ezt minden nap, napi 2xer. És csak rosszabbodik ahogy egyre több autó van minden háztartásban. Tiszta megváltás Jolinál lenni ilyenkor. Neki minden ott van a közelben, és ráadásul ha beülsz vagy a belvárosba mész pikk pakk otthon vagy akár sétával is. Nem kell este buszozni vagy taxizni a belvárosból. És még csendes is. Kivéve persze, hogy néha áthallatszik a szomszéd. Frusztrált is mikor Szonja este ordított, torkaszakadtából.
És ez épp nem hiányzik ebben az időszakban. Nem szeretném, ha falszomszédjunk lenne, Pesterzsébeten is gond lett volna ez nekem, mivel ikerház voltunk. És azért a falakon áthallatszott ez az.
Nincs kedvem ilyenkor még azon is idegeskedni, hogy zavarjuk a szomszédot. Elég frusztráló, ha a gyerek ordít még nincs energiám türelmetlen rosszalló szomszédokhoz. Mert tényleg zavaró a szomszédok hangos ténykedése. Totálisan megértem Jolit ha kiborítja az alsó szomszédban lévő gyerekek ajtócsapkodása meg ilyenek. Az ember az otthonában ki szeretné zárni a külvilágot.
Így megint rájöttem, hogy nekünk ideális a családi ház. A különálló. Apró dolgok, de sokat számítanak és addig nem is jössz rá míg nem kerülsz helyzetbe. Ahogy a babakocsi lépcsőztetése is már zavaró, hiszen egyre nehezebb a gyerek, a mi babakocsinkat ráadásul nem is hagynám semmilyen tárolóban vagy pincében. Ha Jolinál nem lenne lift nehéz lenne közlekedni ott egyedül.  Pedig elsőn lakik vagyis mivel magas a belmagasság olyan mintha 2-on. Még az a pár lépcsőfok is elkívánja a két embert. Bizonyos időszakban már nem jó a kompromisszum. Kellenek az ideális feltételek, hogy az ember ne essen szét idegileg nap mint nap. Legalábbis nekem. Az én komfortérzetem most, hogy anya vagyok nagyon érzékeny bizonyos dolgokban. De pl nekem jó a tömegközlekedés, vonatozás is, séta is. Nem értem azokat akiknek mindenképp kell a seggük alá az autó ha van gyerek és még a faluban lévő sulihoz is autóval mennek. Levegő, séta, együtt töltött idő mindenképp szükséges. Itt ideális a bicikli. Anyuka vagy apuka bringával megy érte és együtt hazabringáznak vagy csak simán sétálnak és közben a gyerek elmesélheti a sulis történéseket. Ebben nőttem fel, mi sétáltunk sokat anyummal. És egyszerűen jó volt együtt lenni. Hiszen ebben a korban az anya vagy apa társasága mindent kizárhat. És ennek kell időt és teret adni.

Őszülőben

Nemcsak az idő a hajam is. Ahogy megszerettem az őszt terhességem óta úgy nem tudom megszeretni az ősz hajszálakat a fejemen. Mivel túl korainak érzem. A családban senki nem őszült ilyen korán mint én. Természetesen megunva a nyári szőkét megint kicsit barnultam, hogy hátha nem lesz feltűnő a lenövés, de sajnos már mindhiába. Az ősz hajszálak miatt ez érvényét vesztette. 

Szeretem ezt az időszakot, nekem sincs annyira mehetnékem, imádok kanapén elterülni olvasni, teázni, kávézni. Imádom rendezni Szonja ruhatárát. Elpakoltam a nyári ruháit majd eladásra szánva és várom, hogy a kis téli kabátkáiba belenőjön :D hiszen olyan lassan nő. Viszont egyre értelmesebb, nagyon jó megfigyelő. És minden nap új, tegnap is egész hosszú ideig állt segítség nélkül, ő is meglepődött milyen elragadtatással néztük ezt a mutatványát. Aztán persze seggre pottyant. Úgy gondolom már nemsokára elindul segítség nélül. De ez nem újdonság, a családban szinte minden gyerek 1 éves kor előtt már járt. Túl vagyunk egy hosszabb kiránduláson. Kettesben felmentünk Pestre, aztán Gyömrő, aztán Szatmár. Hát azt hiszem kicsit ez már sok volt. A négy éjszakából kb semmit nem aludtam át. Szonja miatt is meg idegen helyen sosem tudok jól aludni. Jolinál úgy ahogy jól aludtam, csak Szonja ébresztgetett folyamatosan. Viszont jó volt látni mindenkit. Jó volt a lányokkal együtt lenni. Nem győzöm hangsúlyozni milyen felüdülés őket látni, beszélgetni velük. Jó volt Pestet is újra látni, ráadásul Jolival tök sokat sétáltunk a belvárosban. Remélem ezek a séták folyamatosan életünk része lesz. 

Aztán jött egy kis otthoni ünneplés. Természetesen az is jó volt, csak jó lenne ha nem 5 órás autóútra lenne.

Alakítgatjuk Szonja szobáját, végre felkerültek a szegélylécek. Megint bútort tologattunk, mert a fal ferdesége miatt egyik helyen elég hézagosra sikeredett. Hihetetlenül pontatlan ennek a háznak minden szeglete. Valamikor elkezdtem nézegetni az őszi dekorációkat, úgy irigylem azokat akik pikk-pakk megtalálják őket vagy elkészítik. Annyira tanácstalan voltam, hogy véül semmit nem vettem, készítettem mert már arra jöttem rá, hogy mindjárt itt a karácsonyi dekoráció ideje. Ezt az időszakot azóta várom amióta abbahagytam a karácsonyi vásárt. Igaz most Szonja miatt kicsit variálni kell, mert semmi nem lehet elérhető közelségbe meg figyelembe kell venni, hogy hozzá is idomuljon hiszen első karácsonya. És az egy éves szülinapja is hamarosan. Már gondolatban ezt is tervezem. Arról nem panaszkodhat, hogy nem lesz ünnepi hangulat a házban 2 ünnep közt :D

Tegnap volt 15 éve, hogy összejöttünk Danival és hamarosan jön a 8 éves házassági évfordulónk. Jó még mindig együtt lenni, bár átmentünk ezen-azon és természetesen az érzelmek intenzitása is másképp fejeződik ki, de azt mondom elég jó páros vagyunk. Nem tudom mással milyen lenne? Hogy elértünk volna e ennyit, vagy hogy együtt lennénk e ennyi éven át... valamiért összejöttünk annó és valamiért még mindig együtt vagyunk :) 

És nagyon megy a drukk Editnek akinek ugyanott volt nemrég inszeminációja ahol nekem. Nagyon nagyon remélem, hogy sikeres lesz neki. Mikor vele beszélek mindig átélem azt a rossz érzést, hogy milyen hónapról hónapra csak remélni. Aztán semmi. Még mindig úgy gondolom nagy szerencsém volt tavaly áprilisban. Egy kis csoda. Aki most még édesdeden alszik bent ágyikójában. 

Nyaralás után

Már eltelt egy kis idő mióta visszajöttünk a nyaralásból és azóta az idő is őszbe vagyis szinte télbe fordult. Igazából nem bánom, jólesik a hűvösebb idő. Mármint a kellemesebb fajta, nem az esős, nyirkos, szeles, hideg... vénaszonyok nyara, na az hiányzik. 

Horvátország gyönyörű volt, tiszta, rendezett és kicsit drága mármint Görögországhoz képest. De tényleg egy szép ország és nagyrészt passzol is a többi mediterrán részhez, legalábbis ahol mi voltunk semmiben sem különbözött egy olasz vagy görög városkától. Az emberek is kedvesek. 

A nyaralni babával  nem olyan mint kettesben, mert pihenni nem igazán lehet. Számomra csak annyi, hogy áttettem a székhelyemet a tenger mellé. Ez persze nem mellékes. De a nap nagy része ugyanarról szólt. A babáról. Természetesen ezt tudtam, mert figyelmeztettek már mások előtte, hogy addig utazzunk míg kettesben vagyunk, mert utána 10 évig a nyaralás az nem igazi kikapcsolódás. Mert a gyerekről szól minden. A hely ahol voltunk németek foglalták le, vagy osztrák elvétve holland rendszámmal találkoztunk. És nagy ritkán magyarral. Egy hatalmas kemping terület mindenféle árkategóriáju szálláshellyel, akár egy nyamvadt kis sátorral is el lehet indulni. Teljesen korrekt volt a szállásunk, mindennel felszerelt, új és tiszta. Szóval jó volt és sajnos gyorsan eltelt. Az is tény, hogy a benzinpénzből és pályamatricák árából simán Barcelonáig repülhettünk volna 3-an. Szóval nagyon nem éri meg autókázni, bár annak is megvan a fílingje hiszen az adott helyen nem kell buszoznod, és jó dolog azt az országot átszelni ahol éppen eltöltesz egy hetet. Dani annyira nem élvezte ezt a részt, mert utál idegen helyen vezetni. Nekem nincs jogsim így nem tudom miben különbözik, ha különböző országban vezet az ember a gps-ek világában. Szerintem aki imád vezetni annak mindegy hol, aki meg csak elvezetget mert muszáj az jobban érzi az ismert, bejáratott helyet.
Úgyhogy nem hiszem, hogy mégegyszer rá tudom venni ilyen hosszú autóútra. Ha én vezettem volna biztos megállunk pihenni egyet valamelyik balatonparton, de így szóba sem került, mert minnél hamarabb le akarta tudni ezt a részét. Hát különbözöek vagyunk az biztos. Nem tudom miért kell mindig sietni A-ból B-be, miért nem lehet csak úgy lenni valahol. Dani pl mindenre sajnálja az időt.
És ezt még nyaraláskor sem tudja levetkőzni. Mert az neki nincs. Valahol ebben nagyon elszakadtunk, valamikor 10 évvel ezelőtt egyritmusban haladtunk, aztán neki elkezdett változni a munkahelye és az időérzéke is.

Anno 1 órát utazott oda és 1 órát vissza a munkahely és otthon távot. Aztán lett 40 perc oda és 40 perc vissza. Most 20 perc oda és 20 perc vissza ráadásul autóval és sír az időért. Hogy az nincs. Tényleg nem tudom, hogy ez hogy működik??? Vagy nem is az idővel van a gond, hanem az energiával?! Most én nem igazán vagyok ebben kompetens, mert nekem van időm és bár az éjszakáim katasztrófálisak, de ugye nappali elfoglaltságom nem olyan fárasztó. De úgy vélem ez a válasz, hogy ahogy öregszik az ember elkezd az energiája csökkeni. Persze ez is egyénfüggő. Meg ahogy a szólás mondja arra van az embernek ideje amire szán. És ez tényleg így van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy más is lakik kertes házban, és más is dolgozik és másnak van akár 3 gyereke is. Akiket még suli után ide-oda kell hurcolni. Nem tudom, hogy fog ez nálunk működni?? Vagy az muszáj lesz?? Kicsit csalódtam magunkban, mert Szeged többet kínál mint amit mi felhasználunk és magunkévá teszünk. Ha én nem indulok neki Szonjával akkor kb egy km. körzetben élném a mindennapokat. És ez nekem borzasztó érzés. Anyukám van olyan hét, hogy a bolton kívül nem megy sehova... Enikő azt mondja egy hónapig nem megy a kapun kívülre... a kommunikációt megoldja telefonon... ez nekem hihetetlen. És egyrészt szomorú. Dani meg szívesen eléldegélne így, ahogy gondolom sokan. Hát nekem nem megy. És nem azért mert "itthon büdös" hanem mert eleve sokat vagyok itthon és szeretek is, de az élet nem csak erről szól. De ezt most hiába magyarázom. Úgyhogy jövő héten elvileg megint nyakunkba vesszük Szonjával Pestet vagyis Budát. :D 

Nyaralás előtt

Végre elérkeztünk ehhez a héthez is. Mondjuk az idő inkább őszre hajaz már 3-ik napja mint nyárra. De bevallom nekem jólesik. Nem tudom milyen lesz a víz hőmérséklete, de igazából annyira nem is érdekel. Úgyis mindig hideg a tenger. Ha egyszer-kétszer megmártózok benne nekem az is jó. Lényeg, hogy érezzem azt a sós levegőt, a morajlást, a látványt. Kurva szerencsés aki tenger közelében születik. 

Szonjának új medencéje lett, mert előzőt Gizmó valahogy szétcincálta. Még fogalmam sincs mit is kell még vinni, hogy minden fontos meglegyen és be is férjünk. Imádom a babakocsinkat, de egy hátránya nagyon van, alig fér be más mellé. Még így is, hogy nem kicsi a csomagtartónk. Egy nagyobb bőrőndöt már kihívás lesz beszuszakolni mellé. Meg ugye a hordozó mellett most már vinni kell a sportrészt is. 

Sikerült nagyon jó áron beszereznem egy téli szettet :D újszegedi házhoz mentem és végig morogtam magamban, hogy nem sikerült erre a környékre kültözni. Az eladó olyan házban lakott, hogy majd leesett az állam. Gyönyörű volt a ház kívül-belül. Így belegondolok, hogy mennyi ember mennyire más anyagi körülmények között él. A szett ugye 86 ezer újonnan, a dobozon rajta volt, hogy 50%osan  vették és én átvettem 17 ezerért. Bár persze nem létfontosságú dolog, de örültem, hogy sikerült venni egyet. Eszembe nem jutna 30-40 ezret kiadni. Így tuti még jó áron majd túl tudok adni rajta. 

A stokke etetőszék is beszerezve. Nagyon praktikus, szeretem és Szonja  is elvan benne.

Látszik, hogy kereskedelemmel foglalkoztam. Minimális veszteséggel amit használati díjnak számolok :D 38 ezret kerestem Szonja kinőtt dolgaiból. Ezért nem érdemes sok esetben újonnan vásárolni, mert minimum a felét bukja az ember. Használtan meg kb 10%-20%-át max. 

Elkezdtem elővenni az őszi ruhácskáit mosásra, még én is meglepődtem mennyire teljes. Tavaly  úgy vásároltam neki 1 éves korig bezárólag. Játékait is kinőtte, azok kapott játékok és itt bajban is vagyok, mert nem tudom mi az ami ebben a korban lekötné és eszembe sincs egy rakás pénzt kidobni csak azért, hogy szanaszét heverjen. Leginkább a mobil érdekli már most...

Most abban az időszakban van, hogy mászik ezerfelé és mindenben kapaszkodik, hogy álljon fel. Nem kicsit balesetveszélyes időszak, nemegyszer koppant a feje pl a játszószobába lévő ágyba. Hamarosan ki is tesszük onnan. Folyamatosan aggódok, hogy nehogy nagyon beüsse, de sajnos nem foghatom mindig a kezét meg is kell tanulnia úgy esni, hogy legkevésbé veszélyes és fájdalmas legyen. 

Úgy rendezném a babaszobát is már, de tapasztalatom szerint ahogy nő úgy változik az igénye. Így tanácstalan vagyok. Mivel nem alszik még ott most inkább játszószobaként funkcionál. Nincs is sok értelme a mostani korában befeccolni dolgokra. Ez kicsit olyan átmeneti időszak. Már nem az a bébi de nem is kislány még.

Ha visszajöttünk akkor elkezdjük a matatófalát készíteni. Majd kell egy gyerekágy ami váltja a rácsosat az gondolom jó pár évig majd kiszolgálja, szekrény már adott, könyvespolc is. Majd időközben kell egy íróasztal, a stokke székkel szerintem már 2-3 évesen használhatja ha gyurmázik vagy rajzol. Meg hát annyira változik a divat is most pl a svéd fehér festett letisztultságot váltja a dán puritán igazi természetes fa lakberendezési dolgok, kezdve a konyhától gyerekszobáig. Van pár inspirációs érdekesmód lengyel forrásom az instán. Irtó kedves, otthonos, bekuckózos gyerekszoba.
Itt amúgy egyenlőre csak magánbölcsöde van, de nagyon jó árban van az ellátás és ami nagyon jó hír, hogy van napi fizetés is. 1500 fél nap, 2000 egész nap. Jövőre ahogy elmúlt 1 éves szerintem igénybe fogom venni havi pár alkalommal. Egyszerűen így hogy nem tudom senkire bízni pár órára sem nagyon rossz. Konkrétan semmit nem tudok elintézni egyedül. 

Augusztus

Augusztus vége mindig megmutatja, hogy közeledünk már a hűvősebb napokhoz.Nekem most és igazából már gyerekkorom óta az én és most már Dani születésnapja után kezd vége lenni a nyári fílingnek. Korábban sötétedik, hűvösebbek az esték, hajnalok... számomra terhesség óta ezek a napok az igaziak. Nem tudom, hogy az anyatejes hormonok e de még mindig nehezen viselem a nagy meleget, az erős napsütést, a fülledtséget (amúgy egy enyhe hajhullás és az erős szagérzékenység is megvan még). És kívánkozom farmert húzni. Mondjuk ez a mostani vasárnapi lehűlés azért túlzás volt, elég ha 10 fokot lemegy a nappali hőmérséklet. 

Nekünk ez a nyár pár környéki meg pesti kis kirándulás kivételével a vendéglátásról szólt leginkább. Természetes hiszen új helyre költöztünk, a másik meg Szonja vonzza az embereket. Most hétvégén is Dani nővére és családja volt lent. Jó volt látni az unokatestvérekkel a gyereket, bár igen nagy a korkülönbség köztük. Hasonló korú gyerek a családban Németországban van, most született gyerekkori kedvenc unokatestvérem 2-ik kislánya. De hát ők messze vannak, a többi unokatestvér meg sokkal idősebbek. 

Fura ilyen időszakban tervezni a nyaralást, még sosem nyaraltunk ilyen későbbi időpontban, de kisgyerekkel úgy gondolom ez logikus.

Közben Szonja növöget és szüksége van pár dologra, természetesen ki is nő pár dolgot. Azokat elkezdtem hirdetni. Ruháit még nem, mert még nem tudtam rávenni magam. Szóval kell neki a babakocsira egy téli szett, kell egy etetőszék és amit már beszereztem tegnap egy járóka. Már feláll ahol tud és mászik is így nehéz már magára hagynom szabad területen. Mindent használtan nézzek, mert túl sok az áresés egy újonnan vett termék után már ha egyáltalán túl tudsz adni rajta. És egy gyerek dolgainak beszerzése folyamatos. Kezdve ahogy megszületik, aztán van egy kis nyugi és aztá n megint felpörög. 

Stokke etetőszéket akarok venni neki: használtan 20-30 között van, újonnan 53 ezer, de elvileg szinte kamaszkoráig használja. Főleg ha kistermetű. A téli szett a stokke babakocsira újonnan 86, használtan változó 30-40 ezer. A fa járóka viszonylag olcsó befektetés ha a biztonságot nézzük. Újonnan 30 ezerig használtan pl már van 8 ezerért is. Megjegyzem ezek beszerzésének a menete nehezebb így hogy vidéken élek. Próbálok szegedi hirdetéseket böngészni, de tény a stokke termékek Ny. M.o-on és Pesten sokkal gyakoribb. Ruhája az szerencsére van, a pici termete miatt ősszel is tudja hordani a tavaszi felsőit. Meg az elején szinte egy évnyi ruhatárat beszereztem neki. Ami drágább költség lett az a pelus nemcsak a méret miatt, hanem a gyakoriság miatt is nőtt az ára. Változó hol veszem, de a pampers és liberó db értéke ( ezeket felváltva használom, mikor melyik akciós) kb 50 ft. 

Sajnálom, hogy a teraszt idén nem tudtuk kivitelezni, jövőre mindenképp terv a beépités is. Sajnos az év nagy részében emiatt használhatatlan, nap, eső, szél... a hátsó rész újrafüvesitése is terv és remélem jövőre egy medence is kerül a kertbe. Meg faültetés és pár örökzöld. Imádom a virágokat, de annyira kényesek. A rózsáim ahogy kibújnak már fonnyadnak is el. Mer vagy nem esett semmi vagy hatalmas esőmennyiség zúdult le. 

Hétvégén lesznek a falu napok, a tavalyi szülóttek most ültetik el a fájacskáikat. Kapnak kis emléktáblát és kis ajándékot. Szerintem ez nagyon szép gesztus. 

Ünnepnapok

Nekem mást jelentenek a hétvégék és ünnepek mint annak aki dolgozik :) végül is ilyen szempontból az év 365 napja eléggé egysíkú ezen a téren. Beleszámítva a szülinapokat is. Belefolytak az évbe, kb semmit nem éreztem. Pedig utolsó 3-al kezdődő évszámunk volt, ezután egy jó ideig a 4-es jön. Visszatekintve a 30-as éveim igen tartalmasak voltak és igen jól éreztem magam a bőrömben. A saját szempontjaimból kiindulva és mérve igazán teljes évek voltak. Volt benne minden. Házasság, kutyák,  cica, házvásárlás, költözés, házvásárlás, nyaralások, új barátok... és az a fura nem tudok így előre nézni a 40-es éveimre, mert mind Szonja ugrik be. Annyira fókuszpontja az életünknek, hogy mi teljesen háttérbe szorultunk. Egyik nap figyeltem és az ugrott be, hogy ha lenne 2-ik gyerek azt is ennyire imádnám, őt is ilyen különlegesnek tartanám? Olyan kis csodának látom őt, hogy hihetetlen lenne, hogy ez megismétlődhetne. Persze, valószínüleg igen. Hiszen minden kisgyermek egy csoda.
De nem vágyom 2-ik gyerekre, annyira megváltoztatja az embert, annyira kizsigereli az egyént, hogy nem biztos ezt megint élvezném. 

Fura, hogy az élet nagy dolgai mennyire próbára teszik a kapcsolatot. Ilyen pl egy felújítás, építkezés, gyerekvállalás. Biztos persze a stressz, a felelősség tesz türelmetlenné, meg persze az, pl gyerekvállalásnál, hogy a másik 2-ik helyre szorul mindenki szempontjából. Lesz egy olyan nagy szerelem amit nem lehet überelni, és ez másokhoz való viszonyt is megváltoztatja. Én ezért örülök, hogy volt sok "gondtalan" évünk együtt Szonja előtt. És jó, hogy csak most jött. Tudta.
Annyira általánositás, de tényleg általában a férfiaknak nem ugyanaz a gyerekvállalás mint a nőnek. Természetesen az érzelem intenzitása biztos hasonló, de nekik nem borul úgy az életük. És nem a fizikai változásokra gondolok. Nekem nem sok olyan napom volt szülés után, hogy utáltam tükörbe nézni, legtöbbször csak úgy elfogadtam a látványt, volt olyan is hogy tetszett is. A súlyommal sincs annyira gondom hiszen lassan de biztosan csökken. Most 57,5 kilónál vagyok. Annó mikor 30 múltam és 59 kiló akkor egy év alatt ment le a 4 kiló. De tutibiztosra. Mondhatni 8 évig ugyanaz volt a súlyom  55 kiló, néha kilengett 53-54-56 de azok rövid ideig tartottak. Gondolom most is kb egy év kell, hogy visszanyerjem már ha vissza fogom. A futást kb szept- ben elkezdem, de tudom attól nem fogok fogyni, mert ha egy kis izom vissza épül az nem teszi könnyebbé a súlyomat.
Fura mikor dacos egy ilyen kis emberke. Alapjáraton szerintem Szonja jó gyermek, kiindulva abból, hogy az éjszakák azért nagyjából alvással telnek. Sokszor van fent mostanában, lehet melege van, szomjas vagy csak ébredezik benne egy dacos én. De szerencsére ha megitatom vagy cumit adok neki rögtön vissza alszik. Én nem mindig. A mostani korszak kb olyan mint mikor terhesen 10xer voltam éjszaka pisilni. Azért fáradt vagyok és kimerült.
Nappal egy rémálom mostanában elaltatni. Nála nem működik semmilyen kézben való ringatás az Adamo hinta ami eddig kint nagyon bevált. Igaz 40 fok van kint és nekem meg őriznem kell őt nehogy véletlen kiessen, de legalább aludt. Most 2 napja viszont ott sem akar. Megmakacsolja magát, behozom, kiviszem és ordít. Ma már nem érdekelt a földön a játszószőnyegen hagytam, hogy fáradtra bőgje magát úgy hogy fogtam a kis kezét. Egy kisbabának aludnia kell úgyhogy most dacolunk. Csak remélem nem tart sokáig.
Foga még nincs és mostanában abba is hagyta a fogzást. :D Remélem nem lesz fogatlan a pici lány. Elvileg még a 9 hónap sem késő, hogy kibújjon az első. Kúszik és ül és felállni akar. Fel is áll ha belekapaszkodik valamibe. A mászást úgy látszik ki akarja hagyni. Amúgy meg egy irtó helyes baba már most látszik mennyivel nagyobb önbizalommal rendelkezik mint mi. Flörtöl az emberekkel és élvezi, hogy azok elalélnak tőle. Hódmezővásárhelyen is ebéd közben egy olasz párt nézett ki magának. Egy mindenkinek tetszeni akaró leányzó. 

Könyvek

Mióta Szonja úgy döntött, hogy kint hajlandó csak elaludni így kénytelen vagyok őt őrizve olyan tevékenységet folytatni ami leköt. A kinti terasz túl messze van, hogy vegye a wifi jelet a telefonom így hamar elfogy a netem főleg úgy hogy Szonjának zenét is rakok az elalváshoz. Kell a ritmus neki a hintázáshoz. Így elkezdtem olvasni, megint egyre többet. Így alakitja ki az ember a szokásait, az életét. A mindennapjaink arról szólnak amit mi alakitunk ki magunknak. Az alvás, a filmek, az ételek, a dohányzás, a kapcsolataink, könyvek, utazás, jólét, nyugodtság, stressz.... minden mi vagyunk. Szokásaink rabja vagyunk az már más kérdés, hogy jók e vagy rosszak, hogy színesiti e az életünket vagy szürkíti. Én úgy érzem az olvasás pozitív hatással van rám. Nem azt mondom, hogy unom a 21 sz.-i életet... internet, facebook, insta... de tényleg sok időt eltölt az ember virtuális térben. Kb persze ugyanaz mintha egy könyvet olvasna az ember csak több az inger. Képek, hírek inger inger hátán. A mai gyerekeket nem csoda, hogy csak ez köti le. Szerintem ha a modern ember választana az alvást ki is iktatná az életéből. Én pl. imádok aludni, mindig is imádtam. Igaz korán fekvő és korán kelő típus vagyok, de imádok néha du is aludni egy rövidet. Ez persze nehezen kivitelezhető, ha dolgozik az ember akkor azért, ha gyereke van akkor azért.És imádom az európai filmeket. Lassabbak és mélyebb mondanivalóval rendelkeznek mint az amerikai társai. Már ha ez kell egy filmhez. Vannak emberek körülöttem akiket már egy film sem köt le. Nincs türelmük pl Dani. Amióta gyerek van nem sok filmet néztünk együtt meg, számára ott vannak az amerikai, könnyed sorozatok. Így kapcsolja ki a munkát. És keveset alszik. Meg stresszes is.

Szonja is nagyon rossz alvó. Mintha már most be akarná kebelezni az életet és sajnálja az időt az alvásra. Szabályosan hisztirohamot kap ha altatni szeretném így marad a kinti levegő, a hintázás, zene... ennek már nem tud ellenállni az elméje. 

Egyik könyv már régóta érdekelt Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz. Természetesen ez a magyar embernek kissé visszás dolog mert közben azt sugallja a könyv, hogy az egyszerűség a kulcsa mindennek, de ugye a dán életszínvonalat nem kell bemutatni. Egyik legjobban élő európai ország. Ők már felhabzsoltak mindent, megengedhetnek maguknak nagyjából mindent így persze könnyebb elengedni a dolgokat. Az átlag magyar ember még halmozni akarja a vagyonát. Sokat kell dolgoznia is ezért. Még ahhoz is hogy egyszerűen, nyugodtan éljen el kell érjen egy bizonyos színvonalat ami azt jelenti a munka tölti ki élete nagy részét élete bizonyos szakaszában.
A legtöbb ismereősöm tényleg sokat dolgozik és alig pihen, a nyaralás luxus, a téli kikapcsolódás meg annál inkább. Igaz nem is élnek rossz színvonalon és amijük van mind maguknak köszönhetik és büszkék lehetnek rá. 

A másik könyv amit kölcsönöztem Édes élet Itáliában, az első részt már nagyon rég megvettem, nem is tudtam, hogy van második kötete. Az itáliai fíling mindig leköt bármiről is legyen szó. Nagyjából azonos elveket vall mint a dán csak nagyobb a természettel való kapcsolódása. És extrovertált míg a dán az introvertáltságra épül inkább, de mindkettő azonos abban, hogy nem kell elszigetelt életet élni. A család, a barátok, a közösség egy élet alapköve. A munka is fontos természetesen, szerencsés ember aki azt végzi nyolc órában amit imád, de egy életet csak munkának szentelni, hogy létrehozni valamit és hajtani ezerrel szerintem egy elpocsékolt élet... kb ugyanaz mint aki meg nem csinál semmit. Csak úgy él. Ha csöves alkoholistaként akkor úgy. Egyik könyven olvastam, hogy valaki kiszámoltatta a diákjaival kb mennyi hétvégét élhetnek meg és így egyből világosabbá válik, hogy milyen rövid is az élet és hogy el lehet pazarolni.

 A harmadik könyv Esterházy Hahn-Hahn grófnő utazása még csak pár oldalt olvastam de nagyon jól passzol a többihez.

Nyaralás 2018 + ez meg az

Újkeletű szervezést igényel az idei nyaralásunk. Merthogy babával még nem utaztunk el hosszabb időre és külföldre. Voltak opcióink: Portugália, Olaszország, Spanyolország sokáig tartotta magát Barcelona miatt, de aztán rájöttem, hogy talán most nem repülővel kellene utazni így gyorsan lefixáltam egy horvát nyaralást. Soha nem voltam még a horvát tengerparton. Pedig állítólag szép és közel van, 800 km lesz az út a szállásig. Viszont nyugodtan megpakolhatom az autót Szonja dolgaival. És nem mellékesen helyileg is kényelmesebb A-ból B-be jutni ha feneked alatt van a saját autód. Persze bérelni is lehet, de a repülő poggyász költségeit nézzük meg az autó bérlést akkor már kicsit megnő az amúgy kezdetben nem olyan drága repülőjegy. Az Isztria részre megyünk így szembetaláljuk magunkat Velencével. Gyorsan meg is néztem, hogy hogy tudnánk átugrani :D Hajóút és 3 óra 70 euró/fő. Természetesen nem hagyjuk ki. 

Babával nem tudom milyen élmény lesz az utazás, de Szonja igen jól veszi ezeket a tapasztalat szerint. Tegnap el is ugrottunk neki személyit csinálni. Nagyon cuki lett a fotón. 

Ejj de várjuk már. És már kevesebb mint egy hónap. A szállás gyerekbarát, újszerű és mindennel felszerelt. Ez nagyon fontos szempont mivel Szonja az anyatejen kívül a korának megfelelő bébiételt kap így még nem eheti azt amit mi. Egy szállodában így eléggé kényelmetlen lett volna mikró és hűtő nélkül.

Megvolt a nagyszabású bulink is. Keresztelő után már egész rutinosan kezeltük a dolgokat. 20 emberrel azért megtelik a ház és az udvar. Bár ennyi ember számára sütögetni egy grillezővel elég nagy rutintalanságra vall :D De azért klassz lett. Szonja is élvezte a sok embert egy ideig, a szokásos időpontban megfürdettem és lefektettem és a bébiőrnek hála még én is kint tudtam lenni későig. No nem a többiekhez mérten. Dani kb hajnal 4 körül jött be. A többiek nem tudom milyen órában tértek nyugovóra. 

Másnap reggel természetesen  már kevesebben voltunk hiszen csak az itt aludtaknak kellett reggelit csinálni. Aztán utána tovább is álltak. Jól esett a csend. 

Szonja megint nagyvonalú ajándékot kapott, most egy rossmann ajándékkártyát 25 e ft-al feltöltve. Mindenképp jól jön, iszonyatosan fogyasztja a pelusokat, mert irtó gyors az anyagcseréje. Szerencsére fokozatosan hízik még így is, hogy sokat mozog mármint kúszik meg állni akar. Ülni egyedül még nem ül fel teljesen de már állni mindenképp akar. 

Viszont nagyon rosszul alszik nappal és sajnos az éjszakákat sem alussza át. Hiába etetem meg jól este ő megébred szopizni 2xer, de 3xor 4xer is felsír. Nappal most az állt be, hogy kint alszunk a hátsó teraszon az adamo-ban. Így nekem is ott kell ülnöm mellette. Nehogy kiforduljon vagy darázs csípje vagy bármi. Így olvasok meg időközönkét napozok bár sokat nem bírok még mindig a napon lenni. 

Ez néha nagyon fárasztó, 24 órás szolgálat az egész . És inkább idegileg az. Hogy soha semmit nem tudok befejezni igaz néha elkezdeni sem. Ezért is döcög ez a blog is, nekikezdek és abba kell hagyjam. Ezt a posztot is elkezdtem már pár napja. Annyira irigylem azt akinek közelben van nagymama. Hogy néha tudja kikapcsolni az agyam, mert ha ő bent is játszik a szobájában én meg kint a konyhában épp reggelizem mondjuk akkor is ugrásra készen vagyok. Vagy ő hangulatától függően épp hogy viseli, hogy nem vagyunk egy légtérben. Szerncsére eljátszik egyedül is ha jelen vagyok. 

Összesítés

Rég írtam, mert pörögtek itt a dolgok. Kicsit fárasztó is volt, de az a jóleső, tiszta fáradtság. De rájöttem, hogy ez kell. Nekem legalábbis lételemem. A zsibongás és persze utána a csend is. Egyensúlyban tart. Nagyon sok ember csak magának szeret élni, meg pár embernek akit elfogad. Ez egyszerűvé teszi az életet. De üressé is. Nincs emlék. Nincs közösség. De erről már sokat írtam. Vidéken élve látod meg mennyire elszigetelten élnek a fővárosban az emberek. Tény ott nehezebb is az élő kapcsolattartás, mert nagyok a távok egymáshoz. Térben és időben is. És az ember megszokja. Normális, hogy eltelik egy hónap és senki nem jött látogatóba. És senkihez sem ment át. Vagy eltelik egy hét és max a kollégáival találkozik az ember. Itt vidéken ez abnormálisnak tűnik. Ahogy gyerekkoromban is az volt a normális, hogy minden héten mentünk és jöttek látogatóba. Anyum csak úgy kávézott otthon egyet a húgával, a barátnőjével. Pedig ők is dolgoztak és gyerekeket neveltek. Emlékszem a nővérem minden nap elsétált hozzánk a gyerekkel. Ovi, suli után. Nem egymás melletti kerületben éltünk a séta kb 30-40 perc megvolt. Aztán haza. Most nemrég Pestet én is végigrohantam. Egyik nap a családdal voltunk, mindkét nővéremmel találkoztam. És ettünk finom , frissen készült zöldbablevest. Egészen olyan volt mint 20-30 évvel ezelőtt.
Aztán másnap találkoztam a barátaimmal.  Nem is tudom szavakkal kifejezni mennyire feltöltődtem. Joli anyukájával is olyan jó volt beszélgetni. Eltűnt minden magányom, elszigeteltségem. Mert azért én itt a babával eléggé elszigetelten élünk még akkor is, ha én szinte minden nap megyek sétálni vele és heti 1-2 alkalommal Szegedre is bemegyünk.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam Pesten. És Szonja is. Elkezdett az édesem végre enni, elfogadja az új ízeket. Nagy megkönnyebbülés ez nekem mert végre elkezdett hízni is. Talán azt az cirka1,5 - 2 kiló különbséget amivel a kortársaitol levan maradva hamarosan behozza. Vagy legalábbis megközelíti.
Aztán jött a keresztelő. Lázas készülődés volt, nagytakarítás stb. D. megtisztította az ablakokat míg mi Szonjával Pesten dorbézoltunk. Pici lányka végre megint találkozhatott a nagyiékkal, nagynénikkel. Mind mind nagyon aranyosak voltak. A nővéremmel az az igazság, Szonja miatt többször találkozunk mint mikor Pesten éltünk. Bátyám és felesége meg tündérek voltak. Imádják Szonját. Sógornőmmel való viszonyom nagyon sokat változott az elmúlt években. Az biztos, hogy ő a család egyik legértelmesebbikje :D Nagyon örültem mikor mutatták a jövendő házuk terveit modern, szép, letisztult. Bátyám még mindig egy nagy humorzsák, jó látni az olyan házasságot mint az övék. És nem mellesleg összetartják a rokonságot is. Büszke vagyok rájuk, ennyire közel sosem éreztem a bátyámat mint az utóbbi években. Ezért jók az ilyen ceremóniák, mert végre együtt lehetünk mint hajdanán. Ami olyan rég volt, hogy igaz sem volt.
Augusztusban sem maradunk vendégek nélkül, már rajta is vagyunk a készülődésen. D. megszokott csapata jön le hozzánk, hogy az évi evés-ivást megejtsük. Most csak annyi, hogy itt is alszik a 8  ember, 2 szabad szoba lesz ágyal meg matracokkal. Hát valahogy ellesznek.
A héten kicsit befeszültem érzelmileg és idegileg is aztán rájöttem, hogy a héten várható a menszeszem. Annyira elmúlt minden görcsölés félidőben meg előtte is, hogy ha nem nézek rá az ilyen vonatkozású naptárra el is felejtkezem róla. A feszültség és érzékenység úgy látszik megmaradt.
De ahogy az öregek mondják szülés után könnyebb lesz. Ez mindenképp. A többi már pont fordítva.
Talán mert a fontos történések mind súlyosak az ember életében.
Szonja nagyon sokat fejlődik, 7 hónapos a pici lánykám, néha el se hiszem. Mind jobban és jobban szeretem és nem tudom, hogy ezt lehet e fokozni még. Viszont ahogy Ő elkezdett hízni én végre elkezdtem fogyni. Ja közben a pesti út előtt mentettünk egy vizslát. Tofit. Azért igaz, hogy a vizsla az vizsla... ahogy a cavalier spani is az ami :D isten háta mögötti faluból, szegény egy talpalatnyi homokos részen kellett tengesse napjait. Most budai legény lett, pontosabban budakeszi. Egy fiatal, rendszeresen futó lány lett a gazdija. Kocognak a Normafára. Néha hihetetlen, hogy egy kutya élete is mennyire megváltozhat. Jó érzés volt. Főleg az, hogy én találtam neki a gazdit. Persze míg itt volt az 5 napban kikészítettek minket. Szerintem azért is fogytam le 58 kilóra. Így már csak 3 kiló plusz van rajtam az eredeti súlyomhoz mérten... Már nagyon kívánkozok futni, séta közben látok is néha futókat, egy nagyon jó hely van hozzá. Út le a Maroshoz, fogalmam sincs mennyi a táv, de elégnek tűnik oda és vissza. Talán hamarosan ahogy már Szonjának nem lesz központi a szopizás, mert azért ennek is örülök, hisz lekopogjam születése óta még láza sem volt. És nem él burokban.

Keresztelő

Nem vagyunk túl vallásosak és templombajárók főleg nem, de hagyománytisztelők mint általában az erdélyiek. A keresztelkedés nekem alapvető. Keresztények vagyunk. Az hogy Szonja majd milyen vallást követ az ő dolga lesz, de mi az alapot megadjuk hozzá. Római katolikus lesz általam. Lehet Dani családja nem annyira örül neki, mert ők meg reformátusok, de úgy voltunk vele a gyerek örökölje az anyja vallását ahogy a nevet meg az apjától. 

Csapongtunk az időpont lefixálásánál, mert a család tagjainak hol emiatt hol meg amiatt nem volt jó. A legfontosabb résztvevőnek, a keresztanya meg munkájából kifolyólag csak minden második hétvége jó amikor nem dolgozik. A júl.15 az mindenkinek jó lett volna kivéve a papnak, mert az akkor megy szabadságra. Újrakezdtük az egészet. Volt már aug. meg szept. tovább már nem akartam kitolni, nem bundában akarom keresztelni a gyereket. No meg ott vannak még Dani pesti kollégái akik évente lejönnek hozzánk és úgy gondoltuk folytatjuk ezt a hagyományt, hogy ide is lejöjjenek. Ez is aug. téma. És jó lenne ha nem ütközne a két csapat. 

A keresztanya volt a megmentő, mert végül megoldotta úgy hogy kiveszi azt a hétvégét júl.22 szabadságnak ami elvileg mindenkinek jó lett volna. Mindig számithatok rá :) Erre a  másik részről benyögik, hogy mégse jó (utólag) mert a Vilike nagymamánál nyaral és akkor nem tudnak eljönni. Mondjuk igazából nem értem miért nem jöhet fel nagymama a gyerekkel együtt, de mindegy ők tudják. Kinyilatkoztattuk, hogy aki akar jönni jön aki meg nem az nem. A pappal már lebeszélve, hamarosan ha kiderül a létszám az étterem is. 

A másik problémám az én ruhám. Szonjának még nincs, de hamarosan felmegyek pestre vele és a keresztanyával körbenézünk. Van egy esküvői ruhám, 2010-ben volt rajtam mikor a polgári esküvőt tartottuk. Azóta sem. Már akkor mondtam, hogy ha lesz gyerekem akkor a keresztelőjére ezt fogom felvenni. Na mármost ez a ruha 34-es méret. Akkoriban 54-55 kiló voltam. Most 59-60 között. 

Rámjön, de eléggé szűk, fenékben és mellben. Mellben annyira, hogy melltartó nélkül is egyedül nem  tudom felhúzni a zipzárt teljesen. Van még egy ruhám amit felvehetnék, legfeljebb az marad, ha nem történik valami csoda :D mert újat nem akarok venni. 4 kiló kb a felesleg és máris megvagyok fogva. Szonja meg nem úgy néz ki, hogy mostanában akarna leszokni a szopizásról, addig meg diéta kilőve! 

Hát meglássuk. Nagyon nagyon szeretném, ha ezt a ruhát feltudnám venni. De nevetséges sem akarok lenni erőltetve azt ami nem megy.

Nyár van akkor nyaralás

Bevagyok sózva :D nekem elég ha valaki csak megemlíti, hogy megy nyaralni és már nem tudom kiverni a fejemből, hogy nekünk is mennünk kell... gyorsan fel az internetre és nézelődni. 

Görögországgal kezdtem, mert az mindig favorit... közel van, gyönyörű és nem is drága. Aztán Olaszország az abszolút favorit... Szardinián kötöttem ki, de aztán gondoltam egyet és Portot is megnéztem. Portugáliában már nagyon régi vágyam eljutni. Még ez is belefér. Aztán megnéztem a temesvári indulásokat. Meglepődve tapasztaltam, hogy olcsóbb bizonyos helyekre, igaz sokkal kisebb a választék. Görögország és Portugália onnan kilőve, akkor legyen Spanyolország Costa Brava, Barcelonához közel. Ez is régi vágy. Egészen jó áron meg lehet úszni, legalábbis nem sokkal olcsóbb mint egy itteni 4 napos wellness hétvége. Ami számomra nevetséges. Nekem pl. semmi kedvem pár kilómétert utazni hogy sznobkodó magyarokkal medencézzek és zabáljak :D ezért nem vagyok hajlandó ennyi pénzt fizetni. Persze mindenki más és mindenki másképp gondolkodik erről. 

Szóval a wizzaires ajánlat Costa Bravara legolcsóbb 260 euró/fő ami repülőt és szállást takar. Szeptember és egy hét. Mivel Szonjával megyünk így már kicsit alaposabban körbe kell nézni szállás terén. A legutóbbi korfui szálláshelyünk pl nem igazán gyerekbarát. Szardinián is a legolcsóbb ajánlatoknál kivolt hangsúlyozva, hogy melegbarát... bennem aztán tényleg nincs homofóbia csak ilyenkor mindig az az érzésem mint a korfui helynél, hogy ezek bulis helyek. Aztán lehet nyugdíjas német meleg párok kedvenc helye. Fene tudja, még soha nem voltam olyan helyen ahol ez kihangsúlyozva volt.

Szóval Costa Brava erősen vonz Barcelona miatt. És most ezen kattogok. Mert ugye nemcsak a pénz, hanem itt vannak a kutyák. Meg a 2 cica már. De ha belegondolok, hogy anyósomék idén is mennek Görögbe, sógornőmék sem hagynak ki egy évet sem nyaralásilag (ők Ciprus) nem tudom mi miért is tennénk. Hiszen egy kávéfőző árából már utazhatnánk, ha arra nem sajnáltuk a pénzt. Az élmények meg fontosak és tudom, hogy jót tenne nekünk. Ez a pénz olyan pikk-pakk elmegy ha lebontja az ember egy évre, de az élmény és az együttlét a kiszakadás az nagyon fontos. 

Szonjával lassan elkezdjük a hozzátáplálást, vagyis elkezdtük csak ő nem partner ebben. Mindent lök ki a szájából. Tápot, pépet semmit nem fogad el csak az anyatejet ciciből. Lehet változni fog hiszen még ebben a korban olyan képlékenyek.
Napjaink nagyjából úgyanúgy zajlanak. Éjjel általában 2xer ébred még szopizni, de most már a kiságyában alszik csak a hajnali etetésnél teszem be magunk közé. 8 és 9 körül megint megébred enni, játszunk kicsit aztán 10 körül visszafektetem. A nappali alvásai 15-60 percesek, sokmindentől függ, de már elég ha visszafektetem kiságyába és bezárom az ajtót, az esetek nagy részében magától elalszik. Este 9 körül van a fürdés és aztán alvás. Nagy ritkán nehezebben alszik el és van egy kis nyűglődés, de ez gondolom a foga miatt van. Kicsit késői a 9 óra neki, de valahogy mindig kitolódik. Én szinte vele alszom el 10 előtt mindenképp és általában 6-kor fent vagyok.
Családunk bővült egy kismacsekkal, tippünk szerint kislány, de nem vagyunk elég szakértőek, meg még elég kicsike. Kint keservesen sírdogált szegényke, vagy kirakták vagy elszökött a családjától és nem talált vissza. Hát nem bírtam persze, kimentem hívtam, szaladt is hálásan. Nagyon soványka volt, rögtön nekikezdett zabálni :D ő egy nagyon barátságos, bújós cica teljesen más személyiség mint Keikó aki természetesen megvan sértődve, kb még annyira sem vesz részt az együttlétekben mint eddig. Kicsit fúj is rá ahogy közelébe megy Gizmó. Rambi meg totál szerelmes, Philipke meg a szokásos, neki mindegy csak hagyja békén mindenki a kajáját. Este kint alszik a kiscica, mert nem akarok neki is portást játszani elég néha Keikónál, hogy egy éjszakát sem hagyna ki, hogy ne zaklasson fel. Mindig eldöntöm, hogy nem engedem be éjszaka, de aztán megsajnálom :( pedig van hogy csak azért jön be, hogy wc-zen... néha tényleg kibírhatatlan a természete. De imádom. Zajlik az élet.
 Már 5 gyerekünk van :D

Mindennapok

Lassan fél éves a pici lányom, hihetetlen. Sokat változik, van hogy persze rossz irányban, pl.  akaratát erősen hisztivel párosítja :D Philipkénél észrevettem pl. hogy berögzült dolgai vannak amelyeket persze mi kezdtünk el és ő gyorsan figyelmeztet, ha kimaradás van...pl. reggeli, vacsi után suspi is kell legyen vagyis jutalomfalat. Nekik az a desszert. És nem lehet kihagyni egy alkalmat sem, mert ő odaáll és követeli. Na már most így van Szonja is, este Dani szokta szórakoztatni amíg én vacsorát készítek vagy tálalok és úgy hogy sétál vele a lakásban és mutogatja neki a dolgokat pl. könyvek, képek... és nem maradhat ki egy este sem ez a rituálé. Mert hiszti van. Egyik percben krokodillkönnyek, másik percben már nagy vigyor. És fogalmam sincs, hogy hogy lehet egy ilyen pici babát regulázni, mert én próbálom pl hangosabban és erősebb hanglejtésben rászólni, mikor már nagyon túltolja a dolgokat. Mikor nem lehet bepelenkázni, mert nem áll le egy pillanatra sem... ilyenkor rám néz, néz néz addig míg meg nem látja rajtam az enyhülés jeleit általában a mosolyt. És akkor vigyorog. Hihetetlen, hogy ilyen piciként is milyen nagy manipulátorok. Nem tudom pontosan mikor kezdődik az autizmus, de az biztos, hogy Szonja semmilyen pici mértékben nem szenved benne. Hihetetlenül igényli a kontaktot. Minden téren. Folyamatosan figyel és reagál. Már nemcsak vigyorog reggel mikor meglát minket, hanem már kis kezeivel tapogat, simogat. Sajnos már elkezdődött nála az idegenektől való tartás... csak nálam és Daninál érzi magát biztonságban. Hiába akarják a vendégek ölbe venni.

Az éber alvása megmaradt, ezt tőlem örökölte, hirtelen vérmérséklet jellemzi, türelmetlen... ez pl. mindkettőnkre jellemző. Szóval nem egy passzív lelkületű emberke. Amúgy meg imádnivaló. Édes, okos baba és mindennél de mindennél jobban imádom. Persze vannak nehezebb napok, mikor nem találom önmagam. Nehéz néha a hétköznap, felnőtt ember társasága nélkül. Dani is fáradt és kimerült mire hazajön és én ezt értem is. A munkahelyi dolgok nem zárulnak le azzal, hogy elhagyod az épületet. Volt egy pár nehéz napunk (felújitás körül) van mikor nagyon magányosnak érzem magam, de valahogy mindig továbblendülünk. Már biztos írtam, hogy nálunk a 7-ik év mindig változást hoz és pozitívat, az 5-ik évfordulóknál viszont mindig van egy lejtés. Természetesen egy gyerek születése felkavarja a dolgokat. Hormonálisan, érzelmileg és a mindennapokat is úgy általában. Anyaként nem tudok leállni., nekem Ő a legfontosabb. Természetesen próbálok nem ösztönösen reagálni dolgokra, de néha ez nagyon nehéz. Amúgy meg igazából jól vagyunk. A házunk alakulását mindenki nagyon dicséri és mi is elégedettek vagyunk bár most megint megtorpantunk. Annyit hezitáltunk a burkolat vásárlással, hogy a szakinak hirtelen lett egy másik burkolása így a miénk átcsúszik júliusra. Igazából mindegy, legalább így felszabadult pár hétvégénk. Kezdjük felfedezni a környéket. Ópusztaszeri emlékpark egy köpésre van, majdnem akkor jártunk ott mint mikor a maci akit elkaptak Sándorfalván... elképesztő hely. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a fajta turizmus, a Feszty körkép meg monumentális. 

Most hétvégén a szokásosan alakult: szombat vásárlás, kertészkedés, főzés, vasárnap meg kirándulás. 

Imádom a füvészkerteket, Pesten is nagyon tetszett. Az itteni nekem nagyobbnak tűnt és változatosabbnak. A környéken lévő házak meg szintén megérnek egy misét. Gyúrni kellene arra a lottónyereményre :D 

Szeged tényleg pezseg, ilyen pici gyerekkel ezt még nem nagyon tudjuk kihasználni, mert ugye az etetésel, az alvási idő mind nagyon rögzültek már. Legalábbis én nagyon igyekeztem egy következetes napi rendet kialakítani. De nagyon rajta vagyok, hogy a felszabadult hétvégéken kimozduljunk.

Meglepetés ért valamelyik nap, gimis osztálytársam írt, hogy ő is lent él Szegeden már több mint egy éve és fussunk össze... :D kicsi a világ

próbálgattam

nagyon feltöltő ennyi zöldet látni

Beruházások, amelyek nem létfontosságuak

Még tavaly vettük meg a klímákat itthonra... egy kültérit és kettő beltérit. Én igazából nem voltam mellette, mert a ház jó vastag szigeteléssel rendelkezik és az ablakokon ráadásul redőnyökkel, de Dani ragaszkodott hozzá. Mivel tényleg eléggé melegek mostanában a nyarak és eléggé ront az életminőségen mikor a meleg miatt aludni sem tud az ember vagy csak úgy ha tárva-nyitva minden mint legutóbb Pesterzsébeten ami tegyük hozzá nem volt szerencsés, de másképp kibírhatatlan volt. Főleg a tavalyi év terhesen. Én eléggé jól bírom a meleget, de tavalyi év kínszenvedés volt, alig aludtam. 

Meg nem akarok egész nap lehúzott redőnyökkel lenni. A virágoknak sem tenne jót.

Szóval jó drágán beszereztük (Toshiba), és most nemrég fel is lett téve. Eddig nem volt miért használjuk, mert éjszaka eléggé lehűlt a ház és a gyerekkel mi szinte fáztunk rövidben. De már kezd este sem lehűlni a levegő így már érezhető a nyár. 

Elég otromba kinézetű egy szobában, de az tény, hogy nagyon praktikus. Inverter így a fűtés is megoldott átmeneti hűvősebb napokon. Irtó gyorsan hűt és fűt. Nem mellesleg szagtalanít is. Nekünk akiknek a kutyák bent élnek ez azért jól jön. Hiába élek velük régóta, de azért néha erősen megérzem azt a kutyaszagot. Szóval végül is nem bánom. Nem mellesleg a ház értékét is növeli, nem mintha fél év után költözési gondolataink lennének. 

A másik a kávéfőző.  

DeLonghi helyett


Jura

A tavaly vett használt DeLonghi bedöglött, mert valami megakadt benne és eltört. Motorikusan működik csak használhatatlan ezáltal. Javítása meg túl drága, hogy megérje. Végül is nem egy mai darab. Osztottunk, szoroztunk így arra jutottunk veszünk egy másikat.

Kotyogóssal is el lehet élni, de az a baj, hogy ha az ember megszokott egy színvonalat nehéz lejjébb adni. Irtó macerás egy kotyógossal, totál kómásan kávét főzni. Főleg, hogy én 6-kor kelek általában. 

Nem beszélve, ha vendégek érkeznek. Mikor 10 munkás volt itt, eléggé bosszantó tudott lenni a kávéfőzés, mert mire a 2-ik adag lefőtt az első már kihűlt. 

Amiért külön posztot szenteltem ennek az az, hogy ez olyan mint az utazás az életünkben. Nem szükséges, a megszokott kis környezetben is le lehet élni egy életet simán. De aki utazik kiegyensúlyozottabb, élményekkel teli. Könnyebben veszi a hétköznapok monotonitását. 

Igaz nem kevés pénz még ide belföldre sem utazni, de az ember nem robot, lelke van és igényei. Na most nekem ilyen a légkondi és az automata kávéfőző. Nem létszükségletem, de örömet ad és kényelmet. Egy pici pluszt. Így voltam a mosogatógéppel. Nem tudtam, hogy szükségem van rá, hiszen van két kezem. De így gyerek mellett nagy áldás. Szóval bizonyos dolgok igenis javítanak az életminőségen amire érdemes áldozni.

Mindig történik valami

Nem igazán van lazulós hétvégeink és még hétköznap is jut belőle és ebből már nagyon elegünk van. 

Főleg Dani fáradt. De kell még egy kis kitartás, mert hátravan a teraszburkolás nemsokára és a keresztelő. Elvileg hétvégén vesszük meg a burkolatot és már nagyon várom, hogy elkezdje a szaki és legfőképp azt, hogy befejezze. Így akkor elvileg a felújitásokkal nagyrészt leállunk, azért nagyrészt, mert a fürdőket azért ki kell festeni mivel azokhoz semmilyen szinten nem nyúltunk takarításon kívül és azért nagyon kirívó a különbség. A csempefestésen még gondolkodom. De irtó sok pénzt és időt fektettünk már így is be. Egy ekkora háznál ez tényleg nagy horderejű és még mindig van...
A hálószoba is kész már csak az ajtókat kell megrendelni a gardróbszekrényre. Nekem így is tetszik, mert ha öltözöm nem kell nyitogassam az ajtókat, meg így biztosan rendet tartok benne :D imádom, hogy ilyen nagy a vállfás része. De valószínüleg a nagyobb rend kedvéért lesz rajta ajtó is.

Aztán jön a keresztelő. Nem tervezünk nagy banzájt, de azért a családtagok természetesen itt lesznek. Elvileg július elejére tervezzük, de jövő héten megyünk megbeszélni a papbácsival. Az étterem is elvileg kiválasztva: Újszegeden a Rió bisztró, tegnap arra is sétáltunk, imádnék ott lakni. Volt is ott  anno egy ház alsó szintje eladó saját kertrésszel, de mi igazi saját házra vágytunk.

Szonja akkor már tölti a 6-ik hónapot, nem tudom, hogy fogja átvészelni a ceremóniát, bár most nagyon szeret ölben nézelődni, remélhetőleg jó kedve lesz. Mostanában ezt teszi velem, megunja a kocsikázást és ölben kell hurcolászni. Így volt a hétvégi hídi vásáron is. Ő nézelődik az emberek meg gyönyörködnek benne :D gondolom imádja, hogy mindenki mosolyog rá vagy mond neki valami kedveset. Irtó gyermekszeretők a szegediek, bárhol vagyunk mindenkinek van egy-két kedves szava vagy nagyon segítőkészek. A múltkor is pont sétáltunk Szegeden Dani munkahelye felé mikor egy váratlan zuhé ért el minket. Behúzódtunk pont egy garázskapualjba várva hogy elálljon, mikor befékezett egy autó már azt hittem be akar állni gyorsan arrébb iszkoltam erre kiszól egy kamaszlány az anyósülésről, hogy elvigyenek? A város kellős közepén! Annyira megmelengette a szívemet... természetesen visszautasítottam hiszen kb 5 perc sétára voltunk és már kezdett kisütni a nap. De nagyon jó érzés volt.

Már a 3-ik menstruációmat várom, nem örülök, hogy ilyen hamar újra ezzel kell foglalkozzak minden hónapban, viszont annak igen, hogy így valószínüleg minden rendben szervezetileg nálam. Most viszont azon aggódom, hogy ne essek véletlenül se teherbe. Mert ilyen rövid idő szülés után után állítólag könnyen teherbe esnek a nők. Bátyám és nővérem között pl 10 hónap van csak. Fura most ettől félni...

Bár mikor megszültem Szonját azt éreztem én ezt mégegyszer nem tudnám elviselni, de persze az idő mindent átalakit. Nem tudom eldönteni, hogy szeretnék e Szonjának kistestvért. Egyrészt minden megváltozik egy gyerekkel, kettővel meg duplázódik. Viszont, ha őt nézem, hogy egyedül van... velünk ha bármi történik, extra fiatalok sem vagyunk már... mindig jó ha van egy testvér. A család fontos. Főleg, hogy a mai világban a rokonság már alig ismeri egymást. Ha úgy nézem az én unokatestvéreim szinte mind külföldön él. És kicsit el is hidegülnek a rokoni viszonyok a mai világban.

Amióta megszületett Szonja, többet találkozunk a testvéreinkkel mint amikor Pesten éltünk. És ez jó. Most hétvégén is jönnek le nővéremék. Várom őket nagyon. 

szemezgettünk a kínálatból

minden hétvégén annyi növényt vásárolunk, itthon meg eltűnik

lesz itt majd egy kismedence is :) 

jövőre talán kap új gyepet is a kert

a vakondokkal meg kezdeni kell majd valamit

sokkal jobb érzés hátul lenni

elvileg ő lesz a befutó

már nagyon igényli a burkolatot 

Szonja

5 hónapos lesz a drágám és 5 kiló most, megduplázta a születési súlyát, irtó gyorsan telik az idő. Nagyon érdekes figyelni a saját gyerekedet, természetes, hogy egy szülő, főleg egy anya mindig elfogult. Ahogy az is, hogy tökéletesnek látjuk gyermekeinket vagy majdnem annak :) 

Én remélni sem tudtam édesebb babát mint ő, szerintem ő sokkal szebb mint mi :D tehát jól sikerült.

Csillagjegye Bak jelentsen ez bármit is. Akaratos és türelmetlen. És felhergeli magát, de ezt már szerintem az apjától örökölte. Néha úgy tűnik, hogy ez a gyerek vagy kacag vagy sír, mivel még baba így a sírás gyakoribb kommunikáció vagy legalább is dominánsabb. Ritka az, hogy csak úgy szemlélődik. Foglalkozni kell vele, azt nagyon igényli. Még elalváskor is fogja a kezemet. 

Sokszor eltűnődöm az emberek ideges természetén. Amikor nap mint nap minden pici problémát óriásivá felfújnak. Nem tudom mi ennek az alapja. Egy érzékenyebb természet vagy érzékenyebb idegrendszer. Frusztráltság. Magukba fojtás. Én is kitörök néha meg zavar pár dolog ami a komfortérzetemet veszélyezteti, de általában nem pánikolok. Átváltok a megoldás keresésre. Általában, ha így nem megy akkor megy másképp. De bevonzom a pánikolós embereket és nem tudom miért. Talán így lesz egy kapcsolat egyensúlyban. Egyik vonzza a másikat. Az én hozzáállásom sokszor leszaromot mutat, de igazából így reagál az elmém a stressz ellen, míg másoknak  heves szívdobogást és pánikot okoz. Hogy minden flottul menjen, mindenki elégedett legyen, nagyfokú megfelelni akarás, másoknak vagy önmagunknak. Nem tudom Szonja természete melyik irányban fog kiteljesedni, de nagyon szeretném, ha kiegyensúlyozott, erős, vidám természetű kislány lenne. Mi Danival az a generáció vagyunk akik nehezen mozdulnak ki a háttérből, bár bennem több a kiváncsiság, az aktivítás, de ezáltal sokszor meg is unok dolgokat. Benne több a kitartás. Daninak mindenhez idő kell. Az elméjének aklimatizálódnia kell a történésekhez. És túl nagy benne a megfelelni akarás ezáltal borzasztóan frusztrált lesz. Agyon aggódja magát. 

Engem meg általában az frusztrál, hogy tudom ő milyen stresszes lesz bizonyos helyzetekben. Nem szeret igazán kimozdulni, gondolom így számára az események is jobban irányithatóak. Az otthon 4 fala biztonságot nyújt. Későn elalvós típus és későn szeret kelni.
Megfigyeléseim alapján ezek az emberek szeretnek sokszor egyedül lenni a gondolataikkal és a négy fal biztonságában. Nekik tökéletes otthon lenni. Nem kívánják annyira a gyakori kimozdulást főleg nem az idegenséget. Nem lételemük az utazás, komfortérzetük nem kívánja. Én jobban szeretem ha kint vagyok, természetesen itthon is szeretek lenni, de folyamatosan mehetnékem van. Van úgy, hogy nincs kedvem kimozdulni, de akkor a hangulatom is depisebb.
Visszakanyarodva Szonjához nem tudom melyik típus lesz, én örülnék, ha inkább felém hajlana ebben. Két gyengébb idegrendszerű emberrel nehezebben bírkóznék meg. Meg hosszú távon tudom, hogy a stressz öl. Azok az emberek gyorsabban öregszenek és hamarabb is halnak meg. De tudom ezzel születik az ember és nehezen vetkőzi le főleg, ha fel sem ismeri. De sokszor elfogom neki mondani, hogy mindig lesz valahogy... semmi nem létfontosságú, mindenre van megoldás. Ha nem ma akkor holnap. A tökéletesség meg illuzió, senki és semmi nem az. Mindenkinek az életében vannak mumusok. És néha a legjobb megoldás nem erőltetni a dolgokat. Van mikor már nem éri meg. És azt hogy senki cselédje, talpnyalója ne legyen. Legyen tisztelettel mások iránt, de ne saját kárára. Egy férfi meg csak egy férfi. Van sok belőle a világon. Sok kapcsolatban sok probléma van, és van ahol kevesebb. Konfliktusmentes úgysem lesz. Törekedjen a hasonlóságra ez a legegyszerűbb, mert két hasonló értékrend hosszabb távú egyezség és éljen. Legyen munkája, de az ne az élete legyen, fontosabb, hogy legyen hobbija, legyen sok barátja... de ezek az én tanácsaim lesznek vagy így fogja gondolni vagy nem. De amíg élek mindig ott leszek neki támasznak.

Anyának lenni

Nemrég anyák napja volt. Tavaly névnapomon tudtam meg, hogy terhes vagyok. Anyák napja előtt 2 nappal. De most ez más érzés. Nem volt felhajtás, főleg nem Dani részéről, de mivel Pesten voltunk, találkoztam olyan emberekkel akiket nagyon szeretek, emlékezetes maradt.
Nem szeretnék elcsépelt mondatokat ide begépelni, de anyának lenni tényleg fantasztikus érzés. Amúgy általában ha nincs gyerek ezt fel sem lehet fogni persze az ösztön nagyrészt minden nőben működik, de tényleg az anyaságot a maga valójában tapasztalod meg. És ez olyan mint a legó, építkezik, ahogy nő a gyerek úgy növekszik a szeretet is benned. Nem tudom, hogy van e végpontja? Gondolom felnőtt korral mikor mindenki a saját életét éli néha sokszáz kilométerrel arrébb ez biztosan csitul. 

Kapcsolatunk Szonjával nagyon szoros, még mindig igényli a szinte folyamatos társaságomat. El se tudom képzelni Amerikában, hogy lehetséges, hogy egy egy hónapos gyereket már idegen kézbe adják. Igaz a ciciztetés is hozzátesz ehhez a teljesség érzéshez. Nagyon nagyon örülök neki, hogy ezt megadhatom neki. Mikor terhes voltam csak reménykedtem abban, hogy lesz tejem mert mindig is szoptatáspárti voltam. Nem mindegy a gyerek immunrendszerét mivel vértezzük fel a későbbi megpróbáltatásokhoz. Természetesen tápon is felnő egy gyerek, de nemhiába minden orvos és védőnő erősen kiáll a szoptatás mellett. 

Szonja jól fejlődik, a védőnő tesztjei alapján, ha nem is mindent csinál időben de1-2 hét eltéréssel simán. Súlya nem meggyőző a védőnőnek, de a doktornő szerint amig mindig produkál növekedést addig nincs gond. Megnyugtatott, hogy 6 hónapos koráig kell egy gyerek elérje a születési súlyának a dupláját és 1 éves korára a tripláját. Szonja most kb 5 kiló körül van és 4,5 hónapos. Tehát már teljesítette. A védőnő meg mindig átlagol. És elég nagy babák vannak mostanában pl. a 3 hónpos csipőszűrésnél a másik baba már a 7 kilót nyomta, igaz fiú volt. De a kismama csoportban elég gyakori a nagyobb babák. A doktornő szerint ez genetika is. Mi sem vagyunk nagydarab emberek. 

Erről jut eszembe, megrendeltem felnőtt életem első egyrészes fürdőruháját. Szerencsére most divat is. Régebben is szemeztem vele, de mivel elég lapos voltam nagyon előnytelenül mutattam benne kb mint egy kamaszlány.

nem akartam feketét, mert nem praktikus a nagy melegben, nem akarok belefőni

ez még farmerrel is jól hordható

Változik az ember idővel. Egyáltalán nem a koromat érzem súlyosnak, hanem inkább azt érzem, hogy mi illik és mi nem a koromhoz. Mini szoknya már kizárva vagy rövidnadrág (nem laza programhoz) így a mostani alkatomhoz és súlyomhoz meg persze koromhoz az egyrészes fürdőruhát érzem optimálisnak. Nem vagyok igazából kövér ( 59-60 kiló), de még nem vagyok a régi és nem is tudom, hogy leszek e. A régebbi ruháim nagy része rámjön, de természetesen már nem úgy állnak rajtam és ezért nem is fogom őket így felvenni.
A szoptatás miatt nem tudok olyan sporttevékenységet folytatni ami nagyfokú izzadással jár,  én meg sosem voltam az az itthoni aerobikozó fajta. A futás viszont hiányzik. A hasam szépen megy vissza, de azért még teljesen nincs regenárolódva a bőröm, és ez zavar ahhoz, hogy én csupaszon mutogassam.
Engem az aránytalan has látványa mindig idegenkedéssel fogott el. Természetesen a korral nem lehet mindig felvenni a harcot, de lehet finomítani és késlelteni a dolgokat.
Nem vagyok a tökéletes test hivője, szerintem ez is csak illuzió mert nem tudnék a testemmel és étkezésemmel foglalkozni a nap 10 órájában, ahogy a mindennapi szigorú diétek híve sem, mert bizonyos szabadságot és kilengést kell engedélyezni, de ezt lehet inkább azért mondom, mert szerencsés genetikájú vagyok és eddig nem sok gondom volt a súlyommal. Úgy tervezem, hogy Szonja 6 és 8 hónapos kora körül abbahagyom a szoptatást és elkezdek kicsit az alkatomon dolgozni futással és talán a vacsora előrébb hozásával vagy elhagyásával. Nem akarok jojó effektust működtetni a súlyomnál (túl sok a hátránya) és nem akarok egész életemben fogyókurázni, még nem. Ha nem sikerül az eredeti 55 kilós súlyomat visszahozni akkor jó lesz az 57 is vagy akár az 59 is. Legfeljebb más ruhákat hordok majd.
A hajamból is sokat vágattam, bár ez nem újdonság nálam. Ha előnyös lenne számomra akkor legszívesebben most détóthkrisztásra vágnám. Sokkal könnyebb az élet rövidebb hajjal baba mellett főleg, elég egy gyakori jó vágás és nem kell bíbelődni órákig és természetesen a gyerek kéz támadásai ellen is praktikusabb.
A mellemmel viszont most tökéletesen elégedett vagyok. Hihetetlen, hogy tolod a babakocsit, épp a napi bevásárlást intézni, lazán öltözve és a férfiak az autóból a melleidet bámulják. Nem nincsenek kirakva. Csak látszik, hogy van. De ezt mindig is tudtam, a legtöbb férfi számára a közepes mellnél kezdődik a nő. Akinek meg szép alkata van és nagyobb melle el sem tudja képzelni milyen varázsereje van :D ne legyünk álszentek, egy nő azért csinos és vonzó akar lenni és a visszajelzések fontosak. A párunk visszajelzése nem mindig mérvadó, mert nem is akar megbántani meg a szeretet érzése nem is engedi, hogy kritikusan szemléljen minket. De hosszú távon egy kapcsolatnak azért az a jó, ha mindkét ember próbál vonzó lenni. A külső nem minden, de azért fontos.
Terhes kismamaként és kisanyukaként sem akartam és nem akarok lompos, igénytelen lenni. Ahogy tökéletes sem.

Felújítás 2.2

Lassan haladunk. A szakik munka mellett dolgoznak nálunk, ami azt jelenti, hogy hétvégén reggeltől-délig dolgoznak az időjárás miatt. De már majdnem készen van a mi oldalunk. Ma a szomszéd oldal,  meg nálunk a lábazatfestés, vasárnap meg a hátsó rész . Remélem nem borul semmi. Közben elkezdtem festeni a kerítéseket, a sufni ajtót. Fehérre. Gyerek mellett elég macerás, de nem várhatok Danira, mert nagyon lassan haladnánk.
De már kezd a ház olyanná alakulni ahogy elképzeltük. A kerttel kapcsolatos dolgok is macerásak, mert ez a nagy szárazság nem tesz jót plusz meg be kellene újra füvesíteni a hátsó részt, de úgy hogy vakondhálóval kezdeni. Van itt 1-2 ember aki megcsinálná ezeket, de ugye ez is pénz. Majd ősszel meglátjuk, addig is lehet beszerzünk nyárra egy kis medencét, hogy azért valamennyire élvezzük ezt a jó kis kánikulát.
A gardrób holnap jön, (ajtók nélkül egyenlőre) a szegélyléc már megvéve. De még vár. Dani ma a szomszéd oldali kerítésünket festi. A nappaliba is a karnis rá vár, a sötétitő már megvéve és kimosva csak arra vár, hogy felkerüljön. Ne kelljen mindig lehúznom a redőnyt, már csak a virágok miatt sem. Azt hiszem vasárnap jön a  pasi aki végre felrakja a légkondit ami már pár hónapja foglalja a helyet.
Nem tudom a teraszon mikor kezdi a munkát, de jövő héten megveszük a burkolatot. Egy kitekezős árnyékoló is fel lesz téve.
Aztán neki kellene állnom egy nagyobb takarításnak pl ablakpucolás de nem tudom hogy kezdjek neki Szonja mellett és hétvégén Dani mindig talál valami munkát magának.
Névnapomon fent voltunk Pesten. Nagyon jó érzés volt újra a városban lenni és a barátaimmal találkozni. Elmentünk a régi ház mellett, szegény kicsit megviselt állapotban van. Gondolom a néni nem sok kinti munkálatot tud megcsinálni bár van egy veje az igazán segíthetne neki füvet nyírni meg ilyenek. Nem sajnáltam otthagyni azt a házat, de sajnálom, hogy egy öreg néni kezébe került és tudom így nem hogy szépülne, hanem lelakja. Azt a házat mi szívvel lélekkel újítgattuk, csinositgattuk. Sokmindent kellett volna még kívülről tenni rajta, de ez már nem ránk várt. A mi házunk most már itt van. És szeretem. Szeretek itt az utcákban sétálni, ahol van hogy kerítés sincs vagy a gyerekek kint játszanak... olyan életteli és bizalomgerjesztő. Nincs félelemérzeted nyitva hagyni a kaput vagy kint hagyni valamit.

Felújítás 2.1

Hosszú hétvége volt és nálunk nagy felfordulás és munka folyt. Péntek reggel elég rosszul kezdődött, mert áramszünet lett amelynek dátumát mi abszolute figyelmen kívül hagytunk és reggel kellett jöjjön a parkettás szaki. Gyors telefon, hogy sajna ez van és hogy lehetne e du hogy kezdjen. Sajna nem vállalta, mert Pestről jön és legközelebb csak május végén tudna még jönni. Dani megkérte a kollegináját, hogy kérdezze meg az apját nem e véletlenül ráér és láss csodát pont jó neki. Szerencsénk volt. Lehet ennek így kellett történnie: 

1. olcsóbban vállalta el

2. nagyon alapos és szép munkát csinált

Én mindig azt mondom, hogy a dolgok nem véletlen történnek...

Aztán szombaton meghozták az állványokat is a ház festéséhez, de annak csak vasárnap kezdtek neki. Úgyhogy nálunk kint is bent is munka folyt. Mi Szonjával meg gyorsan elhúztunk Szegedre vasárnap és hétfőn is, jó tartalmas sétát csináltunk bár lehet csak én élveztem. Egyre jobban szeretem Szegedet.

Kedden kezdtek neki a színezésnek, hajnal fél 6-kor 6 ember jelent meg, mert ugye a festést azt mérsékelt fokú melegben lehet végezni. 

És egyre szebb lett (nekünk). Nagyon elégedett vagyok. Mai nap du még folytatják ami lemaradt.

A terasz burkolása is remélhetőleg hamarosan elkezdődik.

spontán első fotó

nagyjából van csak kész, még nincs meg a szegélyléc meg a gardróbszekrény

és az ágy háttámlája sincs a szegélyléc miatt feltéve, de a felújitott parketta csodálatos.

Öröm rajta járni.

szőnyegcsere meg kupi 

Szonja tesztelte először a matracot

Felújítás 2.0

elöző posztban utaltam a ház külső festésére. Azóta konkrét dolgok születtek, péntek-szombat parketta újitás, szombattól meg elkezdik a homlokzatfestést. Ma vettük meg az anyagot hozzá. 

Azt viszont nem említettem, hogy nem azok a szakik csinálják akik a belső falakat, mert valamiért vérszemet kapva túl nagy árajánlatot adtak így hívtunk másokat is felmérésre. Becslések szerint a munkadíjon 150 ezret spórolunk, az anyagköltségen meg 200 ezret. Ami ugye azért nem kevés. Tény hatalmas a felület, kb 300 nm. Ez a munkadíj és az anyagköltségen is érzékelhető. Első brigádnál tavaly már megtanultuk, hogy lehet ezt másképp is. 

Feltűnő volt már a szemle során a panaszkodás, hogy hatalmas a felület, sok a munka, és milyen nehéz szakembert találni mostanság. Egy tanulság beégett a fejembe, minél rendesebb vagy annál jobban fejedre másznak. És néha nagyon pofátlanok az emberek. Ugye minden nem laikus tudja, hogy ez a munka ilyen időjárás mellett necces már, mert az erős napsütés mellett befoltozódhat a falfelület. Persze az elején nem gondoltuk, hogy áprilisban már megérkezik ide a nyári idő, szóval most reckirozunk. A maradék pénzt meg a burkolásra szánjuk. Arra még nincs fix időpont, de igyekszünk minnél hamarabb túl lenni rajta. Jó lesz ha az igazi nyári időszak már nem ezzel fog telni. 

Közben elkezdtem a hátsó kerítést festeni. Első réteg. Szonja mellett ez elég macerás művelet, mert annyi eszem nem volt, hogy  beszerezzek egy bébiőrt, hogy ne mind futkározzak a házbe, hogy sír e a gyerek vagy nem... megjegyzem már sokszor ordított torkaszakadtából mire beértem. A fotózott ház meg a színminta. Nem tudom, hogy sikerült e eltalálni. Kiderül. 

Vacilálok a terasz burkolaton. De asszem a bal alsó lesz. Az első teraszon. Lehet a hátsón is. A sötéttel túlságosan kontrasztos lenne. És most tetszik ez a natúr színvilág. Fehér, szürke, és natúr fa.
Ahogy ezzel végeztünk rendelem is a gardróbszekrényt a hálóba.