Rég írtam, mert pörögtek itt a dolgok. Kicsit fárasztó is volt, de az a jóleső, tiszta fáradtság. De rájöttem, hogy ez kell. Nekem legalábbis lételemem. A zsibongás és persze utána a csend is. Egyensúlyban tart. Nagyon sok ember csak magának szeret élni, meg pár embernek akit elfogad. Ez egyszerűvé teszi az életet. De üressé is. Nincs emlék. Nincs közösség. De erről már sokat írtam. Vidéken élve látod meg mennyire elszigetelten élnek a fővárosban az emberek. Tény ott nehezebb is az élő kapcsolattartás, mert nagyok a távok egymáshoz. Térben és időben is. És az ember megszokja. Normális, hogy eltelik egy hónap és senki nem jött látogatóba. És senkihez sem ment át. Vagy eltelik egy hét és max a kollégáival találkozik az ember. Itt vidéken ez abnormálisnak tűnik. Ahogy gyerekkoromban is az volt a normális, hogy minden héten mentünk és jöttek látogatóba. Anyum csak úgy kávézott otthon egyet a húgával, a barátnőjével. Pedig ők is dolgoztak és gyerekeket neveltek. Emlékszem a nővérem minden nap elsétált hozzánk a gyerekkel. Ovi, suli után. Nem egymás melletti kerületben éltünk a séta kb 30-40 perc megvolt. Aztán haza. Most nemrég Pestet én is végigrohantam. Egyik nap a családdal voltunk, mindkét nővéremmel találkoztam. És ettünk finom , frissen készült zöldbablevest. Egészen olyan volt mint 20-30 évvel ezelőtt.
Aztán másnap találkoztam a barátaimmal. Nem is tudom szavakkal kifejezni mennyire feltöltődtem. Joli anyukájával is olyan jó volt beszélgetni. Eltűnt minden magányom, elszigeteltségem. Mert azért én itt a babával eléggé elszigetelten élünk még akkor is, ha én szinte minden nap megyek sétálni vele és heti 1-2 alkalommal Szegedre is bemegyünk.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam Pesten. És Szonja is. Elkezdett az édesem végre enni, elfogadja az új ízeket. Nagy megkönnyebbülés ez nekem mert végre elkezdett hízni is. Talán azt az cirka1,5 - 2 kiló különbséget amivel a kortársaitol levan maradva hamarosan behozza. Vagy legalábbis megközelíti.
Aztán jött a keresztelő. Lázas készülődés volt, nagytakarítás stb. D. megtisztította az ablakokat míg mi Szonjával Pesten dorbézoltunk. Pici lányka végre megint találkozhatott a nagyiékkal, nagynénikkel. Mind mind nagyon aranyosak voltak. A nővéremmel az az igazság, Szonja miatt többször találkozunk mint mikor Pesten éltünk. Bátyám és felesége meg tündérek voltak. Imádják Szonját. Sógornőmmel való viszonyom nagyon sokat változott az elmúlt években. Az biztos, hogy ő a család egyik legértelmesebbikje :D Nagyon örültem mikor mutatták a jövendő házuk terveit modern, szép, letisztult. Bátyám még mindig egy nagy humorzsák, jó látni az olyan házasságot mint az övék. És nem mellesleg összetartják a rokonságot is. Büszke vagyok rájuk, ennyire közel sosem éreztem a bátyámat mint az utóbbi években. Ezért jók az ilyen ceremóniák, mert végre együtt lehetünk mint hajdanán. Ami olyan rég volt, hogy igaz sem volt.
Augusztusban sem maradunk vendégek nélkül, már rajta is vagyunk a készülődésen. D. megszokott csapata jön le hozzánk, hogy az évi evés-ivást megejtsük. Most csak annyi, hogy itt is alszik a 8 ember, 2 szabad szoba lesz ágyal meg matracokkal. Hát valahogy ellesznek.
A héten kicsit befeszültem érzelmileg és idegileg is aztán rájöttem, hogy a héten várható a menszeszem. Annyira elmúlt minden görcsölés félidőben meg előtte is, hogy ha nem nézek rá az ilyen vonatkozású naptárra el is felejtkezem róla. A feszültség és érzékenység úgy látszik megmaradt.
De ahogy az öregek mondják szülés után könnyebb lesz. Ez mindenképp. A többi már pont fordítva.
Talán mert a fontos történések mind súlyosak az ember életében.
Szonja nagyon sokat fejlődik, 7 hónapos a pici lánykám, néha el se hiszem. Mind jobban és jobban szeretem és nem tudom, hogy ezt lehet e fokozni még. Viszont ahogy Ő elkezdett hízni én végre elkezdtem fogyni. Ja közben a pesti út előtt mentettünk egy vizslát. Tofit. Azért igaz, hogy a vizsla az vizsla... ahogy a cavalier spani is az ami :D isten háta mögötti faluból, szegény egy talpalatnyi homokos részen kellett tengesse napjait. Most budai legény lett, pontosabban budakeszi. Egy fiatal, rendszeresen futó lány lett a gazdija. Kocognak a Normafára. Néha hihetetlen, hogy egy kutya élete is mennyire megváltozhat. Jó érzés volt. Főleg az, hogy én találtam neki a gazdit. Persze míg itt volt az 5 napban kikészítettek minket. Szerintem azért is fogytam le 58 kilóra. Így már csak 3 kiló plusz van rajtam az eredeti súlyomhoz mérten... Már nagyon kívánkozok futni, séta közben látok is néha futókat, egy nagyon jó hely van hozzá. Út le a Maroshoz, fogalmam sincs mennyi a táv, de elégnek tűnik oda és vissza. Talán hamarosan ahogy már Szonjának nem lesz központi a szopizás, mert azért ennek is örülök, hisz lekopogjam születése óta még láza sem volt. És nem él burokban.
Aztán másnap találkoztam a barátaimmal. Nem is tudom szavakkal kifejezni mennyire feltöltődtem. Joli anyukájával is olyan jó volt beszélgetni. Eltűnt minden magányom, elszigeteltségem. Mert azért én itt a babával eléggé elszigetelten élünk még akkor is, ha én szinte minden nap megyek sétálni vele és heti 1-2 alkalommal Szegedre is bemegyünk.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam Pesten. És Szonja is. Elkezdett az édesem végre enni, elfogadja az új ízeket. Nagy megkönnyebbülés ez nekem mert végre elkezdett hízni is. Talán azt az cirka1,5 - 2 kiló különbséget amivel a kortársaitol levan maradva hamarosan behozza. Vagy legalábbis megközelíti.
Aztán jött a keresztelő. Lázas készülődés volt, nagytakarítás stb. D. megtisztította az ablakokat míg mi Szonjával Pesten dorbézoltunk. Pici lányka végre megint találkozhatott a nagyiékkal, nagynénikkel. Mind mind nagyon aranyosak voltak. A nővéremmel az az igazság, Szonja miatt többször találkozunk mint mikor Pesten éltünk. Bátyám és felesége meg tündérek voltak. Imádják Szonját. Sógornőmmel való viszonyom nagyon sokat változott az elmúlt években. Az biztos, hogy ő a család egyik legértelmesebbikje :D Nagyon örültem mikor mutatták a jövendő házuk terveit modern, szép, letisztult. Bátyám még mindig egy nagy humorzsák, jó látni az olyan házasságot mint az övék. És nem mellesleg összetartják a rokonságot is. Büszke vagyok rájuk, ennyire közel sosem éreztem a bátyámat mint az utóbbi években. Ezért jók az ilyen ceremóniák, mert végre együtt lehetünk mint hajdanán. Ami olyan rég volt, hogy igaz sem volt.
Augusztusban sem maradunk vendégek nélkül, már rajta is vagyunk a készülődésen. D. megszokott csapata jön le hozzánk, hogy az évi evés-ivást megejtsük. Most csak annyi, hogy itt is alszik a 8 ember, 2 szabad szoba lesz ágyal meg matracokkal. Hát valahogy ellesznek.
A héten kicsit befeszültem érzelmileg és idegileg is aztán rájöttem, hogy a héten várható a menszeszem. Annyira elmúlt minden görcsölés félidőben meg előtte is, hogy ha nem nézek rá az ilyen vonatkozású naptárra el is felejtkezem róla. A feszültség és érzékenység úgy látszik megmaradt.
De ahogy az öregek mondják szülés után könnyebb lesz. Ez mindenképp. A többi már pont fordítva.
Talán mert a fontos történések mind súlyosak az ember életében.
Szonja nagyon sokat fejlődik, 7 hónapos a pici lánykám, néha el se hiszem. Mind jobban és jobban szeretem és nem tudom, hogy ezt lehet e fokozni még. Viszont ahogy Ő elkezdett hízni én végre elkezdtem fogyni. Ja közben a pesti út előtt mentettünk egy vizslát. Tofit. Azért igaz, hogy a vizsla az vizsla... ahogy a cavalier spani is az ami :D isten háta mögötti faluból, szegény egy talpalatnyi homokos részen kellett tengesse napjait. Most budai legény lett, pontosabban budakeszi. Egy fiatal, rendszeresen futó lány lett a gazdija. Kocognak a Normafára. Néha hihetetlen, hogy egy kutya élete is mennyire megváltozhat. Jó érzés volt. Főleg az, hogy én találtam neki a gazdit. Persze míg itt volt az 5 napban kikészítettek minket. Szerintem azért is fogytam le 58 kilóra. Így már csak 3 kiló plusz van rajtam az eredeti súlyomhoz mérten... Már nagyon kívánkozok futni, séta közben látok is néha futókat, egy nagyon jó hely van hozzá. Út le a Maroshoz, fogalmam sincs mennyi a táv, de elégnek tűnik oda és vissza. Talán hamarosan ahogy már Szonjának nem lesz központi a szopizás, mert azért ennek is örülök, hisz lekopogjam születése óta még láza sem volt. És nem él burokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése