2017. február 10., péntek

Vidék

Kódolva vagyunk, vagyok. Az elmúlt éveim, gyerekkorom, kamasz, fiatal felnőtt mind meghatároznak engem. Szeretem a nyugodtságot, szeretem a rendet és tisztaságot, ha az emberek ismerősek egymásnak, és kedvesek. Nem szeretem a túlzott modern dolgokat. És nem szeretek nagyvárosban élni, mert nekem már Pest is túl zsúfolt, túl koszosl, túl sok. Mikor megérkeztem 20 évvel ezelőtt azt gondoltam ez csak egy állomás. És akkor még messze nem volt ilyen impulzív világváros jellege. 
Én kicsit beleragadok a dolgokba az tény, mert ahol vagyok próbálok komfortot teremteni az életteremnek még ha megalkuvós is. De egy ideje már csak toporgok. Lélekdokik mind a változtatást szajkózzák, hiszen az embernek ciklusai vannak, változik és ezért erőltetem én is az utazásokat, hogy levessük a sallangokat magunkról és újra meglássuk egymás igazi arcát. Mert a mindennapok befalnak minket. Lehet íntenzivebben is megélni őket, de elég sok idő és energia. Ahogy egy kapcsolatot sem lehet folyamatosan menedzselni, ha elmúlt valami. Mindig legeslegfontosabb az érzés, a szeretet. És akkor már a nehézség is könnyebb. 
De ha elmúlt valaminek vagy valakinek a varázsa az egész csak a túlélésről szól. Én már Pestet is csak túlélem. Természetesen már ideköt minden. Rokonok, barátok, munkahely, otthon és én mégis elvágyom innen. 
Lehet hülyeség, de én hiszek a determináltságban és hogy valójában előre érezzük a dolgokat, embereket akiket bevonzunk. Aki hozzám közel került lelkileg azt mindig megelőzte egy olyan pillanat mikor megéreztem a másik intenzív jelenlétét. Ez egyáltalán nem tudatos. Egy szellő. Csak figyelnem kell. 
Szóval adott egy lehetőség. Szegeden. És minket megérintett. Újszeged mint kerület, egyszerűen fantasztikus. Annyira jó érzés volt ott lenni. Legszívesebben vissza se jöttem volna már. Természetesen tudom nem ilyen egyszerűek a dolgok. A vidék jelentése úgyanannyi negatívummal jár mint előnnyel. Ami főleg gazdasági. De olyan biztos érzésem van.
Ez az év a változásokról fog szólni mindenképp.

belváros (google)

belvárosi térkép (google)

liget (Újszeged bejárata)
(google)







2017. február 8., szerda

Ingatlan

Már olyan korszakban vagyok amikor ez nagyon fontos periódus az ember életében. Hazánkban szerintem igenis adott a lehetőség, hogy saját ingatlanhoz jusson az ember. Akár felmenő segítséggel, akár hitellel vagy saját tőkével. Bár relatíve magasak az árak, főleg egy bizonyos különleges időszakhoz viszonyítva, de ha visszagondol az ember, hogy infláció meg az albérletre kidobott pénz, szerintem inkább reális. Budapest fejlődik és szerintem vidék is. Persze egyéni, hogy mit vár el az ember. Az internet népének nagy része szerintem a jóléti szocializmus fogalmával él még együtt. Az állambácsi kötelessége apanázst biztosítania. A magyar embernek kell egy jó, biztos, zsíros állás lehetőleg kevés munkával és sok szabadsággal, egy jó ingatlan, autó, sok utazás... mint a nyugatiaknak. Csak elfelejtik, hogy M.o. soha nem volt Ny. Elfelejtik, hogy itt az emberek vérében van a lopás. Mivel állambácsi mindent oldjon meg tehát adót sem fizetünk rendesen. Nem ismerek olyan magyar vállalkozót aki becsületesen minden bevételét utolsó forintig leadózna. Mindenki kiskaput keres.
A magyar ember ami mozdítható, variálható, zsebre tehető, megspórolható, azt meg is teszi. Mert furfangosak vagyunk. És csodálkozik, hogy a politikai elit is ezt csinálja. Csak ők nagy lépésben.
Visszatérve kezdeti gondolatomhoz, egy ingatlan birtoklása igenis kivitelezhető. Természetesen lemondásokkal. Egy ideig kényelmes gondolat az albérlet, meg pénzt sem kell áldozni rá hiszen  minden adott, de kidobott pénz. Mert egy ingatlan mindig minden időben megtérülő befektetés. A pénznek önmagában ahogy csak a bankban fekszik semmi értéke. Csak a bankárok hasznára van. Természetesen leszámítom biztonsági okok miatti ott-tartás gyűjtögetés céljából. Gyűjtögetés nélkül meg csak nagyon szerencsés helyzetben oldódik meg ez a kérdés. Őseink munkájának gyümölcse száll e ránk vagy nyerünk a lottón... ennek a bekövetkezése meg ugye tudjuk mennyire irreveláns.
Én például mindig egy bohém, nagypolgári otthonra vágytam. Lakótelepire semmiképp. Természetesen ott is ellaknék... itt a lényeg a sajáton van.
A nagy belmagasság, tágas érzet. Sajnos nem a pénztárcám tartalmához viszonyitható ez a vágy, de  azért az is, hogy Budapesten egy kertes házban lakom kivételes szerencsének érzem. Én aki eddig soha nem laktam csak lakótelepibe nagyon tudom értékelni azt a pluszt. Alternatívaként elfogadnék egy tengerparti kis lakást is :) de  természetesen kinek hogy igényei szerint. Nem vagyunk egyformák. De saját ingatlan kell. Az valahogy meghatározza a további évek életszínvonalát és nem utolsósorban a biztonságérzetet. Az már vagyon.







Természetesen ezek a képek csak inspiráló anyagok számomra, hiszen híve vagyon a realitásérzésnek, de a legközelebbi ingatlancsere szeretném ha ebbe az irányba haladjon. Ami fontos a tágasság, terasz, előszoba, nappali+konyha kombó, két intimhelység, és mindenkinek ha lehet saját kuckó.  És egy kis kert. Lehet nagy is. 

Születés

Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...