Vajon csak szimplán hasonulunk a körülöttünk lévőkhöz vagy alapjáraton a hozzánk hasonlókhoz vonzódunk az élet minden szegmensében?! Véleményem szerint mindkettő érvényesül azonban lehet más más arányban.De van mikor hirtelen arra eszmélsz, hogy létezik ellentét is! És mivel változunk az idő előrehaladtával meglehet, hogy a másik akivel szoros kapcsolatban vagyunk már nem hasonulni akar hanem ellentétes irányban haladni...?!
Fura az emberi természet. Nekem elvem, hogy a hosszú kapcsolat titka minden téren a kiegyensúlyozottság aminek alapja, hogy a dolgok hasonló értékkel bírjanak, hasonló célokkal. És ennek nem szabadna változnia! Mert ha hagyja az ember, hogy a szál elgyengüljön előbb utóbb szakadni fog. Természetesen mindenre van megoldás. Toldozni foltozni lehet a dolgokat és nyüstölni, de a mai világunk az újban hisz. Mert könnyebb egy új dolgot használatba venni még ha az idő ellenünk is dolgozik.
Eljutottam a koromnak egy olyan szintjére mikor érzem, hogy rohamosan telik az idő. Hogy nagyon szívesen megállítanám a homokórát mert rohamosan közeleg az a valami. Természetesen ez az optimista érzetem, hogy már hamarosan öreglány leszek, mert az ember ösztönösen kizárja, hogy valami által idő előtt lesz vége.
Péntek este beültem régi barátaimmal biliárdozni :) nagyon jó volt viszontlátni őket. Ilyenkor szembesülsz, hogy alapjáraton az ember nem változik csak a viszony alakulhat. Talán a kölcsönhatás miatt.
De két barát mivel közvetlen nem vesznek részt egymás életében egy ilyen találkozás alkalma újra előhozza a múltat és az alap énüket. Minden sallangmentes mert minden ilyen találkozás stagnál minket. De ehhez kell a hasonlóság, hogy ezt élvezni tudjuk. Ha valaki fényévekre elhalad mellettünk akkor ott megszakad valami.
Ez tapasztalat.
