Augusztus

Augusztus vége mindig megmutatja, hogy közeledünk már a hűvősebb napokhoz.Nekem most és igazából már gyerekkorom óta az én és most már Dani születésnapja után kezd vége lenni a nyári fílingnek. Korábban sötétedik, hűvösebbek az esték, hajnalok... számomra terhesség óta ezek a napok az igaziak. Nem tudom, hogy az anyatejes hormonok e de még mindig nehezen viselem a nagy meleget, az erős napsütést, a fülledtséget (amúgy egy enyhe hajhullás és az erős szagérzékenység is megvan még). És kívánkozom farmert húzni. Mondjuk ez a mostani vasárnapi lehűlés azért túlzás volt, elég ha 10 fokot lemegy a nappali hőmérséklet. 

Nekünk ez a nyár pár környéki meg pesti kis kirándulás kivételével a vendéglátásról szólt leginkább. Természetes hiszen új helyre költöztünk, a másik meg Szonja vonzza az embereket. Most hétvégén is Dani nővére és családja volt lent. Jó volt látni az unokatestvérekkel a gyereket, bár igen nagy a korkülönbség köztük. Hasonló korú gyerek a családban Németországban van, most született gyerekkori kedvenc unokatestvérem 2-ik kislánya. De hát ők messze vannak, a többi unokatestvér meg sokkal idősebbek. 

Fura ilyen időszakban tervezni a nyaralást, még sosem nyaraltunk ilyen későbbi időpontban, de kisgyerekkel úgy gondolom ez logikus.

Közben Szonja növöget és szüksége van pár dologra, természetesen ki is nő pár dolgot. Azokat elkezdtem hirdetni. Ruháit még nem, mert még nem tudtam rávenni magam. Szóval kell neki a babakocsira egy téli szett, kell egy etetőszék és amit már beszereztem tegnap egy járóka. Már feláll ahol tud és mászik is így nehéz már magára hagynom szabad területen. Mindent használtan nézzek, mert túl sok az áresés egy újonnan vett termék után már ha egyáltalán túl tudsz adni rajta. És egy gyerek dolgainak beszerzése folyamatos. Kezdve ahogy megszületik, aztán van egy kis nyugi és aztá n megint felpörög. 

Stokke etetőszéket akarok venni neki: használtan 20-30 között van, újonnan 53 ezer, de elvileg szinte kamaszkoráig használja. Főleg ha kistermetű. A téli szett a stokke babakocsira újonnan 86, használtan változó 30-40 ezer. A fa járóka viszonylag olcsó befektetés ha a biztonságot nézzük. Újonnan 30 ezerig használtan pl már van 8 ezerért is. Megjegyzem ezek beszerzésének a menete nehezebb így hogy vidéken élek. Próbálok szegedi hirdetéseket böngészni, de tény a stokke termékek Ny. M.o-on és Pesten sokkal gyakoribb. Ruhája az szerencsére van, a pici termete miatt ősszel is tudja hordani a tavaszi felsőit. Meg az elején szinte egy évnyi ruhatárat beszereztem neki. Ami drágább költség lett az a pelus nemcsak a méret miatt, hanem a gyakoriság miatt is nőtt az ára. Változó hol veszem, de a pampers és liberó db értéke ( ezeket felváltva használom, mikor melyik akciós) kb 50 ft. 

Sajnálom, hogy a teraszt idén nem tudtuk kivitelezni, jövőre mindenképp terv a beépités is. Sajnos az év nagy részében emiatt használhatatlan, nap, eső, szél... a hátsó rész újrafüvesitése is terv és remélem jövőre egy medence is kerül a kertbe. Meg faültetés és pár örökzöld. Imádom a virágokat, de annyira kényesek. A rózsáim ahogy kibújnak már fonnyadnak is el. Mer vagy nem esett semmi vagy hatalmas esőmennyiség zúdult le. 

Hétvégén lesznek a falu napok, a tavalyi szülóttek most ültetik el a fájacskáikat. Kapnak kis emléktáblát és kis ajándékot. Szerintem ez nagyon szép gesztus. 

Ünnepnapok

Nekem mást jelentenek a hétvégék és ünnepek mint annak aki dolgozik :) végül is ilyen szempontból az év 365 napja eléggé egysíkú ezen a téren. Beleszámítva a szülinapokat is. Belefolytak az évbe, kb semmit nem éreztem. Pedig utolsó 3-al kezdődő évszámunk volt, ezután egy jó ideig a 4-es jön. Visszatekintve a 30-as éveim igen tartalmasak voltak és igen jól éreztem magam a bőrömben. A saját szempontjaimból kiindulva és mérve igazán teljes évek voltak. Volt benne minden. Házasság, kutyák,  cica, házvásárlás, költözés, házvásárlás, nyaralások, új barátok... és az a fura nem tudok így előre nézni a 40-es éveimre, mert mind Szonja ugrik be. Annyira fókuszpontja az életünknek, hogy mi teljesen háttérbe szorultunk. Egyik nap figyeltem és az ugrott be, hogy ha lenne 2-ik gyerek azt is ennyire imádnám, őt is ilyen különlegesnek tartanám? Olyan kis csodának látom őt, hogy hihetetlen lenne, hogy ez megismétlődhetne. Persze, valószínüleg igen. Hiszen minden kisgyermek egy csoda.
De nem vágyom 2-ik gyerekre, annyira megváltoztatja az embert, annyira kizsigereli az egyént, hogy nem biztos ezt megint élvezném. 

Fura, hogy az élet nagy dolgai mennyire próbára teszik a kapcsolatot. Ilyen pl egy felújítás, építkezés, gyerekvállalás. Biztos persze a stressz, a felelősség tesz türelmetlenné, meg persze az, pl gyerekvállalásnál, hogy a másik 2-ik helyre szorul mindenki szempontjából. Lesz egy olyan nagy szerelem amit nem lehet überelni, és ez másokhoz való viszonyt is megváltoztatja. Én ezért örülök, hogy volt sok "gondtalan" évünk együtt Szonja előtt. És jó, hogy csak most jött. Tudta.
Annyira általánositás, de tényleg általában a férfiaknak nem ugyanaz a gyerekvállalás mint a nőnek. Természetesen az érzelem intenzitása biztos hasonló, de nekik nem borul úgy az életük. És nem a fizikai változásokra gondolok. Nekem nem sok olyan napom volt szülés után, hogy utáltam tükörbe nézni, legtöbbször csak úgy elfogadtam a látványt, volt olyan is hogy tetszett is. A súlyommal sincs annyira gondom hiszen lassan de biztosan csökken. Most 57,5 kilónál vagyok. Annó mikor 30 múltam és 59 kiló akkor egy év alatt ment le a 4 kiló. De tutibiztosra. Mondhatni 8 évig ugyanaz volt a súlyom  55 kiló, néha kilengett 53-54-56 de azok rövid ideig tartottak. Gondolom most is kb egy év kell, hogy visszanyerjem már ha vissza fogom. A futást kb szept- ben elkezdem, de tudom attól nem fogok fogyni, mert ha egy kis izom vissza épül az nem teszi könnyebbé a súlyomat.
Fura mikor dacos egy ilyen kis emberke. Alapjáraton szerintem Szonja jó gyermek, kiindulva abból, hogy az éjszakák azért nagyjából alvással telnek. Sokszor van fent mostanában, lehet melege van, szomjas vagy csak ébredezik benne egy dacos én. De szerencsére ha megitatom vagy cumit adok neki rögtön vissza alszik. Én nem mindig. A mostani korszak kb olyan mint mikor terhesen 10xer voltam éjszaka pisilni. Azért fáradt vagyok és kimerült.
Nappal egy rémálom mostanában elaltatni. Nála nem működik semmilyen kézben való ringatás az Adamo hinta ami eddig kint nagyon bevált. Igaz 40 fok van kint és nekem meg őriznem kell őt nehogy véletlen kiessen, de legalább aludt. Most 2 napja viszont ott sem akar. Megmakacsolja magát, behozom, kiviszem és ordít. Ma már nem érdekelt a földön a játszószőnyegen hagytam, hogy fáradtra bőgje magát úgy hogy fogtam a kis kezét. Egy kisbabának aludnia kell úgyhogy most dacolunk. Csak remélem nem tart sokáig.
Foga még nincs és mostanában abba is hagyta a fogzást. :D Remélem nem lesz fogatlan a pici lány. Elvileg még a 9 hónap sem késő, hogy kibújjon az első. Kúszik és ül és felállni akar. Fel is áll ha belekapaszkodik valamibe. A mászást úgy látszik ki akarja hagyni. Amúgy meg egy irtó helyes baba már most látszik mennyivel nagyobb önbizalommal rendelkezik mint mi. Flörtöl az emberekkel és élvezi, hogy azok elalélnak tőle. Hódmezővásárhelyen is ebéd közben egy olasz párt nézett ki magának. Egy mindenkinek tetszeni akaró leányzó. 

Könyvek

Mióta Szonja úgy döntött, hogy kint hajlandó csak elaludni így kénytelen vagyok őt őrizve olyan tevékenységet folytatni ami leköt. A kinti terasz túl messze van, hogy vegye a wifi jelet a telefonom így hamar elfogy a netem főleg úgy hogy Szonjának zenét is rakok az elalváshoz. Kell a ritmus neki a hintázáshoz. Így elkezdtem olvasni, megint egyre többet. Így alakitja ki az ember a szokásait, az életét. A mindennapjaink arról szólnak amit mi alakitunk ki magunknak. Az alvás, a filmek, az ételek, a dohányzás, a kapcsolataink, könyvek, utazás, jólét, nyugodtság, stressz.... minden mi vagyunk. Szokásaink rabja vagyunk az már más kérdés, hogy jók e vagy rosszak, hogy színesiti e az életünket vagy szürkíti. Én úgy érzem az olvasás pozitív hatással van rám. Nem azt mondom, hogy unom a 21 sz.-i életet... internet, facebook, insta... de tényleg sok időt eltölt az ember virtuális térben. Kb persze ugyanaz mintha egy könyvet olvasna az ember csak több az inger. Képek, hírek inger inger hátán. A mai gyerekeket nem csoda, hogy csak ez köti le. Szerintem ha a modern ember választana az alvást ki is iktatná az életéből. Én pl. imádok aludni, mindig is imádtam. Igaz korán fekvő és korán kelő típus vagyok, de imádok néha du is aludni egy rövidet. Ez persze nehezen kivitelezhető, ha dolgozik az ember akkor azért, ha gyereke van akkor azért.És imádom az európai filmeket. Lassabbak és mélyebb mondanivalóval rendelkeznek mint az amerikai társai. Már ha ez kell egy filmhez. Vannak emberek körülöttem akiket már egy film sem köt le. Nincs türelmük pl Dani. Amióta gyerek van nem sok filmet néztünk együtt meg, számára ott vannak az amerikai, könnyed sorozatok. Így kapcsolja ki a munkát. És keveset alszik. Meg stresszes is.

Szonja is nagyon rossz alvó. Mintha már most be akarná kebelezni az életet és sajnálja az időt az alvásra. Szabályosan hisztirohamot kap ha altatni szeretném így marad a kinti levegő, a hintázás, zene... ennek már nem tud ellenállni az elméje. 

Egyik könyv már régóta érdekelt Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz. Természetesen ez a magyar embernek kissé visszás dolog mert közben azt sugallja a könyv, hogy az egyszerűség a kulcsa mindennek, de ugye a dán életszínvonalat nem kell bemutatni. Egyik legjobban élő európai ország. Ők már felhabzsoltak mindent, megengedhetnek maguknak nagyjából mindent így persze könnyebb elengedni a dolgokat. Az átlag magyar ember még halmozni akarja a vagyonát. Sokat kell dolgoznia is ezért. Még ahhoz is hogy egyszerűen, nyugodtan éljen el kell érjen egy bizonyos színvonalat ami azt jelenti a munka tölti ki élete nagy részét élete bizonyos szakaszában.
A legtöbb ismereősöm tényleg sokat dolgozik és alig pihen, a nyaralás luxus, a téli kikapcsolódás meg annál inkább. Igaz nem is élnek rossz színvonalon és amijük van mind maguknak köszönhetik és büszkék lehetnek rá. 

A másik könyv amit kölcsönöztem Édes élet Itáliában, az első részt már nagyon rég megvettem, nem is tudtam, hogy van második kötete. Az itáliai fíling mindig leköt bármiről is legyen szó. Nagyjából azonos elveket vall mint a dán csak nagyobb a természettel való kapcsolódása. És extrovertált míg a dán az introvertáltságra épül inkább, de mindkettő azonos abban, hogy nem kell elszigetelt életet élni. A család, a barátok, a közösség egy élet alapköve. A munka is fontos természetesen, szerencsés ember aki azt végzi nyolc órában amit imád, de egy életet csak munkának szentelni, hogy létrehozni valamit és hajtani ezerrel szerintem egy elpocsékolt élet... kb ugyanaz mint aki meg nem csinál semmit. Csak úgy él. Ha csöves alkoholistaként akkor úgy. Egyik könyven olvastam, hogy valaki kiszámoltatta a diákjaival kb mennyi hétvégét élhetnek meg és így egyből világosabbá válik, hogy milyen rövid is az élet és hogy el lehet pazarolni.

 A harmadik könyv Esterházy Hahn-Hahn grófnő utazása még csak pár oldalt olvastam de nagyon jól passzol a többihez.

Nyaralás 2018 + ez meg az

Újkeletű szervezést igényel az idei nyaralásunk. Merthogy babával még nem utaztunk el hosszabb időre és külföldre. Voltak opcióink: Portugália, Olaszország, Spanyolország sokáig tartotta magát Barcelona miatt, de aztán rájöttem, hogy talán most nem repülővel kellene utazni így gyorsan lefixáltam egy horvát nyaralást. Soha nem voltam még a horvát tengerparton. Pedig állítólag szép és közel van, 800 km lesz az út a szállásig. Viszont nyugodtan megpakolhatom az autót Szonja dolgaival. És nem mellékesen helyileg is kényelmesebb A-ból B-be jutni ha feneked alatt van a saját autód. Persze bérelni is lehet, de a repülő poggyász költségeit nézzük meg az autó bérlést akkor már kicsit megnő az amúgy kezdetben nem olyan drága repülőjegy. Az Isztria részre megyünk így szembetaláljuk magunkat Velencével. Gyorsan meg is néztem, hogy hogy tudnánk átugrani :D Hajóút és 3 óra 70 euró/fő. Természetesen nem hagyjuk ki. 

Babával nem tudom milyen élmény lesz az utazás, de Szonja igen jól veszi ezeket a tapasztalat szerint. Tegnap el is ugrottunk neki személyit csinálni. Nagyon cuki lett a fotón. 

Ejj de várjuk már. És már kevesebb mint egy hónap. A szállás gyerekbarát, újszerű és mindennel felszerelt. Ez nagyon fontos szempont mivel Szonja az anyatejen kívül a korának megfelelő bébiételt kap így még nem eheti azt amit mi. Egy szállodában így eléggé kényelmetlen lett volna mikró és hűtő nélkül.

Megvolt a nagyszabású bulink is. Keresztelő után már egész rutinosan kezeltük a dolgokat. 20 emberrel azért megtelik a ház és az udvar. Bár ennyi ember számára sütögetni egy grillezővel elég nagy rutintalanságra vall :D De azért klassz lett. Szonja is élvezte a sok embert egy ideig, a szokásos időpontban megfürdettem és lefektettem és a bébiőrnek hála még én is kint tudtam lenni későig. No nem a többiekhez mérten. Dani kb hajnal 4 körül jött be. A többiek nem tudom milyen órában tértek nyugovóra. 

Másnap reggel természetesen  már kevesebben voltunk hiszen csak az itt aludtaknak kellett reggelit csinálni. Aztán utána tovább is álltak. Jól esett a csend. 

Szonja megint nagyvonalú ajándékot kapott, most egy rossmann ajándékkártyát 25 e ft-al feltöltve. Mindenképp jól jön, iszonyatosan fogyasztja a pelusokat, mert irtó gyors az anyagcseréje. Szerencsére fokozatosan hízik még így is, hogy sokat mozog mármint kúszik meg állni akar. Ülni egyedül még nem ül fel teljesen de már állni mindenképp akar. 

Viszont nagyon rosszul alszik nappal és sajnos az éjszakákat sem alussza át. Hiába etetem meg jól este ő megébred szopizni 2xer, de 3xor 4xer is felsír. Nappal most az állt be, hogy kint alszunk a hátsó teraszon az adamo-ban. Így nekem is ott kell ülnöm mellette. Nehogy kiforduljon vagy darázs csípje vagy bármi. Így olvasok meg időközönkét napozok bár sokat nem bírok még mindig a napon lenni. 

Ez néha nagyon fárasztó, 24 órás szolgálat az egész . És inkább idegileg az. Hogy soha semmit nem tudok befejezni igaz néha elkezdeni sem. Ezért is döcög ez a blog is, nekikezdek és abba kell hagyjam. Ezt a posztot is elkezdtem már pár napja. Annyira irigylem azt akinek közelben van nagymama. Hogy néha tudja kikapcsolni az agyam, mert ha ő bent is játszik a szobájában én meg kint a konyhában épp reggelizem mondjuk akkor is ugrásra készen vagyok. Vagy ő hangulatától függően épp hogy viseli, hogy nem vagyunk egy légtérben. Szerncsére eljátszik egyedül is ha jelen vagyok. 

Összesítés

Rég írtam, mert pörögtek itt a dolgok. Kicsit fárasztó is volt, de az a jóleső, tiszta fáradtság. De rájöttem, hogy ez kell. Nekem legalábbis lételemem. A zsibongás és persze utána a csend is. Egyensúlyban tart. Nagyon sok ember csak magának szeret élni, meg pár embernek akit elfogad. Ez egyszerűvé teszi az életet. De üressé is. Nincs emlék. Nincs közösség. De erről már sokat írtam. Vidéken élve látod meg mennyire elszigetelten élnek a fővárosban az emberek. Tény ott nehezebb is az élő kapcsolattartás, mert nagyok a távok egymáshoz. Térben és időben is. És az ember megszokja. Normális, hogy eltelik egy hónap és senki nem jött látogatóba. És senkihez sem ment át. Vagy eltelik egy hét és max a kollégáival találkozik az ember. Itt vidéken ez abnormálisnak tűnik. Ahogy gyerekkoromban is az volt a normális, hogy minden héten mentünk és jöttek látogatóba. Anyum csak úgy kávézott otthon egyet a húgával, a barátnőjével. Pedig ők is dolgoztak és gyerekeket neveltek. Emlékszem a nővérem minden nap elsétált hozzánk a gyerekkel. Ovi, suli után. Nem egymás melletti kerületben éltünk a séta kb 30-40 perc megvolt. Aztán haza. Most nemrég Pestet én is végigrohantam. Egyik nap a családdal voltunk, mindkét nővéremmel találkoztam. És ettünk finom , frissen készült zöldbablevest. Egészen olyan volt mint 20-30 évvel ezelőtt.
Aztán másnap találkoztam a barátaimmal.  Nem is tudom szavakkal kifejezni mennyire feltöltődtem. Joli anyukájával is olyan jó volt beszélgetni. Eltűnt minden magányom, elszigeteltségem. Mert azért én itt a babával eléggé elszigetelten élünk még akkor is, ha én szinte minden nap megyek sétálni vele és heti 1-2 alkalommal Szegedre is bemegyünk.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam Pesten. És Szonja is. Elkezdett az édesem végre enni, elfogadja az új ízeket. Nagy megkönnyebbülés ez nekem mert végre elkezdett hízni is. Talán azt az cirka1,5 - 2 kiló különbséget amivel a kortársaitol levan maradva hamarosan behozza. Vagy legalábbis megközelíti.
Aztán jött a keresztelő. Lázas készülődés volt, nagytakarítás stb. D. megtisztította az ablakokat míg mi Szonjával Pesten dorbézoltunk. Pici lányka végre megint találkozhatott a nagyiékkal, nagynénikkel. Mind mind nagyon aranyosak voltak. A nővéremmel az az igazság, Szonja miatt többször találkozunk mint mikor Pesten éltünk. Bátyám és felesége meg tündérek voltak. Imádják Szonját. Sógornőmmel való viszonyom nagyon sokat változott az elmúlt években. Az biztos, hogy ő a család egyik legértelmesebbikje :D Nagyon örültem mikor mutatták a jövendő házuk terveit modern, szép, letisztult. Bátyám még mindig egy nagy humorzsák, jó látni az olyan házasságot mint az övék. És nem mellesleg összetartják a rokonságot is. Büszke vagyok rájuk, ennyire közel sosem éreztem a bátyámat mint az utóbbi években. Ezért jók az ilyen ceremóniák, mert végre együtt lehetünk mint hajdanán. Ami olyan rég volt, hogy igaz sem volt.
Augusztusban sem maradunk vendégek nélkül, már rajta is vagyunk a készülődésen. D. megszokott csapata jön le hozzánk, hogy az évi evés-ivást megejtsük. Most csak annyi, hogy itt is alszik a 8  ember, 2 szabad szoba lesz ágyal meg matracokkal. Hát valahogy ellesznek.
A héten kicsit befeszültem érzelmileg és idegileg is aztán rájöttem, hogy a héten várható a menszeszem. Annyira elmúlt minden görcsölés félidőben meg előtte is, hogy ha nem nézek rá az ilyen vonatkozású naptárra el is felejtkezem róla. A feszültség és érzékenység úgy látszik megmaradt.
De ahogy az öregek mondják szülés után könnyebb lesz. Ez mindenképp. A többi már pont fordítva.
Talán mert a fontos történések mind súlyosak az ember életében.
Szonja nagyon sokat fejlődik, 7 hónapos a pici lánykám, néha el se hiszem. Mind jobban és jobban szeretem és nem tudom, hogy ezt lehet e fokozni még. Viszont ahogy Ő elkezdett hízni én végre elkezdtem fogyni. Ja közben a pesti út előtt mentettünk egy vizslát. Tofit. Azért igaz, hogy a vizsla az vizsla... ahogy a cavalier spani is az ami :D isten háta mögötti faluból, szegény egy talpalatnyi homokos részen kellett tengesse napjait. Most budai legény lett, pontosabban budakeszi. Egy fiatal, rendszeresen futó lány lett a gazdija. Kocognak a Normafára. Néha hihetetlen, hogy egy kutya élete is mennyire megváltozhat. Jó érzés volt. Főleg az, hogy én találtam neki a gazdit. Persze míg itt volt az 5 napban kikészítettek minket. Szerintem azért is fogytam le 58 kilóra. Így már csak 3 kiló plusz van rajtam az eredeti súlyomhoz mérten... Már nagyon kívánkozok futni, séta közben látok is néha futókat, egy nagyon jó hely van hozzá. Út le a Maroshoz, fogalmam sincs mennyi a táv, de elégnek tűnik oda és vissza. Talán hamarosan ahogy már Szonjának nem lesz központi a szopizás, mert azért ennek is örülök, hisz lekopogjam születése óta még láza sem volt. És nem él burokban.