Nekem ezt még szoknom kell! Lehetőségeimhez mérten sosem volt gond ha megtetszett valami bementem és megvettem. Most hezitálok mindenen, spórolok ezerrel mindenhol és bárminek a megvétele komoly lelkiismeretfurdalast okoz. A múlt heten volt eddig a legeredményesebb kb napi 300 Ft volt a költő pénzem. Mint egy kisdiák, zseb pénzem volt, bár nem vagyok tisztában a mai gyerekeknek mennyi az annyi! A durva az, hogy sokkal jobb a bevétel mint tavaly de ömlik minden a házba és az el is nyeli. Igen kicsit nagyban csináljuk a felújítást :)
Szóval van egy kabát (Mangó) viszonylag drága, elvileg 40%-os reductiont tudnának szerezni nekem. Úgy barátibb lenne ;) mindent kitaláltam miért kell miért nem kell... a legfőbb ok nem is a pénz hanem, hogy van több kabátom... de persze ilyen nincs :)))
Siratom azt az időszakot amikor gondtalanul költekezhettem, siratom azt mikor utazhattam mindenfelé. Sok pénzbe került, de egy fillért sem bánok rá, mert azzal is több vagyok. Vannak élményeim!!!
Ezt nem szabad sajnálni magunktól!
Tudom majd kompenzál a ház, meg majd a gyerek a sanyarúbb időkért, de mivel most még sem a ház sem a gyerek nem kárpótol kicsit szenvedek, hogy mindenre várnom kell! Minden egyszerűbb, minden stresszesebb, minden nehezebb.
Túlélési stratégiám, hogy úgy veszem, hogy minden kornak megvan a nehézsége és egyben a szépsége.
Én későn érő típus lévén... huszonévesen sok munka=több pénz, és élvezem, hogy költhetem, 30-tól felfelé kevesebb munka= kevesebb pénz, több idő, nagyobb beruházások
Negyvenévesen hol fogok tartani???
