Hàz eladó

Ideje lenne hirdetnünk a kis hàzunkat, mert alig van 5 hónap és lehet màr költözünk Szegedre. Igazàból mèg mindig jobb, ha kèsőbb adjuk el mint koràbban, hogy ne kerüljünk idő előtt a híd alà. 

Legoptimàlisabb az augusztus-szeptember lenne, de ez nem kívánságműsor 😁 

Remèlem itt Pesten jobban pörög a csalàdi hàzak eladàsa mint ott, mert ahogy elnèzem azon a környèken a hàzak amiket nèzegettem mind megvannak már jó ideje.

Gondolom ott is a panelek hamarabb cserèlnek gazdàt mint a kertesek amit amíg èlek sosem tudom megèrteni, hogy mièrt jobb több emberrel együtt èlni akik fölötted-alattad-melletted köhögnek stb. ahelyett, hogy èlveznè az ember a bizonyos szintű elszigeteltsèget ès a kertet... de hàt különbözőek vagyunk :)

Szeretek itt lakni, igaz Pest nem legjobb kerülete, de közvetlen közelben nem tapasztaltam ennek semmi hàtrànyàt kivève a BKV jàratain utazàst. Eleve rossz, hogy a 9 kilomètert a Vàci utcàg amit bringàval 35 perc alatt megteszek, autóval forgalomtól függően is kb 15 perc az BKV-val mèg ha 3 variàció is lètezik ez az út 45 perc. Nem beszèlve az emberekről akik ezeken utaznak. Büdösek. Mondjuk az egész vàros jàratain megtalàlhatóak csak talàn kevesebben. Ès a metróaluljàrok! A Hatàr úti egy külön fogalom, de a Kàlvin tèri is megèr egy misèt.. vagyis kivètel nèlkül szinte mindegyiknèl csövesekbe botlik az ember. Ezèrt is unom mâr ezt a vârost! Túl sok idő utazni ès túl sok csöves ès büdös tömegközlekedèsi jàratok. Amúgy meg mindenhova autóval jàrni is ellenzem ahhoz meg túlsàgosan zöldpàrti vagyok. 

Szóval yakorlásképp csináltam pár képet, a szöveget még nem találtam ki, de remélem az ingatlan.com-on lesz valami támpont. Ingatlanossal még nem igazán szeretnék foglalkozni, de természetesen ha szükség rávisz segítséget kérünk, hiszen tengernyi időnk nincs. 

Idő

Az életünk lényeges szegmense az idő. Pontosabban az idő múlása. Legtöbbször gyorsan telik, nekünk most lassan. Gondolom ez összefügg a fontos történésekkel, ha nem zajlik semmi akkor gyorsan pörög, legalábbis én így érzem... 

5 hetes vagyok, vagyis ma 5+1, ez olyan mint mikor az életkorodat kérdezik. Ha fiatal az ember akkor hajlamos előre számolni és a be nem töltött évet mondani, később már szülinap előtt is ragaszkodunk a kisebb számhoz. 

Már nagyon várom a dokilátogatást. Elvileg akkor már 6hét+3napos leszek és kellene majd lennie szívhangnak. 

Tüneteim még nagyjából ugyanazok: fáradtság amire gondolom külön rátesz a tavaszias, váltakozó idő és a mell. Ez az egyik legjobb ami történhet egy nő testével :) Nem tudom, hogy a nagyobb mellekkel megáldott nők is ilyen boldogan érzékelik, hogy mellük egyre teltebb és súlyosabb. Tényleg. Gondolom a has növekedésével ez már kicsit elveszíti látványosságát és az örömöt eziránt, de most ez kitűnő. Émelygés ritkán van. Ha gyrosos közelében járok el nem tudom képzelni, hogy ilyen szagos valamit valaki meg tud enni vagy egy erősebb testszag eléggé kellemetlen, de kibirható. Az orrom még mindig kitűnő sajnos. 

Kilóra kevesebb vagyok pontosan 55-ről lementem 54-re, de viszont puffadok és vizesedem. Ezért a nadrágokat szűkebbnek érzem már.  Ebben közrejátszik a nagy mennyiségű progeszteron amit reggel-este beviszek a szervezetembe. Ennek pontosan utánanéztem. Gondolom 12-ik hétig rendeltetésszerűen kell szednem. A pici görcsök és nyilalások viszont teljesen elmúltak, néha húzódik ott valami, de rövid és enyhe.

Sosem képzeltem el milyen terhesnek lenni, és nagyon másokra sem figyeltem vagy érdeklődtem ezért is figyelek most magamon meg mindenféle rezdülést. Én eddig minden hónapban éreztem, hogy nem vagyok terhes és bár igazából most sem volt semmi különleges tünetem csupa premenstruációs biszbaszok voltak, de a vége felé már elkapott egy reménykeltőbb érzés. 

A hétköznapjaim meg telnek úgyanúgy. Érzelmesebb vagyok természetesen, hajlamos vagyok sokminden miatt pityergés állapotába kerülni. Emberekhez való viszonyom is furcsa. Sokkal elfogadóbb vagyok viszont érzékenyebb is. Vagyis nagyobb a szeretet érzés bennem de sebezhetőbb is vagyok.

Mindeközben rájöttem, hogy ha valamit kapunk, valamit elveszítünk. És fordítva is így igaz. Ha valamit vagy valakit elveszítünk. Az élet körforgása. És minnél erőssebben kötődtünk az elveszítetthez annál erősebben fogunk kötődni a megnyerthez. Én szeretem ezt a kis embriót aki növekedni akar bennem. És reménykedem, hogy erős és egésszéges kisbabává válik. Én mindent megteszek érte. Mert most ő a legfontosabb. 

Anyák napja

Nekem különleges kapcsolatom volt gyerekkoromban anyukámmal. Szabályosan éreztem a függőséget, lélegezni nem tudtam nélküle. Az a kevés időszak mikor távol voltam tőle éreztem, hogy kicsúszik a talaj és én egyedül vagyok a világban elveszetten. Senki nem tudta pótolni. Csak bőgtem és bőgtem utána. 

A nagy szerelmekhez hasonlítható az érzés, mikor érzed, hogy egy test egy lélek.

Természetesen a szeretet megmaradt csak az ember élete idővel bonyolódik... szerelmek, a nagybetűs élet, férj, család... de anya csak egy van és én mindent megtennék érte. Ahogy minden gyermek az anyukájáért. És ezt a mai napon ünnepeljük, amit szóban igen nehéz megfogalmazni. Hálás vagyok neki. Ő erőn felül teljesített mindig, az élet nem kényeztette. 4 gyerek 1 alkoholista férj, 3 műszakos munkahely. És megcsinálta. Soha nem panaszkodott, hogy milyen nehéz az élet. Természetesen apukám ivásait nehezen tolerálta, de mindig minket nézett, a mi érdekeinket. Egyszerűen, ösztönből, kitűnően. És megálltuk a helyünket. Talpon vagyunk mert erősek vagyunk. A tisztesség, igazságosság iránti vágyat, az önérzetet tőle kaptuk. Azt hiszem ez a legfontosabb neki, hogy emberek maradjunk minden helyzetben. 

Nekem az anyaság mindig távoli volt. Szeretem a gyerekeket inkább magamban nem bíztam, hogy én ezt a feladatot megtudom jól csinálni. Hiszen még fejlődnöm, okosodnom kell, hogy megtudjam adni azt amit megszeretnék adni. Józan eszemmel tudom, hogy ezt a legtöbb anya mind tudja mert átalakul közben. Felesleges aggódalmak. 

Féltem az anyaságtól, már nem. Most hogy reménykedhetek, hogy anyává válok már nagyon várom.

Szinte türelmetlenül. Hogy leteljen a bizonytalan időszak. Névnapomra terveztem a tesztet mivel akkor telt le az inszemináció utáni 14 nap, de már előtte nem bírtam magammal, mert éreztem valamit. Nagyon nagyon halványan, de már akkor ott volt. Névnapomon már jól kivehetően, hogy éreztem nem káprázik a szemem. Életem legszebb névnapi ajándéka!!!

Az elmúlt két hét is nehezen telt. Most megint 2 hét várakozás amíg ultrahangra megyek és a doktor is legalizálja a terhességemet. Szóval talán ez a legnagyobb hátulütője a késői kismamáknak, hogy tudatossabbak és jobban aggódnak a babáért.

Persze van is miért. De én egészségesnek érzem magam és elég vitalitás van bennem, hogy ne érezzem a koromat hátrányként. Inkább a baba érdekében aggódom. Hogy neki ne legyen ebből problémája. Nagyon mélyen érintene. Túlságosan is.

Már azt hiszem abbahagyom a mindennapi tesztelgetést. Vagy lekorlátozom 3 naponként. Ma reggel is volt, kómásan mivel új szokásom lett éjszaka felkelni pisilni meg is csináltam, de ilyenkor időérzék sem igazán helytálló, mert hirtelen megijedtem, hogy semmilyen csík nincs ott, de aztán persze lett. Már majdnem majdnem olyan erős mint a teszt csík. Sok jelét nem észlelem, eleinte abszolút premenstruációs tüneteim voltak, melleim teltek és súlyosabbak, de persze méretükbő adódoan ez persze csak nekem tűnik fel. A gyakori pisilés és az erős szaglóérzék és a megnagyobbodott méh van még. Szerencsére már nincsenek szúrkák, néha néha érzek benyillalást. És fáradtabbá válok bármit csinálok. És cikáznak a gondolataim. Már a 9 hónapot gyorsan végigszaladtam. Vajon egy vagy kettő lesz, itt dokiválasztás, ha Szegedre lemegyünk dokiváltás stb. Csillagjegy? :D