Péntek este

Általában péntek este iszonyú fáradt és antiszoc vagyok, a padon ülő sörözgetés teljesen megfelel a lelkiállapotomnak. Ma a lányokkal elindultunk a belvárosnak. Ami üdítő szokott lenni más napokon az fárasztóvá válik péntek este. Hangos zene, rengeteg ember. Ami elől pont menekülnék.

De a lényeg nekem, hogy jól éreztük magunkat és együtt voltunk. 

Ezek a pillanatok erősítik a kapcsolatokat. És minket is. 

A 2-ik kép a kedvencem.

Lopott pillanat

Mamma Mia!

Nemrég néztem újra a Mamma Mia c. filmet. Igazából a történet több mint giccs, de a fíling az frenetikus. Imádom Görögországot. Ha minden igaz kicsivel több mint egy hónap múlva ott fogom süttetni magam e tengerpartok egyikén. Lefkimiben lesz a szállásunk kicsit délre, de a tippek szerint könnyedén bejárhatjuk a szigetet. Én szeretném robogóval felfedezni ezt azt, de ugye nem csak rajtam múlik. Mindenesetre nagyon várom. Utoljára 10 évvel ezelőtt voltunk Krétán igazi nyaraláson. Tengerpart meg minden. Az olasz tengerpart nem vonz annyira, ott minden más ami rabul ejt.

Nincs annál kellemesebb érzés mint pihenni igazán. És erre ez az ország tökéletes. Drágának sem drága. Bárki aki hétvégente wellneskedni jár hazánkban két hétvégéből kihozza az árát. Vagy egy új telefon ára 2 fő egy heti nyaralása. Ami szerintem többet ér bármilyen kütyünél, de természetesen ez az én értékrendem. Mindenki máshogyan, másképp... 

Nyár van

Átléptünk az év második felébe. Tombol a nyár. Túlvan az ország egy hatalmas magyar foci drukkon a 2016-os EB-én. Ami szinte már nem is érdekes mióta kiestek a magyarok. 

Le a kalapom a fiúk előtt és bár mint mindig most is vannak fanyalgók, hogy szerencse meg ilyenek., de az ilyen szintű sportban mint az élet összes területén minden benne van. Jókor kell lenni jó helyen, erősnek kell lenni főleg fejben, és nem mindegy ki az ellenfél. De a fiúk felvették a kesztyűt és ez nagyon tetszett az ország nagyobb részének.

Szimpatikusan küzdöttek. Egy kis ország sikeréért. Egy közösségért. Meg persze a millió eurókért, de ha álmok vannak a pénz csak eszköz. Nem voltak tökéletesek, de az ember nem is az. Hibázik sokszor.

Nem vagyok és soha nem voltam sport fan. Nekem kifejezetten nem is a küzdés maga tetszik hanem az élmény amit adnak és éreznek. Hogy imádják.  Egyszerű hiszen ezen a szinten élveznek mindent ami hozzá tartozik. Az ember fejlődőképes. Ami nekünk kínszenvedés lenne, neki élete, napja része. Az egész, a mindennapos edzések. Hogy egész nap a labdát rúgja. Hogy minden nap a labda gurul a fejében. 

És ezt nagyon élvezi. Nem tudok azonosulni, hogy valaki egész életében"küzdjön" a sikerért, az életért. Hisz a végső pont mindenkinek ott van. És az ilyen emberek nem mindig a legboldogabbak. Sőt.

Mert meglehet nem az ő útja. Nem hiszem, hogy valaki legjobb lehet, ha csak küzd. Akkor nincs a helyén. Jó lehet, de legjobb soha nem. Mert amit kínszenvedéssel belerakunk, hangya módon szorgoskodunk, elérhetünk egy bizonyos szintet, de valamit útközben biztos elveszítünk. Önmagunkat, az élményeket, a pillanatot. Valami fontosat biztos.

Ahogy egy szerelemért se küzdhetünk végsőkig, mert bizonyos dolgok a helyükön, természetesen kell létezzenek. A házasságok azért törékenyebbek a modern időkben, mert felismerik az emberek nem muszáj kitartani. Hazugságban, csalódásban, szeretetlenségben. Hogy mindenkinek az élete többet ér annál, hogy az egész életét olyan ember mellett töltse le aki nem tudja már szeretni. És nem hiszem, hogy boldogtalanabbak a mai harmincasok. Sodródnak persze, de nagyjából azt csinálnak amit akarnak, amit szeretnek. Több élménnyel, több kudarccal, több partnerrel, több baráttal. 

Anyám korabeliek végigszenvedték nagy átlagban a házasságukat. Az utána következő generáció gyerekek születése után elhagyatva 30 évesen pislogtak, hogy most akkor ők már anyák, asszonyok és hol a férfi?! A mai 30-asok szeretnek, ha nem, továbblépnek. 

A gyerek már nem azért jön, mert a házasság után jön a csináljunk gyerekeket, mert ez a lényege  hanem mert tényleg vágynak rá. Általában már saját egzisztenciával. Élvezik az életet. Természetesen minden nő a hercegével tenné a lelkitársával, de ha nincs herceg jó egy barát, egy partner is. 

Hiszen egy közösség tagja vagyunk. Mindenki valamiért belépett az életünkbe. A vonzódás tudat alatt működik. Ha könyveket olvas az ember rájön mennyire színes, komplex, buktatókkal, élettel teli az élet, az ember élete. Hogy nemcsak hercegek és hercegnők léteznek, hogy az ember érzései változnak, hogy minden élet egy csoda és nyitottnak és elfogadónak kell lenni mindenkivel és minden helyzettel.
A bezárkózás fél életünket megbénítja. Szerintem.