Itt a tavasz

És már 4-ik hónapban vagyunk. Nem tudom miért volt az, hogy gyerekkorban és fiatalkorban olyan normális ütemben telt az idő, mostanság meg hipp-hopp eltelik a hét, a hónap, az év. Talán mikor dolgoztam akkor is lassabban telt, főleg az üres órák bent a boltban, de mostanáság repül... számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a lányom lassan 1,5 éves lesz. Nemrég született és íme itt egy napról napra ügyesebb, okosabb kis bohóc. Minden kornak megvan a szépsége, tavaly imádtam babázni már nem volt az icuri-picuri már mozdulhattunk ki, de napja nagy részét alvással, szemlélődéssel töltötte. De akkor is szoros egységet alkottunk. Ahol ő volt ott voltam én is. Mostanság ugyanez, csak más tempóban zajlik. Iszonyú gyors lett a mozgása és rafkós az észjárása. Tudja már mit tilos, de azért megpróbálja és csak akkor áll le, ha rá van szólva. Imád kint lenni, ahogy készülődünk és ugye ő készül el hamarabb már türelmetlenkedik, hogy kimehessen. Teraszon a lépcső előtt megáll, viszont visszafele már merészkedik, mert felmászik négykézláb a lépcsőn. Nem kis riadalmat okoz ilyenkor. Megijeszteni sem akarom az adott pillanatban, nehogy azért történjen baj, de ilyenkor a guta kerülget. 

Nagyon mozgékony, élénk lányka. Játékok is csak azok kötik le igazából ami passzol az ő aktív kedvéhez. Ilyen nyomogatós, zenélős bébijátékok már egyáltalán nem érdeklik inkább a szerepjátékok, pakolások, mászások. Babája közül is csak egy érdekli a Lilikére keresztelt, a többit hanyagolja egyelőre. Talán majd ha idősebb lesz, hiszen folyamatos fejlődésben van és változásban.. Mivel itt a szép idő elkezdtem a hátsó teraszt kissé otthonosítani, kényelmesíteni. Játszósarkot kialakítani neki meg homokozó részt. A héten a glamour napon, a praktikeri homokozót tetővel szándékszunk neki venni, bár még tartok kicsit tőle mert ugye adott pár centis pereme neki és félek ha kiakar indulni belőle abból nagy esések lesznek. Viszont mivel nálunk a kertet a kutyák is használják wc-nek nem szeretném ha a kerti földet nyalogatná, eszegetné... dilemma. Most kezdek neki fából készült dolgokat nézni, venni. Mikor kisebb volt tökéletes volt az anyag, műanyag mert az könnyebb és nem okoz sérüléseket. Igaz még mindig dobálós korszakában van, de remélem hamarosan leszokik erről. Már említettem korábban, hogy szeretnék neki egy szivárványhintát, fel is iratkoztam a júniusi megrendelésre. Varázspallót majd később szerzek neki be, talán szülinapjára. Most még talán egy műanyag csúszda nyáron belefér, mert talán még az is az ő korának megfelelőbb, de már nem igazán szeretnék műanyag dolgokat vásárolni. Jobban preferálom a természetes anyagokat játékokban meg babában is. Nekem nagyon tetszenek a waldorf vagy waldorf jellegű babák, de azok is elég drágák és ami most van Petike ő is pihe-puha vele sokat nem foglalkozik. 

Hétvégén megjöttek a teraszhoz tartozó anyagok. Lassan beindul a munka, mivel ezeket majd összeilleszteni kell, meg darabonként lefesteni ezért a szaki majd otthonában végzi a munka nagyrészét. Már nagyon várom, hogy készen legyen, már az április jóidőben sem lehet kint lenni du 2-ig. A hátsó teraszra majd tervezzük, hogy műanyag fűvel teritjük be, mert sokkal szebb és jobban belesimul majd a kerti világba mint a padlócsempe. Meg melegebb mivel a lánykám még sokat fog a fenekén csücsülni ezért is raktam ki most egy már nem használt szőnyeget. A füvesités még egyelőre álom, először a kútunkat kellene megjavítani, mert anélkül ilyen esőmentes években túl pazarló kiadás lenne. Szóval van egy rakás dolog... és ennek soha nincs vége.

Van pár ismerős, rokon aki csak panaszkodni tud, hogy milyen nehéz itt az országban érvényesülni anyagilag, de ha igazán magába nézne rájönne, hogy nincs olyan rossz élete és azért is hálás kellene lenne ami van. Mert persze, hogy tervei vannak az embereknek meg szeretnének jobban élni mint mások nyugatabbra, de sokszor a panaszolnivalójuk tömege elveszíti a realitását. 

Szerencsére az összes ismerősöm, rokonom normális körülmények között él... lehet nem multimilliomosok, de mindenkinek van munkája, ház a segge alatt. Az itteni anyuka barátnőim alig súrolják a 30-at, de egy családi házat birtokolnak. Persze ez vidék, még azon belül is az árak kisebbek, de ugyanúgy a fizetések is. Az egyik anyuka akik építkeztek 5 milliós telekkel kezdték és már 30 millión túl vannak és még nincs kész a ház teljesen. Reményei szerint mire pontot tesznek a végére már 40-hez fognak közel járni. De hát 27 éves, férje 30 szerintem ez így igazán jó ritmusú életmenet. 

Sajnos én olyan típus vagyok akinek mindig kell valami, talán túlfogyasztó is vagyok bizonyos esetekben. Biztos a családi vér is közrejátszik, anyúm, nővéreim mind törekedtek vagy törekednek arra, hogy ez és ez meglegyen. Az otthon volt az elsődleges és annak szépítgetése, én viszont már komplexebb vágyakkal rendelkezem, mert én utazásokra is  vágyom nemcsak az otthonom szépítgetésére. Elvem az, hogy minden ami belefér, szigorúan.
Egyensúlyban kell tartani az életünket minden téren, nem lehet csak az anyagi javakat halmozni és dolgozni ezért. A pihenés, a lelki, szellemi feltöltődés, béke éppúgy közre kell játszon, hogy minőségi életet éljünk. Talán ez is egyfajta luxus még hazánkban, de szerintem törekedni kell rá. Nem kell egymilliós utazás és a világ másik végére utazgatni, hiszen a szomszédban is vannak jó, szép igényes helyek. Úgy gondolom Szonja életét ne csak a homokozó a kertben színesitse, hanem más tájak, emberek, látványok is. Nekem ez mindenképp ugyanúgy prioritás mint a házam otthonossága, szépsége.
Egyszerű példa nálam: hamarabb kiadok 150 ezret egy utazásra mint egy kerti ülőgarnitúrára...