Igazából gyakran elmélázom, hogy lezárjam hiszen alig írogatok ide. Viszont ha belegondolok, hogy májusban lesz10 éve írogatom a gondolataimat... nosztalgiázni akkor mindenképp jó lesz. Azt hiszem ez a műfaj már nem annyira divat mint a Szex és New York sorozatnézés idején. Ami gondolom nálunk később jutott el. Ahogy valószínűleg kihalt a privát napló írása is!
A divatirányzatok irányitják az életünket, hiszen már facebookozni is ciki :D
No persze meg az életszakaszaink. Meg a státuszunk. Általában ha rendben van minden megfigyeltem ritkulnak a bejegyzéseim. Hiszen a blogírás jó módja, hogy kiereszd a gondolataidat. Hogy ki olvassa ki nem az már mellékes, hiszen majdnem olyan mint egy pszichológusnál eltöltött óra. A lényeg, hogy kiadod ami bent van.
Az én mostani időszakom nem a blogírásnak kedvez. Pár napja is leültem megírtam félig egy posztot amikor Szonja felkelt így félbemaradt és el is veszett, mert elfelejtettem menteni. Szőrén-szálán eltűnt. Laikusként tényleg azt gondolja az ember, hogy mennyi ideje van egy kismamának, de a valóságban ez nincs így. Mivel a nap nagy része a gyerekhez igazodik. És ahogy növekszik egyre intenzívebb. Mikor kel fel, mikor egyen, mikor fektetni le újra, játszani, aludni, sétálni, enni, játszani aludni és már vége is a napnak. Örülök, ha úgy ahogy rendbe tudom szedni a házat meg a szokásosan kötelező dolgokat. Hiszen még azt is nehéz kilogisztikázni mikor menjek zuhanyozni. Mikor alszik még reggel attól félek, hogy felébred és nála változó van hogy ordítva ébred vagy van, hogy csak azt hallom, hogy beszélget. Vagy mikor már fent van és elvan mélyülve a játékaiba néha besliszanok egy gyors zuhira. Legoptimálisabb lenne este, hogy itthon van az apja, de én jobb szeretek nap elején friss lenni ez egy berögzült szokás. Elöző napi fürdéssel én nem érzem tisztának magam.
Pár napja a cicák bent alszanak ahogy megjött a hideg, így természetesen hajnalok hajnalán Keiko ébreszt! Termésetesen az mellett, hogy alig alszom. Most még extra korán ébredek.
Mennyire más természete van Gizmónak :D valószínűleg, hogy fiú (volt) sokkal rosszabb cicc viszont nem hisztis. Nagyjából elfogadja a dolgokat. Ha kajaidő van akkor üt le mindenkit. Ő az első. És mindig éhes. Keikónál ott áll a kaja órákig, már ha Gizmó nem slisszol be és bezabálja. Még mindig nincsenek jóba. Keikó fúj rá, ez meg még mindig ahogy mindenkivel kikezd vele. Néha Philip hátára is csak úgy ráugrik. Meg úgy mindennek nekimegy seprű, felmosófej... imádom a kis buta fejét. Szóval Keikó miatt nekem most van időm írni, hajnal 6 órakor.
Közeledik Szonja 1 éves szülinapja, és most pont hétvégére esik. Örülök, hogy még decemberben született a kiírt idő előtt, a téli hónapok közül még ez való leginkább ünneplésre. A január szerintem az egyik leglehangolobb. Ünnepek után leereszt amúgy is az ember és próbálja túlélni a hideget, hogy valamikor áprilisban új erőre kapjon. De ezt lehet azért mondom mert én nyáron születtem és mindenki a maga szülinapi hónapját tartja ideálisnak.
Nem lesz óriási buli, de azért a rokonságból szeretném ha ittlennének. Természetesen lesz torta. Nagy ajándékkal neki nem készülök, hiszen még picilány nagyjából minden játékot 5 percig kóstol aztán pihenteti. Egy profi fotózást szeretnék majd neki, hogy mégis legyen normális fotók róla. De ebben kritikus vagyok, annyi gagyi megoldás van drága pénzért.
Viszont így duplázódik az ünnepekre készülődés. Vegyítjük majd a karácsonyi fílinget a szülinapéval. Tortával is bajban vagyok, hogy milyen legyen :( nem akarok túl extrémet sem, főleg azért nem ha nem sikerül akkor az olyan béna, a lényeg, hogy finom legyen és szép.
Magamról annyit, hogy próbálok nem itthon ragadni még ebben a téli időszakba sem. Sokat járunk be Szegedre. Adok és veszek dolgokat. Főleg a gyereknek persze. Magamnak ritkán vásárolok, hiszen most nincs szükségem annyi új ruhákra. De néha azért megengedek magamnak ezt azt. Pl egy piros teljesen újszerű Hunter gumicsizmát ami kurva jól néz ki, de fogalmam sincs ez miért kerül 44 ezerbe! Igazából mint minden gumicsizma nehéz, ez főleg tehát így nem is annyira kényelmes egy hosszabb sétára. A csaj Angliában vette még egy black friday akción belül aztán persze itthon Szegeden nincs annyira szüksége rá. Igazából nekem sem :) csak mivel egész jó áron hirdette, meg kurva jól néz ki így megvettem. Gondolva arra, hogy gyerekkel esős időben is ki kell menni :D meg hát ez egy falu, ez sárosabb is mint egy város. Csak hát annyi, hogy eddig nem sok eső esett. De egyszerűen szép. Majd beszerzek a gyereknek, neki is pirosat. :)
néha jó kicsit extrémebb dolgokat megengedni magunknak
minden téren
Voltunk megint fent Pesten, valószínüleg idén utoljára meg tavaszig nem is tervezem. Kicsit ezek a napok futással telnek, főleg a vasárnap volt ilyen, Dani feljött értünk és meglátogattuk a testvéreket is. Ami jó volt teljesen csak Buda agglomerációjából eljutni egy pestibe egy fél nap. Szeretem Pestet, mindig is szeretni fogom, de így hogy ritkábban látom még jobban. Sőt most érzem mennyire jó nekem itt Szegeden mármint mellette. Nem emlékszem ennyi emberre bár csak 1 éve, hogy itt lakunk, szerintem megszaporodtak az emberek. És nem kedvesek, rohannak. És minden tele van. Bármilyen vendéglátó helység, bármilyen fesztivál, vásár, bármilyen tömegközlekedő eszköz, és az útak is. Szóval érthetően idegesitő és frusztráló hosszú távon. Gyerekkel meg főleg. Budakesziről 7 km út autóval a suliig 1 óra a sógoromnak. És ezt minden nap, napi 2xer. És csak rosszabbodik ahogy egyre több autó van minden háztartásban. Tiszta megváltás Jolinál lenni ilyenkor. Neki minden ott van a közelben, és ráadásul ha beülsz vagy a belvárosba mész pikk pakk otthon vagy akár sétával is. Nem kell este buszozni vagy taxizni a belvárosból. És még csendes is. Kivéve persze, hogy néha áthallatszik a szomszéd. Frusztrált is mikor Szonja este ordított, torkaszakadtából.
És ez épp nem hiányzik ebben az időszakban. Nem szeretném, ha falszomszédjunk lenne, Pesterzsébeten is gond lett volna ez nekem, mivel ikerház voltunk. És azért a falakon áthallatszott ez az.
Nincs kedvem ilyenkor még azon is idegeskedni, hogy zavarjuk a szomszédot. Elég frusztráló, ha a gyerek ordít még nincs energiám türelmetlen rosszalló szomszédokhoz. Mert tényleg zavaró a szomszédok hangos ténykedése. Totálisan megértem Jolit ha kiborítja az alsó szomszédban lévő gyerekek ajtócsapkodása meg ilyenek. Az ember az otthonában ki szeretné zárni a külvilágot.
Így megint rájöttem, hogy nekünk ideális a családi ház. A különálló. Apró dolgok, de sokat számítanak és addig nem is jössz rá míg nem kerülsz helyzetbe. Ahogy a babakocsi lépcsőztetése is már zavaró, hiszen egyre nehezebb a gyerek, a mi babakocsinkat ráadásul nem is hagynám semmilyen tárolóban vagy pincében. Ha Jolinál nem lenne lift nehéz lenne közlekedni ott egyedül. Pedig elsőn lakik vagyis mivel magas a belmagasság olyan mintha 2-on. Még az a pár lépcsőfok is elkívánja a két embert. Bizonyos időszakban már nem jó a kompromisszum. Kellenek az ideális feltételek, hogy az ember ne essen szét idegileg nap mint nap. Legalábbis nekem. Az én komfortérzetem most, hogy anya vagyok nagyon érzékeny bizonyos dolgokban. De pl nekem jó a tömegközlekedés, vonatozás is, séta is. Nem értem azokat akiknek mindenképp kell a seggük alá az autó ha van gyerek és még a faluban lévő sulihoz is autóval mennek. Levegő, séta, együtt töltött idő mindenképp szükséges. Itt ideális a bicikli. Anyuka vagy apuka bringával megy érte és együtt hazabringáznak vagy csak simán sétálnak és közben a gyerek elmesélheti a sulis történéseket. Ebben nőttem fel, mi sétáltunk sokat anyummal. És egyszerűen jó volt együtt lenni. Hiszen ebben a korban az anya vagy apa társasága mindent kizárhat. És ennek kell időt és teret adni.
