Pünkösd vasarnap

Hanyagolom a posztírást több okból kifolyólag... nem akarok sirankózos posztokat folyamatosan, mert hát annak nem sok értelme, meg ugye az ember szenvedése úgyis pillanatnyi és arra meg ott vannak a barátok hogy enyhítsék és a másik ha évek múlva vissza olvasom netán, ne szörnyülködjek magamon, hogy milyen negatív voltam.

Elérkezett a vizsgaidőszak és nem nagyon haladok vele... 2 letudva: 4,5 és egy bukta egyenlőre!!! Nehéz rákoncentrálnom, hogy nekem most időt kell erre szakítanom és nem mintha kevésbé érdekelne, mert amúgy tök érdekes kurzusaink vannak csak hát ez az időhiány... az hogy túl sokat dolgozom, mert kell a ház miatt a pénz és persze a ház dolgai is elvonják a figyelmemet. Tiszta üdítő érzés beülni a barátokkal sörözni egyet. Persze nem úgy ahogy a héten, mert azért hozzám képest ijesztő az adag. 5 L sör na az sok... és az az félelmetes, hogy most épp úton tartok Gyömrő felé és küzdök azzal a kérdéssel, hogy megigyak egy sört vagy ne!!! Már félelmem van...bár biztosan tudom magamról ez nálam társaságfüggő ;)

Szegény kutyám otthon maradt, mert ugye nem saját autóval megyek, hanem babásautóval és nem szeretném hogy Philipke szőrözése gondot okozna. D a háznál van így a szokásos módon hétvégén egyedül viszem! Holnap meg munka, D szintén házikó... szóval sokminden nem változik... de már nagyon várom, hogy készen legyünk és költözhessünk!!!

PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

Áprilisi poszt

Ami csak úgy átsuhant felettem, mellettem... munkán kívül nem túl sok érdemleges történt velem! A ház épülget, de még messze vagyunk hogy bekoltozzunk talán úgy júliusra datálható :D
Ha az embernek nincs túl sok pénze ez már csak így megy. Dani minden hétvégén lent van ezért én a szerény hétvégeimet Philippel töltöm! Ez az a élettípus amire soha nem vágytam, egyforma hétköznap a hétvégével sehova nem mozdultunk ki, sok az összezördülés, pénzhiány minden ami ezzel jár. Gyűlölöm és nem bírom az árnyèkos oldalt és fogalmam sincs hogy mások honnan merítenek erőt a holnaphoz?!
Ilyenkor utálom is magam, mert látszólag semmi sírnivalóm nem lehetne... van munkám, párom, barátaim, házam de az életstílus amit most élek nekem túl szürke, tiúl egyhangú. Mivel akadozik a renoválás az én reszortom a lakberendezés várat magára. És így elmegy a kedv. Már oly gyorsan kitaláltam hogy mit szeretnék hogy most csak várok, várok... türelmetlen vagyok :))
Viszont beindult a babaprojekt körülöttem de ami nekem még nem aktuális, de körülöttem viszont potyognak a gyerekek... ez vegyes érzés mert egyrészt örülök nekik de egyrészt figyelmeztetések, hogy nekem is ideje rászánnom magam! Most érzem hogy tiktakolnak a hÁtam mögött! Egy nő súlyai amit ránk pakol a társadalom, huszonévesen kapcsolat, 30 évesen már házasság, ház, gyerek kipipálva... félek hogy nem hagyok magamnak időt hogy rákészüljek a vágyra, hogy anya akarok lenni. Miért baj az hogy biztonságban akarom tudni? Hogy erős bástyája akarok lenni???
Tami baba viszont megszületett és vírul!