Ha az embernek nincs túl sok pénze ez már csak így megy. Dani minden hétvégén lent van ezért én a szerény hétvégeimet Philippel töltöm! Ez az a élettípus amire soha nem vágytam, egyforma hétköznap a hétvégével sehova nem mozdultunk ki, sok az összezördülés, pénzhiány minden ami ezzel jár. Gyűlölöm és nem bírom az árnyèkos oldalt és fogalmam sincs hogy mások honnan merítenek erőt a holnaphoz?!
Ilyenkor utálom is magam, mert látszólag semmi sírnivalóm nem lehetne... van munkám, párom, barátaim, házam de az életstílus amit most élek nekem túl szürke, tiúl egyhangú. Mivel akadozik a renoválás az én reszortom a lakberendezés várat magára. És így elmegy a kedv. Már oly gyorsan kitaláltam hogy mit szeretnék hogy most csak várok, várok... türelmetlen vagyok :))
Viszont beindult a babaprojekt körülöttem de ami nekem még nem aktuális, de körülöttem viszont potyognak a gyerekek... ez vegyes érzés mert egyrészt örülök nekik de egyrészt figyelmeztetések, hogy nekem is ideje rászánnom magam! Most érzem hogy tiktakolnak a hÁtam mögött! Egy nő súlyai amit ránk pakol a társadalom, huszonévesen kapcsolat, 30 évesen már házasság, ház, gyerek kipipálva... félek hogy nem hagyok magamnak időt hogy rákészüljek a vágyra, hogy anya akarok lenni. Miért baj az hogy biztonságban akarom tudni? Hogy erős bástyája akarok lenni???
Tami baba viszont megszületett és vírul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése