Mindjárt vége a hónapnak igazából nem is érzem a napok folyását, egyik nap még hétfő aztán szerda aztán már hétvége... fel van gyorsulva minden. A házátalakítás lassan de biztosan folyik szerencsére pénz még nem fogyott el :D remélem kitartunk a végéig. Viszont ez a projekt kiszív minden figyelmet, energiát belőlem... nincs shoppingolás, nincs mozizás, nincs semmi. Ez a hónap ilyen értelemben teljesen üres volt. Fura de nehéz visszaemlékeznem olyan időszakra mikor magamra semmit nem költöttem. Igaz a fizetési mérlegem sem azt mutatja, hogy megengedhetném magamnak, de reménykedjünk, hogy az ez-utáni turisták is fizetőképesebbek lesznek.
Szóval az életem csak úgy folyik, én vásárolok be, én fizetem a csekkeket, én pesztrálom philipet és a tanulást is egyenlőre hanyagolom pedig nem kellene, mert mindjárt itt a következő vizsgaidőszak Hubaival megint az élen!
D meg lent a háznál ás, csövet rak bont, épít! Fura időszak ez egy pár életében. Nem akarom elrontani, nem akarok elhidegülni a férjemtől. A vágyott dolog elérése kockázatos tényező, mert az út mi odavezetett más elvesztésével is járhat. Ezt valahol pontosabban fogalmazzák meg :))
Erre sajnos sok példa adódik, ha körbenéz az ember. Remélem végigvisszük a kis közös életünket, ha már ennyire belebonyolódtunk.
Kisnővérkém hamarosan bővíti a családot, kicsit fejetlenül, de hát ez az ő stílusa. Remélem minden rendben lesz ott is, kicsi lány érkezik a családban. Egyenlőre nem érzem, nem várom mint visszagondolva Grétit vártam, de csak azért, mert most az ő élete olyan idegen nekem. Most a kivonom magam mechanizmus működik nálam. De mert annyira befolyásolnak a körülmények és az igazságérzetem tombol... fura, hogy ez mennyire énem része kicsit még magam előtt is félelmetesen érzéketlennek tűnök. De az énemet nehéz megerőszakolnom. Másra meg pikk-pakk elbőgöm magam. Néha fájdalmasan szomorú az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése