Ez egy nagyon személyes poszt. Igazából sírok miközben pötyögöm a szavakat. És iszom. És ez megkönyebülés is a részemről. Aki ismer és olvassa tudja, hogy ritkán mutatom magam gyengének....
Ma 2 éve, hogy házasok vagyunk D-vel. Ez igazából nem sokat számít már, mert már 9 éve együtt vagyunk. Egy kisebb kihagyással. Ma olvastam, hogy egy pár 5 fázison kell átmenjen. Persze sokan elakadnak vagy sokan átugornak 1-2 fázist vagy nem érnek a végére. Ez a gyakori eset. Először van a rózsaszín köd, ez tök logikus utána jön a ráébredés időszak, aztán a hatalommegosztás időszak, aztán átlépve a kialakított ritmus, szabályok, aztán a tiszta elköteleződés.
Statisztika szerint a párok 5%-a jut el a végső szintre...!!!!!
Szomorú!
Mikor hátranézel és számba veszed mit tettél le az asztalra rögtön jön a reakció de milyen áron???!!! Ma szembesültem a fiatalság könnyedségével, egy tizen-huszonéves pár jött kézen fogva boldogan, gondtalanul. Csak szeretik egymást! Mert az idő haladtával csak bonyolítjuk az életünket és érzéseinket. És az a reális ha így gondolkodunk... kapcsolat, házasság, saját lakás, gyerek.... aztán jön az elhidegülés, válás?????!!!!!!!!!!!!!! Vajon abba az 5%-ban benne leszünk e????
Erős vagyok mert annak kell lennem, hűséges vagyok mert annak kell lennem, élem a hétköznapokat szürkén, feketén, színesen mert ez van! De hol vagyok én ebben? Csak egy tű a szénakazalban.
Ezt érzem.
És mindezek ellenére nem vagyok pesszimista csak tudom valahol elveszítem önmagam egy részét és tudom ezt senki sem érti meg. Mint mikor vagy egy társaság közepében vagy és egy pillanatban ráébredsz, hogy egyedül vagy!
Az egy nagyon szomorú pillanat.
példa
Hétvégén kerti babgulyás volt számomra idegen társasággal. Élveztem. Éreztem a férfiak figyelmét és ellenpontként azt, hogy D már mennyire nem nőként néz rám. Én neki a feleség vagyok a kellék. Egy megjegyzésére valakinek, hogy visz engem szinte benne volt, hogy vállat von. Abban a stádiumban van, hogy ez meg sem fordul a fejében és nem is érdekli. Vagyis érdektelen??? Én ugrottam volna egy ilyen mondatra. Ő csak elhúzta a száját....... ez egy jel???
Ilyenkor szembesülök saját gyengeségemmel, hogy mennyire nem bírok szeretetszegény környezetben lenni. Mennyire igénylem mint minden nő, hogy a férfi akivel megosztod életedet szeressen úgy igazán mint az elején tette.
Van egy házunk. Igaz csak félig-meddig kész még, de nagyon szép lesz nekünk. Csak kérdés, hogy mi együtt már hogy költözünk be!!!
Túléljük?
Gondolkodtam, hogy írjak e, vagy inkább ne bolygassam a múltat....de mivel - ha csak a blogodon keresztül is - részese vagyok az életednek (és valamikor voltam is), fontosnak éreztem, hogy tudd, engem is meghatott a postod, bár sajnos azt kell mondanom, nem kimondottan pozitív értelmben!
VálaszTörlésAzt hiszem annyira sikerüt megismernem, hogy tudjam, ha ilyet leírsz, akkor bizony már kétkedés vesz körül, de ahogy kivettem a szavaidból, inkább szomorú vagy. :(
Sajnálom, mert azt hittem, hogy Ti már révbe értetek, és tényleg csak a gyerkőcök vannak hátra...örültem a házatoknak, és magamban jó szerencsét kívántam hozzá, és örültem annak, hogy ilyen szépen fejlődik az életetek! Őszintén mondom, irigylésre méltó az, hogy ennyit tesztek a jobbért, az előrelépésért, és a kapcsolatotokért...de közben én is azt olvastam ki a szavaidból, hogy a fejlődés közepette valamit elfelejtettetek...egymásra figyelni! :( Remélem nincs igazam, de őszintén hiszem, hogy ha akartok, akkor tudtok ezen változtatni, mert mindkettőtökben megvan az erő...csak akarnotok kell...ismét!
Kívánom, hogy az a mélabú szóáradat, ami az utolsó bejegyzésedet jellemzi, gyorsan elillanjon, és valami újat fedezzek fel a szavaidban...azt, hogy végre megtaláltátok...egymást! :)
Tudom, nem sok közöm van ehez, és kicsit magamat sem értem, hogy miért most, miért így...de úgy éreztem, le kell írnom, mert bár nem tudsz róla, azért még követlek... :)
Természetesen meglepett, hogy írtál de jó értelemben! A blogírás egyfajta terápia is! Eddig én is úgy éreztem példa lehetünk másoknak és talán D még most is ezt érzi.De én nő vagyok hamarabb ráérzek a problémagócra! Tisztában voltam egy ház nagy falat lesz és tudom sokan belebuktak, de bíztam. Én tudatosan állok ehhez D meg ösztönösen és igy nagyot lehet csúszni!!!
TörlésDe nem adom fel és remélem D is így van ezzel!
TörlésÍgy is van, így kell hozzá állni! :)
VálaszTörlésKitartást, és megoldódik minden! :)
Köszönöm :)
VálaszTörlés