Félek

Közeledik az év vége és én mint tavaly legszívesebben átugranám! Nem égek karácsonyi lázban, nem érdekel az ajándékosztás, kapás. Nem érdekel a szilveszteri bulizás! Lassan jó ideje ezt érzem évek óta, de talán ez az első év, hogy már az utolsó hajrá előtt túlterhelt vagyok. Hogy mi lesz velem 3 hét múlva? Sztem simán fel lehet mosatni velem a

földet... olyan jó lenne, ha gyárilag kicsit könnyedebb lennék. Nem hiszem, hogy a nehezen szerzett gyümölcsnek édesebb lenne a leve... mert közben elvész a lényeg, te magad, az életed és jöhet egy nagy változás és minden összedől. És építhetketsz újra és újra... Kicsit megfertöződtem: már előre félek a kudarctól, félek, hogy a szerelmünk már nem olyan erős, hogy mindent kibírjon félek, hogy testem-lelkem annyira kizsigerelve, hogy a Baba várni fog... Későn érő típus vagyok, nálam minden átlaghoz mérten későbben érik be: házasság, lakás, állampolgárság, diploma mind oly sok időbe telt, telik.

31 éves voltam mikor jött Philip, életem első kutyája!!! Más 5 évesen kapja :))

Ami hátrány az előny is: mély kudarcok sem értek. Nagyjából a biztos pont mindig megvolt az életemben.

A Baba most kezd el igazából foglalkozni és félek nagyon félek, hogy sokat kell rá várnom vagy talán soha nem jön el!!!Mi lesz, ha az a sorsom, hogy nem lesz Szonja és Levente??? Igazából "miattuk" vettünk házat! Hogy ha lesz gyerek jobb legyen neki(k). Mi lesz ha a Baba hiánya (legfontosabb egy nő életében) lesz életem kudarca???

Nálunk (tág családi kör) nincsenek gyermektelenek, aki az az még fiatal ahhoz, hogy családot alapítson! De barátaim közt vannak! Én nem tudnám feldolgozni ezt a kudarcot :((

Jajjjj már nagyon piros nap következik