Rájöttem, hogy mi az ami nem jó nekem... nem jó, hogy minden stresszmomentum, probléma, ingerlékenység, vádaskodás, kritika, elégedetlenség, unalom, frusztráció rajtam csattan. Ez nem tudom milyen fázisa egy kapcsolatnak de számomra élhetetlen!!! Tudom, hogy sok nő átéli ezt van hogy az elején már van hogy a közepén van hogy a végén. Ez már az amikor nem jól szereted a másikat inkább csak elviseled. Már nem szerelem, már nem igazi barát csak egy társ aki akár fejre is állhatna akár házitündér is lehetne, már csak egy kellék akin sok mindent le lehet vezetni... ezt azért is látom, érzem tisztán mert van viszonyítási alapom. Olyan nagy volt a szerelem, olyan nagy volt a barátság, a hasonló gondolkodás, a tisztelet, a humor, a jövőkép... és még sorolhatnám. Megtört minket valami, de leginkább az egymáshoz való viszonyulásunkat. Egy nő jéghideggé tud válni, ha cserbenhagyják! Megkövesedik. Ezt nem akarom átélni. Élvezni akarom, hogy nő vagyok, hogy szeretnek, hogy tisztelnek, átakarom élni, hogy végre elengedjem magam, hogy rákészüljek az anyaszerepre. Biztonságban és szeretetben akarom tudni magamat és majd eljövendő gyermekemet. Olyan nehéz ezt megérteni és kicsit jobban szeretni a másikat??? Talán nem kell úgy mint az elején, de hasonlóan... azt mondják bonyolultak a nők pedig csak el kell hitetni velünk azt, hogy szeretnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése