Meglepi

Van pár meglepő dolog az életünk folyamán aminek az ember vagy örül vagy nem vagy csak szimplán lesokkolja. Nekem már mindegyik formához volt szerencsém, bár talán mert jó megfigyelő vagyok vagy vannak megérzéseim, de általában a meglepetés ereje nem százszázalékosan teljes. Szóval terhes vagyok. Igen csak úgy spontán, véletlenül. Igen Szonja előtt évekig próbálkoztunk és semmi. Most csak úgy megtörtént. Menszis napok után voltunk együtt nem sokkal és hajnal volt és megvallom a szexuális életünk mostanában tért vissza úgy igazán, szóval hajnal volt és vagy húzni akartam az időt vagy csak szimplán félkómásan kényelmesen akartam befejezni, de megtörtént. De hát ezerszer megtörtént, alkalmasabb napokon is és soha semmi... Múlt szerdán reggel volt egy kis halvány vérzésem a tisztasági betéten, konstatáltam is hogy kifogytam a betétekből így a coopban egy doboz tampont is bedobtam a kosárba, mert bár évek óta nem használom de medencézésnél jól jön gyengébb napokon, gondoltam én. Közben görcsölgetek rendesen, de már semmi, tiszta a betét. Pénteken se semmi. Szombaton már kicsit elkezdtem gondolkodni, hogy mi van ha... hiszen Szonjánál is volt beágyazódási vérzésem, de mivel más tünet nincs sőt elég rendes megjön érzésem van úgy gondoltam biztos megveszem, megcsinálom aztán megfog jönni. Megjegyezve igazából nem követem a ciklusomat, évekig csináltam és valahogy ez nem volt már prioritás. Most is csak tippelek, hogy mikor volt a legutolsó menszim első napja! Folyamat közben tisztán kijön az első vonal, már mosolygok is magamban mire lehúzom a wc-ét, kezet mosok rápillantok és tessék ott van a 2-ik is. Azt hiszem elkezdtem remegni vagy nem tudom szédülni, toltam is gyorsan Dani orra elé aki épp pakolászta kis a megvásárolt dolgokat és semmiről semmit nem tudott. A tesztről sem. Nem kicsit lepődött meg azt hiszem. 

Az én esetemből kiindulva úgy gondoltam ilyen a filmekben van, vagy tiniknél... két felnőtt ember akik már átestek ezen azon elég egy kis laza együttlét, ráadásul tényleg nem vagyunk fiatalok.

Szóval ez van. Nagyjából 5-ik héten vagyok. Persze még minden képlékeny, bármi lehet, és bár én nem igazán akartam 2-ik gyereket, sőt szinte minden bébi dolgot eladtam csak azok vannak meg amiket Szonja használ még, most vettem bringát, szombaton még sisakot is Szonjának. 

Ez még olyan állapot, hogy bármi lehet belőle ezt józan ésszel teljesen felfogom, de ahogy telnek a napok a kezdeti sokk után kezdem érezni - szombat este kb semmit nem aludtam - hogy szomorú lennék ha elmenne, és hogy a kezdeti sokkot is szégyelltem, hogy nem azt érzem mint Szonjánál és hogy féltem és félek most is. A bajtól, a sok vizsgálatoktól, hogy minden rendben legyen és hogy hogy fogok bírni két gyerekkel. Csodálom azokat akik ezt könnyen veszik, bennem ezer kérdés és aggódalom cikázik. Már azt sem tudom mit kell csinálni. És a szülés és aztán a kevés alvás, meg hogy itthon lenni. Már voltak terveim, Szonja időközönként bölcsiben én leteszem még idén a jogsit, aztán elkezdek keresni munkahelyet. Bár féltem a helyzettől hiszen teljesen új minden, de valahogy vártam is. Újra beintegrálódni. De hát ez Isten ajándéka. 

Szóval itt tartunk, tudom túl korán írtam erről, de hát ez is az életem része bárhogy is lesz. 

Tüneteim kb kimerülnek a már korán megjelenő pisilési kényszer amiről azt hittem felfázás miatt lehet és mellfeszülés ami nemrég jött, tesztelés után. Egyik du volt egy irtózatos fáradékony hullámom, de azt is betudtam a melegnek. 

Görcseim szerencsére megszűntek, hogy szedem most már a magnéziumot, de azért néha itt-ott belenyillal, érzem hogy megnövekedett a méhem. A tegnapi képeken már látom igazából magamon. Szonja után azért viszonylagosan eléggé helyére került minden, ok van rajtam 2,5 kiló plusz néha 3, de a hasam is egész lapos reggel. Napközben azért megtelítődik, hiába hát volt egy kis nyúlása és hasizom gyakorlatokat nem végeztem soha. Szerencsére semmi más terhességi utóhatás nem maradt, se striák, se szétnyílt hasizom, a mellemnek egyenesen jót tett, szóval hiúság ide vagy oda de egy picit ebbe is rossz belegondolni, hogy újra megváltozik minden és ki tudja, hogy a 2-ik terhességet is olyan könnyedén viseli a testem. Hiszen azért öregedtem is két évet, jövőben meg már 3-at. 

De persze ezek eltörpülnek olyan aggályok mellett, hogy egészséges legyen, a többi nem számít.

Ma felhívom a dokit és azt hiszem veszek a patikában még egy tesztet meg terhességi vitamint. Szonjával a 6-ik hét vége felé voltam és akkor azon kívül, hogy látszódott, hogy jó helyre ágyazódott be már volt gyenge szívhang. Csak hát most mikor van a 6-ik hét vége???

Egy kis csend után

Az az igazság, hogy ez olyan mint a sport, minnél ritkábban műveli az ember annál nehezebben veszi rá magát. Ezer más teendő élvez prioritást az itt írásnál. Instant persze megosztok mindent, főleg a nagyobb történéseket de ugye inkább képekben. A szülői lét már csak ilyen, ezerfelé kell szakadni. Még mindig össze vagyunk nőve Szonjával, egy kezemen megtudom számolni hányszor volt kettesben az apjával születése óta. Más opció meg nincs. Vagyis lesz. Bölcsibe szoktatgatom, egyelőre élvezi azt a kis időt amit ott tölthet, de hát ez természetes. Új játékok, gyerektársaság és még ott vagyok én. Bár ahogy észrevettem ez nem nagyon érdekelte, de ugye csalóka mert fél szemével figyelheti, hogy anya a biztos pont még közelben van. Egyszerre jó is meg rossz is persze ott látni őt, egyrészt, hogy már ilyen nagy hiszen nemrég még nagyon baba volt, másrészt meg olyan jó látni a kis életrevalóságát... hiszen ez az élet rendje. Ő korban és mentalitásban is már megérett a bölcsis életre. Vannak fiatalabb gyermekek is akik már pár hónapja bölcsisek, de értük szakad meg a szívem. Kicsit kívülállók, nem tudnak részt venni a nagyobbak játékában. Kúsznak, másznak, ölbe kéretkeznek, olyan elveszettnek tűnnek. Nem tudtam volna elképzelni soha, hogy Szonját egy éves kora körül, alatt beadjam... inkább szívok, szegénykedem, de persze értem ha nincs más megoldás, lehet egyedülálló is a szülő :( de szakad meg a szívem értük. Nekik még erős kötődésre van szükségük és az egy dada ezt nem tudja megadni hiszen még minimum tíz másik gyerekre kell figyeljen. Szóval az egyensúly kell, úgy jó ha minden a maga idejében. Anyaként azt vallom a gyerek szabadságát meg kell hagyni olyan mértékben, hogy a saját ütemében fejlődjön, nyisson. Semmit de semmit nem szeretnék Szonjára erőltetni. Természetesen vannak korlátok amiben nagyon következetes vagyok, de a szenvedését nem tudnám elviselni. Általában mindenre van megoldás. 

Mozgásfejlődésben teljesen élen jár, beszédkészségben viszont belassult. Nem akar kommunikálni azon a szinten ami elvárható az ő korában. Nem vagyunk elkésve, a doktornő szerint 3 év a vízválasztó, ha azután sem beszél kerek mondatokat akkor már terápiára lesz szükség. Ő most 19 hónapos lesz, könyv szerint 20 darabos szókincsének kellene lennie. 2 évesen már pár szavas mondatokat kellene alkosson. Dr.nő szerint ő valószínűleg az a típus aki memórizálja a szavakat, aztán majd használja. Legtöbb gyereknek ugye már megvan ebben a korban a saját szavai a dolgokra. még ha idegen fülnek ez nehezen is felismerhető. Lehet Szonja átlépi ezt. Próbálok mesélni neki, de megunja... türelmetlen... ebben is az apja ahogy az alvási szokásaiban. 

Már nagyon várom a nyaralást, idén nem lesz külföld, mert bár tavaly egész jó volt a tengerparti nyaralás, (8 hónapos volt) de most Szonja egy energiabomba. Fogalmam sincs hogy viselné a repülőútat. Nincs kedvem egy rakás pénzt elherdálni miközben én egész nap futkosok utána a parton :D ahhoz jó itt a a kerti medence. Szülői társasággal talán mennék akire legalább egy-két este rá lehetne hagyni a gyereket ha elalszik és elmenni vacsorázni vagy ilyenek. A lassan 2-ik éve tartó rutint nem akarom egy az egyben nyaraláskor is átélni. Ezért most belföldön utazgatunk kicsit. Nem kerül sokkal kevesebb pénzben, talán az úti pénz az ami spórolható. Egy nap Balaton, 3 nap Pécs, 3 nap Őrség, most erre vágyom. Ezeken a részeken még nem is voltam és Pécs és Őrség régi vágyam már. Balaton meg mondjuk mindig jöhetne bár így elég messze kerültünk tőle. Talán jövőre egy Portugáliát vagy Izraelt vagy a jó kis Görögország, az mindig beválik.

Túl gyorsan telik az idő, lassan vége a nyárnak. Jól érezzük magunkat itt, szerencsére van társaság is, ha meg nagyon kiakarok szakadni mindig ott van Budapest. Mindig nagyon jó eltölteni a barátaimmal pár napot, pár órát. Helyünkön vagyunk. Jó érzés.