Az az igazság, hogy ez olyan mint a sport, minnél ritkábban műveli az ember annál nehezebben veszi rá magát. Ezer más teendő élvez prioritást az itt írásnál. Instant persze megosztok mindent, főleg a nagyobb történéseket de ugye inkább képekben. A szülői lét már csak ilyen, ezerfelé kell szakadni. Még mindig össze vagyunk nőve Szonjával, egy kezemen megtudom számolni hányszor volt kettesben az apjával születése óta. Más opció meg nincs. Vagyis lesz. Bölcsibe szoktatgatom, egyelőre élvezi azt a kis időt amit ott tölthet, de hát ez természetes. Új játékok, gyerektársaság és még ott vagyok én. Bár ahogy észrevettem ez nem nagyon érdekelte, de ugye csalóka mert fél szemével figyelheti, hogy anya a biztos pont még közelben van. Egyszerre jó is meg rossz is persze ott látni őt, egyrészt, hogy már ilyen nagy hiszen nemrég még nagyon baba volt, másrészt meg olyan jó látni a kis életrevalóságát... hiszen ez az élet rendje. Ő korban és mentalitásban is már megérett a bölcsis életre. Vannak fiatalabb gyermekek is akik már pár hónapja bölcsisek, de értük szakad meg a szívem. Kicsit kívülállók, nem tudnak részt venni a nagyobbak játékában. Kúsznak, másznak, ölbe kéretkeznek, olyan elveszettnek tűnnek. Nem tudtam volna elképzelni soha, hogy Szonját egy éves kora körül, alatt beadjam... inkább szívok, szegénykedem, de persze értem ha nincs más megoldás, lehet egyedülálló is a szülő :( de szakad meg a szívem értük. Nekik még erős kötődésre van szükségük és az egy dada ezt nem tudja megadni hiszen még minimum tíz másik gyerekre kell figyeljen. Szóval az egyensúly kell, úgy jó ha minden a maga idejében. Anyaként azt vallom a gyerek szabadságát meg kell hagyni olyan mértékben, hogy a saját ütemében fejlődjön, nyisson. Semmit de semmit nem szeretnék Szonjára erőltetni. Természetesen vannak korlátok amiben nagyon következetes vagyok, de a szenvedését nem tudnám elviselni. Általában mindenre van megoldás.
Mozgásfejlődésben teljesen élen jár, beszédkészségben viszont belassult. Nem akar kommunikálni azon a szinten ami elvárható az ő korában. Nem vagyunk elkésve, a doktornő szerint 3 év a vízválasztó, ha azután sem beszél kerek mondatokat akkor már terápiára lesz szükség. Ő most 19 hónapos lesz, könyv szerint 20 darabos szókincsének kellene lennie. 2 évesen már pár szavas mondatokat kellene alkosson. Dr.nő szerint ő valószínűleg az a típus aki memórizálja a szavakat, aztán majd használja. Legtöbb gyereknek ugye már megvan ebben a korban a saját szavai a dolgokra. még ha idegen fülnek ez nehezen is felismerhető. Lehet Szonja átlépi ezt. Próbálok mesélni neki, de megunja... türelmetlen... ebben is az apja ahogy az alvási szokásaiban.
Már nagyon várom a nyaralást, idén nem lesz külföld, mert bár tavaly egész jó volt a tengerparti nyaralás, (8 hónapos volt) de most Szonja egy energiabomba. Fogalmam sincs hogy viselné a repülőútat. Nincs kedvem egy rakás pénzt elherdálni miközben én egész nap futkosok utána a parton :D ahhoz jó itt a a kerti medence. Szülői társasággal talán mennék akire legalább egy-két este rá lehetne hagyni a gyereket ha elalszik és elmenni vacsorázni vagy ilyenek. A lassan 2-ik éve tartó rutint nem akarom egy az egyben nyaraláskor is átélni. Ezért most belföldön utazgatunk kicsit. Nem kerül sokkal kevesebb pénzben, talán az úti pénz az ami spórolható. Egy nap Balaton, 3 nap Pécs, 3 nap Őrség, most erre vágyom. Ezeken a részeken még nem is voltam és Pécs és Őrség régi vágyam már. Balaton meg mondjuk mindig jöhetne bár így elég messze kerültünk tőle. Talán jövőre egy Portugáliát vagy Izraelt vagy a jó kis Görögország, az mindig beválik.
Túl gyorsan telik az idő, lassan vége a nyárnak. Jól érezzük magunkat itt, szerencsére van társaság is, ha meg nagyon kiakarok szakadni mindig ott van Budapest. Mindig nagyon jó eltölteni a barátaimmal pár napot, pár órát. Helyünkön vagyunk. Jó érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése