Projekt

Sétálni jÓ!

Szóval ez a tervem, mert most még ráérek, most még élvezem az ébredező meleget, most még van energiám :D Mivel soha életemben nem sportoltam semmit és rájöttem a konditermet sem annyira élvezem meg hát mindig közbejön valami vagy kedvhiány inkább, és a futáshoz még nem nagyon van állóképességem, mert kb 10 m után sípol a tüdőm meg a bordáim közt a szúrás fájdalmas ami nem igazságos, mert soha életemben nem dohányoztam bár azt hiszem passzív dohányos vagyok vagy mi... és mert biciklit egyenlőre nem kapok szóval elkezdtem sétálni. És mert nem kerül pénzbe se!!!
D-vel persze FUTNI fogok, HAMAROSAN!!!
Rájöttem most már mozogni kell... talán azért séta, mert kisvárosban nőttem fel és emlékszem a félórás séta suliba menet és vissza rutin volt eleinte aztán persze ott is később már inkább busz meg taxi volt a nyerő mindenhová.
Hétfőn kezdtem, a szokásos két villamosmegálló, aztán egy metrómegálló és aztán a szokásos metrótól az üzletig, kedden az durvább volt már, a szokásosak és plusz 2 metró...ma szintén 2 rövidebb metrómegálló és a szokásosak. És ezért fél órával kell korábban induljak csak hát be kell tervezzem, hogy különböző irányból, hogy ne legyen egyhangú. Zene a fülbe és tempó!!! :D
A legjobban a keddit élveztem, napsütés, Arany J. u. metró-Váci u. félig a Duna parton, átmenet volt a bazilikánál, nagyon más. Próbáltam a kevésbé ismert utcákba is bemenni.
Imádom Pest belvárosát!!!

A belváros jövőképe: láttam, tapasztaltam - készül, szépül :D

Észlelések és benyomások...

nem is tudom hol kezdjem...észleltem pár dolgot ami nagy hatással volt rám. Múlt hét nagyrészt azzal telt, hogy készülődtünk az útra és az esküvőre...indulás péntek délután, Kolozsvár D keresztapjánál szálltunk meg, este konyakos beszélgetés habár én korán aludni tértem, D még hajnal 4-ig beszélgetett a k.apjával sok mindenről persze nagy részére sztem nem is emlékszik D, de talán átadott neki valami férfiúi értéket :D
Ritkán találkozik az ember ilyesmivel és hihetetlen, hogy összetud kötni két embert az a valami, hogy még a másik halála után is csak beszélni, beszélni tud róla, és a legfontosabb, hogy semmit sem csinálna másképp (röviden: pár év házasság után O halálos betegsége, 25 év nehézségben) Igazán az az érdekes, hogy kb két mondatot váltottunk egymással (román nyelv miatt) és mégis olyan tiszteletet érzek mint kevés ember iránt. Hiányérzetem is van emiatt. Mert ő az a típus aki akár baráti akár házassági akár szülői akár rokoni kapcsolatban akár munka a legtöbbet adja!!! Ritka fajta... :)

Érdekesség még, hogy nemrég realizálódott bennem, hogy nem tarthat ki két ember szeretete, tisztelete hosszú évekig és tessék összedől az egész elv, pedig itt az egyik szenved a betegsége miatt a másik meg nem élhet teljes életet. Talán pont ez az, hogy a jólétet nem tudjuk értékelni mert ha nincs probléma kreálunk magunknak. Furán működik az élet. De jó látni, hogy lehet másképp is még ha a kapcsolatok körülöttem akár baráti akár szerelmi, vagyis emberi ;) csak döglődik, mert áldozatot tenni a másikért nem a modern ember műfaja. Mert csak kapni szeretünk, adni nem...elrágott szöveg!!! De igaz...
Más...esküvő...soha nem volt a kedvencem esküvőre járni...attól függetlenül jó volt. Kinga nagyon szép menyasszony volt, jó volt a szórakoztató része, a kiszolgálás csak a kajával voltak némi fenntartásaim...de az összhatás nagyon élvezetes volt. Meghozza az ember kedvét...Nagyon sok boldogságot kívánok nekik!