12,13-ik hét

Szóval valamikor ma vagy holnap lépek elvileg a 13-ik hétbe. Vagyis a 2-ik trimeszterbe. 

Nagy megkönnyebbülés még akkor is ha a biztonságtudat nem lehet 100%-os hiszen még ha le is csökkent a vetélés aránya, 12 hét után is sajnos bármi lehet. De hát jobb erre nem gondolni. 

Nekem irtó nagy megkönnyebbülés volt a tegnapi ultrahang, mindent rendben talált a doki, ő ultrahang specialista így persze bízom a szakértelmében de van ennek egy protokoll menete a korom miatt így el kell menjek genetikai tanácsadásra, 

Megbeszéltük az amniocentézist is. Mindenki tudja, hogy van minimális veszélye ezt a doki is kihangsúlyozta, de azt is mondta, hogy nem szokott baj történni. Sajnos az én koromban vállalt terhesség sokminden negatív dologgal is jár, ezt a dokik tudják a legjobban. Ahogy a tesztek vagy az ultrahangi leletek is nagyobb eséllyel tévesek lehetnek már 37 év felett. Tudom, hogy van biztonságosabb módja is, de azt most anyagilag nem igazán tudjuk megengedni. Ez a baba váratlanul érkezett az életünkbe, és nagyon szeretném, hogy egészséges legyen. Így ilyen nagyobb plusz költségek most még nem férnek bele a keretbe. Ahogy örültem annak is, hogy a dokimnak nincs fix szülési tarifája... gondolom ezért magas a terhesgondozás díja, igaz most meglepődtem mert a genetikai ultrahang 18e volt, a sima meg 16e szokott lenni. Gondolom emiatt sem vállal hétvégi szülést már, mert nem éri meg neki. 

Nah mindegy, a lényeg hogy jó szakember bár nem az a típus akihez minden nyavalyával csak úgy bármikor fordulhatok, eleve nem adja ki a mobilszámát, így közvetítőn tudom elérni. A klinikán is van asszisztense meg a magánklinikán is. 

A másik jó hír amit közölt, hogy kislánynak véli... tényleg nagyon örülök neki, remélem kislánynak is marad. Persze ha fiú hát az sem baj, csak szívem mélyén reménykedtem hátha mégis kislány. 

Suba Dorina... (Dani szerint kicsit túl romános, de sztem összekeveri a Doinával) ma reggel néztem meg a névnapot... és jelentése Isten ajándéka... ezt tényleg nem tudtam. Szerintem ennél szebb nevet nem kaphatna a pici lány... ha esetleg mégis fiú lesz akkor természetesen marad a Milán. 

Másik projekt is fut, beiratkoztam a kresz tanfolyamra, ma lesz a megbeszélés és elvileg október elején indul a 7 napos intenzív tanfolyam. Izgulok ezért is kicsit, de várom is már nagyon a vezetési órákat. Állítólag nagyon leterheltek az oktatók így kicsit döcögősen szokott menni az órák/km-ek letudása, és sajnos nekem nincs sok időm... jövő tavaszra jó lenne letudni!

7-ik hét

Szerencsére minden rendben eddig. Múlt csütörtökön megvolt a dokinál a villámgyors vizsgálat. Dani szülinapján. Volt már szívverés így igazán szép ajándékot kapott 40-ik szülinapjára.

Nőtt a picike. A méretek alapján voltam akkor 6 hetes 4 napos így előző héten tényleg korán mentem. Most akkor elvileg 7+2 napos vagyok, lassan de biztosan telik az idő, de hát még olyan messzinek tűnik a vége és mennyi vizsgálat és izgalom vár ránk. Eddig a megszokott szerint zajlik ez a terhesség is, talán annyi különbséggel, hogy kívánósabb vagyok és fáradékonyabb és talán hisztisebb is. Szonjával való terhességemkor még dolgoztam és bevallom jót is tett. A fáradékonyságom és érzékenységem nagyrészt Szonja szórakoztatása, nevelése, etetése, altatásának nehézségeiből fakad. Lehet nem vagyok egy ősanya típus, de engem tényleg kimerít sokszor egy 20 hónapos pici lány elevensége. Pedig egy irtó helyes kis cuki kislány és tényleg nem egy rosszalkodó, hisztis kiscsaj csak hát tényleg eleven. Vagy én vagyok öreg vagy nem tudom. De szerintem mindkettőnknek jót tesz a fél napos bölcsi. Lehet ez úgy hangzik mintha szabadulni akarnék tőle :D de persze nem, mert hiszen imádom őt, de egyszerűen az én kapacitásom kevés már. Lassan 20 hónapja szorosan együtt vagyunk éjjel-nappal, ismerem őt és magamat is. Nekem már szükségem van egy kis szabadidőre, főleg hogy úton van a 2-ik. Neki meg kellenek a saját korosztályabeli ingerek, a gyerektársaság, az idegen játékkörnyezet, közösség, megfelelő szabályozás. Őszintén bevallom dolgozni terhesen is könnyebb mint egy hamarosan 2 évest nevelgetni. 

Most extra utánzós korszakában van így gondolom a jó és a rossz dolgok is ragadni fognak rá. Elindul a saját külön kis élete, biztos rögös is lesz ez a folyamat de hát ez az élet rendje és ő most bekapcsolódi a körforgásba. Nagyon sokszor vannak kétségeim, hogy jól csinálom e... főleg az elaltatási folyamat tölt el kudarccal. Tudom, hogy neki ilyen a vérmérséklete, nehezen akar kikapcsolni az agya, de aztán persze kibukik mindig csak az én idegeim és türelmem hamarabb. Ezért is gondolom, hogy a bölcsis élet jobban kifárassza magát és könnyebb lesz az elalvási periódus neki is. Beszéd még mindig ugyanott tartunk mint pár hónapos korában. Visszanéztem korábbi videóit rengeteget halandzsázott míg el nem kezdődött a mozgási időszak.  És nevetett, nagyon sokat. És most megint egy ideje ezt csinálja. Semmi általunk ismert szó de reagál mindenre. Szóval várnunk kell még erre. Nővérem fia 3 évesen kezdett mondatokat kreálni... szóval 20 hónaposan még nem vagyok kétségbeesve, de azért már nagyon várom. Igazából ez az első akadály amit nehezebben teljesítődik, eddig mindig minden fejlődési szakasz időben vagy még korán is megtörtént. Bár magunkból kiindulva mi sem vagyunk a szavak emberei. Én legtöbbször szívesen hallgatok, és szerintem Dani sem az a típusú ember aki mellett nem lehet megszólalni. Úgyhogy lehet ez genetikai öröklődés is. Szóval lehet hiába várok egy "sebestyénbalázsszerű" szószátyár gyereket. Persze nem is várok csak nem szeretném, ha megkésett beszédfejlődés, beszédzavar vagy netán autizmus spektrum zavar áll fenn aminek a beszélgetés hiánya egyik legjellemzőbb tünete. De addig még van 16 hónapunk és az rengeteg idő annyi minden történhet addig. 

Visszatérve terhességemre 1,5 kilót híztam már, hasam már egészen látványos, sokáig nem tudom titkolni. Hegyesedik így persze mindenki fiút lát benne :D én még mindig lánypárti vagyok. Természetesen nem gond, ha fiú csak hát egy fiú másképp működik gyerekként is meg felnőttként is. Nem beszélve Szonja ruhatáráról meg játékairól. Ezek már megvannak, kész vagyon ezeket fiúsítani. 

De a lényeg a lényeg egészséges legyen! Jelek még mindig ugyanazok és mindennaposak, émelygés, pisilés, haszúrka, kávéundor. Félelem a túlzott elhízástól és a terhesség velejáróitól. Szonjánál úgy gondolom elég enyhén megúsztam bár a magas vérnyomás azért a dokiknak okozott fejtörést, de szerencsére gyógyszerszedéssel az pár napon belül normalizálódott. A 2 kiló plusszal meg teljesen megbarátkoztam hiszen a ruháim nagyrésze rámjött bár az xs-seket elfelejthetem szerintem örökre :D de hát nem is olyan nagy baj ez. Ha most is marad még +2 kiló vagyis + 4 kiló akkor sem fogok kardomba dőlni legfeljebb akkor már hivatalosan is M-es méret leszek ami 40 felett szerintem nem olyan nagy probléma. Szóval ha ennyivel megúszom és a bőröm is hasonlóan mint az elsőt nagyon elégedett leszek. 60 kiló alatt maradni mindenképp, ez a célom. 30 évesen ott egyensúlyoztam és tény ami tény elég kövérnek éreztem magam aztán jött az 55 aztán 57 most meg még ki tudja mi lesz majd a beállt súlyom. De ezzel még ráérek foglalkozni. 

37-ik hét

Én 69,8 kiló, a baba 2,7.

A doki szerint hamarosan bekövetkezik a szülés, én nem érzek semmit csak hogy egyre nehezebb mozognom, egyre jobban vizesedem, és egyre türelmetlenebb vagyok. Várom már, hogy túl legyek rajta, és egyben félek is persze. A baba jól van, kicsit kisebb a normálisnál, de az elején is úgy saccoltam, hogy kb 3 kiló lesz. Én 3,6 voltam, D mivel 8 hónapra született ő 2,5  úgy hogy nem csoda, hogy Szonja kislány létére ilyen kicsike. A nővére gyerekei is a kislány 2,6-al született, a kisfiú meg 3,2 tehát nem várható, hogy Szonja 4 kilós legyen. Nekem biztos, hogy könnyebb lesz egy 3 kiló körüli babát kinyomni mintha nagyobb lenne. Gondolom utána meg bepótolja és remélem anyatejjel. Minden dologra aminek jönnie kell a természetesre készülök, de persze benne lehet a pakliban, hogy császárral születik és az is hogy nem lesz tejem :( amit nagyon nem szeretnék. Hiszen az anyatej ami megalapozza az alap immunrendszerét egy embernek. Nagy lelkiismeretfurdalásom lenne, ha ezt nem tudnám neki biztosítani úgyhogy rajta leszek az ügyön. Átlagosnál kevesebb a magzatvíz, nem tudom pontosan mit jelent, a doki szerint nem vészes és lehet hogy pont akkor cserélődött, de már úgyis megyek ctg-re így ott hátha többminden kiderül errről. Tényleg el nem tudom képzelni régen, hogy élték ezt meg a nők mikor alig voltak vizsgálatok. Ultrahang meg semmi. Ez részben persze arra jó, hogy egy csomó mindenre fény derül, így végig aggódhatod a terhességet mert mindig van valami vagy van amiről nem és meglepődsz egy nagyot születésnél. Lásd Szinetár Dóra kisfia...

De reménykedjünk a legjobbakban, hogy minden rendben lesz. Kicsit fáradt vagyok. Persze a terhesség meg a szakaszos alvások a folyamatos pisilés miatt vagy hogy valamelyik állatkánk épp unatkozik és  nekem rögtön kipattan a szemem. Eddig is éles volt alvás közben a hallásom, de most mintha finomodott volna. D semmit nem hall, végigdurmolja az éjszakát. Én meg nem tudom megmondani mikor volt utoljára végigaludt éjszakám és gondolom még egy ideig nem is lesz. 

Hát a házzal néha úgy érzem egyhelyben toporgunk. Történt rajta persze ez meg az, de még messze állunk a véglegestől. Most erról szól az életünk, gyerekvárás és házfelújitás és tényleg nem panaszkodom, mert más összetenné a kezét, ha most itt tartana, de néha tényleg elég fárasztó minden.

Leredukálódik az életed. Nincsenek színei. Nincs más. Engem ez egy idő után mindig elszomorít. Nem hajszolom mindenáron az élményeket, de nekem szükségem van rá, hogy változatosság is legyen. Én nem tudok sokáig csak egy bizonyos inger között élni. Ezért is félek kicsit januártól, hogy Szonjával be leszünk zárva. Bár azt mondják egy gyerek születése sokmindenkit megváltoztat.

Mert most folyamatos tervezés és várás az életünk. Hogy végére érjen valami. Közben egy idegen környezet, hideg és tél. Mondjuk most épp meleg Karácsonyunk volt. 

Ráadásul év vége felé mindig rámtör egy mélabús érzés, hogy megint elmúlt valami. Mindig minden évvel elmúlik valami ami már nem hozható vissza vagyis valószínüleg nem. A pillanat nem. 

Sosem szerettem a Szilvesztert, másnap az év első napján duplán érzi az ember az élete terheit.

A barátaimnál is történnek jó és rossz dolgok, mindenki halad a maga útján vagy legalábbis azt hiszi.

A mindennapok körülveszik őket és küzdenek. Ki boldogan ki boldogtalanul. Kívülállóként mindent élesebben lehet látni mint a saját életed történéseit látod. Van aki hibát hibára halmoz, de az ő élete, ő pakol magára súlyokat nekem nem tisztem elítélni hiszen a magunk módján csakis boldogságra törekszünk és vannak olyan időszakok amikor mindegy hogyan. Ha rosszat is teszünk a súlyát nem érezzük úgy mint amennyi a tényleges súlya vagy amennyire más látja ezt. 

36ik hét

69,5 kiló. Baba nem tudom.
A bűvös 36-ik hét, mikor már mindenki azt fújja, hogy a baba már felkészült a születésre, ha netán most kezd elindulni világot látni már életerő jellemzi legfeljebb kisebb súllyal aztán majd bepótolja.

Olvasok mindent e témában, hogy josló fájások meg miegymás, de én még semmit nem érzékelek. 

Ahogy megnyugtató volt azt is olvasni, hogy állítólag van jó oldala is a korán nyíló méhszájnak, mert így lerövíditi és megkönnyíti a vajúdást és szülést. Remélem, hogy ez így is van. Érzéseim szerint korábban fogok szülni és úgy érzem tényleg nem hosszú órákat fogok vajúdni. De aztán lehet csak ebben reménykedem így persze, hogy ezt érzem. Azok meg nem minden esetben helytállóak az embernél :D mint ahogy fiút éreztem...

Igazából az lenne a jó, ha mindenképp januárban, hiszen még csak jövő héten kezdenek neki a festésnek nálunk. Remélhetőleg pont Karácsonyra befejezik.

A kötelező kelengyéből már minden megvan, nekem is a kórházi pakk úgyhogy ebben felkészültünk. 

Abban, hogy hamarosan életünk legfontosabb szereplője érkezik abban nem tudom :) várom és félek. A felelősségtől. Legnagyobb dolog az életünkben. Ettől nagyobb változást semmi és senki nem hozhat. Ahogy mondják a szívünk elkezd kívülről dobogni. Pici lélek remélem méltó szüleid leszünk, minket választottál és mi mindent megteszünk, hogy megfeleljünk. Már most szeretünk.

Sajnos nagyon rossz dolog is történt a héten. Cirmi cicát 1,5 nap eltűnés után meghalva találtam a dobozában :((( leírhatatlan, hogy e kis állat akit 1,5 hónapja etettünk és próbáltuk minnél jobban kényelmesebbé tenni neki a kinti életet milyen űrt tud maga után hagyni. Már kivolt nézve a doki az ivartalanitásásra, de persze ahogy mindennel ezzel is késtünk. Fiú cica volt és gondolom nem szobatiszta, mert soha nem lakott bent így semmiképp nem akartam előtte beszoktatni. És igazából féltem is a terhességem miatt mivel ugye az utolsó időszakban nagyon veszélyes a babára a toxoplazma vírus. Vakságot is okozhat. Lehet nem történt volna semmi és így időben észrevesszük, ha beteg mert szem előtt lett volna.... nem tudom. Lehet megmérgezték vagy beteg volt bár nem mutatta jelét. Talán a hasa volt felpuffadva két oldalt jobban mondtam is D-nek, hogy biztosan fiú?!

Lehet hashártyagyulladása volt és vízzel telítődött a pocija... nem tudom, sajnos már nem sikerült eljutni a dokihoz. Nyugodj békében Cirmi, nagyon kedves, szelíd cica voltál nem ezt érdemelted. 

Imádtam, hogy mindig annyit panaszkodtál... :'( felejteni nem felejtünk!

Jó lecke volt, hogy többet soha nem tartunk állatkát kint. Akiért felelősséget vállaltunk nem lehet félüzemmódban tartani. Minden családtagnak bent a helye, szem előtt.

Philipkével is tegnap dokinál jártunk. Begyulladt a kis tojásai, megnőttek és a sok nyalogatásától már nagyon piros volt. Allergia,de még nem tudjuk mitől. Kapott szurit és valami kence-ficét amivel kenegetni kell. Ha nem múlik akkor gyógyszer, de én ma úgy láttam, hogy visszahúzódott neki.

Remélhetőleg elmúlik neki a napokban. Kicsi édes manóka, szakad meg a szív betegnek látni őket.

És lehangoló, hogy ők is már mennyi modern betegséggel küzdenek mint mi emberek. 

A konyhánk még mindig alakul, de már kezd finishbe érni. Tegnap gondoltunk egyet és átfestettük a konyhapultot ami nagyon nagyon zavarta a szemünket. Mondjuk a padlólap is csak az kissé nagy falat. Mert ugye ha ez valamiért nem sikerül legfeljebb kicseréljük, 60-70 eft-os tétel, de a padló az legalább fél milliós. 4xer ment át rajta D a Trinát Unitoppal aztán Tikkurila lakkal, hogy kicsit strappabíróbbá tegye a kopásállóságát. Féltünk, hogy a lakktól nem e sárgul be, de szerencsére nem.

Viszont sokkal meggyőzöbb a látvány. Tényleg eddig minden DIY tevékenységünk sikeres volt itt. Hosszú távon még nem tudjuk mennyire tartósak, de úgy gondolom ha 5 évente átfessük a bútort  amivel az élettartamát is meghosszabítjuk és még mindig olcsóbb mint cserélni és ugye az új is kopik. idővel. Pl a fehér konyhabútor a Pöltenbergben holott tényleg vigyáztam rá kezdett kicsit sárgásabb színre váltani. És 4 éve használtuk. Ezért sem akartam most fehérre mázolni a bútort.

28-ik hétbe lépve

A héten történt egy elég ijesztő dolog, nem is tudom a régi kismamák, hogy élték ezt túl mikor nem volt barátjuk a google, hogy választ keressenek, hogy mi micsoda és miért és mikor nem jó ha történik. Szerda történt, hogy észrevettem, hogy valami kocsonyás darab csúszott ki belőlem, nem nagy de azért nem is minimális. Volt valami sejtésem, hogy a nyákdugó hasonlóan néz ki, google képre kattintva be is tudtam azonosítani. Átlátszó, zselés anyag... mondjuk elég undoritó. 

Egyből konstatáltam, hogy csak ez lehet, mert folyásnak meg túl masszív... viszont nem jó jel, ha jön vagyis a szülést jelzi előre normális menetben kb 39-ik héten. 

Csütörtökön a védönő kissé megnyugtatott, hogy van hogy ilyenkor darabok távoznak, de mindenképp nézzesem meg, hogy a méhszájam zárva van e? Mert ha nem akkor koraszülést jelez.

Meg is ijedtem, mert akkor biztos beutal kórházi fekvésre a doki és így a költözés határán nem lenne túl kellemes na meg persze, hogy a babának is túl korai lenne még világot látnia. 

Tegnap este voltam a dokinál, kissé túlstresszelve, szerencsére minden rendben, de figyelmeztetett, hogy pihennem kell sokat-sokat. Fogalmam sincs, hogy lehet pihenni még ahhoz képest amit én művelek. A sétákon és a normális háztartási munkán kívül semmi rendkívüli megerőltető dolgot nem művelek. Még házasélet sincs olyan értelemben. Amúgy ezt is megemlítette, hogy azt most hanyagoljuk :)

Szóval ez a terhesség dolog nem is olyan egyszerű annyira erős felelősségérzet alakul ki az emberben, hogy ez vajon mi, ez vajon miért... hogy ne rontsam el.

Baba jól van, 1100 gramm, korának megfelelő súllyal. Elvileg mostantól ő elkezd hízni és háromszorosa lesz megszületéskor a súlyának. Azért remélem megáll 3,5 alatt :)

66 kiló vagyok, engem kicsit zavar, hogy ilyen mértékben növekszik a súlyom hiszen ez 11 kiló többlet és még csak most léptem a 3-ik trimeszterbe, de a védőnő mindig elmondja, hogy ez normális, meg hogy én vékonyan kezdtem a terhességet és a vékonyak többet híznak elvileg és hányás miatt sem volt súlyvesztésem. Cukrom nincs viszont a vizesedés megvan ami legfőképp genetika.

De a védőnő szerint ez gyorsan helyreáll szülés után és szerinte észre sem veszem és már régi súlyomnál fogok tartani. Na majd meglátjuk :) 

Hihetetlen, hogy alakul az ember önképe, ránézve bizonyos képekre ahol 55 kiló alatt voltam, tényleg soványnak tűnök most a szememben. Az ember mindig a saját tükörképéhez viszonyít. Ha vékony akkor úgy gondolja az a normális pedig most látom, hogy arcom mennyire sovány volt és hát a melleim semmi. Ahogy Carmen férje mondta most rám, hogy most van női formám. :D de gondolom D nem ért ezzel egyet. Ízlések és pofonok.

De fejemben rendeződött, hogy nem biztos, hogy nekem megint 55 kilónak kell lennem szülés után közel 40 évesen. Ha 60 alatt maradok az teljesen ok az én magasságomhoz és koromhoz, mert ugye a bőr tágul és ennyi idősen az nem húzódik vissza úgy mint 20 évesen. És én utálnék ráncos és aszott lenni akkor inkább legyen 3-5 kiló plusz rajtam.

Viszolygok a kövérségtől de az aszottságtól és kóros soványságtól is nőben és férfiban is. Szeretem az arányosságot mindenben. Mikor jó ránézni valakire aki egészséges képet mutat és nem betegesen soványnak vagy kövérnek néz ki. 

27-ik hétbe lépve

Zajlanak az események. Először is voltam 4D ultrahangon mivel azt olvastam, hogy 25-ik héttől 30-ik hétig a legjobb elmenni. Hát nem volt szerencsém, mert szinte végigaludta a 30 percet. És szorosan befészkelte magát a placentába és csak grimaszolt meg ásitott és a kezét emelgette. De mindent rendben találtak, remélem így is marad. Szíve is tökéletes volt. Első látásra ahogy megláttam a monitoron, tiszta apja... aztán majd meglátjuk :)

Nagyo jó volt látni. A modern technika fejlődése. 

Szombaton hazamentünk Erdélybe. Nagyon hosszú volt az út meg is érezte a lábam, rendesen bedagadt. Megijedtem, mert tudom hogy van a terhességi toxémia ami az ödémás lábbal, magas vérnyomással jár és végül fehérje a vizeletben. Legutóbb nem volt semmi, de ez bármikor változhat sajnos.

És nagyon veszélyes a babára és az anyára nézve. Egyenlőre reggelre elmúlik mindig a dagadás, de ha több órát úton vagyok már kezdi. Viszont szerencséret a cukrom rendben van. A másik kellemetlen tünet az orrdugulás, reggel alig kapok már levegőt. De hát ez van :) ennyi baj legyen, a neheze még úgyis hátra van. Érdekes dolog, hogy egy kis emberért mennyi mindent megtesz a nő.

elvileg ezt tartom

65 kiló vagyok, vagyis 10 kiló plusz van rajtam. Így már kicsit nehéz reggelente tükörbe nézni és felöltözni, mert most jutottam el oda, hogy kezdem már nem nőiesnek érezni magam attól függetlenül, hogy mindenki azt mondja, hogy jót tett nekem a terhesség. Bár lehet ilyenkor ezt szokás mondani :) Gondolom szülés után még egyet visszalépek mikor a kialvatlan, gyűrött arccal inkább bele sem fogok nézni a tükörbe. Kicsit félek mennyire fogom bírni a kialvatlanságot idegileg, mert ismerve magam én nem vagyok bagoly típus, nem bírom az éjszakázásokat. Remélem megbírkózom vele, nagyon sokat fog jelenteni, hogy D heti 2 napot home office lesz. Olvasva a kisanyukák bejegyzéseit örülök annak, hogy így lesz legalább időm hajat mosni. 

Természetesen ez függ a gyermektől is, de azért általános, hogy a pici babákkal össze kell szokni és addig elég hektikusak az alvások, ébrenlétek... jó lenne ha szerencsések lennénk és nyugodt baba lenne. De ha nem akkor azt is túléljük valahogy. 

Viszont már annyira életem része, hogy most glamour kuponoknál is gondoltam rá és neki is vásároltam cuccokat. Végül is már 3-an vagyunk :)

                                            

11-ik hét

Bár számomra még mindig lassan telnek a hetek, de már kezdem élvezni, hogy már 3 hete alig van émelygésem, fáradékony vagyok, de van erőm. A ruhák egyre szűkebbek, 2.5 kiló hízásnál tartok és igazából nem tudom mitől, mert nem igazán eszem többet legfeljebb gyümölcsökből, így a vízvisszatartásra gondolok.

Olvasmányaim szerint teljesen változó ki mennyit szed fel, egy doki szerint az első trimeszterben  3 kiló a normális. Látványosan a hasam és a mellem nőtt és eltűnt már a derekam. Így persze jó pár ruhám, farmerem szűkős lett.

Jövő héten kell menjek a down kombinált tesztre  és genetikai ultrahangra. Reménykedem, hogy minden rendben lesz és egészséges a baba. 

Házunk eladása folyamatban van, jó sokan jöttek megnézni érdemi ajánlatot egy hölgytől kaptunk aminek csak annyi a hátránya, hogy készpénze csak 21 millió van, de 2 lakása van és az egyiket el is kezdené árulni, hogy a maradék 3-at is megtudja adni. Utolsó esetben jelzálogot venne fel a másik lakására amelyikben a lánya lakik. Természetesen nekünk nem is lenne gond, hiszen a szeptemberi-októberi költözés nem ütközne akadályba, mint ahogy párszor felmerült ez a problémakör. 

Legfeljebb kicsit bonyolítaná a szerződéskötést. Viszont mi már biztosabban tudnánk nézegetni Szegeden ingatlant. 

A munkát egyre nehezebben bírom, du olyan fáradékonyság fog el, hogy úgy érzem abban a pillanatban eltudnék aludni. Idegem sincs a sok emberhez, de próbálom magam tartani, sőt ez a heti átlag 2 szabadnap jót tesz.

13 hét után szeretnék elkezdeni terhesjógára járni. Kicsit drágállom, de úgy érzem hasznos lenne mindenképp. Hiányzik a mozgás, a bringázás. Igen kicsit hiányzik a régi életem. Könnyebbnek könnyebb volt, az hogy még meg sincs a baba csak ott a pocakomban megváltoztat egy csomó mindent az életünkben. Mindenkor és mindenben az az első, hogy ne essen baja és miatta kell vigyáznom magamra. Gondolom a megszületésével ez fokozódik. Mintha már ő irányítana.

? vagyok

Most még egy nagy ?
Az élet kiszámíthatatlansága ugyanúgy lesújtó is tud lenni és felemelő is. Nem tudod mi fog történni veled maholnap. A jo kártya lap ugyanúgy benne van mint a rossz.
Hát most rossz lapot húztam. Igazán soha bele sem gondoltam, hogy ez velem megtörténhet. Azt hogy ilyen gyorsan és komplikációval hát nem nem gondoltam.
Az a rossz a mai napban, hogy még mindig 2 lehetőség fenn áll. Nincs kizárva a másik.
Szóval kórlapom van az I sz. Nőgyógyászati Klinikán vetélés vagy méhen kívüli terhesség gyanújával.
Gyakorlatilag most egy spontán vetélés miatti művi befejezésen vagyok túl, ez eléggé általános sajnos a korai terhességeknél.
Ami nem általános az a méhen kívüli! De előfordulhat, lehetnek specifikus kiváltó okai, de előre nem látható és a beteg nem hibáztatható!
A vetélésnek is lehet számos kiváltó oka a legelfogadottabb a termeszetes szelekció! Nem volt elég ereje az élethez az embriónak így mennie kellett.
Fura érzés, mert én most betegnek tartom magam és nem terhesnek. Nem volt lehetőségem annak tartani magam. A méhen kívüli meg egy abberációs állapot amit gyorsan inaktíválni kell.
Nehéz dolog betegnek lenni. Kimerítő és stresszes. És ezerszeresen jólesik mindenki törődése és aggódalma.

Itt is nagyon kedvesek mindenki ami persze nem homályosítja el azt hogy beteg az ember es futószalagon gyógyítják!!!

folyt.