Én 69,8 kiló, a baba 2,7.
A doki szerint hamarosan bekövetkezik a szülés, én nem érzek semmit csak hogy egyre nehezebb mozognom, egyre jobban vizesedem, és egyre türelmetlenebb vagyok. Várom már, hogy túl legyek rajta, és egyben félek is persze. A baba jól van, kicsit kisebb a normálisnál, de az elején is úgy saccoltam, hogy kb 3 kiló lesz. Én 3,6 voltam, D mivel 8 hónapra született ő 2,5 úgy hogy nem csoda, hogy Szonja kislány létére ilyen kicsike. A nővére gyerekei is a kislány 2,6-al született, a kisfiú meg 3,2 tehát nem várható, hogy Szonja 4 kilós legyen. Nekem biztos, hogy könnyebb lesz egy 3 kiló körüli babát kinyomni mintha nagyobb lenne. Gondolom utána meg bepótolja és remélem anyatejjel. Minden dologra aminek jönnie kell a természetesre készülök, de persze benne lehet a pakliban, hogy császárral születik és az is hogy nem lesz tejem :( amit nagyon nem szeretnék. Hiszen az anyatej ami megalapozza az alap immunrendszerét egy embernek. Nagy lelkiismeretfurdalásom lenne, ha ezt nem tudnám neki biztosítani úgyhogy rajta leszek az ügyön. Átlagosnál kevesebb a magzatvíz, nem tudom pontosan mit jelent, a doki szerint nem vészes és lehet hogy pont akkor cserélődött, de már úgyis megyek ctg-re így ott hátha többminden kiderül errről. Tényleg el nem tudom képzelni régen, hogy élték ezt meg a nők mikor alig voltak vizsgálatok. Ultrahang meg semmi. Ez részben persze arra jó, hogy egy csomó mindenre fény derül, így végig aggódhatod a terhességet mert mindig van valami vagy van amiről nem és meglepődsz egy nagyot születésnél. Lásd Szinetár Dóra kisfia...
De reménykedjünk a legjobbakban, hogy minden rendben lesz. Kicsit fáradt vagyok. Persze a terhesség meg a szakaszos alvások a folyamatos pisilés miatt vagy hogy valamelyik állatkánk épp unatkozik és nekem rögtön kipattan a szemem. Eddig is éles volt alvás közben a hallásom, de most mintha finomodott volna. D semmit nem hall, végigdurmolja az éjszakát. Én meg nem tudom megmondani mikor volt utoljára végigaludt éjszakám és gondolom még egy ideig nem is lesz.
Hát a házzal néha úgy érzem egyhelyben toporgunk. Történt rajta persze ez meg az, de még messze állunk a véglegestől. Most erról szól az életünk, gyerekvárás és házfelújitás és tényleg nem panaszkodom, mert más összetenné a kezét, ha most itt tartana, de néha tényleg elég fárasztó minden.
Leredukálódik az életed. Nincsenek színei. Nincs más. Engem ez egy idő után mindig elszomorít. Nem hajszolom mindenáron az élményeket, de nekem szükségem van rá, hogy változatosság is legyen. Én nem tudok sokáig csak egy bizonyos inger között élni. Ezért is félek kicsit januártól, hogy Szonjával be leszünk zárva. Bár azt mondják egy gyerek születése sokmindenkit megváltoztat.
Mert most folyamatos tervezés és várás az életünk. Hogy végére érjen valami. Közben egy idegen környezet, hideg és tél. Mondjuk most épp meleg Karácsonyunk volt.
Ráadásul év vége felé mindig rámtör egy mélabús érzés, hogy megint elmúlt valami. Mindig minden évvel elmúlik valami ami már nem hozható vissza vagyis valószínüleg nem. A pillanat nem.
Sosem szerettem a Szilvesztert, másnap az év első napján duplán érzi az ember az élete terheit.
A barátaimnál is történnek jó és rossz dolgok, mindenki halad a maga útján vagy legalábbis azt hiszi.
A mindennapok körülveszik őket és küzdenek. Ki boldogan ki boldogtalanul. Kívülállóként mindent élesebben lehet látni mint a saját életed történéseit látod. Van aki hibát hibára halmoz, de az ő élete, ő pakol magára súlyokat nekem nem tisztem elítélni hiszen a magunk módján csakis boldogságra törekszünk és vannak olyan időszakok amikor mindegy hogyan. Ha rosszat is teszünk a súlyát nem érezzük úgy mint amennyi a tényleges súlya vagy amennyire más látja ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése