25-ik hét

Pontosabban 25-ik hét és 6 nap. Már majdnem 26-ik hét. Nem sietettem, de igazából a doki szerint is minden hét ajándék ha letelik. Igaz ez most kicsit a túlélésre koncentrálunk, de valahogy nekem ez az élet is már erről szól nagyrészt ha körbenézek.

Kicsit rég írtam, igazából a szétszórtságom az oka, no meg az időhiány. Bár említésre méltó olyan sokminden nem történt. Inkább csak telik az idő, amit betetőzött az ünnepekre való készülődés.

Vagyis de történt, megegyeztünk a kisebbik lányunk nevében Danival, egyik nap nagyon kiakadtam, hogy ő nálunk még mindig csak tesó, így lett (lesz) Dalma a neve. Szóval Dalma megkapta múlt héten a tüdőérlelő szurikat és a bűvös 24-ik hetet átlépve már minden esélye megvan, hogy ha bármikor jönni akar akkor készen áll. Remélhetőleg. Most a február eleje a nagy cél, mert akkor töltöm a 7-ik hónapot, de természetesen az lenne a legjobb ha normál időben jelentkezne. Az apja egy hónappal korábban jött, Szonja két héttel úgyhogy lehet amúgy sem tudná kivárni a megfelelő időpontot. A Suba név kötelez a sietségre, megjegyzem ez az apjában mindmáig benne van és ahogy Szonjában észrevehetőlég szintén jelen, hogy türelmetlenek és sietnek.

A cukorterhelésen nem tudtam túl lenni a tüdőérlelő szurik miatt, mert a doki azt mondta inkább ne menjek a napokban, mert egekben lesz így január elejére kellett tolnom ki. Még belefér, de már nagyon szűkösen, ráadásul itt a településen csak csütörtökönként van vérvétel és hát semmi kedvem bemenni Szegedre korán reggel és ott tölteni órákat. Dalma nagyon kis mozgékony odabent, talán lehet már nem emlékszem, de nekem élénkebbnek tűnik mint Szonja volt. Olyan néha mintha tényleg kiakarná rúgni a ház falát. Mondjuk most még van is helye. 64 kiló vagyok, (7 kiló plusznál járok) hasam jó nagy de hát még remélhetőleg messze a vége. 

Az ünnepekre való készülődést elég hamar elkezdtük, legalábbis én, de persze aztán megint belecsúsztunk rendesen. Ez kicsit ingerültté is tett, mert egy közel 2 évessel nem könnyűek a mindennapok, főleg ha még nátha, fertőzés is társul hozzá. Amióta megkezdődött a szezon úgy érzem mindig valami légúti fertőzéssel küzdünk. Szerencsére láz meg más komolyabb nincs, de akkor is bosszantó meg hát én is rendre elkapom. Ez most az utolsó ráadásul nagyon durva, mert brutális migrénes fejfájás is társult hozzá. Nem is tudtam volna Panadol nélkül átvészelni annyira durva volt.

Úgyhogy nem tudom mi legyen a bölcsivel, mert most jön keményebb időszak e téren, influenza stb. és nagyon nem szeretném az én állapotomban így hogy már lassan belépek a 3-ik trimeszterbe még ezt is pluszban. 

No és végre elkezdhettem a gyakorlati vezetési órákat, természetesen ezzel sem terv szerint haladok, mindig közbe jön valami, de hát ez van, rajta vagyok. És jövőre elkezdjük a "vendégfürdőszoba" megcsinálását, szerencsére kívülről is megoldható a munkák nagy része így nem lesz felbombázva minden. Megjegyzem most nagyon nem vágyom erre. A fürdőnk így lehet el is marad nyárra, mikor több időt tölthetünk kint a gyerekekkel. 

Néha nosztalgiázva gondolok a múltbeli életemre, hogy milyen kényelmes is volt, kevés korláttal. Természetesen nem cserélném vissza, de örülök igazából, hogy az a nyugis időszak így kitolódott.

Mert ez már egy másik dimenziója az életünknek. 

Az ünnepek nem úgy alakultak ahogy én szerettem volna, én családi napokat szerettem volna tartani, de tény ez amióta leköltöztünk nehézkesebb főleg persze Daninak. Neki egy porcikája sem kívánja a kimozdulást. Mindig ilyen volt, de Pesten nem volt pardon, nem töltöttük nélgyfalközt ennyire a napokat. Mert hát még a hétvégéket is így töltjük, én megértem, hogy munka meg hát öregszik és kell a pihi de ez messze nem pihenés hanem begubózás. És nagyon nem szeretném a gyerekeimet ennek kitenni. Egy normális érzelmi fejlődéshez igenis kellenek az élmények, az emberek, az utazások. Sosem értettem és nem is fogom megérteni azokat akik e nélkül is simán leélik az életüket... egyedül, nyugiban majd lehetünk eleget a sírban. Vagy öregen, már ha megérjük :) bár nekem akkor sem lesz szándékomban 4 fal közt üldögélni. Majd legfeljebb külön utakon járunk vagy nem tudom. Most egyelőre inkább én alkalmazkodom, mert hát állapotos vagyok és Szonja is kicsi így már nekem sem komfortos csak úgy elindulni. De hiányérzetem van rendesen.

Szonja hétvégén tölti a 2-ik életévét, szokásos összejövetel lesz nálunk, aztán majd jövőre már tervezem a kis barátaival is az ünneplést. Az picit tél lévén kicsit nehézkesebb lesz mintha nyári napon született volna, de majd valami zárt hely is megfelel.

20-ik hét

Ma léptem a 20-ik hétbe. Súyom még mindig 62,5 igazából visszaolvasva Szonjával való terhességemnél majdnem ugyanott tartok, akkor 6 kiló volt félidőben, most 5 kb. 

A Babóca nagyon erőteljes mozgásokat végez időközönként :) ilyenkor tényleg mintha egy alien költözne a hasadba. Már nagyon ritkán veszem elő a kölcsönkapott dopplert. Szerencsére jól van, genetikai ultrahang szerint is minden rendben és a prena teszt szerint is okés. Nagyon megkönnyebbültem. Ez a baba nagyon kis ügyeske és nagyon akar a világra jönni :)

És már az is kiderült, hogy biztosan lány... sajnos a nevek terén hadilábon állunk, mert Daninak nem jön be a Dorina így most vacillálunk, ez nagyon fura, mert Szonja egyből Szonja lett, igaz kb ilyenkor tudtam meg nála is, hogy minden valószínűség szerint lány. 

Suba Dorina

Suba Dalma

Suba Léna

Suba Frida 

Suba Karina

Suba Freja (Freya)

Kezdenek megint húzódni a méhszalagok és volt néha, hogy erősen bekeményedett a pocakom, de aztán mg hatására szerencsére minden enyhült.

Egyetlen negatív dolog, hogy rövid a méhszájam az ilyenkor normálishoz képest, így veszélyeztetett terhes vagyok, mert a koraszületésnek így nagyobb az esélye. De azt mondta a doki addig nincs gond amíg nem lesz nyitott. Biztonságképp megint utrogestant kell felnyomjak, ráadásul 3x2/nap, 12 ezret hagytam ott a patikában emiat, persze nem gond csak maradjon még jó sokáig bent. És a lényeg, hogy ne fektessenek be. Szonjával is 32-ik hét után már kaptam tüdőérlelőt, mert nyitott volt a méhszáj és így utrogestan és mg segítségével 38-ik hétig szépen kihúztam. Nagyon profi a dokim, igaz megvan a saját stílusa, de én bírom, a lényeg, hogy nagyon jó szakember és ultrahang specialista. Jó kezekben vagyok, bár a szülés még mindig kérdéses, és még nem is beszéltünk róla. 

Szonja is jól van szerencsére, néha szenvedünk a bölcsivel, főleg ha front van, de általánosságban nagyon jól bírja.Viszont nem nagyon eszik ott. Ez nagyon megnehezíti a napot, mert hazaérve akkor még enni is kell így gyorsan felélénkül és így nagyon nehezen tud elaludni. Már megint felvette a szokását, hogy nem akar az adamoban elaludni ezért sétálnunk kell. És hát a mostani időjárás nem igazán kedvez ennek. De du aludni még muszáj még neki, szüksége van rá. Kint lenni a levegőn is. Nagyon növöget már, kezdi már a babás küllemet teljesen elhagyni. Még mindig nem tudta a 10 kilót elérni, 300 gramm még hiányzik. Hosszra 80 cm kb. Beszélni még mindig nem beszél magyarul csak halandzsázik. Érdeklődő, nagyon jó megfigyelő... igazából sasszeme van a tiltott dolgokra. 

Voltunk fent Pesten, nagyon nagyon jól éreztem magam, köszönöm szépen a lányoknak a feltöltődést és Jolinak, hogy újból szállást adott nekünk. Nagyon kedves és nagylelkű dolog tőle :)

Kedden vizsgázom végre, bár ugye mint minden vizsgánál kérdéses, hogy átmegyek, de reménykedem, mert már nagy késésben vagyok és önhibámon kívül. Már nagyon nagyon hiányzik a jogsi és nagyon nagyon szidom magam, hogy nem szereztem meg korábban. Sokkal korábban. 

És készülődöm lelkileg az ünnepekre meg szülenapra. Kicsi lányunk 2 évet tölti, hihetetlen. Már ennyi ideje velünk van + persze a pocaklakós idő. Életem értelme ő, határtalanul szeretem és minden nap gyönyörködöm benne, hogy milyen kis csoda ő és az anyukája lehetek. 

Dec. 7-én kari fotózás lesz, remélem nem indulok addig hatalmas hízásnak... utána valamikor el kell végeznem a terheléses cukor vizsgálatot. És persze a hónap elején megint doki. 

  

17-ik hét

Ma vagy holnap lépek a 17-ik hétbe. Tüneteim ugyanaz maradt, pisilés. Pocakom már látványos, már tényleg észrevehető mások számára. 61-62 kiló vagyok ami kb 4 kilót jelent, így mintha leállt volna a kezdeti gyors hízás. Remélem ez nem gond. Vérnyomásom sajnos alakul a magas felé, 135 volt legutóbb a védőnőnél és reggeli kávé nélkül. Vizesedni nem vizesedem, legalábbis lábamon, kezemen nem észrevehető, és most fehérje sem volt a vizeletemben. 

18 hetes genetikai ultrahang és a prena teszt lefixálva, Nov. 6. pont a házassági évfordulónkon :) úgy látszik a dokihoz mindig jelesebb napokon megyünk "jó hírért". 9-ik évforduló lesz. 

Tegnap volt amúgy, hogy 16 évesek lettünk Danival, ok  igaz volt benne egy mínusz év, hihetetlennek tűnik.

Amúgy a prena teszt talán felesleges is, túl sok idő eltelt, de mindenképp szeretném már csak a bizonyosság miatt is. Ha netalán baj lenne amit persze nem érzek, akkor tudjunk felkészülni rá.

Letelt a 12-ik hét amikor a félelem az elvesztéstől visszatartott, hogy beleéljem magam az újbóli anyaságba, de ez már a 17-ik hét... Ez a gyermek fejlődik bennem és tudom magamról, ha nem derül ki, hogy súlyos betegsége van ami az élettel összeegyezhetetlen, én nem tudom megöletni. Csak gondoljunk bele, hiszen etikai vega vagyok, hogy tudnám egy ember életét kioltani, főleg a saját véremét. Tudom a down kór egy súlyos rendellenesség, de hát sok betegség lehet ami már szülés után derülhet ki. Súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb. Ott van az autizmus, hiszen egy autista gyerekkel sem könnyebb. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy csak mert down szindrómás én már nem tudnám elvetetni. Ismerem magam.

Másik fontos szegmense az életemnek most: a biztonság elsőbbsége. Magamra is vigyáznom kell, ahogy Daninak is és természetesen a gyermekeinkre. Persze ha minden ilyen kivédhető lenne túl könnyű lenne az élet. Egyik legnagyobb veszélyforrás az autók az utakon, most hogy jogsi megszerzésében ügyködöm ez nagyon fontossá vált számomra, bár ha így haladunk, hogy még vizsgázni sem engednek hülye szabályok miatt nem tudom mikor lesz meg és meglesz e a gyerek születése előtt. Most kb. 2 hét késésben vagyok, mert késtem az utolsó előadásról és azt be kell pótolnom nov.7-én. 

A halálozási statisztikák meg nagyon rémisztőek, főleg a szomszédos Romániában ahol naponta 5-en veszítik életüket balesetben. De M.on sem sokkal jobb. És nagyon nem mindegy, hogy ha túléled is, hogy szállsz ki az autóból. Igen sokat változtam ebben az ügyben, eddig valahogy nem igazán érdekeltek az autók, de hát anya lettem, kötelességeim vannak. Tudom, hogy egy kis Suzuki is elég lenne, olcsó, kevés fogyasztású... de nem akarok egy harmónikában meghalni. Már kinőttem azt a hamis biztonságtudatot, hogy velem nem történhet meg... de sajnos ez bárkivel megtörténhet bármikor. Daninak már 2-ik vérvétele mutatta ki, hogy magas a triglicerid száma, (3,6 neki míg nekem terhesen pl. 1,7 ) így elkezdett diétázni, de úgy néz ki ez nem elég!

A háziorvos felírt neki gyógyszert mivel ez genetikai eredetű is nála. Sokmindent átrörökölt az anyukájától. Ahogy a magas vérnyomást is vagy hajlamot a cukorbetegségre (ami most szerencsére és a diétának köszönhetően normál volt) . Viszont ez nagyon veszélyes a szívbetegségre, stroke-ra... de örülök, hogy foglalkozik vele

Miután a triglicerid-szint – ellentét­ben a koleszterinszinttel – erősen ingadozik, így napokon, sőt egy-egy napon belül is lényegesen változhat, ezért csak is­mételt meghatározás után mondhatjuk ki a magas triglicerid-szint diagnózisát. Triglicerid szűrővizsgálatot elsősorban a ha­si-típusú elhízottaknál, cukorbetegeknél, alkoholt fogyasz­tóknál, vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedőknél, hasnyál­mirigy-gyulladáson átesetteknél, vesebetegségben és a terhes­ség idején érdemes végezni, mindig laboratóriumi vizsgálattal.

15-ik hét

Sokminden nem történt fizikailag, tünet még mindig csak a pisilés, növögetek minden téren, vérzés már szerencsére nincs, de ugye minden nap kérdés, hogy biztos nincs e baj odabent.. bár azt mondják ahogy telik az idő ennek az esélye folyamatosan csökken. De a félelem az mindig ott van. De abban reménykedem, ha baj lenne csak lenne valami fizikai jele. 

Később meg leginkább azért kell félni, hogy megfelelő ideig maradjon is bent. 60-61 kiló közt mozgok így elvileg ott tartok ahol Szonjával hiszen 2 kiló plusszal indultam neki. 

A héten megvolt a genetikus kipipálása, Szonjánál ez az Istenhegyin volt egybekötve a négyes teszt kiértékelésével. Igaz akkor még csak 37 voltam, de igazából akkor is reckiroztam ezzel egy kicsit. 

Persze, mert a mi családunkban nem született down kóros gyermek, se a szoros se a távolabbi tagoknál, és ugye amit nem ismersz legalábbis távolinak érzel azzal nem törődsz! De ez igazából nem mérvadó, mert nem örökletes betegség, olvasmányaim szerint kb 1%-os csak az öröklött tényező ennél a betegségnél. 

Talán korral jár, de egyre jobban foglalkoztat az egészségünk, legfőképp a gyermekeim egészsége. 

A doktornő lényegretörő volt, elmondta, hogy koromból kifolyólag megtiszereződhet az esélyem, pl 100-ból 1 születhet downos baba. 45 éves korban már 1:30.

És mivel már annyiféle invazív és nonvazív eljárás van ennek kiszűrésére igazából minden anyának kötelessége lenne ezeket igénybe venni, kb mint az oltásokat, mert még mindig nagyon sok downos baba születik. 70%-uk meg 37 év alatti anyáktól! 

És persze van egy spektrum kezdve a nagyon enyhétől a nagyon súlyos betegállapotig. De ezt még nem tudjuk kiszűrni. Nagyon sok down szindrómával született emberke majdnem teljes életet élhet, de vannak akiknél nemcsak súlyos értelmi fogyatékos hanem anatómiai rendelleneségekkel is együtt jár. És ki akarja gyermekét betegnek látni?! Természetesen ez csak egy betegség a sok közül... szerintem az autizmus spektrumzavar ugyanannyira megnehezíti a család életét vagy az izomsorvadásos féle betegségektől elkezdve a daganatos megbetegedésekig. Ezekbe rossz belegondolni, mert a félelem nagy úr és hamar megfertőzi a mindennapokat.

Az én esetemben ez a szűrés a legfontosabb, az általános és kombinált tesztek nálam pénzpocsékolás nem is igazán fogadják el csak mint protokoll részét. Marad a drága vértesztek vagy a méhen belüli invazív, vetéléssel is járható eljárás. Az orvosi protokoll a legbiztosabbnak mondott amniocentézist fogadja el, ez a legvégső kimenete a vizsgálatoknak ha pozitív az eredmény. A többi csak lépcsőfok. 

Eleinte hajlottam rá, hogy a genetikai ultrahang kivételével megkerülöm a többit mivel jelentős , nem számolt anyagi költségekkel jár és biztosra szeretnék menni, de aztán meginogtam. Mindig mérlegelni kell a lehetőségeket. A doktornő is mondta nem kell félni, nem olyan veszélyes mint ahogy a közfelfogásban szerepel, de megvannak a szabályai. Egy hét szigorú fekvés, egy hét pihenés és két hét semmi emelgetés. Na itt bizonytalanodtam el Szonja miatt. Én ezt nem tudom alkatomból kifolyólag sem de legfőképp Szonja miatt ezt kivitelezni. Ő csak 21 hónapos és nagyon anyás és fizikai kontakto kereső kicsi lány. Kivitelezhetetlen még így terhesen is, hogy néha ne vegyem ölbe. Vagy ne vigyem ki sétálni, játszótérre. Ismerem magam én ezt biztosan nem tudom szigorúan betartani... a másik meg hogy ha valamilyen formában nem sikerül a levett minta tenyésztése ezt újra megismételhetik... és ez magamat ismerve mind veszélyforrás.

Már 15-ik héibe lepte így számomra csak a quartett teszt maradna, de azt mondta a dr.nő azt felejtsem el az felesleges, attól már sokkal jobb egy jó ultrahang gép és egy jó szakember. Tehát marad a 18-ik heti ultrahang vizsgálat amin már ordítania kell, ha a másik kettő genetikai rendelleneségben szenvedne mivel annak már nagyon erős jelei lennének és a prena teszt basic csomagja ami csak a down kórra korlátozódik. Az 75 ezer plusz a genetikai ultrahang ami 20 ezer. Természetesen ha valami pozitív eredményt hoz akkor marad az amniocentézis, de ez így már kitolódik félidő utánra. Vagyis kicsit késésben vagyok, ha esetleg újból kezdhetném most már nem hagynék ennek időt. Ha tervezett baba lett volna nem is gondolkodnék már az időbeni teszteken. De hát holtáig tanul az ember. 

Másik jobban beleásva ezekbe a dolgokban pénz segítségével igenis nagyon sok betegséget megtudnának az emberek előzni. És nagyon sok emberhez ezek az eljárások még nem igazán jutottak el vagy nem foglalkoznak vele azt gondolva felesleges vagy velük nem történhet meg. De igenis bármi megtörténhet, ezért vannak az oltások ezért vannak a szűrések. Megelőzni a bajt. Ami elszomorító, hogy az ember életében egyik legfontosabb tényező, hogy a gyerekeit egészségesnek lássa pénzhez kötött, sok pénzhet. Egy nagyon sok betegséget kiszűrő teszt, mindkét szülőnek a vérvételével közel 700-800 ezer ft. No mármost ez nagyon sok pénz. De ha úgy vesszük nagyon sok pár egzotikus utazásokra költi egy évben ezt a pénzt. Példának ha elmész Thaiföldre vagy Kubába a pároddal már ez az összeget simán ki kell perkálnod. És ugye összevetve még ha az egyik nem is a legbiztosabb szembe a biztos élménnyel, de értéket tekintve össze se lehet vetni. Vagy ott vannak a drága kütyük, vagy nálunk itt van az idei projektünk a terasz. Hol tudnám összehasonlítani a kettőt, hiszen egyértelmű, hogy a gyerekemet szeretném inkább egészségesnek látni. Persze nem lehet mindent kiszűrni, de már egyre fejlettebb ez a technológia és talán pár év múlva természetes és elérhető lesznek ezek a megelöző, betegségeket kizáró eljárások mindenki számára. Anyukám 4 gyerek születése után sem tudom, hogy kb mikor volt utoljára méhnyakrák szűrésen... vagy emlőszűrésen! Nekünk már ezek a szűrések jó esetben életünk részei. Egyszer minden fejlesztés beleivódik mindenki hétköznapjaiba, de nagyon sok súlyos családi tragédia megelőzhető lenne ha időben foglalkozik ezzel az ember.

12,13-ik hét

Szóval valamikor ma vagy holnap lépek elvileg a 13-ik hétbe. Vagyis a 2-ik trimeszterbe. 

Nagy megkönnyebbülés még akkor is ha a biztonságtudat nem lehet 100%-os hiszen még ha le is csökkent a vetélés aránya, 12 hét után is sajnos bármi lehet. De hát jobb erre nem gondolni. 

Nekem irtó nagy megkönnyebbülés volt a tegnapi ultrahang, mindent rendben talált a doki, ő ultrahang specialista így persze bízom a szakértelmében de van ennek egy protokoll menete a korom miatt így el kell menjek genetikai tanácsadásra, 

Megbeszéltük az amniocentézist is. Mindenki tudja, hogy van minimális veszélye ezt a doki is kihangsúlyozta, de azt is mondta, hogy nem szokott baj történni. Sajnos az én koromban vállalt terhesség sokminden negatív dologgal is jár, ezt a dokik tudják a legjobban. Ahogy a tesztek vagy az ultrahangi leletek is nagyobb eséllyel tévesek lehetnek már 37 év felett. Tudom, hogy van biztonságosabb módja is, de azt most anyagilag nem igazán tudjuk megengedni. Ez a baba váratlanul érkezett az életünkbe, és nagyon szeretném, hogy egészséges legyen. Így ilyen nagyobb plusz költségek most még nem férnek bele a keretbe. Ahogy örültem annak is, hogy a dokimnak nincs fix szülési tarifája... gondolom ezért magas a terhesgondozás díja, igaz most meglepődtem mert a genetikai ultrahang 18e volt, a sima meg 16e szokott lenni. Gondolom emiatt sem vállal hétvégi szülést már, mert nem éri meg neki. 

Nah mindegy, a lényeg hogy jó szakember bár nem az a típus akihez minden nyavalyával csak úgy bármikor fordulhatok, eleve nem adja ki a mobilszámát, így közvetítőn tudom elérni. A klinikán is van asszisztense meg a magánklinikán is. 

A másik jó hír amit közölt, hogy kislánynak véli... tényleg nagyon örülök neki, remélem kislánynak is marad. Persze ha fiú hát az sem baj, csak szívem mélyén reménykedtem hátha mégis kislány. 

Suba Dorina... (Dani szerint kicsit túl romános, de sztem összekeveri a Doinával) ma reggel néztem meg a névnapot... és jelentése Isten ajándéka... ezt tényleg nem tudtam. Szerintem ennél szebb nevet nem kaphatna a pici lány... ha esetleg mégis fiú lesz akkor természetesen marad a Milán. 

Másik projekt is fut, beiratkoztam a kresz tanfolyamra, ma lesz a megbeszélés és elvileg október elején indul a 7 napos intenzív tanfolyam. Izgulok ezért is kicsit, de várom is már nagyon a vezetési órákat. Állítólag nagyon leterheltek az oktatók így kicsit döcögősen szokott menni az órák/km-ek letudása, és sajnos nekem nincs sok időm... jövő tavaszra jó lenne letudni!

11-ik hét

Pontosabban 11hét3naposak vagyunk. És 60 kiló. 

Hát történt pár rossz dolog az elmúlt hetekben. Már kétszer megfordultunk a klinikán. Első alkalomkor barnázás miatt mentünk, a doki utrogestant írt fel és pihenést. Aztán jött egy majdnem 3 napos full hasmenésem. Múlt héten meg már piros kisebb vérzésem volt. Szerencsére görcs semmi. Ez persze első trimeszterben előfordul sok terhességnél és hát van, hogy semmi baj, van hogy igen nagy a baj. Babóca jól volt, rendesen vert a kis szíve, tehát valami más. És ilyenkor vannak bajban a kismamák, mert nagyrészében nem tudják megállapítani. Protokoll szerint utro szedését és fekvést írnak elő a dokik. És hát vagy bejön vagy nem. Sajnos nemhiába a 12 hét csupa kérdőjel, természetesen utána is előfordulhat, hogy a baba elmegy, de azért az már sokkal ritkább. Ahogy megfogant az emberben egy ilyen pici élet csupa aggódás, félelem és csak stációk vannak mikor egy anya lenyugszik, de amúgy már csupa aggódalom az élet, mert soha semmi sem biztos. 

És ők a legfontosabbak. Szóval most reménykedem, hogy 11-ik hét talán talán megússzuk és tovább fejlődik, erősödik a babám a pocakomban. 

A héten labor vizsgálat, jövő héten meg a 12 hetes genetikai ultrahang amitől szintén félek, de már nagyon várom. Igazából nem bánnám, ha most ez az év kicsit gyorsabban telne, hogy karomban tartsam egészséges második gyermekem. Még mindig picit idegen a gondolat, hiszen van egy ösztönös félelem ami meggátol benne, hogy teljesen átadjam magam a totális érzésnek meg Szonja miatt is kicsit más. Most még ő élvez prioritást, rá figyelek ezerrel... és várom hogy teljen az idő. Fogalmam sincs milyen mikor két kisembert imádsz ezerrel, de tudom ez majd adja magát. Az ember szívében a szeretet nem feleződik hanem duplázódik ilyenkor.

Amúgy mentálisan is kicsit nehezebb időszak, még így is hogy Szonja délelőttönként bölcsizik, néha úgy érzem, hogy robot vagyok. Ugyanaz minden nap. Kapcsolatunk Danival sem a legeslegjobb, de ez is általános... tehát az a kapcsolat ami gyerekvállalás előtt sem volt a legjobb passzban, az utána még annyira sem lesz jó. 2-ik gyereknél meg gyakori a válás vagy csak szimplán elhidegülés, mert annyi apró oka van. Nagyon sok türelem és empátia kell ilyenkor a másik félhez. Mert a gyerek, gyerekek élveznek prioritást egy anya szemében, aztán önmaga, aztán a férj... és ezt sok férfi lenyeli vagy nem. Ez most csak úgy szimplán idevetettem, mert ez eléggé általános, de nem örökérvényű.

Egy kapcsolat amúgy is mindig libikóka és gyakran van kisebb-nagyobb elhidegülés és visszatalálás.

Az építkezés, felújítás, gyerekvállalás mind tetézi ezt. Ilyenkor jó ha tovább lát az ember a szeménél, fülénél. És nem csak azt látja és hallja meg amit akar. Örök igazság, hogy két félből áll egy pár és mindegyik tehet a maga módján, hogy a kapcsolat ott tart ahol tart. 

Viszont a gyermektelen időket jól ki kell élvezni amíg lehet. Utazni és szórakozni kell előtte, hogy legyen miből táplálkozni. Nem hiszem, hogy egy dolog teheti boldoggá az embert... ez komplex dolog. Egy gyerek nem váltja meg a világot, ahogy a pénz sem vagy csak szimplán az élmények sem... de az embernek van egy útja amit meg kell töltsön mindennel ami hozzásegíti, hogy teljessé váljon. Én most kicsit megakadtam, úgy érzem megint elveszítem önmagam egy időre. Szonja mellett egy másik életke felelőse lettem. Tetteimet, napjaimat ez befolyásolja és én teljesen háttérbe szorultam. És ennek már lassan 2,5 éve. Ez nehéz még akkor is ha tudod, hogy átmeneti. Gondolkodtam pszichológuson amúgy... nem azért, mert olyan nagy baj lenne, hanem megelőzésképp, megnyugtatásképp, fejlődésképp. De most ott a jogsi ami elsődleges így nem tudom, hogy anyagilag ezt még megengedhetném magamnak. Amúgy is anyagilag kicsit szűkős az évünk, nehezen tudunk gyed mellett boldogulni.  A hiányzó összeg nagyon hiányzik. 

Ezért is várom már, hogy hűvösebb legyen mivel a nyári ruháim nagy része szűkös hiszen nagy része még Szonja előtti korszakból van. És hát formátlannak érzem magam bennük a plusz kilókkal. Új nyári rucikra meg nem akartam költeni. Tudom, hogy telten és kismamaként is lehet szuper csinosan öltözködni, csak meg kell találni és vásárolni hozzá a megfelelő ruhadarabokat. De azért jó lesz a mindent eltakaró farmer és kabát... 

Nagyrészt fiúnak gondolom, de igazából még mindig kislányt szeretnék már csak praktikai szempontból is... meg amúgy egy fiú más. Látom Pistinél, hogy mennyire másképp viselkedik... ő kicsit durvább és néha elég erősen meglöki Szonját meg hát domináns is. És persze értem én, hogy ilyenkor a szülőnek is jobb érzés, hogy a fiú erős, életrevaló, csintalan és nem nyámnyila és ezt én fogalmam sincs hogy oldanám meg okosan. Pisti anyukája próbál rászólni, de nem érzi igazából problémának és igen én már nem tudom visszafogni magam és többször rászólok én is mivel Szonját védem. Ha rosszul esik ha nem az anyukának. Amúgy cuki a Pisti csak néha olyan mint egy tank. Az én elvem az, hogy már ebben a korban meg kell tanítani a gyerekeket a gyengébbek védelmére, a fiúkat arra, hogy tiszteljék a lányokat.  Az én lányommal egy fiú, férfi se bunkóskodjon és erősködjön. De mivel lányom van ezt az oldalt látom. Ezért is gondolom, hogy egy fiú más. Vagy ahogy a cicájukhoz viszonyul Pisti, szereti, de néha szinte kínozza szegény macskát ahogy megfogja... Szonjánál is voltak kisebb korában erősebb fogások Keikó felé de folyamatosan mutattam neki, hogy simogatni kell. És leszokott róla. Érdekesmód Pistiéknél inkább az apjánál látom az erősebb megnyilvánulást, hogy fegyelmezze mint az anyukától... mondjuk ő lehet unja már, hogy folyamatosan egrecírozza a fiát vagy lehet csak mégis jólesik neki az erős fiú képe. Nem tudom. 

Engem nagyon zavarna az biztos, ha a fiamban vadabb reakciókat látnék. Számomra egy ideális világban egy ideális férfi (és hát mi ha nem az egy fiú az anyjának) nyugodt, szerény, laza, gyengéd, figyelmes és erős. Persze Pisti csak példaként hoztam fel valószínűleg változni fog idővel...

7-ik hét

Szerencsére minden rendben eddig. Múlt csütörtökön megvolt a dokinál a villámgyors vizsgálat. Dani szülinapján. Volt már szívverés így igazán szép ajándékot kapott 40-ik szülinapjára.

Nőtt a picike. A méretek alapján voltam akkor 6 hetes 4 napos így előző héten tényleg korán mentem. Most akkor elvileg 7+2 napos vagyok, lassan de biztosan telik az idő, de hát még olyan messzinek tűnik a vége és mennyi vizsgálat és izgalom vár ránk. Eddig a megszokott szerint zajlik ez a terhesség is, talán annyi különbséggel, hogy kívánósabb vagyok és fáradékonyabb és talán hisztisebb is. Szonjával való terhességemkor még dolgoztam és bevallom jót is tett. A fáradékonyságom és érzékenységem nagyrészt Szonja szórakoztatása, nevelése, etetése, altatásának nehézségeiből fakad. Lehet nem vagyok egy ősanya típus, de engem tényleg kimerít sokszor egy 20 hónapos pici lány elevensége. Pedig egy irtó helyes kis cuki kislány és tényleg nem egy rosszalkodó, hisztis kiscsaj csak hát tényleg eleven. Vagy én vagyok öreg vagy nem tudom. De szerintem mindkettőnknek jót tesz a fél napos bölcsi. Lehet ez úgy hangzik mintha szabadulni akarnék tőle :D de persze nem, mert hiszen imádom őt, de egyszerűen az én kapacitásom kevés már. Lassan 20 hónapja szorosan együtt vagyunk éjjel-nappal, ismerem őt és magamat is. Nekem már szükségem van egy kis szabadidőre, főleg hogy úton van a 2-ik. Neki meg kellenek a saját korosztályabeli ingerek, a gyerektársaság, az idegen játékkörnyezet, közösség, megfelelő szabályozás. Őszintén bevallom dolgozni terhesen is könnyebb mint egy hamarosan 2 évest nevelgetni. 

Most extra utánzós korszakában van így gondolom a jó és a rossz dolgok is ragadni fognak rá. Elindul a saját külön kis élete, biztos rögös is lesz ez a folyamat de hát ez az élet rendje és ő most bekapcsolódi a körforgásba. Nagyon sokszor vannak kétségeim, hogy jól csinálom e... főleg az elaltatási folyamat tölt el kudarccal. Tudom, hogy neki ilyen a vérmérséklete, nehezen akar kikapcsolni az agya, de aztán persze kibukik mindig csak az én idegeim és türelmem hamarabb. Ezért is gondolom, hogy a bölcsis élet jobban kifárassza magát és könnyebb lesz az elalvási periódus neki is. Beszéd még mindig ugyanott tartunk mint pár hónapos korában. Visszanéztem korábbi videóit rengeteget halandzsázott míg el nem kezdődött a mozgási időszak.  És nevetett, nagyon sokat. És most megint egy ideje ezt csinálja. Semmi általunk ismert szó de reagál mindenre. Szóval várnunk kell még erre. Nővérem fia 3 évesen kezdett mondatokat kreálni... szóval 20 hónaposan még nem vagyok kétségbeesve, de azért már nagyon várom. Igazából ez az első akadály amit nehezebben teljesítődik, eddig mindig minden fejlődési szakasz időben vagy még korán is megtörtént. Bár magunkból kiindulva mi sem vagyunk a szavak emberei. Én legtöbbször szívesen hallgatok, és szerintem Dani sem az a típusú ember aki mellett nem lehet megszólalni. Úgyhogy lehet ez genetikai öröklődés is. Szóval lehet hiába várok egy "sebestyénbalázsszerű" szószátyár gyereket. Persze nem is várok csak nem szeretném, ha megkésett beszédfejlődés, beszédzavar vagy netán autizmus spektrum zavar áll fenn aminek a beszélgetés hiánya egyik legjellemzőbb tünete. De addig még van 16 hónapunk és az rengeteg idő annyi minden történhet addig. 

Visszatérve terhességemre 1,5 kilót híztam már, hasam már egészen látványos, sokáig nem tudom titkolni. Hegyesedik így persze mindenki fiút lát benne :D én még mindig lánypárti vagyok. Természetesen nem gond, ha fiú csak hát egy fiú másképp működik gyerekként is meg felnőttként is. Nem beszélve Szonja ruhatáráról meg játékairól. Ezek már megvannak, kész vagyon ezeket fiúsítani. 

De a lényeg a lényeg egészséges legyen! Jelek még mindig ugyanazok és mindennaposak, émelygés, pisilés, haszúrka, kávéundor. Félelem a túlzott elhízástól és a terhesség velejáróitól. Szonjánál úgy gondolom elég enyhén megúsztam bár a magas vérnyomás azért a dokiknak okozott fejtörést, de szerencsére gyógyszerszedéssel az pár napon belül normalizálódott. A 2 kiló plusszal meg teljesen megbarátkoztam hiszen a ruháim nagyrésze rámjött bár az xs-seket elfelejthetem szerintem örökre :D de hát nem is olyan nagy baj ez. Ha most is marad még +2 kiló vagyis + 4 kiló akkor sem fogok kardomba dőlni legfeljebb akkor már hivatalosan is M-es méret leszek ami 40 felett szerintem nem olyan nagy probléma. Szóval ha ennyivel megúszom és a bőröm is hasonlóan mint az elsőt nagyon elégedett leszek. 60 kiló alatt maradni mindenképp, ez a célom. 30 évesen ott egyensúlyoztam és tény ami tény elég kövérnek éreztem magam aztán jött az 55 aztán 57 most meg még ki tudja mi lesz majd a beállt súlyom. De ezzel még ráérek foglalkozni. 

6-ik hét

Tegnaptól elvileg 6-ik héibe léptem. Ez csak tippelés, de egy idő után ez végül is mindegy úgyis a baba mérete döntő. Most azért fontosak a +/- nap(ok) hogy szívhangot halljunk. Persze attól még utána is van félnivaló. Csütörtökön voltunk dokinál, még nem volt szívhang de a paramétereknél minden okés volt. Petezsák jó helyen, szikhólyag benne, hasi folyadék nincs, már csak egy kis pulzálás hiányzott, de majd jövő héten. Reménykedünk. Egyúttal a rákszűréshez a kenetet is levette meg emlővizsgálat is volt. Ez aktuális is volt, mert tavaly július tájékán voltam nála. Nagy fazon ez a doki amúgy nagyon bírom. Első rápillantásra mikor felfeküdtem a vizsgálóágyra és ránéz a vaginámra az voltaz első, hogy látja természetes szülésem volt... hát igen ő szakember és szakember szemével állapít, de ez nőként nem a legkedvesebb bók azt hiszem. De szerencsére azért kompenzált is :D mikor hüvelyi ultrahang után mondta, hogy megpróbáljuk a hasit, mert vékony a hasfalam, vékonyak tetszik lenni :D és hátha mégis meghalljuk, sajnos úgy sem, de azért jólesett ez a kis megállapítás. Persze ez is csak egy tényszerű megállapítás és nem biztos, hogy ez minden férfinak vonzó tulajdonság, sőt.. de az én hiúságomnak jót tett. Igazából nem is vagyok vékony, talán kortársaimhoz képest lehet de jó érzés ha valaki annak lát. 

Sajnálom, hogy várni kell megint de hát ez van... így kaptam időpontot nála, annyiban jó hogy mondta, hogy majd nem kell újra fizetnem az újabb ultrahangért. 

Készülődünk közben a rövidített nyaralásra, Balaton - Pécs... sajnos Őrség kimarad most mert hát vissza kell jöjjünk, mert a másik héten meg a doki utazik el. Nagyon sajnálom az Őrséget, mert régóta vágyom oda, de most ez prioritást élvez. Majd eljutunk egyszer még oda is.

Dani 40-ik szülinapjára reméljük szép ajándékot kap a dokitól. Vasárnap indulunk Balatonakali és hétfő du indulunk le Pécsre. Csütörtökön meg vissza. Lenyomunk pár kilométert így is úgy néz ki.
Szonja jól van, növöget élénk kislány. Ma szokásától eltérően 5 után ébredt így én is, így vissza altattam, most meg várjuk, hogy megébredjen. Kezd jönni a következő 2 foga, nála párosan bújnak a fogacskák. Néha nehéz lekötnöm a figyelmét és látványosan unatkozik, kell neki a gyerektársaság. Pistivel nagyon szeret lenni, imádnivalóak együtt.
Pistinek húgicája lesz, most már százszázalék, Zoé... jobban örültek volna egy kisöccsnek a könnyebbség kedvéért, de végül is mindegy mert 3-at terveznek. Nálunk mindenki fiút érez, de talán én is jobban örülnék kislánynak, de végül is mindegy, egészséges legyen.

40 éves vagyok

Vagyis a tegnap betöltöttem a 40-ik életévemet! Pedig még élénken emlékszem a 30-ra :) 

Emlékszem 3-4 éve féltem ettől a számtól, hogy mi lesz, ha még mindig nem sikerül baba és gyermektelen negyvenes nő leszek. Sajnos őket eléggé lesajnálják kis hazánkban. Pedig nem kevesebbek, persze ha ez nem egyéni döntés hanem a sors nem adja meg nekik amire legjobban vágynak akkor ez tényleg nehéz időintervallum. Alapjáraton 20-25 év felett bizonyos korig a szám nem számít, ha egészség van és életerő bármi lehet. Már a skatulyák itt ebben a kis országban sem olyan élesek. És igen rengeteg sikeres negyvenes nő van, aki maga erejéből tart ott ahol tart. Családdal vagy férj nélkül vagy gyerek nélkül. Fiatalosak, dinamikusak és már tudják mit akarnak. 

A harmincas korai években is inkább csak fogalmazódik, hogy mit szeretnénk. 

Gyorsan eltelt a tegnapi nap, Dani is kivett szabadnapot, igaz kertészkedéssel töltötte. Mivel hétvégén utazunk így akkor már erre nem lett volna idő és hát muszáj volt kicsit ráncba szedni. A könnyebbik részét én már megcsináltam, de szükség volt a férfierejére :D aki házban-kertben gondolkodik mindenképp csak olyan férjjel aki szeret kertészkedni és szán rá időt. Vagy fizet kertészt, másképp kínkeserves kínlódás, hogy valahogy kinézzen.

Én vasalással kezdtem a napomat, Szonja ruháit mindig vasalom, mindent. Magunknak csak a kötelezőt. Utálok vasalni és az az igazság, hogy már pár napja ott dekkoltak rám várva. 

Aztán jó későn Cunika felkelt (fél11) szokásos feladatok, reggeli, tízórai, játszás, ebéd, játszás, fürdés. És már el is telt szinte a nap.

Késő du eljött Pisti és az anyukája Barbi felköszönteni és hoztak nekem ajándékot. Nagyon meghatódtam. Nemrég volt ingyenjegyem így meghívtam moziba és persze nem volt miért engedjem honorálja, így most vissza ajándékozott egy mozijeggyel, egy bonbonnal, és egy színezős kiskönyvvel. Nagyon jóleső érzés volt, a gesztus mindenképp :)

Este vacsizni mentünk, Szonja alapjáraton nagyon jól viseli az esti időt kb 9-ig. Pesten is így szoktunk bandázni. De most mivel későn ébredt, én a vasalás miatt hagytam aludni, elaludt az autóban a drágám. Végig is aludta a vacsiidőt. Nagyon finomat ettünk igaz nem olcsó pénzért, de egyszer vagyunk negyvenévesek. A bringa volt amúgy az ajándékom. Daninak meg a jövőheti utazás az ajándéka. De igazából mindkettőnk nagy ajándéka, ha holnap jó dolgokat mondana a doki. Szonja névnapi ajándék volt, a tesó lehetne szülinapi. 

Amúgy nem rossz negyvenévesnek lenni, bár nekem mostanában ingadozik a hangulatom néha tök jó l érzem magam, néha meg olyan elveszett vagyok. Ezek a rossz éjszakai alvások sem tesznek jót, Szonjával terhesen sem aludtam végig soha már az éjszakát. Ma 4-kor ébredtem és 6-ig fent voltam. Megnéztem egy filmet Otherhood    (nekem tetszett) aztán bementem aludni és még sikerült 1,5 órát ráhúzni, sajnos Keikó mind kaparta az ajtót így nem tudtam többet aludni. De így is jó.

Kávézni még reggel tudok érdekes mód, de már du nem. Lefőzöm és valahogy nem tud lemenni. Tegnap délelőtt elkapott egy émelygés, de aztán alábbhagyott. Olvastam róla, hogy akinek nincs hányinger és nincs baj a terhességével annak erősebb valószínüleg a szervezete és a hormondömpinget jobban viseli.... off, de remélem a banyalázat sem fogom majd megszenvedni. 

5-ik hét

Elvileg túl vagyunk rajta. Eddig minden ok, és minden hasonló mint a Szonjával való terhességemkor. Tünetek csak annyi, hogy nincs vérzés, melleim teltebbek, de most nem feszülnek úgy, szurka már csak néha-néha, pisilés megvan, szagélesedés szintén megvan. Szonjával 6-ik hét után kezdődött egy enyhe émelygés erősebb szagok hatására, de hányinger szerencsére elkerült. Most ezt még nem tudom. A terhességi jelek megnyugtatóak szoktak lenni, hogy általában akkor minden ok, de mikor szenved tőle akkor nem örül neki az ember lánya.
A méhem viszont sokkal gyorsabban indult növekedésnek mint első terhességkor, akkor is már korán látszott, de most olyan mintha folyamatosan fel lennék puffadva! Jó igaz, 2-3 kiló plusszal indulok most. 58 kg vagyok. 

Meg bár nem maradt hasam, de olyan lapos azért már soha nem voltam mint terhesség előtt.

Hangulatom totál változó, érzékeny vagyok és gyorsabban kiakasztanak a dolgok mint normálisan., igen hisztisebb vagyok az tény, de hát a hormonok már csak ilyenek.
Szedem a magnéziumot és a femibion 1-et meg nemrég kezdtem szedni kollagént a bőröm és a korom miatt és olvastam, hogy lehet terhesség alatt sőt ajánlják, így nem hagytam abba. Kálciumot is tervezek hamarosan, mert első körben róla megfeledkeztem.

Egyik nagy parám ám, hogy nehogy méhen kívüli legyen és ne legyen késő az időpont, de emlékszem első terhességnél mondták, hogy 6-ik hét az még ilyenkor nem veszélyes, a probléma 7-ik hét után jöhet. Persze magamat is féltem, de inkább abban az esetben, hogy ha az lenne és elkap a leírás szerint az iszonyatos görcs meg ájulás mit csinálok itthon egyedül  Szonjával. Ő még pici gyermek, az én egészségem az ő életét is befolyásolja.

1.terhesség - 6-ik hét

2.terhesség - 5-ik hét

Úgyhogy reménykedem csüt.-ön kiderül, hogy minden ok. Fiú-lány témában ambivalens érzéseim vannak, bár ugye azért szeretnék egy fiút mert hát mégis egy lány-egy fiú a tökéletes, de azért szívem szerint lányt szeretnék. Lányos anya vagyok az az igazság, bár tény nem tudom milyen fiús anyának lenni. Aztán lehet az is természetes lesz. Szóval mindegy. Ikrek azért ne legyenek.
Egészséges legyen, aztán a többit megoldjuk valahogy. 

Nem lesz olcsó mulatság a terhesség gondozás, eleve drága dokinál vagyok és most elvileg ő vezet végig, beleértve a szülést is. Fogalmam sincs mennyit kér ilyenkor, de ő az egyik legmenőbb és legdrágább doki Szegeden. Szonjánál ezt a részét a kiadásnak megúsztam ami azért lássuk be nem kevés pénz.

Igaz lehet most nem lennék olyan bátor ezt mégegyszer bevállalni. Amúgy a szüléstől való parám hatalmas lesz, én tényleg komolyan gondoltam, hogy azt mégegyszer nem bírnám ki. Ettől függetlenül nem szeretnék császárt kivéve persze ha szükséges. Szeretem ha természetes módon mennek a dolgok hiszen ez az élet rendje, a szülésnek rengeteg erősítő hozadéka van a babára nézve is. Nem beszélve a szülés utáni anya állapotáról, én tök fitt voltam már aznap természetesen azért volt egy rakás kellemetlen dolog, erős vérzés, aranyér plusz a magas vérnyomás de alapjában véve jól voltam. Míg az összes császáros szobatárs szenvedett mint a kutya, akár a felüléssel akár a járással. Jó hogy hiszen egy műtéten estek keresztül. De visszatérve a babára, bár rizikósabb is, a baba is keresztül kell verekedje magát a szülőcsatornán, hogy közben megkapja az alkalmazkodóképességet ami kell az élethez. Ő is megdolgozik ezért, hogy világra jöjjön. Szóval bár ez ami legkevésbé szeretnék az életemben, hogy mégegyszer érezzzem azt a fájdalmat, de ha már gyermeket várok akkor legyen megint így. Ha persze minden rendben lesz ahogy első terhességnél. Valahogy csak kibírom. 

Szonját tervezzük külön altatni, most már nagyon jól alszik éjszaka, teljesen átalussza. Az elalvással vannak erős gondjaink, egyszerűen nem akar elaludni, pörög. Csak a hintában képes aztán nagy nehezen, de lassan azt kinövi így nem tudom mi lesz. Próbáltam korai keltéssel és akkor a du alvás is korábban történik, még az is volt, hogy du már nem aludt, de akkor is nehezen ment... már idegileg ez teljesen kiakaszt. Volt hogy mérgemben már egyedül hagytam, és láss csodát 20 perc múlva mikor bementem már aludt, semmi sírás nem volt, fogalmam sincs hogy altatta el magát. 

Szélességében neki kicsi már a bébiágy, mindegyre nekiütközik feje, keze, lába mert hát így alszik hogy iszonyat nagy mozgást hajt végre álmában. 

Meglepi

Van pár meglepő dolog az életünk folyamán aminek az ember vagy örül vagy nem vagy csak szimplán lesokkolja. Nekem már mindegyik formához volt szerencsém, bár talán mert jó megfigyelő vagyok vagy vannak megérzéseim, de általában a meglepetés ereje nem százszázalékosan teljes. Szóval terhes vagyok. Igen csak úgy spontán, véletlenül. Igen Szonja előtt évekig próbálkoztunk és semmi. Most csak úgy megtörtént. Menszis napok után voltunk együtt nem sokkal és hajnal volt és megvallom a szexuális életünk mostanában tért vissza úgy igazán, szóval hajnal volt és vagy húzni akartam az időt vagy csak szimplán félkómásan kényelmesen akartam befejezni, de megtörtént. De hát ezerszer megtörtént, alkalmasabb napokon is és soha semmi... Múlt szerdán reggel volt egy kis halvány vérzésem a tisztasági betéten, konstatáltam is hogy kifogytam a betétekből így a coopban egy doboz tampont is bedobtam a kosárba, mert bár évek óta nem használom de medencézésnél jól jön gyengébb napokon, gondoltam én. Közben görcsölgetek rendesen, de már semmi, tiszta a betét. Pénteken se semmi. Szombaton már kicsit elkezdtem gondolkodni, hogy mi van ha... hiszen Szonjánál is volt beágyazódási vérzésem, de mivel más tünet nincs sőt elég rendes megjön érzésem van úgy gondoltam biztos megveszem, megcsinálom aztán megfog jönni. Megjegyezve igazából nem követem a ciklusomat, évekig csináltam és valahogy ez nem volt már prioritás. Most is csak tippelek, hogy mikor volt a legutolsó menszim első napja! Folyamat közben tisztán kijön az első vonal, már mosolygok is magamban mire lehúzom a wc-ét, kezet mosok rápillantok és tessék ott van a 2-ik is. Azt hiszem elkezdtem remegni vagy nem tudom szédülni, toltam is gyorsan Dani orra elé aki épp pakolászta kis a megvásárolt dolgokat és semmiről semmit nem tudott. A tesztről sem. Nem kicsit lepődött meg azt hiszem. 

Az én esetemből kiindulva úgy gondoltam ilyen a filmekben van, vagy tiniknél... két felnőtt ember akik már átestek ezen azon elég egy kis laza együttlét, ráadásul tényleg nem vagyunk fiatalok.

Szóval ez van. Nagyjából 5-ik héten vagyok. Persze még minden képlékeny, bármi lehet, és bár én nem igazán akartam 2-ik gyereket, sőt szinte minden bébi dolgot eladtam csak azok vannak meg amiket Szonja használ még, most vettem bringát, szombaton még sisakot is Szonjának. 

Ez még olyan állapot, hogy bármi lehet belőle ezt józan ésszel teljesen felfogom, de ahogy telnek a napok a kezdeti sokk után kezdem érezni - szombat este kb semmit nem aludtam - hogy szomorú lennék ha elmenne, és hogy a kezdeti sokkot is szégyelltem, hogy nem azt érzem mint Szonjánál és hogy féltem és félek most is. A bajtól, a sok vizsgálatoktól, hogy minden rendben legyen és hogy hogy fogok bírni két gyerekkel. Csodálom azokat akik ezt könnyen veszik, bennem ezer kérdés és aggódalom cikázik. Már azt sem tudom mit kell csinálni. És a szülés és aztán a kevés alvás, meg hogy itthon lenni. Már voltak terveim, Szonja időközönként bölcsiben én leteszem még idén a jogsit, aztán elkezdek keresni munkahelyet. Bár féltem a helyzettől hiszen teljesen új minden, de valahogy vártam is. Újra beintegrálódni. De hát ez Isten ajándéka. 

Szóval itt tartunk, tudom túl korán írtam erről, de hát ez is az életem része bárhogy is lesz. 

Tüneteim kb kimerülnek a már korán megjelenő pisilési kényszer amiről azt hittem felfázás miatt lehet és mellfeszülés ami nemrég jött, tesztelés után. Egyik du volt egy irtózatos fáradékony hullámom, de azt is betudtam a melegnek. 

Görcseim szerencsére megszűntek, hogy szedem most már a magnéziumot, de azért néha itt-ott belenyillal, érzem hogy megnövekedett a méhem. A tegnapi képeken már látom igazából magamon. Szonja után azért viszonylagosan eléggé helyére került minden, ok van rajtam 2,5 kiló plusz néha 3, de a hasam is egész lapos reggel. Napközben azért megtelítődik, hiába hát volt egy kis nyúlása és hasizom gyakorlatokat nem végeztem soha. Szerencsére semmi más terhességi utóhatás nem maradt, se striák, se szétnyílt hasizom, a mellemnek egyenesen jót tett, szóval hiúság ide vagy oda de egy picit ebbe is rossz belegondolni, hogy újra megváltozik minden és ki tudja, hogy a 2-ik terhességet is olyan könnyedén viseli a testem. Hiszen azért öregedtem is két évet, jövőben meg már 3-at. 

De persze ezek eltörpülnek olyan aggályok mellett, hogy egészséges legyen, a többi nem számít.

Ma felhívom a dokit és azt hiszem veszek a patikában még egy tesztet meg terhességi vitamint. Szonjával a 6-ik hét vége felé voltam és akkor azon kívül, hogy látszódott, hogy jó helyre ágyazódott be már volt gyenge szívhang. Csak hát most mikor van a 6-ik hét vége???

Egy kis csend után

Az az igazság, hogy ez olyan mint a sport, minnél ritkábban műveli az ember annál nehezebben veszi rá magát. Ezer más teendő élvez prioritást az itt írásnál. Instant persze megosztok mindent, főleg a nagyobb történéseket de ugye inkább képekben. A szülői lét már csak ilyen, ezerfelé kell szakadni. Még mindig össze vagyunk nőve Szonjával, egy kezemen megtudom számolni hányszor volt kettesben az apjával születése óta. Más opció meg nincs. Vagyis lesz. Bölcsibe szoktatgatom, egyelőre élvezi azt a kis időt amit ott tölthet, de hát ez természetes. Új játékok, gyerektársaság és még ott vagyok én. Bár ahogy észrevettem ez nem nagyon érdekelte, de ugye csalóka mert fél szemével figyelheti, hogy anya a biztos pont még közelben van. Egyszerre jó is meg rossz is persze ott látni őt, egyrészt, hogy már ilyen nagy hiszen nemrég még nagyon baba volt, másrészt meg olyan jó látni a kis életrevalóságát... hiszen ez az élet rendje. Ő korban és mentalitásban is már megérett a bölcsis életre. Vannak fiatalabb gyermekek is akik már pár hónapja bölcsisek, de értük szakad meg a szívem. Kicsit kívülállók, nem tudnak részt venni a nagyobbak játékában. Kúsznak, másznak, ölbe kéretkeznek, olyan elveszettnek tűnnek. Nem tudtam volna elképzelni soha, hogy Szonját egy éves kora körül, alatt beadjam... inkább szívok, szegénykedem, de persze értem ha nincs más megoldás, lehet egyedülálló is a szülő :( de szakad meg a szívem értük. Nekik még erős kötődésre van szükségük és az egy dada ezt nem tudja megadni hiszen még minimum tíz másik gyerekre kell figyeljen. Szóval az egyensúly kell, úgy jó ha minden a maga idejében. Anyaként azt vallom a gyerek szabadságát meg kell hagyni olyan mértékben, hogy a saját ütemében fejlődjön, nyisson. Semmit de semmit nem szeretnék Szonjára erőltetni. Természetesen vannak korlátok amiben nagyon következetes vagyok, de a szenvedését nem tudnám elviselni. Általában mindenre van megoldás. 

Mozgásfejlődésben teljesen élen jár, beszédkészségben viszont belassult. Nem akar kommunikálni azon a szinten ami elvárható az ő korában. Nem vagyunk elkésve, a doktornő szerint 3 év a vízválasztó, ha azután sem beszél kerek mondatokat akkor már terápiára lesz szükség. Ő most 19 hónapos lesz, könyv szerint 20 darabos szókincsének kellene lennie. 2 évesen már pár szavas mondatokat kellene alkosson. Dr.nő szerint ő valószínűleg az a típus aki memórizálja a szavakat, aztán majd használja. Legtöbb gyereknek ugye már megvan ebben a korban a saját szavai a dolgokra. még ha idegen fülnek ez nehezen is felismerhető. Lehet Szonja átlépi ezt. Próbálok mesélni neki, de megunja... türelmetlen... ebben is az apja ahogy az alvási szokásaiban. 

Már nagyon várom a nyaralást, idén nem lesz külföld, mert bár tavaly egész jó volt a tengerparti nyaralás, (8 hónapos volt) de most Szonja egy energiabomba. Fogalmam sincs hogy viselné a repülőútat. Nincs kedvem egy rakás pénzt elherdálni miközben én egész nap futkosok utána a parton :D ahhoz jó itt a a kerti medence. Szülői társasággal talán mennék akire legalább egy-két este rá lehetne hagyni a gyereket ha elalszik és elmenni vacsorázni vagy ilyenek. A lassan 2-ik éve tartó rutint nem akarom egy az egyben nyaraláskor is átélni. Ezért most belföldön utazgatunk kicsit. Nem kerül sokkal kevesebb pénzben, talán az úti pénz az ami spórolható. Egy nap Balaton, 3 nap Pécs, 3 nap Őrség, most erre vágyom. Ezeken a részeken még nem is voltam és Pécs és Őrség régi vágyam már. Balaton meg mondjuk mindig jöhetne bár így elég messze kerültünk tőle. Talán jövőre egy Portugáliát vagy Izraelt vagy a jó kis Görögország, az mindig beválik.

Túl gyorsan telik az idő, lassan vége a nyárnak. Jól érezzük magunkat itt, szerencsére van társaság is, ha meg nagyon kiakarok szakadni mindig ott van Budapest. Mindig nagyon jó eltölteni a barátaimmal pár napot, pár órát. Helyünkön vagyunk. Jó érzés.

Történések

Megint jól elmaradtam a bejegyzésekkel, sajnos mindig rá kell jönnöm, hogy túl kevés órából áll egy nap vagy én szervezem rosszul. Ha visszagondolok tavaly sokkal több időm volt míg Szonja pici baba volt és nyugodtabban teltek a napok. Most már időintervallumban eléggé intenzíven kell kielégiteni az igényeit. Evés, játszás, evés, játszás, séta, alvás... evés, alvás... ez tényleg igaz, pici gyerek... nagy gyerek... nem probléma csak erős része az életednek. Néha fárasztó is, de persze a legörömtelibb is. Napról napra imádnivalóbb, ahogy bontakozik ki a személyisége, akarata. Jól fejlődik minden téren, következő stáció a beszéd kialakulása. Elvileg a családban átlag 2 évesen kezdtek beszélni a gyerekek, meglátjuk Szonjánál is úgy lesz... furák ezek a stációk, mert bár én nem vagyok az elvárások híve, úgy gondolom minden gyerek a maga tempójában fejlődik nem jó erőltetni semmit, de ugye mégis megvan az ösztön, hogy gyermeked lásd fejlődni, mert ha netalán nem időben történik jön az aggódás. És ez azt hiszem így már végigkíséri az életünket. Szonja eddig mindig mindent idejében átlépett. Ezt jó dolog konstatálni, büszke vagyok rá. De a legfontosabb, hogy egészséges, nem betegeskedő, bár ez gondolom fog változni ha bölcsibe megy. Szerencsére most is járunk elég sokat közösségbe, gyerekek közé, de azért gondolom mégiscsak más mikor össze van zárva 8 órát szorosan más gyerekekkel. A természetes szülés, szoptatás, időben megfelelő közösségbe járni úgy vélem mind nagyon jó immunerősitő. Meg persze az étkezés. Próbálok ezekre nagyon odafigyelni. 

Haladunk a teraszépítéssel, már fedve van most következik a korlátok beépítése és a burkolat letevés. Már nagyon kattog az agyam a berendezésen, de sajnos megvan fogva a kezem mivel ez nem kis beruházás volt így eléggé kiüresedett a kasszánk. Mivel folyamatosan követem a divathullámokat otthonberendezés terén is így persze, hogy alakul az ízlésem. Az örök fehér mellett most nagyon tetszenek a natúr színek. Ha most neki állnék a konyha átrendezésnek tuti valami natúr konyhabútor frontot választanék

Úgyhogy most a terasznál próbálom kiélni ezt a fajta vonzódást, a fehér terasz adott világos faerezetű padlóburkolattal. Úgyhogy most a kiegészítőket kell beszereznem. Egy polcrendszer már megvan másodkézből natúr színű rattan-ból és hozzáillő esernyőtartó :) idén eléggé sokat esik az eső és szerintem nagyon stílusos, hogy ha van esernyőtartó (nem mintha létszükséglet lenne) de így még a gumicsizmámat is tudtam használni :D zöldeket úgy kell válogassak ami nem túl napfényigényes tehát a cikászom nem hiszem, hogy itt kap helyet pedig már szép kaspót is vettem neki. Nem baj van hely a hátsó teraszon is. 

imádom a téli kerteket, de sajnos nálunk nem praktikus nyáron esetleg hátul még megoldható

talán majd egyszer arra is kitalálok megoldást

inspirációk

ez nekem túl drága még így is és az asztallal nem is vagyok kibékülve

Mindenképp valami kényelmesebb székeket szeretnék aminek van karfája is. Tetszene a fehér körasztalunk is kintre, de sajnálom azt kirakni. Azért mégiscsak terasz éri természeti hatások, károsítások. Gondoltam használtan venni, de szerencsém is kell legyen, hogy itt a környéken kifogjam jó áron. 

Hátul talán műgyepszerűséget teszünk most le mert az tűnik a legpraktikusabbnak és olcsóbbnak.

valahol láttam itt egy teraszon és tetszett meg így egybeolvad a kerti résszel bár az inkább gyomos mint füves :(

Vagy várunk erre a szakira őszig és leteszünk valamilyen olcsóbb burkolatot, mert hát mindig vannak prioritások meg más költségek. 

Közben tervezzük a nyarat, Erdély mindenképp lesz, szeretnénk egy szülinap balatoni hétvégét is testvéreinkkel, meg egy szeptemberi nyaralást Görögország vagy Portugália vagy csak sima 3 napot Róma, Párizs, Barcelona de ezeket szezonon kívül akkor. De hát fejben mindig két-három lépéssel előrébb járok.

Itt a tavasz

És már 4-ik hónapban vagyunk. Nem tudom miért volt az, hogy gyerekkorban és fiatalkorban olyan normális ütemben telt az idő, mostanság meg hipp-hopp eltelik a hét, a hónap, az év. Talán mikor dolgoztam akkor is lassabban telt, főleg az üres órák bent a boltban, de mostanáság repül... számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a lányom lassan 1,5 éves lesz. Nemrég született és íme itt egy napról napra ügyesebb, okosabb kis bohóc. Minden kornak megvan a szépsége, tavaly imádtam babázni már nem volt az icuri-picuri már mozdulhattunk ki, de napja nagy részét alvással, szemlélődéssel töltötte. De akkor is szoros egységet alkottunk. Ahol ő volt ott voltam én is. Mostanság ugyanez, csak más tempóban zajlik. Iszonyú gyors lett a mozgása és rafkós az észjárása. Tudja már mit tilos, de azért megpróbálja és csak akkor áll le, ha rá van szólva. Imád kint lenni, ahogy készülődünk és ugye ő készül el hamarabb már türelmetlenkedik, hogy kimehessen. Teraszon a lépcső előtt megáll, viszont visszafele már merészkedik, mert felmászik négykézláb a lépcsőn. Nem kis riadalmat okoz ilyenkor. Megijeszteni sem akarom az adott pillanatban, nehogy azért történjen baj, de ilyenkor a guta kerülget. 

Nagyon mozgékony, élénk lányka. Játékok is csak azok kötik le igazából ami passzol az ő aktív kedvéhez. Ilyen nyomogatós, zenélős bébijátékok már egyáltalán nem érdeklik inkább a szerepjátékok, pakolások, mászások. Babája közül is csak egy érdekli a Lilikére keresztelt, a többit hanyagolja egyelőre. Talán majd ha idősebb lesz, hiszen folyamatos fejlődésben van és változásban.. Mivel itt a szép idő elkezdtem a hátsó teraszt kissé otthonosítani, kényelmesíteni. Játszósarkot kialakítani neki meg homokozó részt. A héten a glamour napon, a praktikeri homokozót tetővel szándékszunk neki venni, bár még tartok kicsit tőle mert ugye adott pár centis pereme neki és félek ha kiakar indulni belőle abból nagy esések lesznek. Viszont mivel nálunk a kertet a kutyák is használják wc-nek nem szeretném ha a kerti földet nyalogatná, eszegetné... dilemma. Most kezdek neki fából készült dolgokat nézni, venni. Mikor kisebb volt tökéletes volt az anyag, műanyag mert az könnyebb és nem okoz sérüléseket. Igaz még mindig dobálós korszakában van, de remélem hamarosan leszokik erről. Már említettem korábban, hogy szeretnék neki egy szivárványhintát, fel is iratkoztam a júniusi megrendelésre. Varázspallót majd később szerzek neki be, talán szülinapjára. Most még talán egy műanyag csúszda nyáron belefér, mert talán még az is az ő korának megfelelőbb, de már nem igazán szeretnék műanyag dolgokat vásárolni. Jobban preferálom a természetes anyagokat játékokban meg babában is. Nekem nagyon tetszenek a waldorf vagy waldorf jellegű babák, de azok is elég drágák és ami most van Petike ő is pihe-puha vele sokat nem foglalkozik. 

Hétvégén megjöttek a teraszhoz tartozó anyagok. Lassan beindul a munka, mivel ezeket majd összeilleszteni kell, meg darabonként lefesteni ezért a szaki majd otthonában végzi a munka nagyrészét. Már nagyon várom, hogy készen legyen, már az április jóidőben sem lehet kint lenni du 2-ig. A hátsó teraszra majd tervezzük, hogy műanyag fűvel teritjük be, mert sokkal szebb és jobban belesimul majd a kerti világba mint a padlócsempe. Meg melegebb mivel a lánykám még sokat fog a fenekén csücsülni ezért is raktam ki most egy már nem használt szőnyeget. A füvesités még egyelőre álom, először a kútunkat kellene megjavítani, mert anélkül ilyen esőmentes években túl pazarló kiadás lenne. Szóval van egy rakás dolog... és ennek soha nincs vége.

Van pár ismerős, rokon aki csak panaszkodni tud, hogy milyen nehéz itt az országban érvényesülni anyagilag, de ha igazán magába nézne rájönne, hogy nincs olyan rossz élete és azért is hálás kellene lenne ami van. Mert persze, hogy tervei vannak az embereknek meg szeretnének jobban élni mint mások nyugatabbra, de sokszor a panaszolnivalójuk tömege elveszíti a realitását. 

Szerencsére az összes ismerősöm, rokonom normális körülmények között él... lehet nem multimilliomosok, de mindenkinek van munkája, ház a segge alatt. Az itteni anyuka barátnőim alig súrolják a 30-at, de egy családi házat birtokolnak. Persze ez vidék, még azon belül is az árak kisebbek, de ugyanúgy a fizetések is. Az egyik anyuka akik építkeztek 5 milliós telekkel kezdték és már 30 millión túl vannak és még nincs kész a ház teljesen. Reményei szerint mire pontot tesznek a végére már 40-hez fognak közel járni. De hát 27 éves, férje 30 szerintem ez így igazán jó ritmusú életmenet. 

Sajnos én olyan típus vagyok akinek mindig kell valami, talán túlfogyasztó is vagyok bizonyos esetekben. Biztos a családi vér is közrejátszik, anyúm, nővéreim mind törekedtek vagy törekednek arra, hogy ez és ez meglegyen. Az otthon volt az elsődleges és annak szépítgetése, én viszont már komplexebb vágyakkal rendelkezem, mert én utazásokra is  vágyom nemcsak az otthonom szépítgetésére. Elvem az, hogy minden ami belefér, szigorúan.
Egyensúlyban kell tartani az életünket minden téren, nem lehet csak az anyagi javakat halmozni és dolgozni ezért. A pihenés, a lelki, szellemi feltöltődés, béke éppúgy közre kell játszon, hogy minőségi életet éljünk. Talán ez is egyfajta luxus még hazánkban, de szerintem törekedni kell rá. Nem kell egymilliós utazás és a világ másik végére utazgatni, hiszen a szomszédban is vannak jó, szép igényes helyek. Úgy gondolom Szonja életét ne csak a homokozó a kertben színesitse, hanem más tájak, emberek, látványok is. Nekem ez mindenképp ugyanúgy prioritás mint a házam otthonossága, szépsége.
Egyszerű példa nálam: hamarabb kiadok 150 ezret egy utazásra mint egy kerti ülőgarnitúrára... 

Lista aktívvá vált

Megvan a terasz beépítésének kezdése, Húsvét után. Már nagyon várom, Szonja egyszerűen imád lépcsőzni mást sem csinál ha fent van akkor rögtön elindulna le, ha lent van elindulna fel. Nem sok lépcső van 2 fok de az elég is, hogy balesetveszélyes legyen. Meg hát már erős a nap is délben amit én nagyon élvezek, de ő még nem. Remélhetőleg már májusban teljes egészében tudjuk élvezni. Az ajtót is kicseréljük üvegesre, mert a beépítés mindenképp sötétíteni fog az amúgy sem világos konyhán. 

a keret már adott, tehát méretileg nem kell változtatni

Ha ezzel megvagyunk jöhet majd a kertrendezés. Sajnos újra füvesíteni addig nem érdemes amíg nem javítjuk meg a kutat, mert csapvízzel ez nagyon drága mulatság főleg amennyi kevés csapadék esik mostanság. Ez még a jövő zenéje, most egyenlőre csak ezekre koncentrálunk.

Megvan az esernyőre csukható babakocsi, imádom, 5 kiló az egész. Egyik kezemben a kocsit emelem, másik karomban Szonja és meg sem kottyan felülni a buszra, meg pl tegnap is bevásároltunk jövő hétre, így  összefutottunk Danival a Novába, tele a csomagtartó és simán rá a babakocsi. Szóval ez már kellett. 15 kilóig terhelhető. Hát attól még messze vagyunk.

A gyerekülés is hétfőn érkezik. Rengeteget nézegettem, próbáltam a biztonságra gondolni mindenképp, de arra is hogy Szonja kényelmesen legyen. Lett volna Szegeden egy Besafe Izi Plus viszont azt csak menetiránnyal háttal lehet 25 kilóig ami biztonság szempontjából tökéletes, de nem tudom melyik gyereket lehet erre kényszeríteni. Ez az ülés a maga kategóriájában az egyik legbiztonságosabb. De hát a gyerek igénye is szerepet játszik ami teljesen érthető hiszen nem lehet kellemes mindig így utazni, én sem szeretek. Az illető pont emiatt adja el, mert a kisfia nem szereti.

Aztán voltak még kinézve más márkák is, Cybexet is nézegettem. Ezt a márkát én nem is ismertem, de egy itteni anyuka ajánlotta. Ezek még használtan sem olcsók viszont úgy voltam vele, hogy mivel igaz újonnan nem engedhetjük meg magunknak, de inkább veszek egy jobbat használtan. Így voltunk a kévéfőzővel is, egy új Jura kávéfőző gépre ebben a kategóriában ami van nem tudtunk volna venni. Szerencsére mivel ezek minőségi dolgok nem fürödtem még be vele. Meg én híve is vagyok az újrahasznosításnak, nem csak pénztárca szempontjából, így mindenki jól jár. 

Végül ez utóbbi maradt, Cybex Sirona Plus Platinium Plus , leginkább a huzat anyaga miatt és persze színe miatt, mivel nem sötétített ablakaink vannak a fekete szín itt is kellemetlen. Szonja mindig levolt izzadva a hordozóban tavasztól-őszig :( pedig van légkondi is, de hát a besütő napsütés ellen nem volt mit tenni. A pajzsot nem tudom, hogy fogjuk e használni, hallottam jót és rosszat is...

Utánvét jön, bár ez csak annyiban megnyugtató, hogy nem kell előre utaljam a pénzt, de ha nagyon bevan csomagolva nincs sok időm megnézni. Szóval ez az internetes vásárlás is egy lutri, főleg használt termék esetében. Sok csaló van, ezzel tisztában kell lenni. A quinny is Pécsről jött, huzat frissen mosva, illatosan, szerencsére eddig nekem mindig pozítiv élményem volt. Mert Szonja ruháit szinte mind egy szálig így veszem kivéve a bodykat meg harisnyákat meg persze zoknikat :D

Bízom benne, hogy most is minden rendben lesz, kedden érkezik meg, már nagyon várjuk. 

A trickili ami még Pesten dekkol, remélhetőleg az is Húsvétra ideér. Szóval ebben a hónapban Szonja kimaxolta a költségeket.

Már csak egy gyerekülés a bringára hiányzik no meg egy másik bringa, hogy tudjon együtt bringázni. a család. Vagy mikor viszem a bölcsi, ovi... ha egyszer le is teszem a jogsit nem akarok a faluban autókázni. 

58.000 ft.

20.900 ft.