Pontosabban 25-ik hét és 6 nap. Már majdnem 26-ik hét. Nem sietettem, de igazából a doki szerint is minden hét ajándék ha letelik. Igaz ez most kicsit a túlélésre koncentrálunk, de valahogy nekem ez az élet is már erről szól nagyrészt ha körbenézek.
Kicsit rég írtam, igazából a szétszórtságom az oka, no meg az időhiány. Bár említésre méltó olyan sokminden nem történt. Inkább csak telik az idő, amit betetőzött az ünnepekre való készülődés.
Vagyis de történt, megegyeztünk a kisebbik lányunk nevében Danival, egyik nap nagyon kiakadtam, hogy ő nálunk még mindig csak tesó, így lett (lesz) Dalma a neve. Szóval Dalma megkapta múlt héten a tüdőérlelő szurikat és a bűvös 24-ik hetet átlépve már minden esélye megvan, hogy ha bármikor jönni akar akkor készen áll. Remélhetőleg. Most a február eleje a nagy cél, mert akkor töltöm a 7-ik hónapot, de természetesen az lenne a legjobb ha normál időben jelentkezne. Az apja egy hónappal korábban jött, Szonja két héttel úgyhogy lehet amúgy sem tudná kivárni a megfelelő időpontot. A Suba név kötelez a sietségre, megjegyzem ez az apjában mindmáig benne van és ahogy Szonjában észrevehetőlég szintén jelen, hogy türelmetlenek és sietnek.
A cukorterhelésen nem tudtam túl lenni a tüdőérlelő szurik miatt, mert a doki azt mondta inkább ne menjek a napokban, mert egekben lesz így január elejére kellett tolnom ki. Még belefér, de már nagyon szűkösen, ráadásul itt a településen csak csütörtökönként van vérvétel és hát semmi kedvem bemenni Szegedre korán reggel és ott tölteni órákat. Dalma nagyon kis mozgékony odabent, talán lehet már nem emlékszem, de nekem élénkebbnek tűnik mint Szonja volt. Olyan néha mintha tényleg kiakarná rúgni a ház falát. Mondjuk most még van is helye. 64 kiló vagyok, (7 kiló plusznál járok) hasam jó nagy de hát még remélhetőleg messze a vége.
Az ünnepekre való készülődést elég hamar elkezdtük, legalábbis én, de persze aztán megint belecsúsztunk rendesen. Ez kicsit ingerültté is tett, mert egy közel 2 évessel nem könnyűek a mindennapok, főleg ha még nátha, fertőzés is társul hozzá. Amióta megkezdődött a szezon úgy érzem mindig valami légúti fertőzéssel küzdünk. Szerencsére láz meg más komolyabb nincs, de akkor is bosszantó meg hát én is rendre elkapom. Ez most az utolsó ráadásul nagyon durva, mert brutális migrénes fejfájás is társult hozzá. Nem is tudtam volna Panadol nélkül átvészelni annyira durva volt.
Úgyhogy nem tudom mi legyen a bölcsivel, mert most jön keményebb időszak e téren, influenza stb. és nagyon nem szeretném az én állapotomban így hogy már lassan belépek a 3-ik trimeszterbe még ezt is pluszban.
No és végre elkezdhettem a gyakorlati vezetési órákat, természetesen ezzel sem terv szerint haladok, mindig közbe jön valami, de hát ez van, rajta vagyok. És jövőre elkezdjük a "vendégfürdőszoba" megcsinálását, szerencsére kívülről is megoldható a munkák nagy része így nem lesz felbombázva minden. Megjegyzem most nagyon nem vágyom erre. A fürdőnk így lehet el is marad nyárra, mikor több időt tölthetünk kint a gyerekekkel.
Néha nosztalgiázva gondolok a múltbeli életemre, hogy milyen kényelmes is volt, kevés korláttal. Természetesen nem cserélném vissza, de örülök igazából, hogy az a nyugis időszak így kitolódott.
Mert ez már egy másik dimenziója az életünknek.
Az ünnepek nem úgy alakultak ahogy én szerettem volna, én családi napokat szerettem volna tartani, de tény ez amióta leköltöztünk nehézkesebb főleg persze Daninak. Neki egy porcikája sem kívánja a kimozdulást. Mindig ilyen volt, de Pesten nem volt pardon, nem töltöttük nélgyfalközt ennyire a napokat. Mert hát még a hétvégéket is így töltjük, én megértem, hogy munka meg hát öregszik és kell a pihi de ez messze nem pihenés hanem begubózás. És nagyon nem szeretném a gyerekeimet ennek kitenni. Egy normális érzelmi fejlődéshez igenis kellenek az élmények, az emberek, az utazások. Sosem értettem és nem is fogom megérteni azokat akik e nélkül is simán leélik az életüket... egyedül, nyugiban majd lehetünk eleget a sírban. Vagy öregen, már ha megérjük :) bár nekem akkor sem lesz szándékomban 4 fal közt üldögélni. Majd legfeljebb külön utakon járunk vagy nem tudom. Most egyelőre inkább én alkalmazkodom, mert hát állapotos vagyok és Szonja is kicsi így már nekem sem komfortos csak úgy elindulni. De hiányérzetem van rendesen.
Szonja hétvégén tölti a 2-ik életévét, szokásos összejövetel lesz nálunk, aztán majd jövőre már tervezem a kis barátaival is az ünneplést. Az picit tél lévén kicsit nehézkesebb lesz mintha nyári napon született volna, de majd valami zárt hely is megfelel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése