68.5 kiló voltam a reggel. Elvileg a baba már 2 kiló felett kell legyen, ezt remélem megerősíti kedden a doki. Végre bejelentkeztem itt is, erre a rövid kis időre. Még nem tudom, hogy felkérem e szülésre is mivel azon gondolkodtam jönnek az ünnepek aztán a síszünetek elég nagy kavalkád ilyenkor az ember élete és nem is biztos, hogy mondjuk pontos lesz Szonja és hogy a doki pont itthon és ráérős lesz. De ezen még agyalok, meg ugye függ az első beszélgetéstől majd.
Nehezen alszom, de attól függetlenül, hogy már 3-ik trimesztertől nagyon riogattak mindenhol egész jól viselem. Energikus vagyok és életteli és remélem ez meg is marad szülés után.
A héten voltank fent megint Pesten, aláírni a banki papírokat, küzben meglátogattuk a barátainkat, mert fogorvoshoz is be kellett ugorjak. Fura, hogy egyből előjött metrózásnál a pesti attítűd :D a rohanás. Mert nincs idő. Én hamar felvettem a ritmust, D csak pislogott hova rohanok előre... ő férfi lévén nehezebben áll át egyik napról a másikra egyik sebbeségre a másikra. Mintha náluk hosszabb lenne az átfutási idő mindenben. Viszont megbeszéltük, hogy tényleg nem vágyunk ebbe vissza. Jó feljönni Pestre, hiszen csodás város a maga módjánl, de jól élni benne tényleg kicsit nehezebb mint egy vidéki városban. És ezt nem pont ugyanabban az értelemben értem mint egyesek. A pesti élet egy átrohanási életforma az életen.
Tegnap gyönyörű idő lévén én vittem el a kutyusokat sétálni még nappali fényben, igazából napsütésben. 40 percet sétáltunk kb. itt a környékünkön, csodás volt.
Igazából kicsit félek a kutyasétáltatástól mert Rambó hajlamos ugrasztani és akkor nagyon húz, és sokan figyelmeztettek, hogy most a 8-ik hónaptól nagyon vigyázzak mindennel. Nem szerencsés ebben az időszakban, hogy valami elindítsa a szülést.
Rengeteg szép új ház épül itt, és azt volt jó látni, hogy nemcsak a klasszik hagyományos új házakra jellemző unalom, hanem teljesen modern kivitelezésű házak, a kerítést mellőzve szinte. Tisztára mint egy amerikai kertváros lemásolása. Van közel tök szép játszótér és ilyen focizó rész is a nagyobb gyerekeknek.
Ilyenkor elfog sokszor, hogy jó időben jó helyen vagyok. Természetesen lehetne biztos jobb is meg ez az én életem meg ugye minden átmeneti állapot, a holnap már nem biztos, hogy olyan lesz mint a ma, de egyre gyakrabban érzem, hogy jól csináltuk. És igen a baba is most kellett jöjjön nem korábban és nem később. Mindig igyekeztem az arany középúton maradni. Nem görcsölni semmin ami nem lehet az enyém és élvezni az életet per pillanat amit ad. Ahogy most azt is hogy 38 évesen anya lehetek. Vidéken. És szeretem ezt a házat, jobban mint a pesterzsébetit. Ott is jó volt, jobb mint az orczy úti kis garzon, de végül is mindenhol próbáltuk kihozni a lehető legkényelmesebb, legjobb formáját az életünknek. Orczy időszak alatt sokat utaztunk és gyűjtöttük a pénzt, pesterzsébeti alatt már sokkal kevesebb utazás, kevesebb pénz viszont élveztük a kert nyújtotta előnyöket, és most jön a deszki... ami még a jövő kérdése, de nem félek. A jövőnket csak minimálisan tudjuk befolyásolni, én igyekszem, hogy minnél kiegyensúlyozottabban éljük meg az életünket. Csak remélni tudom, hogy D is majd ugyanazt érzi és akarja. De nem szeretek ennyire a jövőnek élni, mert tényleg nincs rálátásom és néha dolgokat nem lehet befolyásolni ami berobban az életünkbe. Szerintem úgy kell élni, hogy ma is meg lehetőleg holnap is jól érezzük magunkat és adjunk meg mindent magunknak ami kell és másoknak is. A többit meg az élet majd elrendezi nem hiszem, hogy szabad görcsölni dolgokon ami volt és ami lesz. Meg végül is minden relatív. A jövő is. Sosem tudhatjuk mikor van a vég, lehet az túl közeli is, de lehet nagyon távoli is. Ezért próbálom majd megadni Szonjának a minőségi, élményteli időt és tudom ez Pesten sehogy sem menne.
Közhely de tényleg a legeslegfontosabb az egészség, szeretet, boldogság és elégedettség plusz élmények, mert nem tudja ezt semmilyen extra anyagi háttér, szép ház, menő autó pótolni. Soha.
Hogy sokszor kell érezni jól vagyunk ott ahol vagyunk és hálásnak lenni ezért.
