Életem eddigi nagy része sportolási akció nélkül telt el, aztán jött ugye a bringázás és utána a futás, de most ugye semmi nem maradt ezekből. Vagyis de, a séta. Mindenhol lehet olvasni a séta egyszerűségéről és nagyszerűségéről, hogy ez a legkímélőbb, legköltséghatékonyabb mozgási forma. Sajnos a modern világunkban egyre kevesebbet sétálunk, talán nem is a lustaság inkább időhiány miatt. Ülőmunka plusz 4 vagy több kerekű utazás elkényelmesít minket. Ami állítólag a legegészségtelenebb életmód. Rengetek cikk van fent a neten errről.
Mióta megtudtam, hogy terhes vagyok és nem bringázhatom tudatosan figyeltem arra, hogy legalább sétáljak ezért is volt, hogy legtöbbször inkább a messzibb buszmegállós útvonalat választottam.
Egy japán írótól olvastam nemrégiben egy könyvet, a japán emberek kitűnő egészségi állapotát taglalja amit természetesen a mérsékelt, friss, egészséges étkezésnek köszönhető és pl a sétának. Gondolom minnél nagyobb városban lakik az ember a sétálás annál kevésbé kivitelezhető.
Én otthon gimisként csak az első évet tömegközlekedtem a tömött, büdös buszokon aztán inkább lesétáltam a 1,8 km-t télen-nyáron. Ez a kisebb város előnye. És ez tegnap jutott eszembe, hogy itt Szegeden nekem mennyire természetes sétálni ezeket a távokat. Tegnap elfogott egy tök otthonos érzés amit nem mondom, hogy nem éreztem Pesten hiszen teljesen magamévá tettem a fővárost 20 év alatt, hanem, hogy ez az otthonos érzés bensőségesebb. Mikor utcáról utcára jársz és tudod az utcákat és benne a házakat. Pesten hiába tökéletesen tájékozódtam, utcaneveket nem nagyon tudtam megjegyezni inkább az volt a fejemben milyen számú tömegközlekedés jár arra. Ha kérdeztek egy utcanevet, tudtam, hogy itt van a közelben, de nem tudtam pontosan behatárolni. Vidéken viszont ismered az utcaneveket, mert átsétálsz rajtuk. Ez, hogy kinek miben gazdagítja az életét már más kérdés :D
Visszatérve a sétálásra terhesen mindig az van a fejemben, hogy a nővérem mindegyik terhességénél rengeteget sétált és naponta és ugye ő az aki 60 perc alatt simán meg is szülte a gyerekeit. Így azért indultam el Pesten is mindig mikor már nem dolgoztam, komolyabb cél nélkül neki a városnak és itt is, hogy hátha rám is hatással lesz vagyis a szülési menetre. Azon felül, hogy tényleg a legegészségesebb mozgási életformának tartom, mert az ízületeket sem terheli meg mint pl a futás, nagyon jól lehet fogyni is tőle és energikussá tesz és megnyugtat. Olyan mintha meditálnál, rendbe teszed a gondolataidat miközben csak teszed a lábadat egyiket a másik után.
Csak kedv, idő és egy kényelmes cipő kell hozzá. Időskorban meg kifejezetten ajánlott, de jobb lenne ha ez életünk része lenne folyamatosan. Én biztos sokat fogok sétálni a babával, igaz akkor már valószínüleg leginkább itt Deszken, mert eleve rosszul viselem a 4 falat körülöttem. Előre félek emiatt a januártól, de akkor majd tervezem átvenni Danitól a kutyasétáltatást, hogy ne egyszerűsítsem le az életemet. Egyszerűen nem tudom megérteni sem elfogadni ezt az életmódot, hogy az ember élete nagy részét csak az otthonában tölti. Semmi inger legfeljebb amit a számítógép ad, semmi élmény. És az évek meg csak telnek. Ezek az emberek el sem tudják mondani mit csináltak abban az évben, hiszen mindegyik olyan volt mint az előző vagy az utána lévő. Ez olyan igazából mint börtönben élni, csak a megszokott kis dolgainkat végezzük. Munka, bevásárlás, ügyintézés. Egy teljesen unalmas élet ez számomra ami leginkább vegetálás. És nagyon sok embert ismerek körülöttem akinek ez a természetes. Minden porcikám idegenkedik ettől, természetesen messze nem tudom megengedni magamnak a gyakori, távoli utazást ahogy szeretném, de próbálkoztam mindig és most is. Én már tervezném a tavaszi utazást valahová csak egy sarkalatos problémánk lesz megint a kutyuk ellátása ez idő alatt. Cicával sem könnyű, de ők simán elvannak napokat bent víz és élelem ellátással. Majd csak akad valamilyen megoldás :) legfeljebb a panzióztatásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése