2015. december 31., csütörtök

2015 ég veled!

Szerintem ez a letisztulás éve volt, dobbantója a változásoknak az életemben. Meg màsokéban akik szeretnének változtatni. Ezt mutatják a hírfolyamok is a médiában. Igaz ott a negatív dolgoknak mindig sokkal nagyobb hírértéke van.
De köszönöm, hogy ezt is megéltem egészségesen. Nem volt rossz év sokmindenre rámutatott. Hullámzottak az események, a kapcsolataim. Van akivel szorosabb lett van akivel lazább. De embereknek akiket megszerettem - és az ritka - annak mindig helye van a szívemben. Hűséges vagyok és állandó. 
2016 én gyereket szeretnék és ebben az évben megteszek minden tőlem telhetőt, hogy életet adhassak. Hiszen most érzem azt, hogy azt tudom átadni amit talán én szerettem volna kapni gyermekként. Időt, figyelmet, törődést és biztonságot, és természetesen a szeretet ami mindig alap. Ezek nélkül egy kis életnek sem szabadna elindulnia...
Bennem sokminden letisztult saját életemmel kapcsolatosan és bár előre nézek a hibákat amit elkövettem nem feledem. Nemrég egy magyar művész felesége mondta, hogy nagyon nehéz mestereket találni. Ő megtalálta. 
Aki segít eligazodni ha a fától nem látjuk az erdőt. És igaza van. Az élet egy játszótér. Van aki várat épít és másnap újra és újra kezdi van aki csak csúszdázik le fel nem megunva a le fel mászkálást vagy hintázik úgy érzi repül de közben egy helyben toporog. És van aki csak konfliktusokat keresi másokkal. És van aki békésen eljátszik. Minden nap kimegy és ugyanazt eljátssza míg aztán kinövi a játszóteret és aztán jön rá, hogy nem csinált itt igazából semmit. Olyan ritka, hogy ilyenkor valaki fogná a kezed és vezet. Pedig erre szükségünk lenne. Nem az a baj, hogy elkövetem a hibákat hanem ha sokszorosítom. És közben érzem, hogy valami nem jó, de csak körbe körbe toporgom a problémát. 
És ilyenkor lenne jó egy mester aki tudjuk, hogy okosabb mint mi és jobban látja a dolgokat és rávezet türelmesen, hogy lássunk mi is. Mármint ha igényünk van fejlődni és változni. 
Mert a tudatos gondolkodás viszi előre az embert. Ahogyan én látom mindig az önmegvalósítás a lényeg, az lehet munka, saját cég létrehozása, gyerek, házasság, otthonteremtés, szerelem, komoly hobbi, utazás, mindegy mi, de az vigyen előre és élvezd. Szeresd magad, az életed, a munkád, a társad. Ne húzzon le. Néha a legegyszerűbb dolgok a legigazabbak. 
Közben az ami nem működik elfeledteti a többit ami igen. Mert egy negatív dolognak mindig nagyobb hatása van. És eljön a január 1 és eltelik megint fél év és semmit sem változtatnak általában az emberek. Mert ha homokban a fejünk le is kell térdelnünk és úgy nehéz látni és aztán felállni. 
Pedig mi jelzünk saját magunknak azzal, hogy érezzük, hogy valami nem ok. Lehetünk a saját mestereink.
Természetesen ez a bejegyzés mint a többi csak is egyedül az én tükröm. Tanulnom kell más emberek gyengeségeit elfogadnom. Nagy jellemhibám ez, hogy sokszor kritikai hangvételt ütök meg de hát ez is én vagyok. Csak a tökéletes jellemű emberekhez vonzódom. Mindenkinek megvannak a hülyeségei... első lépés felismerni őket...

2015. december 25., péntek

szöszmösz 🌲✨ 2015

4 év után újra sikerült eljutnunk templomba. Pasaréti útra egy számomra  kicsit túl modern kicsi templomba egy ismerős meghívására aki a kórusban énekelget. Karácsony alkalmából egy spanyol "kórus" volt a vendégekakik nagyon újszerű és nagyon mediterrán hangzású hangszereken játszottak. Ilyenkor mindig ráébredek mennyire fontos, hogy lelkünknek is adjuk meg azt amit kell. Etessük és öltöztessük ahogyan a testünket is. Jóleső érzés volt látni a sok elegáns idősebb nemzedéket vagy a kisgyermekes családokat. Egyből nosztalgia fogott el. Mennyi minden volt fontos a múltban. Hívő vagyok. Az, hogy miben mellékes, hiszen hiszem, hogy van igazság az életen túl, hiszem, hogy jónak lenni jó, hiszem, hogy egy felsőbbrendű hatalom tudja miért mi történik, hiszem hogy halál utána lelkem nem ugyanúgy férgek tápláléka. Hiszem, hogy jó lenni egy egészséges közösségben, mormolni évszázadok imáit. Hiszem, hogy a hagyományokat tovàbb kell adni gyerekeinknek, hogy a Karácsony több egy újabb drága ajándéknál. Hogy az ünnepekre készülni kell, mert hiszen annyi hétköznap áll rendelkezésünkre.



                 Keikó és az ablakdísz

              
               a kinti igazi karácsonyfa


                    ünnepi kellékek


                     otthon lenni jó


              hálószobát kellékek

Téli hangulat











2015. december 22., kedd

Izrael

Karácsonyi ajándék Steiner Kristóf új könyve Daninak http://www.libri.hu/konyv/steiner_kristof.kristof-konyhaja.html
Természetesen beleolvastam, soha nem szokom le az örömről, kiváncsiságról amit egy újabb könyv élménye ad.
A vegán recepteket mazsolázgatva fogalmazódott meg bennem, hogy már jó ideje vonzódom az izraeli kultúrához és vágyom elutazni oda. Ahogyan Olaszország déli részére vagy Portugáliába vagy Kubába. Lehet Erdély sajátossága miatt - a nem tartok lépést az idővel - vonzódom e országokhoz. Ahol az emberek szegényesen, de büszkén vállalják magukat, tartják szokásaikat, sajátosságukat. Szeretem az enyhe nacionalizmust. Biztos azért, mert saját bizonytalanságom a nemzeti öntudatommal kapcsolatosan eléggé erősek. Nem vagyok igazi erdélyi, sváb magyar vagyok aki Romániában élt a magyar határ közelében. Nekem az igazi erdélyi kultúra majdnem annyira más mint egy anyaországinak. Sok dologgal itt Mo szembesültem. És én szeretem, ha valaki szereti azt ami. Agressziómentesen. Ez ad egy plusz különlegességet. Egy igazi francia ember nem olyan mint egy igazi angol, egy igazi székely ember nem olyan mint egy igazi német. Csak itt Mo-n divat utálni és szidni mindent ami  magyar és mindent ami itt történik. 
Saját magunkat alázzuk folyamatosan. 
Szóval vágyom Izraelbe... nem tudom milyen Jézuskának írjak ezügyben ☺️

2015. december 19., szombat

Idő

Na az nincs. Gyorsvasúton vagyok és kapkodom a fejem. Már megint Karácsony, megint nyár, megint szülinap, megint Karácsony...
Túl gyorsan pörög az idő mutatója míg egyáltalán nincs összhangban az életünkkel. Hisz a mai is olyan mint a tegnapi. Szülőnek lenni azért is jó dolog, mert egy gyerekkel mindig történik valami. Kinőtt a foga, elkezdett szaladni, beteg az oviban, ügyeskedik a suliban, kamaszodik... de ha egy felnőtt vegetál, mármint nagyrészt munka-otthon idő és térzónában mozog ugyanúgy elrepült a tegnap mint a ma és a holnap... Fájdalmasan egyszerű életet élünk. Természetesen foghatjuk az anyagiakra... akinek van pénze az tud élményeket hajkurászni. Az lehet, hogy a szegèny embert van mi visszafogja, de mi fogja vissza a pénzest???
Ismerősök bejárják Dél Amerikát és én csak egyszerűen irigylem azt a szabadság fílinget amit átélnek. Vagyis is ők azok akik most jelenleg is élnek. Na jó most lehet alszanak. De ha kinyitják a szemüket, beleszippantanak az idegen levegőbe és repülnek. Olyan mint a szerelem, minden zsigered él. Nem szabad szerelem nélkül élni. Ahogy nem szabad elvegetálni az életet. 
A boldogság soha nem köthető tapintható dolgokhoz. Soha nem lehetünk önmagunkban boldogok tárgyakkal körbevéve. Soha nem adhat csak egy szép ház, autó, boldogságot. Az elmúlik mint a tegnap. Csak valakinek a lénye, valaminek az élménye szakíthat ki minket az egyszerűségből és amire évek múlva is emlékezhetünk. A többi semmit se ér. 
Természetesen ez függ attól is, hogy kinek hol van az ingerküszöb.
Valakinek csak maga az élet is egy ajàndék, az hogy egészséges, az hogy van munkája... de a legtöbb ember nem boldog, mert nem tesz semmit, hogy az legyen. Homokba dugja a fejét és az idő meg pörög. És a tegnap már soha nem jön vissza. A holnap meg ugyanolyan lesz Mert majd a jövőben talán boldog leszek... Talán eljön az a pillanat talán nem... 

2015. december 12., szombat

készülődésben vagyis még nem befejezve...

Most Bécsben kellene lennünk. Már 3-ik utazásunk ebben az évben ami  kellemetlenséggel indul. 
2 belőle meg sem valósult. Az első rossz élmény a nyaralásunk kezdete. 2-ik mikor lerobbant az autó aksija mikor haza akartunk menni anyum szülinapjára, most meg Bécsbe való utazásunkat hiúsította meg. 
Már nem is tudom mi a franc ez. Ezután mindig ez lesz? 
Szóval elindultunk Bécsbe. De nem jutottam el idén sem az adventi vásárra. Helyette dekoráltam a házat.
Nézzük mindennek a jó oldalát...





2015. december 8., kedd

Ami jelenleg foglalkoztat

Közeledik Karácsony és az ember ilyenkor mindig nagyvonalúbb magával, környezetével szemben. 
Rájöttem milyen jó egy otthont lassan alakítgatni hiszen az ember ízlése változik idővel és könnyebb egy félkész berendezést variálni. Természetesen ez pénztárcafüggő is, de én azt vallom "svábosan" is lehet jól öltözködni és öltöztetni. A lényeg az összhang és önismeret. Az, hogy kinek mi tetszik az relatív a lényeg, hogy stílusa legyen és önazonos. Álmodozhatok egy magas belsőterű, kandallós, tágas polgári villáról mondjuk XVI, XII kerületben random pl. erről,
 http://budapest.athome-network.com/m/hu/villa/elado/elado-villa-xii-budapest-1.html
vagy
http://manzardcafe.blog.hu/2014/11/13/olajszagu_nyers_sarmossagok_a_loft 
ilyen otthonról,
de a valóságom nem erről szól. Igen minden megtörténhet, de én szeretek a jelenben is lenni. Szeretem amim van.
Úgyhogy egyenlőre azt csinosítgatom.
Ami nagyon hiányzott a belső terünkből az a szőnyegek és csillárok. Szőnyegek már mindenhol vannak. Most jön a világítás. Befele haladva. 
Lesz egy kis könyvtár rész beugróm a nappali részeként. Majd a felsőszintre való feljárónak a helyet a hálóból csipjük le.

                  mini könyvtárszobám
                           egy része

                  konyhai csillárom

                     ablakdíszinspiráció
                         Karácsonyra

               vaterás szőnyegvétel

                 megveszem (nappali)

http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/90245569/?preferedui=desktop
                   és ezt a hálóba

És azt hiszem ezután leállok mielőtt még ingem-gatyám rámegy és túl eklektikussá válik az egész!
És inspirálódom 
https://www.pinterest.com/spimo/home-d/

Tavasszal jöhet a kinti rész...

2015. december 7., hétfő

Sötétedik?!

Nemrég olvastam egy 3 éves kislányról, aki kapásból fújta a kémiai elemek vegyjelét meg, hogy mire használják és egy év múlva érettségizhet... ha visszanézek a nagyon távoli múltba szerintem engem a játékon kívül sok más nem érdekelt ebben a korban. Agyi kapacitásom mindig csak arra fókuszált ami épp érdekelt. Ahogy nemrég néztem egy élő felvételt a földgömb-ről csodaszép ahogy látszik, hogy egyik fele sötét és valahogy úgy nézhet ki az agyunk. Csak minimális fénnyel. Bár cáfolták, hogy csak agyunk 10%-át használjuk, de szerintem igaz az ahogy Einstein mondta csak ennyit használunk ki. 
Természetes, ha tanulunk fejlődik, de a tanulás is napi szinten több órás munka. A legtöbb ember megelégszik a sulikorszakból hozottakkal, mert se ideje se energiája aktivizálni az agyát. 
Én viszont kezdek szétszórt lenni. Soha nem volt szükségem határidőnaplóra ami fontos esemény az benne volt a fejemben ès figyelmeztetett is, ha közeledett. De már nem működik ilyen jól. Felejtek el dolgokat, de nagyon. Vagy romlik az emlékezőképességem vagy csak egyszerűen nem érdekelnek dolgok. Szerintem előbbi!
A testem energiàja csökkent és szerintem az agyamé is. 
Mivel nagyanyám agyérelmeszesedésbn szenvedett természetes, hogy félelmem van. Hiszen egyediek, újak vagyunk meg genetikai hulladékgyűjtők is. Minden részünket meghatározza a családfánk. 
Ahogy a pszichénk a régmúltból táplálkozik a testünk is. Mindennek lenyomata van. Élő történelem vagyunk fizikailag és lelkileg is. Ha az ember figyel ès lát tudnia kell mi minek a következménye. Egyik nagy hiba, hogy csak a jövőnek élünk, elfelejtjük a múltat, és persze nagyobb baj, hogy úgyanúgy a jelent is. Legyünk önmagunkkal szemben kicsit őszintébbek. Hogy lássuk miért is tartunk ott ahol tartunk. 
Boldogok a lelki szegények és boldogok a gyermekek. De nem vagyunk boldog felnőttek, hogy tudjuk azzá válhatunk. Hogy nem ismerünk rá szeretteinkre, hogy kik vagyunk és hogy aztán elfelejtjük hogyan kell rágni. Visszatérünk oda ahonnan kezdtük születéskor, a teljes sötétségbe zuhanunk. 
Vajon ekkor az agyunk csak egy - két ponton pislákol?!


2015. szeptember 26., szombat

A dal

Bàrhol, bàrmikor... van az igazi, az igazi illat, zene, pillanat, mikor csak behunyod a szemed... 

http://youtu.be/Zx4Hjq6KwO0

Szeress öltözködni

                       
   

Minden női oldal ezt súlykolja, hogy ruhatárunkat lehetőség szerint évszakonként frissítsük legalább egy-egy hangsúlyos darabbal és szedáljuk ki azokat amiket évek óta nem hordunk. És így lesz kerek a játék. 
Mert ez az. Keressük magunkat, stílusunkat, hiszen a ruházkodás is egy kifejezésmód azon felül, hogy státuszmutató is lehet. A magyar ember többsègének azon a visszatartó gondolatmeneten kellene felülemelkednie, hogy a stílus csak pénz kérdése. Szerintem inkább intelligencia és igényesség. Ahogy az egészséges testtudat. És mindegyik fejleszthető.
Egy nő alaptulajdonsága kell legyen, hogy szeressen öltözködni. 
Egy nő legyen csinos és tiszta mert akkor szép is lesz. Ez minden korban megállja a helyét. Egy nő boldog tud lenni, ha vesz egy más színű cipőt, egy ruhát, egy kiegészítőt. Ahogy jólesik ha megesz egy csokit. Öngyógyító folyamata van. Ez természetesen a legtöbb férfinak nem értelmezhető ahogy egyes nőknek egyik ruha olyan mint a másik és az sem gond, ha 3 napig van rajta ugyanaz. Ez is természetes, de én szeretem a szépet, a stílust. Vizuálisan sokkal jobban vonz az az ember aki stílusosan - "a stílus ami mindig vàlasztás és elrendezés eredménye, alapja a megszokott használattól való kisebb-nagyobb egyéni eltérés, többlettartalom" - jól néz ki. 
Mert egyszerűen jó ránéznem. Ahogy szeretem, ha nők rajtam felejtik a szemüket. Mert lesel és finoman "lopsz" és magadévá teszed ami neked jó. 
Kislànykorom óta törekedtem a jólöltözöttségre. Engem nem vonz a meztelenség, a fürdőruha, fehérnemű. Egy test becsomagolva sokkal izgalmasabb. És nem azért, hogy férfiaknak tetszem, persze az is egy stílus , de pont nem az enyém. 
Az enyém mindig lezseren nőies nyáron, a nyári ruha mindent visz nálam! De ahogy jönnek a hidegebb napok átveszi egy lezser maszkulin stílus. Nem sportos, de nem is elegáns olyan férfiasan letisztult.
Imádom most a sportcipők szinkavalkadját és a "férficipők" elterjedését. Szeretem az egyszerűségét, kényelmességét. Ahogy kényelmes nyáron nekem egy lenge ruhácska most úgy egy nadrág - sportcipővel vagy oxfordi vagy sneakerel és hosszú kabáttal. Az öltözködésem maszkulinab hatása természetesen a bringázás következménye is. De ezért van egy női és egy férfi vàzas bringám. Bár mostanában az a divat, ha mindent ízlésesen összekeverünk. 

                        via Pinterest 
                         https://www.pinterest.com/spimo/mystyle/












































2015. augusztus 23., vasárnap

Dolce vita

                   
                              Scala


                        Dóm


               sok km van a lábunkban


                     Casino San Remo


                     San Remo


                  Ariston - San Remo


                        Monaco


                         Monaco


                        Monaco

Az olaszok tudnak valamit. Erre mindig rájövök. Meg arra, hogy a kellemetlen helyzeteken is túl kell lépni, túl kell élni őket. Tavaly sem volt kellemes a csomagom kèsése, de az a végén volt és nem volt megterhelő. Most viszont egy személyi otthonfelejtése nem kicsi anyagi kárt okozott. Baráti segítség nélkül nem biztos, hogy bevállaltam volna. Vagyis rossz lett volna a azűk anyagi keret. Nagyon rossz érzés mikor azt érzed, hogy a kidolgozott tervben minden felborul. Hirtelen úgy éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj, de a következő lépésem már az volt, hogy meg kell oldani. Odakint várnak, a bőrönd becsomagolva... nem lehet visszalépni. Ok egy éjszaka a reptéren. Semmi nem lehet olyan nagy gond csak alkalmazkodni kell agyban. Éjszakai félalvás utàn 8 óra városnézés Milánóban. De megérte. Aztan 4 óra vonatozás Imperiába. De megérte. Az utazgatás egy kellemes és hasznos függőség, nem egy olcsó fíling, de a hatása sokkal tovább tart.
Imperia után San Remo aztán Monaco. Beletettünk a lábunkba pár kilométert. A fürdőruhát egyszer vettem fel, még jó, hogy nem invesztáltam pénzt egy újba. De igazából nem is az volt a legkellemesebb része, mert a tengert így is érzed. Ott van a levegőben, az életstílusban, ételükben. Nekem Itália a tükörképe annak ahogyan, ahol szeretnék élni. Minden amit csinálnak nem tökéletes, de irtó kellemes
Hibáznak, hangulat emberek, lazák. De ott megtanulja az ember, hogy nem kehet mindenért infarktust kapni. Lesz valahogy. A problémák azért vannak, hogy megoldják őket. Ez az élet pikantériàja. Minden csak annyira lényeges amennyire fontosságot tulajdonítunk neki. Az életet nem szabad túl komolyan venni és a kidolgozott tervünket sem mert mindig beleszólhat valami. Nagyszámú törvény szellemében mindenképp. Imádom, hogy ott mennyi öreg él és virul. Azt hiszem öregnek lenni a legjobb Olaszországban lehet, kedvesek, stílusosak és tökre egèszséges kinézetüek. Egyet sem láttam járókerettel és elhízva sem. Na és az àllatszeretetük. A legmenőbb divatház ️ba is beengedik az àllatokat. A keverék kutya ahogy sétál a  Armani és LV termékek közt. Cukrászdában. Cipőüzletben. Közértekben direkt van számukra spéci bevásárlókocsi mármint a kisebbtestű fajtáknak. Gyakorlatilag Philippel èn bàrhova bemehetnék. Természetesebben mozognak mint ahogy bármelyik magyar ember egy itthoni márkaboltban.
Itáliába csak szerelmes lehet lenni. Ki ne hagyja senki. Én mindenképp szegényebb lennék nélküle. 
Szeretnék nagyon kint élni. Ha holnap hívnánk csomagolnék és mennék. 
Monaco meg egy kis exkluzív csomag. Ahol minden a túl sok pénzről szól, ahol látod,  hogy az átlag ember soha nem tud majd így élni. Ott a pénz jelenléte a legtermészetesebb dolog a világon. 
De az olasz dolce vitával szàmomra nem vetekedhet.



Vendègeskedès

Mindig mikor vègre valaminek ami èppensègel jó is hatalmas űrt hagy maga utân. Emlèkszem gyerekkoromban mikor a nővèremèk hazajöttek ès felpezsditettèk az unalmas hètköznapokat nagyon sírós hangulatban kerültem mikor elmentek. Ezt veszem èszre a gyerekeken most is. Ők mèg csak a jót làtjâk, èrzik ilyenkor ès 100%osa megèlik a jelent. A felnőttek màr àrnyaltabbak ők jobban megmaradnak az àllóvízben ès jobban is visszavâgynak a megszokotthoz. Ez is a hàtrânya a felnőtt elmènek.
Jó odamenni ahol szívesen lâtnak. Èn egymàsutân 2xer is megèreztem most. Először Simontornyàn Katàèknàl. Aztàn Olaszorszâg, Enikő-nèl.
 Mindig van para bennem, hogy kellemetlensèget okozok a vendëgeskedèsemmel, de gondolom ha visszahívnak èvről èvre akkor csak nem lehetek olyan kellemetlen vendèg... Ilyenkor tènyleg igyekszem a teljes alkalmazkodàshoz, hogy a legkevèsbè tűnjön ki az idegensègem. Szerencsère nem vagyok ètelvàlogatós sem, ilyenkor nem is az ètel a legfontosabb,  ami most lènyeges nekem, hogy húsmentes legyen. Nem vàrom el a körbeugràlàst sem. Az a legjobb mikor a vendèglàtó ès a vendèg is úgy èrzi ez most így a legjobb ès legtermèszetesebb. Nem vagyok sznobkodó termèszet. Ës nem is tartom intelligens megnyilvânulàsnak mâs lakókörnyezetèt, anyagi helyzetèt lefitymàlni.
Aki selyemàgyban született örüljön neki, aki meg nem de mâr ott èl az örüljön neki, hogy szebb ès jobb környezetben èl, akinek meg viselnie kell a szegènysèg terhèt azt nem szabad kritika alà vetni.  Ez teher ès a legtöbb ember tudja, hogy elèggè megnehezíti ès korlâtozza az èletet.
Valószínűleg mindenki csillogóbb, jobb  környezetben èlne, ha megtehetnè. A kedvessèg, termèszetessèg sokkal fontosabb a tàrgyaknàl. 
Nem jó sokat egyedül lenni. Kell törődni valakivel, valakikkel. Termèszetesen a gyerek vagy àllat is megkönnyíti, de legtermëszetesebb târsasàg az embernek az ember. Akivel jó együtt lenni. Aki meghallgat. 

2015. július 23., csütörtök

Facebookozni végül is jó


Aki fent van az néha fent felejti magát. És néha sokszor. Megvan mindenfajta előnye és hátrànya.  Zseniális funkciója van a maga nemében. Egy regisztráció és belátsz mindenhova  ami érdekel. A legtöbb embert megmutatja a profilja, ha száz képet tesz ki magàról és családjáról vagy éppen azt, hogy nem tesz ki abszolút semmit. Megmutatja érdeklődési területed, milyen site-okat lájkolsz, politikai irányultságodat, ízlésedet, napi tevékenységedet, vagy éppen hol tartózkodsz. Gondolataidat, érzéseidet. Amit csak a legközelebbi barátaink kellene tudjanak. Nem 200 ember. A veszélyeiről nem beszélve, figyelmeztetik az embereket is eléggé erre, de szerintem mióta okos telefon van és használva van  soha nincs egyedül az ember. Mindent rögzít. Csinàlsz pár képet rögzíti a helyet, csinálsz pár meztelen képet már ha van internetkapcsolatod fent is vagy akaratlanul. Lehet ettől parázni, de minek. Kirabolnak úgy is ha éppenséggel nem posztoltad ki tartózkodási helyedet. Elég ha becsengetnek, hogy otthon vagy e! Sok kicsi mákszem vagyunk a rendszerben. 
Az egész Facebook egy nagy sztori magazin. Csak éppenséggel te alakítod és ismerőseid. Mert annyi barátja ugye nincs az embernek. És nekem ez a legnegatívabb benne. A bejelölések. Nem zavarnak a gyerek, kutya, macska fotók, lájkolások, megosztások csak az ismeretlen ismerősök barát jelölésének célja. Mert ugye minnél többen vannak annál jobban korlátozva kezded érezni magad. Elkezdesz egyhangúvá válni és láthatatlanná. Akiről azért tudni, hogy ott van, de már semmi jele. Aki csak kukkol.
Szóval elveszti az egésznek az értelmét. Én szeretem használni a Facebbokot. Instant tájékozódás a világról. Én aki ennyi óraszámban dolgozom ès nem gép előtt nem tudnék ennyi információhoz jutni különböző oldalak látogatásával. Egyszerűen nincs időm. Szeretek becsekkolni, szeretem ha készül rólam fotó, hogy hol vagyok, szeretek az àllataimról fotókat posztolni, szeretek lájkolni menhelyes posztokat mert hátha segít, hisz minden lájk egy reklám. Szeretem más gyerekeit, állatait, tevékenységeit lájkolni, mert szeretet van benne. Persze, ha ez megmarad a természetesen elviselhető mennyiségben. De nem szeretem, hogy nem én válogathatok az ismerőseim közt. Hogy olyanok bejelölnek akikre én nem vagyok kiváncsi és azt sem akarom, hogy ők kíváncsiak legyenek rám. De udvariasságból elfogadom vagy nem. Gyűlik azok száma akiket nem és akiket bunkó módon törlök. Mert nem érdekelnek. Önző vagyok, szeretem úgy használni a profilomat, ahogy én akaromés és azt posztolni amit akarok. Persze akinek nem tetszik az törölhet én azzal nem foglalkozom amit nem látok. Ezért sem szeretem a csak kukkolni feljárókat. A Facebook erre felhasználása kicsit abnormális pszichét takar. Akit meg nem érdekel az egész ami ott folyik és egy pontot nem tesz hozzá az törölje magát, hiszen lehet Facebook nélkül élni. Van rá pár példa. Persze megteheti, hogy nem. De jó lenne, ha mindenki a funkciót látná benne ami hasznára válik. 

2015. július 19., vasárnap

Irigy vagyok

                                             

Vajon normális az, ha folyamatosan irigylem azokat az embereket akik megtehetik, hogy kilépjenek a biztonságos, megszokott, előírt zónájukból?! Nem tudom mi az ami nem tetszik abban ahogy élek csak azt, hogy mire vágyom igazából. 
Folyamatosan mennék, kiszakadnék. Összepakolnék és már holnap egy másik országban ébrednék. 
A közösségi site-ok tele vannak ilyen sztorikkal én meg csak nyelem a felkívánkozó sóhajtozást, hogy k...... életbe én is ezt szeretném csinálni. 
Nem jöttem rá, honnan jön ez és miért mikor egész életem a stabil röghözkötöttségről szól. Éveken át ugyanaz a pasi és ugyanaz a munkahely, ugyanaz az ország. És ez jó nekem. . Közben meg a másik énem elégedetlen. 
Nincsenek ambícióim a munkámban nem vágyom tökéletes házra, autóra...
Portugália, Kuba, Thaiföld, Amerika, a végtelen óceán hónapokig... talán majd egy másik életben. Vagy lehet előző életem szólt erről és a kis vágyakozó nyűvek megmaradtak a lelkem egy kamrájàban.

                                 
                                                                   Portugàlia

                            
                                                            El Camino útvonalak

                                    
                                                                         Thaiföld 

                                        
                                                                     Centrál Park

                        
                                                                         Kuba



                                     

Születés

Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...