Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 grammal több volt mint Szonja :)
Jó rég nem írtam ide márpedig egy csomó minden történt 2 hónap alatt, egyik az, hogy a világunk kicsit kifordult önmagából január óta, a másik meg ugye a terhesség vége, szülés...
Nem igazán a legmegfelelőbb időpont egy új élet születésére, de hát a gyermek nem válogat mikor jönni akar jönni fog. És igen aggódom a jövőjükért bár nem biztos, hogy nem lesz jobb világ, de hát az ember mindig azt sajnálja ami neki jó volt. Én úgy érzem nekünk jó volt. Nagyjából megvan amire szükségünk van és megvolt a szabadságunk kevés félelemérzettel. Most hát nyakunkon a korlátozások és a félelem, hogy ez a pandémia tönkretesz mindent. Még ha nem is egészségileg de gazdaságilag... ez olyan mint egy háború csak épp nem tudjuk ki ki ellen harcol azon kívül, hogy próbáljuk elkerülni a fertőzést. Rengeteg elmélet született arról, hogy hogy is került ki ez a vírus és miért is hálózta be a világot... mindenben lehet valami és lehet soha nem tudjuk meg mi az igazság.
Türelmesen ki kell várnunk a végét.
Szóval a terhesség utolsó trimeszterét magas vérnyomással vittem végig ami azért volt baj, mert fehérje is volt a vizeletemben így eléggé toxémia gyanús voltam. Szerencsére az extra vizesedés elkerült így napi 3x1 dopegytel kihúztam 150-159/100-as vérnyomással. Aznap reggel is folyamatosan mérték figyelték, mert hirtelen 170 is lett egyik pillanatban, gondolom az élmény, hogy hamarosan szülni fogok kicsit megdobta... de visszatérve március 22-én felporszívóztattam Danival a házat, portörlés mivel egész nap már minden nagyon teher volt, ráadásul sokat keményedett is pocakom, tudtam hogy időjárás változás lesz meg hát talán éreztem valamit. Hajnal 4-kor éreztem meg az első enyhe fájást amit wc-zés követett és lassan de biztosan elkezdett rendszeressé válni.
5-kor keltettem Danit én közben lezuhanyoztam meg összeszedtem a cókmókomat így 6 körül be is mentünk a klinikára. A vészhelyzet miatt Danit még nem engedték fel csak majd ha elkezdődik a vajúdás, szülés. Szegény ült egy ideig az autóban, de aztán pisilhetnék lett így hazaugrott. Közben én már 5cm-re nyitva így elkezdődött a szülésre való felkészítés. Közben meg persze jól elmúltak a fájásaim a papírmunka alatt. Ctg alatt is kb 1 alkalommal volt valami. Mire a dokim leért én már kivécéztem magam az adott kúppal, ő megrepesztette a burkot és mondta, hogy már 7 cm. És hát megint elment. 8 előtt bekísértek a szülőszobába, hogy ott várakozzak ctg rámkötve, szóltak hogy hamarosan rákötik infúzióra az oxitocint, szóljak a férjemnek... Dani persze még itthon volt.
8.15-kor kötötték rám és aztán nem volt megállása a fájdalmaknak. Sorban, egymás után törtek rám, elviselhetetlenül, ráadásul még Dani sem volt bent úgy éreztem, hogy kész ezt én nem fogom bírni. A kábító gázt persze használtam, de az igazából arra jó, hogy eltereld a légzéssel kicsit a figyelmedet a fájdalomról ami persze lehetetlen, de kapaszkodtam belé mint egy mentőövbe.
Dani félre érkezett meg, és 9-kor megszületett Dalma :) hát 2 éve is ezt mondtam az igaz, de most már biztos vagyok benne, hogy én ezt mégegyszer nem bírnám ki. Igaz, hogy rövid volt, de túl intenzív volt. Szóval szüljön az akinek két anyja van. Természetesen szó sem volt császárról vagyis semmilyen téren nem szerettem volna ha az lett volna a végkimenet. Egyetlen tényező befolyásolhatta volna, ha túl magasra szökik a vérnyomásom. Szerencsére nem tette, viszont szülés után megint megmaradt ami talán most kezd normalizálódni. Egyúttal a fogyásom is csak nemrég indult be, mivel szüléssel csak 4 kiló ment le szinte csak a baba meg a méhlepény meg hát a magzatvíz. 67 kilóval jöttem haza 26-án és ma reggel voltam 62,5 remélem ez a ritmus megmarad és megszabadulok a plusz kilóktól, de legalábbis szeretnék 60 alá menni mindenképp.
Hasam is szépen megy lefelé, persze nem olyan gyorsan mint Szonjával, de elégedetlen sem vagyok.
Már a régi biztos nem lesz legfeljebb ha nem állok neki ezerrel hasizomgyakorlatokat végezni :D
Dalma szépen szopizik, már majdnem fél kilót hízott itt a lassan 2 hét alatt. Nagyon kis ügyes. Alszik, eszik, alszik, eszik... jó persze azért van fent meg megfigyeltem, hogy nagyon hasonló a két leányzó alvási szokása. Nehezen alszanak el, de aztán bomba robbanhat. A szopizás az ami eltérő picit, mert talán Dalma kicsit komforszipizósabb, Szonja seperc alatt kiszippantotta ami kellett neki és kész annyi elég is volt. Ez volt hogy 5 perc volt.
