Bár számomra még mindig lassan telnek a hetek, de már kezdem élvezni, hogy már 3 hete alig van émelygésem, fáradékony vagyok, de van erőm. A ruhák egyre szűkebbek, 2.5 kiló hízásnál tartok és igazából nem tudom mitől, mert nem igazán eszem többet legfeljebb gyümölcsökből, így a vízvisszatartásra gondolok.
Olvasmányaim szerint teljesen változó ki mennyit szed fel, egy doki szerint az első trimeszterben 3 kiló a normális. Látványosan a hasam és a mellem nőtt és eltűnt már a derekam. Így persze jó pár ruhám, farmerem szűkős lett.
Jövő héten kell menjek a down kombinált tesztre és genetikai ultrahangra. Reménykedem, hogy minden rendben lesz és egészséges a baba.
Házunk eladása folyamatban van, jó sokan jöttek megnézni érdemi ajánlatot egy hölgytől kaptunk aminek csak annyi a hátránya, hogy készpénze csak 21 millió van, de 2 lakása van és az egyiket el is kezdené árulni, hogy a maradék 3-at is megtudja adni. Utolsó esetben jelzálogot venne fel a másik lakására amelyikben a lánya lakik. Természetesen nekünk nem is lenne gond, hiszen a szeptemberi-októberi költözés nem ütközne akadályba, mint ahogy párszor felmerült ez a problémakör.
Legfeljebb kicsit bonyolítaná a szerződéskötést. Viszont mi már biztosabban tudnánk nézegetni Szegeden ingatlant.
A munkát egyre nehezebben bírom, du olyan fáradékonyság fog el, hogy úgy érzem abban a pillanatban eltudnék aludni. Idegem sincs a sok emberhez, de próbálom magam tartani, sőt ez a heti átlag 2 szabadnap jót tesz.
13 hét után szeretnék elkezdeni terhesjógára járni. Kicsit drágállom, de úgy érzem hasznos lenne mindenképp. Hiányzik a mozgás, a bringázás. Igen kicsit hiányzik a régi életem. Könnyebbnek könnyebb volt, az hogy még meg sincs a baba csak ott a pocakomban megváltoztat egy csomó mindent az életünkben. Mindenkor és mindenben az az első, hogy ne essen baja és miatta kell vigyáznom magamra. Gondolom a megszületésével ez fokozódik. Mintha már ő irányítana.
