tavasz

kis betűvel. Mert még nem igazán nevezhető annak az időjárás. Ha valamit vár az ember mintha csigalassusággal telne az idő. Én most úgy érzem soha nem jön el már az az igazán élvezhető kinti hőmérséklet. Van egy rakás tervem a kerttel és a terasszal kapcsolatosan és türelmetlen vagyok. Zöldnek akarom látni a kertet az utcát... és virágillatot akarok érezni. 

Mivel vidéken lakom és ugye az ország egyik legmelegebb részén ez a látvány fogad majd tavasztól-őszig a sok betonépület helyett csak hát ugye március vége és még mindig fázom kint kávézni nagykabátban. 

Első lépés már folyamatban: megbíztunk valakit, hogy kertészkedjen és tüntesse el a megmaradt szemetet, lomot ami a költözés után maradt meg. A kertészkedést nem azért bízuk másra, mert annyira sznobok lennénk és annyira gyönyörűséges a kertünk csak igazából nem értünk hozzá pl. szőlőmetszés és időnk sincs. D. dolgozik, rajtam meg egy kisember lóg egész nap.  

• 2-ik lépés a ház festése kívül. Fehér szín és sötétszürke aljzat. Nem a hófehér színre gondoltam. pl mint az elder white, de ezt majd a színmintájukból kiválasszuk
• 3-ik lépés a kerítés redbetétele, festése, kapucsere
• 4-ik lépés a terasz burkolása, a hátsó rész is, egyúttal babakuckó kialakítása, még alakulóban a burkolat választás, de valami meleg színre gondoltam ami nem kényes így valószínüleg fautánzatú lesz, hátra meg bármilyen kinti ami olcsó és tetszik

Raklapokat már beszereztünk, ülőalkalmatosságoknak nekünk és a kutyusoknak is a kennelben meg kaspótartóként is. Alakítunk rajta festéssel is.

A teraszi két szék már beszerezve a jysk-ből akciósan. A napernyőt az obiban találtam ami elég nagy és tetszik a színe (s.kék-fehér csík) asztalka már megvan.

még ezt a fűggőágyat be kell szerezni

Természetesen még a ház többi részével is vannak tennivalók. De most mivel családi ház, kert ezek a felújitások elsőbbséget élveznek. Én 2 évig itthon leszek, babázok és az év nagyrészét kint fogom tölteni így logikus erre koncetrálni. A parkettázás meg a gardrób az mindenképp aktuális.

Holnap megyünk fel Pestre. Barátokat, családot látogatni. Bár az internet világában a kapcsolatok a távolság miatt nem kell megszűnjenek, de szerintem az élő találkozást semmi sem kárpótolja. 

Nagyon vágyom találkozni a barátaimmal, ismerősökkel. Csonkának érzem magam nélkülük. 

Mikor leköltöztem ide tudtam, hogy ezt a részét én megfogom sínyleni, tudtam, hogy itt semmiképp nem az lesz az első dolgom, hogy barátokat szerezzek magamnak. Az ki fog alakulni ahogy telik az idő. Addig is itt vannak D. kollégái, jövő szombaton már 15 fős társaság jön hozzánk... remélhetőleg már melegebb lesz. Nem még nem kerti sütögetésre gondoltunk, de lesz az is persze. Már azt a részét is tervezem.

Napló

Nagyon sok cuccunk még kint hever a nyári konyhában, főleg a ruháim amit a terhességem miatt nem hordtam és cipőim meg ez az. Nemrég valamit kerestem és kezembe akadt a naplóm. Ami már 18 éves :D hihetetlen mindig ez a tény, hogy telik az idő. 2000-ben kezdtem írni, az első bejegyzés január 7-én írtam. 20 éves voltam. Amikor még saját porszívónk sem volt, kölcsönkértünk egyet, de már terveztem, hogy miket kell venni az albérletbe...

Igaz az utóbbi 10 évben minimális bejegyzést tettem, egyrészt ugye itt a blogom, másrészt meg elfelejtkezem róla. 

De a fontosabb történéseket természetesen beleírtam. Annyira örültem neki. 

Az előző beírás akkor volt amikor megkaptuk a ház kulcsait 2012. 02. 25. Beleolvasva korábbi bejegyzésekbe az ember rácsodálkozik, hogy jééé mennyi minden változott és mennyire változik az ember. Ezért is örülök, hogy itt van ez a blog nekem már pár éve. Mindig írtam naplót, jó kiírni dolgokat. Őszintén. Természetesen ez a blog nem tudja megmutatni teljesen az érzéseimet és gondolataimat mert nem napló. Valamennyire nyilvános. De arra meg ott a jó kis öreg napló. Még sok oldal üres benne.

Vágy

Elutazni. Folyamatosan visszatérő szó ez nálam. Olyan mint a drog, szabadságot jelent. Nálam nincs más fűggőség, kivéve a cipő és kabát vásárlás mániámat. Vagy az otthonom szépítése. De tudom és próbálom kezelni, mert ez csak pillanatnyi örömforrás. Volt időszak, hogy könyveket vettem. Amit mutat is a könyvespolcom, mert az olvasással is átéltem bizonyos szabadságot. Ahogy szeretem a jó filmeket. Mert távokat mutat, tágítja a gondolkodásomat. 

Nem csak én vagyok a világon. 

Nem dohányzom, nem iszom, nem drogozom. Nem így akarom jobban érezni magam. Talán a vásárlás örömet okoz, mindegy hogy bútor vagy divatcikk, de az igazi kikapcsolódás nekem az utazás. Mindegy hova. Ahova a lehetőségem engedi.

Nem tudom ez reális vagy csak az én agyszüleményem, de mintha az emberek bizonyos rétege folyamatosan utazna. Legalábbis az insta világa ezt mutatja. És nem ám Európa. Nagy divat lett a Föld egzotikus tájaira utazni. Ami tudjuk nem 2 fillér. Az egyetlen dolog amit tudok irigyelni az emberektől az az efajta idő és anyagi szabadság. És tudom értékelni, hogy erre áldoznak. Aki meg megteheti és nem teszi az az ő szegénységi bízonyítványa. Mert nem tudom elfogadni azt a nézetet, hogy jó a 4 fal közt élni a saját kis makrókörnyezetben. Mert bizonított tény, hogy fásulttá tesz.  Ez mindenhova levan írva. Fásulttá teszi az embert magát, az életét, a kapcsolatát. Ingerek nélkül minden csak vegetálás. Telik az idő, gyarapodik a vagyon, de a múlt üres. Mit csináltál tavaly nyáron? Mit csináltál előtte nyáron? Ugyanazt. Mi volt 5 éve nyáron? Ugyanaz. Mármint nem, mert több pénz van van, új dolgok kerültek a házba... új autó, fürdőcsere, festés, új konyhabútor... stb. Szánalmas. És letelik az élet a 4 fal közt, hogy egyik nap olyan mint a másik. Minek kiszakadni? Pénzbe kerül. Sok pénzbe, én tudom. De több is leszek tőle. Nem a vagyonom, hanem az elmém, a szívem. Nem vagyunk növények akit elástak egy helyre és ott növögetünk, gyarapodunk néha lassabban, néha gyorsabban. Néha kiszárad aztán újra nekiveselkedik az életnek. Tapossa a malmát. Legtöbb ember így is hal meg, több a pénze de igazából üres volt minden. Mennyi mindenről maradt le. Az életünk nem egy kitervelt terv, lehetőségek és véletlenek történések követik egymást és mi meg megpróbálunk elevezni benne a végső célig. Mert hát az biztos, hogy egyszer vége lesz. Mindenki odakerül, ki fiatalon ki öregen. Ezt az egy időpontot senkinek sem kiváltsága terv szerint alakítani (kivéve az öngyilkosság) és megúszni. Én az a típusú ember vagyok aki jól akarja érezni magát. Semmi sem félelemkeltőbb számomra a magánynál, a depressziónál és az hogy üres az életem. Természetesen ez az én gondolkodásom, ahogy ez az én blogom, így az én jogom a véleményemet  leírni :D különbözően gondolkodunk és a prioritások mindenkinél mások.  Attól még nem helyeslem. De ezt minden felvilágosult ember tisztában van, hiszen nem vagyunk ösztönlények. Az intelligens, olvasott ember sokmindent átgondol és tudja, hogy mi mit okoz. Kell a szeretet, a család, a munka, a hasznosság érzése, kell az anyagi gyarapodás, kell a biztonság, a visszafogott életmód, néha a lemondás, kell az öröm, kell a vágy, kellenek a barátok, kell a kiszakadás, a szabadság. Kell a kiegyensúlyozottság. 

Boldognak lenni jó. De tenni kell érte. És ez nem mindig másvalakit jelent vagy azt hogy birtoklunk valamit. 

Ezt próbálom majd Szonja értékrendébe is beültetni. Hogy becsülje és szeresse az életét és másét is. 

A legkevesebbet ártani másoknak. A szeretet meg úgyis áramlik. Aki szereti önmagát azt más is szeret és ő is szeret mást. Az elégedettség, boldogság vonzó tulajdonság. 

Étkezés

A szoptatás miatt levan redukálva, hogy mit ehetek. A vegaságom miatt a húsok kizárva a baba miatt egy rakás K betűs zöldség és hüvelyesek. Egy rakás fehérje forrás. A védőnő Szonja hasfájása miatt tanácsolta, hogy hagyjam el a tejtermékeket és a tojást is egy hétig. Mert kevés baba tudja megemészteni a laktózt és ezért is fáj a poci. Megjegyzem az anyatejben is van. Nem tudom a tápszeres babák, hogy állnak, de nagyon örülök, hogy csak anyatejes baba Szonja. Minnél későbbig kapja csak az immunerősitőt és ne mesterséges termékeken éljen ilyen fiatalon. Megbízhatatlan, hogy mennyi mérget viszünk be a szervezetünkbe, mert nem ismerjük a forrást ahol ezeket a kész termékeket készítik. Nemrég kellett visszahívjanak egy bizonyos márkájú tápszert mert nagyon nem felelt meg az ellenőrzés során. Szóval egy ilyen pici emberke szervezetét nem akarnám mérgezni, de persze enni kell, ha nincs más megoldás marad a tápszer.

Visszatérve: mivel a szabad időm eléggé kevés így az étkezéseim is gyorsak most és sokszor eszünk félkész termékeket. Mint pl mirelit zöldségfasírt és pizza, humusz... és ezek sokba is kerülnek. Kihasználják a ritka piacot. Míg a hústermékeknél ott szakítanak sokat, hogy minnél olcsóbban fájon az embereknek pl a disznóhús áfa levitele addig az egészséges élelmiszerek pl zöldség, gyümölcs... irtó drága a magyar pénztárcáknak. Szinte pénz kérdése egészségesen élni. Ezt persze csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy nem magyar mintára nem zabálunk. Az étkezés főleg bizonyos kor után nem élvezet kell legyen. Vagy igen de annak súlyos ára van. Az igazán jó éttermekben az adagok minimálisak, ahogy az olasz, japán,  francia emberek esznek. Minimálisat. A magyar egészségügyi állapotot nézzük katasztrófális ezért le is kellene szakadni arról a beidegződésről, hogy húst hússal kell enni és lakodalmas mennyiséget. Bizonyított tény, hogy a mindennapos húsevés árt a szervezetnek. Ezek az állatok borzalmas körülmények között élnek, daganatosak és tele vannak 

tömve  antibiotikummal. A daganatos részt kivágják a beteg állatból, a többi részét meg az emberek elé rakják mindenféle formában. Nem beszélve az ökológiai katasztrófáról amit okoznak. De ez is mint bizonyos más iparok bizonyos emberek vagyonát gyarapítja. Természetesen a zöldségek és gyümölcsök is mérgezettek már, de az húst evő ember ugye ezt is eszi. Én morális okokból vagyok leginkább vega, de persze a sok ebben a témában olvasásom is ráébresztett, hogy ezt a szervezetemért is teszem nem csak a lelkiismeretemért. Nekem minden vágóhíd Auswitz. Van ez az új magyar film amit idén Oscar díjra is jelöltek és pont emiatt nem tudom megnézni, mert egy vágóhíd a központi hely. 

Nemrég bent jártam Szonjával Szegeden kettecskén plázázni. Libriben vettünk egy könyvet Bede Anna Vega Budapest a címe. Nagyon sok érdekes dolgot mondanak ezek az emberek. Sokan közülük amúgy nem teljesen vegák mert halat esznek, de most olvasva ezt a könyvet is rájövök, hogy a vegaság nem a buta emberek étkezési kultúrája. Hanem akik gondolkodnak is. És érzékenyek a világi történésekre, vagyis intelligens emberek köre.

Akik nem önző módon élik a mindennapjaikat, nem önmaguk körül forog minden gondolatuk. Mim van és mit tudok megszerezni. Tudnak élni és élni hagyni. Kiváncsiak a világra. Másokra.  Mert mindenki fontos aki lélegzik és érez. Nálunk ezért családtagok az állatok is. Mindenkivel történnek jó és rossz dolgok. Senki sem kivétel. De magunkat mi tisztíthatjuk meg, mert a karma működik. Minden valamiért van. Legalábbis nekem ez a hitvallásom. Hiszek egy jobb világban,  kell léteznie. 

Napi rutin

Ezt a posztot már elkezdtem írni, de a mindennapos teendőim ritkán engedik meg, hogy együltömben be is fejezzem.
Szonja 4400 gr, én 59,5 kiló

Sokat olvasok erről, hogy mennyire jót tesz, ha következetesen tartjuk magunkat egy bizonyos napi rutinhoz. A gyereknek biztonságérzetet ad az anyának megnyugvást, mert betudja osztani a napot ha tudja, hogy mikor mi következik. Csak hát a babák nem robotok akiket beprogramálunk. Azt nem tudom, hogy gondolkodnak e de érezni mindenképp éreznek. Szonjának különleges szenzorai vannak, ha arról van szó, hogy lefektetném aludni és én nem vagyok testközelben. De már akkor működésbe lépnek mikor csak szándékomban van letenni, ha szerencsém van 5 percig bírja. És nehéz egy ilyen pici kis lény sírása még ha tudja is az ember, hogy manipulatív és igazából semmi rossz nem történik vele.

Nemrég olvastam egy idevágó cikket, hogy milyen bonyolultan nehéz is egy kisanyuka élete. Bonyolúltan nehéz, mert egész napos elfoglaltság és közben imádod és a világ legfontosabb emberéről kell gondoskodnod, de néha nyugodtságra és lazulásra vágynál. Ezt sokan nem értik meg, mert szerintük ez természetes ez az anyuka dolga meg hogy legalább van gyerek, stb... Amúgy meg valószínüleg ez baba  vérmérsékletétől is függ, én speciel nyugodt baba voltam, az a baba aki ad az anyukának szabad perceket, tehát könnyebb volt velem mint a tesvéremmel pl.

Mindennek a titka, ha van segítség a pároknak. Az hazudik aki tagadja, hogy nincs szülés utáni depresszió. Sokan nem vesznek tudomást róla, sokan szenvednek tőle, sokan meg megpróbálnak túljutni. Nekem már az apa esti segítsége is felüdülés, de legjobb lenne egy nagymama aki néha nap átveszi tőlem a felügyeletet. Hogy lélegezzek, hogy legyek úgy kis időt, hogy nem azt figyelem mikor sír fel vagy hogy karomban van... muszáj ezt kimondanom, hogy tudatosuljon bennem is, hogy nem mert rossz, hanyag anya vagyok hanem ember is. A 24 órás szolgálat bármilyen imádatos is az alany, fárasztó és az embert leegyszerűsíti aztán leépíti, de csinálja mert csinálnia kell ezt diktálja a szeretet, a lelkiismerete, a kötelessége. Persze szó se lehet arról, hogy én ezt másra bíznám hiszen bármilyen kecsegtető anyagi ajánlatot kapnék nem vállalnám. Nem tudom elképzelni, hogy én távol legyek 8 órát tőle. 

Viszont kell a kizökkenés, ahogy minden munkahelyen jár a szabadság... e nélkül az ember agya és lelke hosszú távon szerintem meghibásodik. Az élet célja nem egy-két dologgal foglalkozni, különböző ingerek kellenek, hogy egészségesek maradjunk. Nagyon szeretnék ebben is középúton maradni. 

De eléggé egyedül vagyok itt. Nem mintha Pesten nem lennék, talán talán hétvégén több vendégem lenne ami nem biztos, hogy az akkor hiányzik. A hétköznapok a nehezek. Mikor minden egyforma. Minden nap. És igen a baba fejlődése, megnyilvánulásai feldobják a napot, de mi haszna ha csak te látod és nem tudod megosztani senkivel. Én sorozatnézéssel, kis olvasással és hogy őt fotózom próbálom a napjaimat színesíteni. És végre sétával. Végre valahára vége a télnek és melegszik az idő.

Ilyenkor a terasz és a kert nagy ajándék egy kisgyerekes családnak.

2-ik hónap

4,060 g Szonja, 53 centi  - én 60,5 kiló

Fejlődünk, haladunk az ő súlyával, az enyém meg úgy néz ki stabilan fixálódik. Kb mint a pocakom, ahogy megörültem, hogy milyen szépen lement, hát kb most is úgyanúgy néz ki. Nem tudom, hogy fogynak le még jobban az anyukák, hogy még vékonyabbak is lesznek pár hónap alatt... úgy látszik én nem az a típus vagyok. Bár az az igazság annyira nem is zavar még, mivel amitől tartottam, hogy a farmereim nem jönnek rám ez nem jött be, bár igaz azért kissé szűköcskék. Na mindegy ha 30 évesen elviseltem magamat ennyi kilósan közel 39 évesen is elfogom. Egy ideig.

Nagyon vártam a 6 hetes kontrollt, sajnos a doki elvolt utazva így ráhúzódott még egy hét. Nem tudtam mire számítsak mert ugye még nem szültem és mások körülöttem sem beszéltek erről.
De amúgy minden rendben zajlott, fél év múlva rákszűrésre visszavár.

Az anyaságom megélése érdekes érzés. Egyszerre vagyok határtalan boldog, de néha elkap egy szomorú érzés, hogy elég leszek én ennek a kicsi embernek??!! Néha érzem, hogy nagyon megváltozott az életünk, néha meg azt, hogy így természetes minden ahogy van, mintha mindig is ez az állapot lett volna. Ami megerősitett, hogy igazam volt. Egy nő elsődlegesen magának szül, a férfiak nagy része ebben nem tud olyan intenzitással részt venni. És az ember élete megváltozik.
Ők jobb esetben nem érzik annyira nagyon a változást vagy rossz esetben nagyon érzik és akkor elmenekülnek. Persze a kivétel erősíti a szabályt. Nem degradálni akarom őket, hiszen vannak ilyenek meg olyanok is köztük inkább általánosságban ez jellemző rájuk.
Mint ahogy mi nők is. Ha gyermekünk születik leszűkül a világunk egy kicsit, gondolom ez így van rendjén. Sajnos én, számomra egyik legrosszabb évszakban szültem bár mondjuk a november még rosszabb lett volna, mert nekem a március a tökéletes hónap erre :D , mert a tél közepén bezárva lenni oly sok időt  maga a börtön. Legalábbis néha nagyon ezt érzem. Persze tudom, hogy ez egy kivételes időszak a nőnek, de én akkor is hiányolom azt a kötetlen jövés-menést és erre várnom kell még most is egy kicsit.
A napjaim nagyjából  úgyanúgy telnek,  együtt vagyunk sülve-főve. Ő az a baba aki még nem akar leválni érezni akar mindenáron valakit. Most is úgy gépelek, hogy hordozón rajtam van és édesdeden alszik.
Tegnap megvolt a 2 hónapos státuszvizsgálat és a kötelező aktuális oltások. Most nem kapott fakultatívan más oltásokat. Sokat gondolkoztam ezen, hogy a rota vírus elleni oltást beadassam neki, mert én alapvetően oltáspárti vagyok, de ahogy az emberek többsége én is túl hatástalanannak tartottam az árához képest. Mert így eléggé lehúzás. Sokat olvastam a neten és meg is kérdeztük ismerősöket, környezetünkben senki nem adatta be. Majd eldől, hogy megbánjuk e vagy nem. Gyakorlatilag az győzött meg, hogy mire közösségbe megy addigra az oltás hatóereje sokat veszít magyarán már nem is védi és az 50 fajból 2 alfajra jó. Szóval ez meg eléggé lehúzós, mert az ára kb 45 ezer. Meg aztán most lett bukós  Szonja így lehet, hogy ki is jön belőle mert ez szájon át adható. Meg hát a mellékhatások. Tegnapi napom is azzal telt, hogy végigizgúltam hogy vajon hogy viseli majd.
Enyhe hőemelkedése van eddig, de a közérzete teljesen átlagos. Talán a nyűgössége mélyebb.
Sorozatfüggő lettem, mi mást is csinálnék a kanapén dekkolva a babával aki rajtam alszik. 4-et is nézek párhuzamosan. Netflix, HBOGo... de ez sem jobb azoknál akik mondjuk az rtl klubon nézik
Ezért döntöttem, hogy inkább újra rászokok az olvasásra. Nem akarok teljesen elhülyülni... rendeltem is 2 könyvet... de azt még nem tudom, hogy fogom kivitelezni az olvasást. Bámulni a képernyőt könnyebbnek tűnik. Ami sosem volt jellemző rám, hogy olvasatlan könyv sorakozzon a polcon, de már van pár darab belőle