Napi rutin

Ezt a posztot már elkezdtem írni, de a mindennapos teendőim ritkán engedik meg, hogy együltömben be is fejezzem.
Szonja 4400 gr, én 59,5 kiló

Sokat olvasok erről, hogy mennyire jót tesz, ha következetesen tartjuk magunkat egy bizonyos napi rutinhoz. A gyereknek biztonságérzetet ad az anyának megnyugvást, mert betudja osztani a napot ha tudja, hogy mikor mi következik. Csak hát a babák nem robotok akiket beprogramálunk. Azt nem tudom, hogy gondolkodnak e de érezni mindenképp éreznek. Szonjának különleges szenzorai vannak, ha arról van szó, hogy lefektetném aludni és én nem vagyok testközelben. De már akkor működésbe lépnek mikor csak szándékomban van letenni, ha szerencsém van 5 percig bírja. És nehéz egy ilyen pici kis lény sírása még ha tudja is az ember, hogy manipulatív és igazából semmi rossz nem történik vele.

Nemrég olvastam egy idevágó cikket, hogy milyen bonyolultan nehéz is egy kisanyuka élete. Bonyolúltan nehéz, mert egész napos elfoglaltság és közben imádod és a világ legfontosabb emberéről kell gondoskodnod, de néha nyugodtságra és lazulásra vágynál. Ezt sokan nem értik meg, mert szerintük ez természetes ez az anyuka dolga meg hogy legalább van gyerek, stb... Amúgy meg valószínüleg ez baba  vérmérsékletétől is függ, én speciel nyugodt baba voltam, az a baba aki ad az anyukának szabad perceket, tehát könnyebb volt velem mint a tesvéremmel pl.

Mindennek a titka, ha van segítség a pároknak. Az hazudik aki tagadja, hogy nincs szülés utáni depresszió. Sokan nem vesznek tudomást róla, sokan szenvednek tőle, sokan meg megpróbálnak túljutni. Nekem már az apa esti segítsége is felüdülés, de legjobb lenne egy nagymama aki néha nap átveszi tőlem a felügyeletet. Hogy lélegezzek, hogy legyek úgy kis időt, hogy nem azt figyelem mikor sír fel vagy hogy karomban van... muszáj ezt kimondanom, hogy tudatosuljon bennem is, hogy nem mert rossz, hanyag anya vagyok hanem ember is. A 24 órás szolgálat bármilyen imádatos is az alany, fárasztó és az embert leegyszerűsíti aztán leépíti, de csinálja mert csinálnia kell ezt diktálja a szeretet, a lelkiismerete, a kötelessége. Persze szó se lehet arról, hogy én ezt másra bíznám hiszen bármilyen kecsegtető anyagi ajánlatot kapnék nem vállalnám. Nem tudom elképzelni, hogy én távol legyek 8 órát tőle. 

Viszont kell a kizökkenés, ahogy minden munkahelyen jár a szabadság... e nélkül az ember agya és lelke hosszú távon szerintem meghibásodik. Az élet célja nem egy-két dologgal foglalkozni, különböző ingerek kellenek, hogy egészségesek maradjunk. Nagyon szeretnék ebben is középúton maradni. 

De eléggé egyedül vagyok itt. Nem mintha Pesten nem lennék, talán talán hétvégén több vendégem lenne ami nem biztos, hogy az akkor hiányzik. A hétköznapok a nehezek. Mikor minden egyforma. Minden nap. És igen a baba fejlődése, megnyilvánulásai feldobják a napot, de mi haszna ha csak te látod és nem tudod megosztani senkivel. Én sorozatnézéssel, kis olvasással és hogy őt fotózom próbálom a napjaimat színesíteni. És végre sétával. Végre valahára vége a télnek és melegszik az idő.

Ilyenkor a terasz és a kert nagy ajándék egy kisgyerekes családnak.