4,060 g Szonja, 53 centi - én 60,5 kiló
Fejlődünk, haladunk az ő súlyával, az enyém meg úgy néz ki stabilan fixálódik. Kb mint a pocakom, ahogy megörültem, hogy milyen szépen lement, hát kb most is úgyanúgy néz ki. Nem tudom, hogy fogynak le még jobban az anyukák, hogy még vékonyabbak is lesznek pár hónap alatt... úgy látszik én nem az a típus vagyok. Bár az az igazság annyira nem is zavar még, mivel amitől tartottam, hogy a farmereim nem jönnek rám ez nem jött be, bár igaz azért kissé szűköcskék. Na mindegy ha 30 évesen elviseltem magamat ennyi kilósan közel 39 évesen is elfogom. Egy ideig.
Nagyon vártam a 6 hetes kontrollt, sajnos a doki elvolt utazva így ráhúzódott még egy hét. Nem tudtam mire számítsak mert ugye még nem szültem és mások körülöttem sem beszéltek erről.
De amúgy minden rendben zajlott, fél év múlva rákszűrésre visszavár.
De amúgy minden rendben zajlott, fél év múlva rákszűrésre visszavár.
Az anyaságom megélése érdekes érzés. Egyszerre vagyok határtalan boldog, de néha elkap egy szomorú érzés, hogy elég leszek én ennek a kicsi embernek??!! Néha érzem, hogy nagyon megváltozott az életünk, néha meg azt, hogy így természetes minden ahogy van, mintha mindig is ez az állapot lett volna. Ami megerősitett, hogy igazam volt. Egy nő elsődlegesen magának szül, a férfiak nagy része ebben nem tud olyan intenzitással részt venni. És az ember élete megváltozik.
Ők jobb esetben nem érzik annyira nagyon a változást vagy rossz esetben nagyon érzik és akkor elmenekülnek. Persze a kivétel erősíti a szabályt. Nem degradálni akarom őket, hiszen vannak ilyenek meg olyanok is köztük inkább általánosságban ez jellemző rájuk.
Mint ahogy mi nők is. Ha gyermekünk születik leszűkül a világunk egy kicsit, gondolom ez így van rendjén. Sajnos én, számomra egyik legrosszabb évszakban szültem bár mondjuk a november még rosszabb lett volna, mert nekem a március a tökéletes hónap erre :D , mert a tél közepén bezárva lenni oly sok időt maga a börtön. Legalábbis néha nagyon ezt érzem. Persze tudom, hogy ez egy kivételes időszak a nőnek, de én akkor is hiányolom azt a kötetlen jövés-menést és erre várnom kell még most is egy kicsit.
A napjaim nagyjából úgyanúgy telnek, együtt vagyunk sülve-főve. Ő az a baba aki még nem akar leválni érezni akar mindenáron valakit. Most is úgy gépelek, hogy hordozón rajtam van és édesdeden alszik.
Tegnap megvolt a 2 hónapos státuszvizsgálat és a kötelező aktuális oltások. Most nem kapott fakultatívan más oltásokat. Sokat gondolkoztam ezen, hogy a rota vírus elleni oltást beadassam neki, mert én alapvetően oltáspárti vagyok, de ahogy az emberek többsége én is túl hatástalanannak tartottam az árához képest. Mert így eléggé lehúzás. Sokat olvastam a neten és meg is kérdeztük ismerősöket, környezetünkben senki nem adatta be. Majd eldől, hogy megbánjuk e vagy nem. Gyakorlatilag az győzött meg, hogy mire közösségbe megy addigra az oltás hatóereje sokat veszít magyarán már nem is védi és az 50 fajból 2 alfajra jó. Szóval ez meg eléggé lehúzós, mert az ára kb 45 ezer. Meg aztán most lett bukós Szonja így lehet, hogy ki is jön belőle mert ez szájon át adható. Meg hát a mellékhatások. Tegnapi napom is azzal telt, hogy végigizgúltam hogy vajon hogy viseli majd.
Enyhe hőemelkedése van eddig, de a közérzete teljesen átlagos. Talán a nyűgössége mélyebb.
Sorozatfüggő lettem, mi mást is csinálnék a kanapén dekkolva a babával aki rajtam alszik. 4-et is nézek párhuzamosan. Netflix, HBOGo... de ez sem jobb azoknál akik mondjuk az rtl klubon nézik
Ezért döntöttem, hogy inkább újra rászokok az olvasásra. Nem akarok teljesen elhülyülni... rendeltem is 2 könyvet... de azt még nem tudom, hogy fogom kivitelezni az olvasást. Bámulni a képernyőt könnyebbnek tűnik. Ami sosem volt jellemző rám, hogy olvasatlan könyv sorakozzon a polcon, de már van pár darab belőle
Ők jobb esetben nem érzik annyira nagyon a változást vagy rossz esetben nagyon érzik és akkor elmenekülnek. Persze a kivétel erősíti a szabályt. Nem degradálni akarom őket, hiszen vannak ilyenek meg olyanok is köztük inkább általánosságban ez jellemző rájuk.
Mint ahogy mi nők is. Ha gyermekünk születik leszűkül a világunk egy kicsit, gondolom ez így van rendjén. Sajnos én, számomra egyik legrosszabb évszakban szültem bár mondjuk a november még rosszabb lett volna, mert nekem a március a tökéletes hónap erre :D , mert a tél közepén bezárva lenni oly sok időt maga a börtön. Legalábbis néha nagyon ezt érzem. Persze tudom, hogy ez egy kivételes időszak a nőnek, de én akkor is hiányolom azt a kötetlen jövés-menést és erre várnom kell még most is egy kicsit.
A napjaim nagyjából úgyanúgy telnek, együtt vagyunk sülve-főve. Ő az a baba aki még nem akar leválni érezni akar mindenáron valakit. Most is úgy gépelek, hogy hordozón rajtam van és édesdeden alszik.
Tegnap megvolt a 2 hónapos státuszvizsgálat és a kötelező aktuális oltások. Most nem kapott fakultatívan más oltásokat. Sokat gondolkoztam ezen, hogy a rota vírus elleni oltást beadassam neki, mert én alapvetően oltáspárti vagyok, de ahogy az emberek többsége én is túl hatástalanannak tartottam az árához képest. Mert így eléggé lehúzás. Sokat olvastam a neten és meg is kérdeztük ismerősöket, környezetünkben senki nem adatta be. Majd eldől, hogy megbánjuk e vagy nem. Gyakorlatilag az győzött meg, hogy mire közösségbe megy addigra az oltás hatóereje sokat veszít magyarán már nem is védi és az 50 fajból 2 alfajra jó. Szóval ez meg eléggé lehúzós, mert az ára kb 45 ezer. Meg aztán most lett bukós Szonja így lehet, hogy ki is jön belőle mert ez szájon át adható. Meg hát a mellékhatások. Tegnapi napom is azzal telt, hogy végigizgúltam hogy vajon hogy viseli majd.
Enyhe hőemelkedése van eddig, de a közérzete teljesen átlagos. Talán a nyűgössége mélyebb.
Sorozatfüggő lettem, mi mást is csinálnék a kanapén dekkolva a babával aki rajtam alszik. 4-et is nézek párhuzamosan. Netflix, HBOGo... de ez sem jobb azoknál akik mondjuk az rtl klubon nézik
Ezért döntöttem, hogy inkább újra rászokok az olvasásra. Nem akarok teljesen elhülyülni... rendeltem is 2 könyvet... de azt még nem tudom, hogy fogom kivitelezni az olvasást. Bámulni a képernyőt könnyebbnek tűnik. Ami sosem volt jellemző rám, hogy olvasatlan könyv sorakozzon a polcon, de már van pár darab belőle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése