Már csak megszokásból is :D igazából az én súlyom nem igazán fontos. Erre számítottam. Jól saccoltam, hogy a 15-17 kilót fogok hízni és szüléssel le is megy vagy 10 kiló. Tőlem függetlenül ez be is következett. Amire viszont nagyon büszke vagyok és mindenki dícsér az Szonja növekedési súlya. Kedden volt 2 hete, hogy kijöttünk 2420 gr-mal és már felmentünk 3050-re. Kizárólag anyatejjel és mindenféle magzatvitamin nélkül. Csak a szokásost szedem kálcium, magnézium, C vitamin és néha vas. Azért néha, mert a leletemen még a védőnő is csodálkozott, hogy ilyen jó a vasértékem terhesség végén, mert mondta, hogy ilyenkor már nagyon lemerülőben szoktak lenni a kismamák.
Amúgy féltem kicsit mikor kijöttünk mert lelkünkre kötötték, hogy a babának híznia kell, és aki ismer tudja, hogy vegetáriánus étkezést viszünk így sokan azon a véleményen voltak, hogy a kicsi súlya is összefüggött ezzel, holott ezt semmi nem támasztja alá csak a begyöpesedett gondolat, hogy húsevéssel lehet csak élni és jóllakni. Ma voltunk dokinéninél rutin ellenőrzés és minden ok volt. Ennél jobbat nem is hallhat a kismama. A hasfájásra probiotikumos cuccot írt fel, dokinéni szerint sokat fog segíteni. Érdekes magamat megfigyelni, hogy válok napról napra tényleg anyává. Nem gondolom, hogy ez rögtön történik ahogy teherbeesik a nő és akkor sem ahogy megszületik a baba. Napról napra válik részemé ez a kisember. Ahogy figyelem őt, az igényeit, a vérmérsékletét. És az anyaság alakul bennem, fejlődik. Nem vitás mindennél jobban szeretem őt és mindennél jobban szeretném, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Szeretném okosan de szívvel és lélekkel nevelni. Nem hiszek a teljesitményorientált életvitelben valahol félúton állok, hogy szeretném őt terelgetni, támogatni de csak abban amiben ő ki tud teljesedni. Nem barátnője akarok lenni, de nem csak az anyja. Életsegítője, hogy ott legyek minden fontosabb lépésénél. Én túl korán lettem önálló, úgymond hirtelen csöppentem a mélyvízbe és ez visszalépést jelentett az anyukámmal való kapcsolatomban.
Én döntöttem mindenről 18 éves korom óta úgy hogy az a háttér amit hátra hagytam túl messze volt, hogy támogatást nyújtson. Így elszoktam attól, hogy van szülőm abban az értelemben, hogy néha csak úgy elengedjem magam, a felelősséget hiszen én valakinek a gyereke vagyok. Szeretném, ha Szonja mindvégig érezze ezt a szoros köteléket. Szeretném, hogy tudatosuljon benne, hibázni emberi dolog és nem kell tökéletesnek lennie, és hogy a kiegyensúlyozottság az egyik legfontosabb része az életformának. Hogy nem kell mindenen stresszelni, ha nem úgy alakul, mert mindig lesz valahogy, hogy senkinek nincs joga kritizálni vagy kihasználni, hogy jó embernek lenni jó, és megtenni mindent azért, hogy boldogan és egészségesen éljen. Természetesen nem én fogom formálni őt, hiszen ő egy hozott anyag, saját egyéniséggel és vérmérséklettel fog rendelkezni én legfeljebb finomithatom vagy erősíthetem.
Aztán a többi majd alakul.
Aztán a többi majd alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése