RIP GEORGE MICHEL

https://youtu.be/sKWeUyjcINs

Szomorúsággal tölt el, mert ebben az évben sok nagy művész ment el és mindig az ő neve merült fel, hogy vajon ő túléli e... nem voltam kifejezetten rajongó, de minden tetszett benne. 

Az egyik legszebb ember volt. Szerintem. Nem lett volna szabad ilyen korán elmennie.

Nem szeretem ezt az évet!

Boldog Karácsonyt!

via Pinterest

És tényleg! Ma havazik!!!

Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen ritka alkalom lesz, hogy Karácsonykor havazni fog :)

Gyerekkorom velejárója volt a hideg és a hó decemberben. A mai gyerekeknek meg eseményszámba megy ha havat látnak.

Már napok óta hangolódom, díszitek, ajándékokat vadászok természetesen mértékkel. Messze nem tudom felvenni a ritmust a pesti átlagemberrell aki hatalmas, tömött zacskókkal távozik a plázákból.

Felemás érzés ez, mert amúgy tök jó érzés ajándékokat adni és ugye minnél nagyobb az ajándék annál jobban örül az illető, de lehet ezt mindig ismételni és überelni? Úgyhogy én inkább követem ebben is a mértékletességet. Kicsi figyelmesség gyanánt ajándékozom. Az ajándék nekem, hogy együtt lehetek a családdal. Igaz Édesanyám sajnos nem lesz jelen velünk sajnos kilométerek választanak el minket és ez mindig örök hiányérzet ilyenkor. 

Ha gyerekeim lesznek kiszeretném sajátítani Karácsonykor őket és ragaszkodni fogok az együtt töltött ünnephez.

Út: önmagunk megismerése...

   pszichológiai útmutatások

Ambivalencia

Ellentétes érzelmek együttes jelentkezése egyazon kérdésben – normál jelenség, de szélsőséges formájában kóros, tanácstalansággal, szorongással stb. társul.

"Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk az elfojtások, félelmek feloldásában nagy szerepe van a tudatosításnak, az elfogadásnak, a megismerésnek, és nem utolsósorban az önszeretetnak"

Házassági évforduló

6-ik. És 13-ik év.

Végignézve a képeken csak itt a végére tudtunk kicsit oldódni.

Talán mert mindig a végén kerül igazán minden a helyére :)

                            

                                  

                               

Murakami, a japán író

November van egyetlen élvezhető része, hogy több időm van olvasni!

A Martin könyveknek nem ott a helye :) csak kitölti a hézagot

És még van amit aktuálisan olvasok tőle. Férfiak nők nélkül  

Rá jellemző jellemábrázolási érzékenységgel vezet végig a sorsokon. Semmiben nem különböznek tőlünk a szereplők, talán ezt szeretem a legjobban Murakamiban. Olyan érzésem van mintha nem is könyvet olvasnék csak szimplán érzékelem a való világot. 

Bár túlságosan is gyakran használ fantasy motivumokat, de alapjában véve szerintem Murakami nagyon is realista szemléletű legalábbis nekem, mágikus realizmus a műfaj neve azt hiszem ahogyan ő ír... teljesen Dosztojevszkij világát (és Bulgakov) adja vissza csak japán módra módfelett modern elemekkel. Gondolom Japán már 20-30 évvel ezelőtt is modernebb volt mint a mi kis országunk.

A szexualitás minden művében szerepet kap, de teljesen értelmesen, egyszerűen, odaillően. Semmi japánokra misztifikált perverzió. A megcsalások menete teljesen mindennapivá válik. 

Mikor elvolvasok egy rámható könyvet mindig csodálkozom mennyire nem éljük meg minden érzésünket. Ha megtesz valaki valamit, gépiesen teszi nincs előgondolkodás, átgondolás, utógondolkodás. Lapozzuk az életünket, pedig a helyzeteket igazán jó dolog megélni. 

Ha terápiára jár az ember egy pszichológushoz szerintem ezt sajátítja el, hogy észrevegye és értelmezze mit miért, hogyan... egy jó könyv is ezt adja vissza... segít kifejleszteni a dolgok mögé látást. Közhelyesen kifejezve semmi nem olyan egyszerű mint aminek látszik... 

Gábor egyik elmélete, hogy menekülök a könyvekhez, mert túl szűk a környezetem és unatkozom...

Ez egyik negatív meglátása velem kapcsolatosan...

   

Közeledik a Karácsony!

Jövő héten nyit a bécsi karácsonyvásár ahova még mindig nem jutottam el... de majd most!!!
Kezdek hangolódni...

Divatozni jó (visszatérő téma)

sokféle inspiráció ér a belváros közepén hiszen sok divatos fiatal, nem fiatal flangál egy bevásárlóutcában meg úgy mellékesen engem érdekelt mindig is. Szerintem az öltözködés is egy kifejezési forma, van aki tudatosan öltözködik van aki nem. Van aki ért hozzá és van aki nem. Természetesen az anyagi vonatkozása sem mellékes. 

Szakmai ártalom, de én a fej, szem után rögtön megnézem a cipőt és a táskáját a betérőnek. Ez a kettő az alap nálam. És ritkán fogok mellé. Egyedül dolgozom muszáj szelektáljak energia és időfelhasználásban. Na meg ha megszólal bármelyik északi nép nyelvén. Ha norvég soha nem lövök mellé. Másképp de hasonlóan öltözködik egy északi mint egy déli országból érkező és másképp egy keleti mint egy nyugati földrészről érkező. Hozzám természetesen egy svéd stílusa közelebb áll mint egy oroszé. 

Míg hazánkban az az elterjedt, hogy fiatalon úgyahogy áldoznak a megjelenésre pénzt és időt addig az idősödő korosztály fokozatosan lemond errről. Kevés jólöltözött negyvenes-ötvenest látni az utcákon, nők még úgyahogy de a magyar férfiak öltözködése katasztrófa. 

A kellemes megjelenés amiben öltözködést is értek szerintem úgyanúgy egy intelligenciával kapcsolatos kérdéskör. Akinek a fejében vannak értelmes gondolatok az kifejeződik a ruházata összeválogatásában. És most nem kifejezetten márkahűségre értem. Vagyon nélkül is lehet csinosan, kellemesen öltözködni. És magamból kiindulva, kor előrehaladtával a stílus tisztul így az ember már nem a mindennap változó divatnak hódol, de kiszedi ami előnyös. Inspirálódni meg lehet ezerrel az interneten...

Én szinte kirakatban rakom magam munkám által, sajnos nincs formaruha így ruháim többsége erős használatnak van kitéve. Meg az idegeim is reggelente mikor szekrény előtt állok. 

Nem lehetek túl sportos és túl elegáns sem, lepukkant meg semmiképpen nem :) 

Szeretem a minőséget, de nem vagyok sznob tudom hol a határ amit kitudok még gond nélkül fizetni, szeretek elegánsan öltözködni, de sokszor sajnos nincs rá lehetőségem, szeretem a sportos ruhákat, de nem vagyok az a típus aki a mindennapokban használja is, egyszerűen szeretek lazán jólöltözött lenni. Alkatomból kifolyólag fiatalosan öltözködöm és kissé hajlok a masculinabb egyszerűség felé.

Szeretek cipőre, táskára és kabátra áldozni kicsivel nagyobb összeget, bár meg kell mondjam drága dolgokat csak akciósan szoktam vásárolni. Jólesik a lelkemnek az a pár forint plusz amit úgy gondolok megsporólok :) azt a hamis érzetet kelti, hogy jól jártam :D
Most már napok óta hezitálok milyen sportcipőt vegyek, szegény barátaimat ezekkel sokkolom nap mint nap mintha nem lenne fontosabb dolgom, problémám.... de azt hiszem én így kapcsolódok ki.

ő volt az első szerelem

ő a második, de előlépett

ő tetszik a színkülönlegessége miatt, de nekem már túl sportos

ő már amikor megjelent szerelem volt

és lehet ő lesz a befutó?

Begubózás?!

a bejegyzéseim mennyisége nem tükrözi vissza a közelmúlti történéseket és a gondolataimat sem :) egyszerűen még mindig folyamatos időhiányban szenvedek. Meg hát amit ritkán csinálunk ahhoz ritkán is jön meg a kedvünk hozzá.

Meg mostanában sokmindent akarok és nem akarok. Olyan mintha mindig egyensúlyoznék egy peremen ( nem szakadékra gondoltam ) valahol lépek vagy nem lépek és sokszor vissza kettőt. Lelkileg, alkatomból kifolyólag mindig megtalálom a kiútat bár nem vagyok szakember, a leülepedett dolgok nem tudom mennyire károsak hosszú távon magamra és a környezetemre. Én remélem, hogy a helyzetet tudom kezelni. Viszont örülök, hogy szeretet vesz körül és azt hiszem ez mindenképp segít mindenkor és minden helyzetben. A többi meg valahogy megoldódik, ahogy lennie kell.

Megfigyeltem tavasszal kifelé figyelek és beruházok időt és pénzt. Mint a medvék kijövök a házból és egyből erőre kapok a kerti munkához, az utazáshoz, a kintlevéshez... ahogy közeledik a tél elkezdek megint befelé figyelni. Szeretem a környezetemet kényelmessé és szebbé tenni. Van egy rakás ötletem megint a belső térhez. Pénzem természetesen nincs :) de valahogy kialakul az majd....

pl szeretnék egy kerek étkezőasztalt ami megnagyobbítható, Ikeában van egy pont megfelelő méret 

és természetesen már szükségem lenne két fiókos szekrényre a hálóban 

          a kutyuknak végre kicseréltük a kanapéjukat és kaptak egy újat 

meg folytatódnia kell majd a könyvtárrésznek is, de ez még várat magára hogy közeledjünk a tetőtér beépítésének elkezdéséhez...

miért pont Ő?

Minimális spiritualitás van bennem. Hiszem, hogy bizonyos emberek nem véletlen találnak egymásra, hogy bizonyos emberek nem véletlen kerülnek be és ki az életünkbe. A guruk azt mondanák, hogy minden embertől tanulunk magunkról valamit már persze ha figyelünk. 

És levonjuk a konzekvenciát, hogy valakivel miért működik, miért nem vagy már miért nem. Fejlődünk és változunk. Lehet néha rossz irányba, de ha igazán figyelnénk magunkra soha nem arra mennénk. Én érzem most, hogy egy ponton mozgolódom mikor bármi megtörténhet egyik napról a másikra a rossz is meg a jó is. 

Néha úgy érzem, hogy már kívülről nézem magam mintha saját magam őrangyala lennék. Figyelem magam mikor rossz dolog történik velem és mikor jó. Elfogadtam, hogy nem vagyok teljesen szabad, így választottam. Eddig.

De egyre jobban elfogadom, hogy mint minden ember én is esendő vagyok. Nem tudom kézben tartani azt amit más nem akar. Az elengedés miatt, ami azt gondoljuk, hogy a másiknak teszünk jót közben meg irtóra kibaszunk nem csak magunkkal hanem a másik emberrel is.

Nincs olyan pont ahonnan ne lehetne felállni és továbbmenni. Számtalan bízonyiték egyes ember élete. Tudom, hogy nekem genetikámban benne van, hogy nem engedek. Ragaszkodom. Társhoz, baráthoz, munkához. Egyáltalán nem vagyok rugalmas és közben meg lelkem mélyén nagyon sokszor unalomba süllyedek, kihívás híján.
Érzem, hogy nem elég. Ezért van sokszor mehetnékem, ezért imádok utazni, ezért szeretek olvasni.  Mert kiszakadok.

                                   új kedvenc

Suli

Csak a szokásos, megint suliban vagyok. Fel kellett oldjam a passzív féléveim gyűjtését és folytatnom kell. Eddig a részig soha semmi bajom nincs vele. Mindig a vizsgák környékén kap el a pánik, hogy ezt nem akarom egy agysejtem sem képes megbirkózni a sok információval. És a megmérettetés. Pánikolok minden megmérettetéstől. Gyerekkoromban sem élveztem az ilyen közösségi játékokat ahol kiderül jobb vagy rosszabb vagy mint mások. Egyszerűen egyiket sem tudom kezelni. Nem élvezem, ha valakit legyőzők és azt sem ha más győz le. Nem kell a mérce egyszerűen irtózom mindenféle összehasonlítástól.  Nem vagyok versenyzős típus.

Biztos ez is egy defekt. Kompenzálásképp az irigység mértéke is kevesebb bennem. 

Tegnap a személyiségfejlesztés kurzuson elhangzott, hogy a visszajelzésekből tudjuk megismerni és fejleszteni a személyiségünket, szerintem meg a visszajelzések ritkán objektívek. Szűkebb és tágabb környezetünk nem ideális arra, hogy a visszejelzéseik maradéktalanul őszinték legyenek. 

Kipárnázottak. És én végül is szeretem ezt. Egyetlen ember van az életemben akinek hol így hol úgy reagálva végül is elnézem ezt. Az illető erős kritikai érzékkel rendelkezik, talán pont ezért tudom én elviselni. Mert már túl sok.

A többség nem szeretti a kritikai hangvételű beszélgetéseket. Mert hát hol a határ, és én honnan tudjam biztosan, hogy az én szemszögemből helyes?! Meglátásom szerint mindenkinek megvan a maga kis igazsága. Mások nem lehetnek a mi tükrünk. A saját tükrünk csak mi magunk lehetünk ehhez viszont az kell, hogy őszintén nézzünk szembe magunkkal, a hibákkal is és a jó tulajdonságainkkal is. Én hajlamos vagyok elfogadni magamban a hibákat és másokban is. Végül is így vagyunk egész. A mérték persze más. És ez teljesen egyedi megközelítés. Nekem belefér, neked nem. Neked belefér, nekem nem.

 Nem vagyok körülvéve tökéletes emberekkel. Mindenkinek megvan a maga kis defektjei, sérültek, de a közös bennük, hogy jó emberek. És nekem ez úgy látszik nagyon fontos.

Meg hát folyamatos változásban jó esetben fejlődésben vagyunk.

Péntek este

Általában péntek este iszonyú fáradt és antiszoc vagyok, a padon ülő sörözgetés teljesen megfelel a lelkiállapotomnak. Ma a lányokkal elindultunk a belvárosnak. Ami üdítő szokott lenni más napokon az fárasztóvá válik péntek este. Hangos zene, rengeteg ember. Ami elől pont menekülnék.

De a lényeg nekem, hogy jól éreztük magunkat és együtt voltunk. 

Ezek a pillanatok erősítik a kapcsolatokat. És minket is. 

A 2-ik kép a kedvencem.

Lopott pillanat

Mamma Mia!

Nemrég néztem újra a Mamma Mia c. filmet. Igazából a történet több mint giccs, de a fíling az frenetikus. Imádom Görögországot. Ha minden igaz kicsivel több mint egy hónap múlva ott fogom süttetni magam e tengerpartok egyikén. Lefkimiben lesz a szállásunk kicsit délre, de a tippek szerint könnyedén bejárhatjuk a szigetet. Én szeretném robogóval felfedezni ezt azt, de ugye nem csak rajtam múlik. Mindenesetre nagyon várom. Utoljára 10 évvel ezelőtt voltunk Krétán igazi nyaraláson. Tengerpart meg minden. Az olasz tengerpart nem vonz annyira, ott minden más ami rabul ejt.

Nincs annál kellemesebb érzés mint pihenni igazán. És erre ez az ország tökéletes. Drágának sem drága. Bárki aki hétvégente wellneskedni jár hazánkban két hétvégéből kihozza az árát. Vagy egy új telefon ára 2 fő egy heti nyaralása. Ami szerintem többet ér bármilyen kütyünél, de természetesen ez az én értékrendem. Mindenki máshogyan, másképp... 

Nyár van

Átléptünk az év második felébe. Tombol a nyár. Túlvan az ország egy hatalmas magyar foci drukkon a 2016-os EB-én. Ami szinte már nem is érdekes mióta kiestek a magyarok. 

Le a kalapom a fiúk előtt és bár mint mindig most is vannak fanyalgók, hogy szerencse meg ilyenek., de az ilyen szintű sportban mint az élet összes területén minden benne van. Jókor kell lenni jó helyen, erősnek kell lenni főleg fejben, és nem mindegy ki az ellenfél. De a fiúk felvették a kesztyűt és ez nagyon tetszett az ország nagyobb részének.

Szimpatikusan küzdöttek. Egy kis ország sikeréért. Egy közösségért. Meg persze a millió eurókért, de ha álmok vannak a pénz csak eszköz. Nem voltak tökéletesek, de az ember nem is az. Hibázik sokszor.

Nem vagyok és soha nem voltam sport fan. Nekem kifejezetten nem is a küzdés maga tetszik hanem az élmény amit adnak és éreznek. Hogy imádják.  Egyszerű hiszen ezen a szinten élveznek mindent ami hozzá tartozik. Az ember fejlődőképes. Ami nekünk kínszenvedés lenne, neki élete, napja része. Az egész, a mindennapos edzések. Hogy egész nap a labdát rúgja. Hogy minden nap a labda gurul a fejében. 

És ezt nagyon élvezi. Nem tudok azonosulni, hogy valaki egész életében"küzdjön" a sikerért, az életért. Hisz a végső pont mindenkinek ott van. És az ilyen emberek nem mindig a legboldogabbak. Sőt.

Mert meglehet nem az ő útja. Nem hiszem, hogy valaki legjobb lehet, ha csak küzd. Akkor nincs a helyén. Jó lehet, de legjobb soha nem. Mert amit kínszenvedéssel belerakunk, hangya módon szorgoskodunk, elérhetünk egy bizonyos szintet, de valamit útközben biztos elveszítünk. Önmagunkat, az élményeket, a pillanatot. Valami fontosat biztos.

Ahogy egy szerelemért se küzdhetünk végsőkig, mert bizonyos dolgok a helyükön, természetesen kell létezzenek. A házasságok azért törékenyebbek a modern időkben, mert felismerik az emberek nem muszáj kitartani. Hazugságban, csalódásban, szeretetlenségben. Hogy mindenkinek az élete többet ér annál, hogy az egész életét olyan ember mellett töltse le aki nem tudja már szeretni. És nem hiszem, hogy boldogtalanabbak a mai harmincasok. Sodródnak persze, de nagyjából azt csinálnak amit akarnak, amit szeretnek. Több élménnyel, több kudarccal, több partnerrel, több baráttal. 

Anyám korabeliek végigszenvedték nagy átlagban a házasságukat. Az utána következő generáció gyerekek születése után elhagyatva 30 évesen pislogtak, hogy most akkor ők már anyák, asszonyok és hol a férfi?! A mai 30-asok szeretnek, ha nem, továbblépnek. 

A gyerek már nem azért jön, mert a házasság után jön a csináljunk gyerekeket, mert ez a lényege  hanem mert tényleg vágynak rá. Általában már saját egzisztenciával. Élvezik az életet. Természetesen minden nő a hercegével tenné a lelkitársával, de ha nincs herceg jó egy barát, egy partner is. 

Hiszen egy közösség tagja vagyunk. Mindenki valamiért belépett az életünkbe. A vonzódás tudat alatt működik. Ha könyveket olvas az ember rájön mennyire színes, komplex, buktatókkal, élettel teli az élet, az ember élete. Hogy nemcsak hercegek és hercegnők léteznek, hogy az ember érzései változnak, hogy minden élet egy csoda és nyitottnak és elfogadónak kell lenni mindenkivel és minden helyzettel.
A bezárkózás fél életünket megbénítja. Szerintem.

Időcsúsza

Énem viaskodik. Akinek nincs rengeteg ideje, mármint 24 órából 24 órája szabad és kötetlen az elég nehezen tudja összeegyeztetni az idejét az érdeklődési körével.
Ez a hetem szabályosan full volt. Hétfő kocsma, szerda fodrászat, csütörtök kocsma, péntek shopping, szombat szülinapi parti.

Közben bebringáztam reggel-este a váciba. Közben eldöntöttem, hogy futni fogok heti 3 napot és esténként olvasom a kölcsön kapott könyvet amit reményeim szerint ki kellett olvassam a héten.
Ez a kettó nem sikerült. Vasárnap futottam utoljára, a könyvből meg 80 oldalt olvastam a héten.
Szóval sírok megint, nincs időm. Nincs időm egyszerre munkára, sportra, barátokra, elmém csiszolására, házastársi kapcsolat ápolására... túl rövid nekem a 24 óra. Vagy túl sokat dolgozom mert túl sok más igényem van a munkán kívül.
És visszatérve a legfontosabb dologra, házastársi kapcsolat... az élet úgy elvesz ahogy ad.
Ahogy adta a vágyat, hogy eleinte minden percedet vele töltsd szép lassan kiszorítja minden más. Hisz ő ott van, otthon. Egymás mellett aludhatunk. Jelen esetemben a férjemmel töltöm a legkevesebb időt éber állapotban. És érzem, hogy nem jó. Hogy több idő kell mert leszokunk egymásról.
Van egy fotó. Ami számomra megtestesíti a párkapcsolat lényegét. Hogy ennek a fotónak minden mozzanatára szüksége van egy párnak.
Szeretet, idő, odafigyelés, tisztelet, érték
 

Tavasz előszele

Március végét tapossuk, túl vagyunk a Húsvéton is :) sajna sokminden nem történt e napok alatt. Templomban megint nem mentünk. Úgylátszik nálunk a közös valami az nem akar sikerrel járni vagy nyögvenyelős.
Hétfőn bevásároltunk és iphone szervizbe jártunk, szerencsére a telefonom kamerájának nem történt semmi baja mikor anno leesett csak elmozdult valami izé. Gyorsan és olcsón helyretettték.
Ikeában beszereztük a 3 cipőszekrényt amivel én tökéletesen elégedett vagyok. Olcsó, letisztult, helytakarékos és rengeteg cipőt elnyel. Fehér természetesen így a takarítást nem uszom meg, de én már elkönyveltem, hogy szobán túl a konyhát napi szinten kell tisztán tartanom.
Húsvéthétfőn meg dolgoztam amit ugye nagyon bántam reggel, de aztán jó katona módjára végzem a dolgom. Hiszen pénz kell, tehát dolgozni is kell. Az életünk néha csak erről szól.
Ami nem öl meg azt néha el kell fogadni a maga folyamatában. Túl leszünk rajta mint mindenen.
Vasárnap megvolt idei első kocogásom. Kicsit küzdelem volt hiszen tavaly október folyamán volt az utolsó futásom. 4 km-re futotta.
Ez a 4 km mindig határeset nálam, mert akkor érek vissza a ház köré és mindig neki kell lendülnöm még egy kisebb körnek. A vasárnap már sem a testem sem a szellemem, sem a lelkem nem engedte ezt meg nekem. Pont elég volt. Amúgy sem életfilozófiám része a túlzott erőltetés. Hiszen fittebb, keményebb nem lettem volna tőle egyszerűen csak rosszabb közérzetet értem volna el, amit az izomláz keményen megnyomott másnap.
Sokszor rájövök, ha valamit akar az ember eléri. Nem görcsös akarással, nem szenvedve, egyszerűen csak teszed a dolgod. Ha leakarsz szokni valamiről leteszed, ha sportolni akarsz elkezded, ha kell valami egyszerűen csak azon vagy hogy megszerzed. Akarni kell. És ha akarod el is érheted.
Kivéve, ha az már görcs és szenvedsz tőle. Akkor észre kell venni, hogy az nem a saját út. Más útra kell menni. Az élet nem görcs és nem szenvedés. A szerelem sem az.
Két ember találkozásának mindig értelme és tétje van. Két sors azért találkozik, mert dolguk van együtt néha hosszabb, néha rövidebb időre. Ezt sosem tudjuk előre. De ha az elején is problémás az idő még nincs itt. Lehet később lehet máskor, de a korai szenvedős időszak nem a szerelemé, nem azé a két emberé. Sajnos ezt többször is megtapasztalhatjuk életünk során.

Egy ilyen bulin részt szeretnék venni :))))

https://youtu.be/0VlcRnbM8eY

Művész filmek

Két nagyon intenzív filmélményem volt mostanában. Ráhatás által.

És megint rájöttem mennyire vonzódom a művészfilmekhez. Az európai filmek általában nem nélkülöznek bizonyos művészi vénát, de szerintem az amerikai filmek az 50-es 60-as 70-es évekhez viszonyitva nagyon felszínesek és teljesen rámentek a látványvilágra. Míg ezek a filmek még teljesen a színészi játékra és rendezésre öszpontosítanak. 

Sokkal valóságosabbak mint amiket mostanában a mozik vetítenek. Megmutatják az igazi érzéseket.

De az emberek vágynak szemfényvesztésre, hogy a vizualitás mutasson többet mint a saját kis életük egyszerűsége. Ezért  a közösségi oldalak népszerűsége, mert minden kis élményünket megoszthatjuk, viszontlátjuk és mindent szépítve általában. És ez teljesen természetes. De nem a való világ. Nagyon sok a hamisság. És ezzel nagyjából mindenki tisztában van.  

Kevés ember kiváncsi igazából a kis mindennapjainkra. Aki kiváncsi az meg ott van mellettünk. 

De teljesen egyetértek a létjogosultságával, ha tisztában vagyunk a miértekkel. Válogatni kell.

  

Kávé és cigaretta

https://youtu.be/xH6y7lxPmRw

https://youtu.be/UCbjFuEYtjU

Nem félünk a farkastól

https://youtu.be/UCbjFuEYtjU

https://youtu.be/yIswJUAGcqo

Túra alkalmából

Ahol én megszülettem nem sok hegy létezik, meg amúgy sem volt a család olyan aki kirándulásra vinné gyerekeit. Egyetlen hely sem létezik az emlékeimben ahol megjelentünk mint a hatan.

A családomban egyedülikként én jártam legalább a suli által szervezett kirándulásokon bentebb Erdélyben.

És hát nem tudok azóta sem leállni. Folyamatos mehetnékem, kiszakadni a megszokott környezetből. És nem vagyok válogatós, jöhet hegy, tenger, város...

És nem azért, mert az állandó helyemen nem érzem jól magam hanem mert késztetésem van mindenfajta új élményre ami többet tesz hozzám. Ahogy kiváncsi vagyok minden jó könyvre és filmre.

Ha idegen tájakon vagyok, szabadabbnak érzem magam a kis korlátok nélkül amit magunk köré emelünk.

Mi budapestiek szerencsések vagyunk, mert jó pár simán túrázható hegy vesz körül minket. Közelsége és könnyűsége sok városlakót vonz hétvégente. Nagyon jó volt látni, hogy plázázás helyett ennyi család, pár, barátok, idősebbek, fiatalabbak kivonulnak a természetbe és kicsit megmozgatják testüket. Mindenki boldogabb ez látszódott is az arcokon.

10 km volt a táv. Simán teljesítettük kutyákkal együtt bár a kis herceg Philipke párszor ölbe kérezkedett, rövid lábai nemigen bírták a tempót. Rambó meg hát oda-vissza volt, előre-hátra futott elemében érezte magát. Neki ez kell. És tényleg hasonlítunk kutyáinkra. Teljesen egyértelmű melyikre hasonlítok :)

Túra után nap végén betértünk egy étterembe enni és inni. Hazafele mindenki csendben volt. Mi is és a kutyák is. Mikor érzed, hogy ez így tökéletes. Fáradtság és jóllakottság, testileg és szellemileg is

Inspirálódásként:

Balea Lake, Transfagarasan mountains, Romania 

Sorrento, Italy.

Switzerland

Romania

Nőnap. A nők és a férfiak ahogy én látom

Nem vagyok feminista vagy ha igen akkor nagyon enyhe formában. Úgyanúgy látom és érzem a nők gyengeségeit. Irigyek és féltékenyek vagyunk. Vagy ezért vagy azért. Van aki jobban van aki kevésbé. Vagy a kis játszmáink amit a férfiak nem is értenek. 

És elkönyvelnek minket bonyolúltnak. 

Mert tényleg bonyolítunk. Egyfolytában jár az agyunk. Mit, miért, már nem... A férfiak, és én szentül hiszem nagyon szimplán működnek legalábbis hozzánk képest.

És mindent elárulnak a tetteik. Ahogy viselkednek velünk azt érzik pontosan. Nagyon kevés férfi tudna a nők játékaival élni és érvényesülni. A férfiak szeretik jól érezni magukat.

Ha egy férfi szeret ezerszer kimutatja, ha nem akkor ezerszer le lehet venni, hogy nem.  Csak a mi szemellenzőink szűrnek általában le ezt azt és megmagyarázzuk néha a megmagyarázhatatlant.

Egy kapcsolatban is megvannak a dimbes-dombos oldalak. Néha jó, néha nem. Néha a férfi hibáz néha a nő. Néha mindkettő.  Néha agyára mennek egymásnak és mégis együtt maradnak. Sokszor nem. Nem is tudom melyik helyes. Lehet csak a végén tudjuk meg. 

Kevés az a kapcsolat mikor nő és férfi hosszú távon egyensúlyban van és én sajnos még nem is láttam ilyet. Bár a nő alkalmazkodása csodát tehet és sokszor elhiteti magával és környezetével, hogy egy istennel él együtt és a hibák csak árnyékok, a holnap majd meghozza a napsütést. Az ilyen nőknek egyfelől könnyebb viszont megrendítőbb a végén a felébredés. 

A férfiak sokmindenhez értenek. Ügyesek. Kíváló szakemberek általában a munkájukban. Gondos férjek és családapák. Szükségünk van rájuk. De valahogy örök gyermekek maradnak. Folyamatos megerősitésekre vágynak. A munkahelyükön, otthon, az ágyban. Mi nők vagyunk általában a HÁTTÉR nekik. Amire nagyon is szükségük van.

Egy férfi tud úgy szeretni egy nőt, hogy közben ezer másikat megkíván (most térjünk el a szerelem ködös időszakától). Tud szemrebbenés nélkül kikelni egyik ágyból be a másikba. És nagyon sok nő megérzi ezt és tűr. Mert hát férfi. Neki vadásznia kell. És ez az ösztöne néha erősebb az erkölcsi gondolatainál.

És a nő egyedül mindig kiszolgáltatottnak érzi magát. Hiába együtt hozták létre a közös dolgokat a egy nő gyenge magányosan. A társadalom szemében is. 

És ne kábítsuk magunkat. 

A korral jár a megalkuvás. Az érték nem romlik hanem átalakul. Nekünk mások az igényeink már. És a férfiaknak is. 40-en túl már vagy örök gyermeklelkűt lehet kifogni vagy már használtat. 

Ami persze önmagában nem rossz vagy jó csak hát más. Járulékosak. 

A mi generációnk nagyrésze pont átmegy ilyen későn érünk be és mindenre ráérünk. A férfiak legfőképp. Az asszonyi teendőket megteszi az anyuka a többi részt meg a különböző korú lányok. Ez jó a mai harmincas férfiaknak. Olyan kevés férfi meri elkötelezni magát. 

Mindenki valami nagy dologra vágyik. Néha bejön néha nem. De az idő múlik. 

Nőnek lenni jó. Szeretett nőnek lenni még jobb. De  én úgy érzem ez mind csak rajtunk múlik. 

Könnyű olyan férfit találni aki megkíván. Nem nehéz olyan férfit találni aki szeret is minket. A tökéletes férfit nehéz megtalálni. Leginkább azért mert mi sem vagyunk azok. 

Egyszer majd bele kell nézzünk mi is a tükörbe. Az életünk nem hazudik. Nem Hamupipőkék vagyunk.

 

                                                   

Csalódás

Az élet rendje. Csalódni kell. Vársz valamire, elkezdesz reménykedni, (remény hal meg utoljára ) hogy talán most... és nem, most sem. Megint nem.

Megint nem kapod meg amit vársz. Csüggedés aztán új lendület. Talán legközelebb...

Meghalhat úgy az ember, hogy nem kapja meg amit úgy szeretne?

Nem szeretném ezt hinni ahogy azt sem, hogy ami legjobban hiányzik azt adja a sors a legnehezebben meg.

Szeretném azt hinni amit mindenki, mert hát  mindenki ezt szajkózza, hogy akard és lesz.

Egészséges vagyok, van férjem, vannak barátaim, van munkám... jól vagyok csak mégis valami hiányzik. 

Tudom az élet nem tökéletes senkinek nem az.

Mindenki hordja a maga kis keresztjeit!

Tervezés

New Yorkot látnom kell!!!

:D

Mindenhol jó, de legjobb otthon

A rosszban mindig van valami jó. Az anyagi lehetőségeink korlátozzák a teljességet, így minden apróság időről időre nagy örömmel tölt el. 

Minket úgy neveltek, hogy tulajdonosok legyünk ne albérlők. Ahogy gyerek előtt a házasság. Mi erdélyiek szeretjük, ha úgy történnek a dolgok ahogy a nagykönyvben megvan írva. 

Otthon. Melegséggel tölt el. Még nem teljesen a miénk, még nem teljesen van kész, de itthon otthon vagyok. Igazán.

Ez nagyon fontos. Megérte mindegy egyes kib...ott hideg decemberi fagyoskodást. Vagy az egész évi gürizést. Csak 4 fal és a tető és milyen biztonságot tud nyújtani. 

Forgatókönyv: utazások, házasság, saját ingatlan, állatok akik családtagok és gyerek(ek). Lehetett volna másként is, de nem akartam. Ezt követtem és tudom az utolsót is kipipálhatom! 

Ilyenkor érzem azt hogy közel járok ahhoz az érzéshez, hogy elégedett vagyok az életemmel és tényleg hálát adok mindenért amim van, rájöttem ez fontos. Mert olyan gyakran csak azzal foglalkozunk amink nincs. 

 

Istennők...

Mert mindenkinek szerepe van az életedben

A magány érzés engem már ritkán talál meg! Köszönhető a páromnak, családnak, barátaimnak. De néha vannak napok amikor mégis egyedül maradok a gondolataimmal, mikor elolvasok egy könyvet, meghallgatok egy zenét, megnézek egy filmet, új impulzus ér. De már nem zavar. 

Mindig eszembe jut kamaszkorom nehézségei, harcai bár barátokban akkor sem szenvedtem hiányt az igazán lelkitárs aki én magam kivetülése az erősen hiányzott. Azóta persze rájöttem, hogy mindenki más és mindenki másnak is úgyanúgy megvannak az erősségei, gyengéi egyaránt. De akkor úgy éreztem ufó vagyok, úgy is viselkedtem. Voltam én és voltam a többiek. 

Pl. senkivel sem tudtam megbeszélni Dosztojevszkijt. Se a családom tagjai sem a barátaim nem voltak olyan könyvmolyok mint én. Természetesen nekik is megvoltak az érdeklődési területük, de olyan mélységekben nem szálltak. Ők unták volna. Természetesen nem az agyi kapacitásuk miatt, mert mindkét barátnőm nagyon okos, sőt jó tanuló lány volt, de őket jobban érdekelte a kicsit modernebb témájú könyvek. Amely könyvek olvasásában, zenék hallgatásában természetesen én is részt vettem, mert nem akartam nagyon kilógni, csak nekem volt egy másik oldal is amiről lassan elfelejtettem beszélgetni. Azokkal az élményekkel magamra maradtam. És ezt a tulajdonságomat úgy ahogy meg is tartottam.

Nagyon lassan nyílok meg magam belső dolgaimról ritkán beszélek. Megtanultam jó hallgató lenni.

Viszont ahogy Gábor megtalált és ellát kultúrális tanácsokkal, könyvötletekkel felszabadult egy részem. Jólesik az őszinte elismerése, hogy mikor hallja milyen könyveket olvastam, olvasok milyen zenék érintenek meg igazán. Most kezdem úgy érezni, hogy nem ufó voltam csak ösztönös megérzésem volt egy mélyebb, igazibb kultúra felé. De mivel akkoriban nem találtam senkit aki ezt értékelte volna, mert "nehéz és unalmas" így az fogalmazódott meg bennem, hogy legyek nyitott és bizonyos részét az énemnek tartogassam csak úgy magamnak. Most megéreztem mi az, hogy kultúrsznobnak lenni. Hálás vagyok neki ezért. 

Tudom milyen háttért igényeltem volna. Talán minden könnyebben ment volna. Talán nem. Talán nem véletlen, hogy most találkoztunk. 

Miért csak 24 óra egy nap?

Keveslem. Úgy érzem túl gyorsan pereg az idő. Többet szeretnék olvasni, tudni, utazni, filmet nézni, színházba, kocsmába, szeretkezni. Egyszerűen úgy érzem, hogy valaki csal és pörgeti az időt.

Hisz egy része az életemnek még csak most fog jönni. Nem repülhetek csak úgy át az éveken mint ahogy néha érzem.
Néha elgondolkodom az öregkoron. Hogy szépen, nem túl betegesen fogok e megöregedni?!
Vagy kövéren, betegen, csúnyán és megkeseredetten. Természetes, hogy az előbbit választanám.
De vajon elég e, ha csak fejben én ezt így gondolom. Mert hát az élet sokmindent felülírhat.
De szerintem a külsőnk igenis tükrözi a belsőnket. Később mindenképp. Nem titkolhatjuk, hogyan éltünk.
Ha jók vagyunk a külsőnk is karakteresen bár de jó lesz. Ráncainkkal együtt amelyek leginkább a nevetések miatt alakultak ki. Kisebb, apró betegségeinkkel, mert már most fiatalon vigyázzunk, óvjuk magunkat, hogy aztán ha por kerül a gépezetbe ne okozzon nagy bajt.
Társsal aki velünk együtt öregedett meg. Ismeri minden arcunkat. A fiatalt, a középidőset és az öreget is. És jó neki belenéznie a szemünkbe. Mert sokmindent éltünk át. És minden ott van benne.
Hiszem, ha erősek vagyunk, önazonosak, kicsit önzők, hogy megfelelőképpen szeressük magunkat és ezáltal másokat, gondoskodóak nem öregedhetünk meg csúnyán. Csak szépen.

Demonstráció

Hogy az állatkínzók igazi börtönbüntetést kapjanak!

Igazán jó érzés volt ennyi fiatal, idősebb, ilyen-olyan jómódú embereket látni akik ugyanazt érzik, hogy nem lehet büntetlenül nézni, hogy állatokat azon belül természetesen a társállatokat értették hiszen sok ember szemében a haszonállat nem élvez ugyanolyan jogokat vagy hát készen megpucolva már nem tekintik annak akinek lelke is volt. 

Vegetáriánus lettem, mert nem volt helyes állatbarátnak neveznem magam úgy, hogy közben meggyilkolt állatokat ettem meg. Ez olyan mint a fehér és fekete ember. Nincs különbség. A disznó, a marha, a csirke, nyúl úgyanúgy nem akar meghalni mint a cica, kutya. Úgyanúgy szenved. Úgyanúgy lelke van. Állatok persze, de élőlények.

A demonstráción képviseltette magát a Vegán Állatvédelem is transzparenseiket magasra emelve, megcélozva a tömeget, hogy vegyék észre nincs különbség. De gondolom a legtöbb ember hazamegy, megsimogatja a Buksi fejét és aztán leül vacsorázni egy megsült tetemet. És talán Buksi is kap belőle.

Tudom, hogy igazán nem elítélhető hisz a legtöbb ember úgy gondolja ez az élet, ez a természetes. Ők azért születtek és rövid kis életük csak arról szól, hogy minnél nagyobbra nőjenek és hízzanak, mert sok embert kell jól laktassanak. Ezt láttuk anyáinktól, apáinktól. Húst enni kell.

De nem kell. Hiszen nem is egézséges. Számtalan bizonyíték született, hogy mennyi betegség melegágya a húsfogyasztás. A gyermekek tudatlanul de nagyon gyakran távol is tartanák magukat a húsevéstől, de a szülők kényszerítik, mert így lesz egészséges, erős felnőtt belőle. 

Szóval jó volt látni, hogy ennyi ember kiáll értük, az ártatlanokért. Ott kint a fejekben szerintem most nem különült el. Ha egy disznót kell megmenteni, megmentik. Hiszen azt skandálták "Börtönt az állatkínzóknak" 

És gondolom azért nem sok olyan ember volt jelen aki vágóhídon dolgozik. 

De aztán a disznó, marha, csirke elfelejtődik. Szerencsére kis társállataink nem. Az is valami. Talán egyszer mindenki felébred. Talán.