Nem vagyok feminista vagy ha igen akkor nagyon enyhe formában. Úgyanúgy látom és érzem a nők gyengeségeit. Irigyek és féltékenyek vagyunk. Vagy ezért vagy azért. Van aki jobban van aki kevésbé. Vagy a kis játszmáink amit a férfiak nem is értenek.
És elkönyvelnek minket bonyolúltnak.
Mert tényleg bonyolítunk. Egyfolytában jár az agyunk. Mit, miért, már nem... A férfiak, és én szentül hiszem nagyon szimplán működnek legalábbis hozzánk képest.
És mindent elárulnak a tetteik. Ahogy viselkednek velünk azt érzik pontosan. Nagyon kevés férfi tudna a nők játékaival élni és érvényesülni. A férfiak szeretik jól érezni magukat.
Ha egy férfi szeret ezerszer kimutatja, ha nem akkor ezerszer le lehet venni, hogy nem. Csak a mi szemellenzőink szűrnek általában le ezt azt és megmagyarázzuk néha a megmagyarázhatatlant.
Egy kapcsolatban is megvannak a dimbes-dombos oldalak. Néha jó, néha nem. Néha a férfi hibáz néha a nő. Néha mindkettő. Néha agyára mennek egymásnak és mégis együtt maradnak. Sokszor nem. Nem is tudom melyik helyes. Lehet csak a végén tudjuk meg.
Kevés az a kapcsolat mikor nő és férfi hosszú távon egyensúlyban van és én sajnos még nem is láttam ilyet. Bár a nő alkalmazkodása csodát tehet és sokszor elhiteti magával és környezetével, hogy egy istennel él együtt és a hibák csak árnyékok, a holnap majd meghozza a napsütést. Az ilyen nőknek egyfelől könnyebb viszont megrendítőbb a végén a felébredés.
A férfiak sokmindenhez értenek. Ügyesek. Kíváló szakemberek általában a munkájukban. Gondos férjek és családapák. Szükségünk van rájuk. De valahogy örök gyermekek maradnak. Folyamatos megerősitésekre vágynak. A munkahelyükön, otthon, az ágyban. Mi nők vagyunk általában a HÁTTÉR nekik. Amire nagyon is szükségük van.
Egy férfi tud úgy szeretni egy nőt, hogy közben ezer másikat megkíván (most térjünk el a szerelem ködös időszakától). Tud szemrebbenés nélkül kikelni egyik ágyból be a másikba. És nagyon sok nő megérzi ezt és tűr. Mert hát férfi. Neki vadásznia kell. És ez az ösztöne néha erősebb az erkölcsi gondolatainál.
És a nő egyedül mindig kiszolgáltatottnak érzi magát. Hiába együtt hozták létre a közös dolgokat a egy nő gyenge magányosan. A társadalom szemében is.
És ne kábítsuk magunkat.
A korral jár a megalkuvás. Az érték nem romlik hanem átalakul. Nekünk mások az igényeink már. És a férfiaknak is. 40-en túl már vagy örök gyermeklelkűt lehet kifogni vagy már használtat.
Ami persze önmagában nem rossz vagy jó csak hát más. Járulékosak.
A mi generációnk nagyrésze pont átmegy ilyen későn érünk be és mindenre ráérünk. A férfiak legfőképp. Az asszonyi teendőket megteszi az anyuka a többi részt meg a különböző korú lányok. Ez jó a mai harmincas férfiaknak. Olyan kevés férfi meri elkötelezni magát.
Mindenki valami nagy dologra vágyik. Néha bejön néha nem. De az idő múlik.
Nőnek lenni jó. Szeretett nőnek lenni még jobb. De én úgy érzem ez mind csak rajtunk múlik.
Könnyű olyan férfit találni aki megkíván. Nem nehéz olyan férfit találni aki szeret is minket. A tökéletes férfit nehéz megtalálni. Leginkább azért mert mi sem vagyunk azok.
Egyszer majd bele kell nézzünk mi is a tükörbe. Az életünk nem hazudik. Nem Hamupipőkék vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése