Ahol én megszülettem nem sok hegy létezik, meg amúgy sem volt a család olyan aki kirándulásra vinné gyerekeit. Egyetlen hely sem létezik az emlékeimben ahol megjelentünk mint a hatan.
A családomban egyedülikként én jártam legalább a suli által szervezett kirándulásokon bentebb Erdélyben.
És hát nem tudok azóta sem leállni. Folyamatos mehetnékem, kiszakadni a megszokott környezetből. És nem vagyok válogatós, jöhet hegy, tenger, város...
És nem azért, mert az állandó helyemen nem érzem jól magam hanem mert késztetésem van mindenfajta új élményre ami többet tesz hozzám. Ahogy kiváncsi vagyok minden jó könyvre és filmre.
Ha idegen tájakon vagyok, szabadabbnak érzem magam a kis korlátok nélkül amit magunk köré emelünk.
Mi budapestiek szerencsések vagyunk, mert jó pár simán túrázható hegy vesz körül minket. Közelsége és könnyűsége sok városlakót vonz hétvégente. Nagyon jó volt látni, hogy plázázás helyett ennyi család, pár, barátok, idősebbek, fiatalabbak kivonulnak a természetbe és kicsit megmozgatják testüket. Mindenki boldogabb ez látszódott is az arcokon.
10 km volt a táv. Simán teljesítettük kutyákkal együtt bár a kis herceg Philipke párszor ölbe kérezkedett, rövid lábai nemigen bírták a tempót. Rambó meg hát oda-vissza volt, előre-hátra futott elemében érezte magát. Neki ez kell. És tényleg hasonlítunk kutyáinkra. Teljesen egyértelmű melyikre hasonlítok :)
Túra után nap végén betértünk egy étterembe enni és inni. Hazafele mindenki csendben volt. Mi is és a kutyák is. Mikor érzed, hogy ez így tökéletes. Fáradtság és jóllakottság, testileg és szellemileg is
Inspirálódásként:
Balea Lake, Transfagarasan mountains, Romania
Sorrento, Italy.
Switzerland
Romania
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése