3-ik hét, 3050 gr, 60.4 kiló

Már csak megszokásból is :D igazából az én súlyom nem igazán fontos. Erre számítottam. Jól saccoltam, hogy a 15-17 kilót fogok hízni és szüléssel le is megy vagy 10 kiló. Tőlem függetlenül ez be is következett. Amire viszont nagyon büszke vagyok és mindenki dícsér az Szonja növekedési súlya. Kedden volt 2 hete, hogy kijöttünk 2420 gr-mal és már felmentünk 3050-re. Kizárólag anyatejjel és mindenféle magzatvitamin nélkül. Csak a szokásost szedem kálcium, magnézium, C vitamin és néha vas. Azért néha, mert a leletemen még a védőnő is csodálkozott, hogy ilyen jó a vasértékem terhesség végén, mert mondta, hogy ilyenkor már nagyon lemerülőben szoktak lenni a kismamák.

Amúgy féltem kicsit mikor kijöttünk mert lelkünkre kötötték, hogy a babának híznia kell, és aki ismer tudja, hogy vegetáriánus étkezést viszünk így sokan azon a véleményen voltak, hogy a kicsi súlya is összefüggött ezzel, holott ezt semmi nem támasztja alá csak a begyöpesedett gondolat, hogy húsevéssel lehet csak élni és jóllakni. Ma voltunk dokinéninél rutin ellenőrzés és minden ok volt. Ennél jobbat nem is hallhat a kismama. A hasfájásra probiotikumos cuccot írt fel, dokinéni szerint sokat fog segíteni. Érdekes magamat megfigyelni, hogy válok napról napra tényleg anyává. Nem gondolom, hogy ez rögtön történik ahogy teherbeesik a nő és akkor sem ahogy megszületik a baba. Napról napra válik részemé ez a kisember. Ahogy figyelem őt, az igényeit, a vérmérsékletét. És az anyaság alakul bennem, fejlődik. Nem vitás mindennél jobban szeretem őt és mindennél jobban szeretném, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Szeretném okosan de szívvel és lélekkel nevelni. Nem hiszek a teljesitményorientált életvitelben valahol félúton állok, hogy szeretném őt terelgetni, támogatni de csak abban amiben ő ki tud teljesedni. Nem barátnője akarok lenni, de nem csak az anyja. Életsegítője, hogy ott legyek minden fontosabb lépésénél. Én túl korán lettem önálló, úgymond hirtelen csöppentem a mélyvízbe és ez visszalépést jelentett az anyukámmal való kapcsolatomban. 

Én döntöttem mindenről 18 éves korom óta úgy hogy az a háttér amit hátra hagytam túl messze volt, hogy támogatást nyújtson. Így elszoktam attól, hogy van szülőm abban az értelemben, hogy néha csak úgy elengedjem magam, a felelősséget hiszen én valakinek a gyereke vagyok. Szeretném, ha Szonja  mindvégig érezze ezt a szoros köteléket. Szeretném, hogy tudatosuljon benne, hibázni emberi dolog és nem kell tökéletesnek lennie, és hogy a kiegyensúlyozottság az egyik legfontosabb része az életformának. Hogy nem kell mindenen stresszelni, ha nem úgy alakul, mert mindig lesz valahogy, hogy senkinek nincs joga  kritizálni vagy kihasználni, hogy jó embernek lenni jó, és megtenni mindent azért, hogy boldogan és egészségesen éljen. Természetesen nem én fogom formálni őt, hiszen ő egy hozott anyag, saját egyéniséggel és vérmérséklettel fog rendelkezni én legfeljebb finomithatom vagy erősíthetem.
Aztán a többi majd alakul.

Összesítés 2017 vége

Sokminden történt legutóbbi bejegyzésem óta, mert tényleg nem sok üres időm volt, hogy dobjak ide egy bejegyzést. 

Kezdem azzal, hogy két héttel korábban megszületett kicsi lányunk Suba Szonja 2017.12.29-én 2510 gr és 47 cm-el. Rendes szülés volt kb. 4 óra alatt meg is volt a drága. A fájdalmat felesleges itt taglalnom legyen elég annyi, hogy örülök, hogy túl vagyok rajta mert ennél nagyobb fájdalom nemigen történt az életemben. És hogy most biztos nem szülnék egyhamar, semmi pénzért. De igen megérte. Olyan kincset kaptunk ami felér mindennel és elhomályosít minden mást. Mint ahogy az is tény, hogy az ember értékrendje, élete egycsapásra megváltozik egy gyerek vállalásával. 

A múlt év eseményei olyan gyorsasággal pörögtek, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Sokszor leírtam: mindent elértem,-ünk amit akartunk. Nem tudom, hogy lesz e valaha ilyen szerencsés évünk.

Ahogy Szonja is tudta, hogy még 2017-ben meg kell születnie így tett egy koronát erre a sikeres évre.

Csak reménykedünk, hogy hasonlóan fog folytatódni, de úgy érzem mi már életünk legnagyobb kincsét megkaptuk. Bár közhelyesen hangzik, de tényleg van akit jobban szerethet az ember saját magánál is. Bár nem könnyű, kezdve a szüléstől, az éjszakázás nehézségei, kitalálni, hogy miért sír, mire van szüksége... de azt hiszem ez édes teher.

A házunk alakulgat. Aznap mikor szülni mentem a festők még nagyban dolgoztak a szobákon. A festékes vödrök és kosz uralta a szobákat. Szegény D-nek kellett 2 nap alatt kitakarítania és összerakni a dolgokat, hogy babafogadóképes legyen a ház. Mert ugye a védőnő is másnap már jött megnézni a körülményeket. Nagyon ügyes volt le a kalappal előtte.

Bár még messze nem vagyunk készen. De már alakulgat. A könyveket csak úgy feldobáltam majd később rendszerezem kicsit őket.