Elsőáldozó

Én nem tudom Tomi mit érzett... nekem oly rég volt, de emlékszem oly emelkedett hangulatban voltam a hosszú, fehér ruha miatt amit végre vasárnap ('87-ben) felvehettem és úgy éreztem egyből királylánnyá váltam. Az, hogy először gyónhattam, először vehettem magamhoz Krisztus testét azt szerintem lényegesen még nem foghatja fel egy 7-8 éves gyermek legfeljebb azt, hogy most valaminek a részesei és hogy ők itt a főszereplők.
Nem tartom már magam igazán hívőnek és templomba is ritkán tévedek be, de tudom ezt követni fogom én is, gyermekem meg lesz keresztelve, bérmálva is... bizonyos dolgok, hagyományok minket közvetítenek, mi magunk vagyunk ezek. És igen, templomban "Isten színe" előtt kell kimondani az IGENT ;)

U.i A templom érdekesmód puritán stílusa nem nyerte el tetszésemet, úgy éreztem magam mint egy református templomban és a kisfiúk zakó helyetti mellénye sem... mintha törpe jobbikosok lettek volna ;)
... de azért aranyosak voltak!
:D

Egri majális

Kezdenek sűrűsödni felettem a dolgok... jó idő, hétvégi ünnepek, ki-rándulások :) és a vizsgáim időpontjai egyre jobban közelednek és én nem tudom mikor, hogyan tanuljak???!!! Ilyenkor érzem, hogy időhiányban szenvedek, hogy túl sok a váciban töltött idő ahhoz, hogy kezdjek is magammal valami mást is vagy lehet csak lendülethiányban szenvedek... nem tudom, de egyszer ezen is túl leszek!
Hétvége: Eger, haverokkal. Valami csuda jó volt, sok-sok grillezett, finom kaja, bor, fürdő, jó társaság, sok nevetés :D Ez kell!!!
Ilyen hétvégék nélkül szegényebb lenne az életünk, úgy érzem én totálisan feltöltődöm, mert ilyenkor olyan jó elmenni a városból és aztán visszajönni mert így lehet értékelni a helyzetünket, az életet, a barátokat, vidéket, fővárost, itt is ott is élményeket gyűjteni... vagyis életünket változatosabbá tenni. Sajnálom azokat akik bár megtehetnék, hogy másképp, de inkább 4 fal között élik le az életük...

Képek