Keresztelő

Nem vagyunk túl vallásosak és templombajárók főleg nem, de hagyománytisztelők mint általában az erdélyiek. A keresztelkedés nekem alapvető. Keresztények vagyunk. Az hogy Szonja majd milyen vallást követ az ő dolga lesz, de mi az alapot megadjuk hozzá. Római katolikus lesz általam. Lehet Dani családja nem annyira örül neki, mert ők meg reformátusok, de úgy voltunk vele a gyerek örökölje az anyja vallását ahogy a nevet meg az apjától. 

Csapongtunk az időpont lefixálásánál, mert a család tagjainak hol emiatt hol meg amiatt nem volt jó. A legfontosabb résztvevőnek, a keresztanya meg munkájából kifolyólag csak minden második hétvége jó amikor nem dolgozik. A júl.15 az mindenkinek jó lett volna kivéve a papnak, mert az akkor megy szabadságra. Újrakezdtük az egészet. Volt már aug. meg szept. tovább már nem akartam kitolni, nem bundában akarom keresztelni a gyereket. No meg ott vannak még Dani pesti kollégái akik évente lejönnek hozzánk és úgy gondoltuk folytatjuk ezt a hagyományt, hogy ide is lejöjjenek. Ez is aug. téma. És jó lenne ha nem ütközne a két csapat. 

A keresztanya volt a megmentő, mert végül megoldotta úgy hogy kiveszi azt a hétvégét júl.22 szabadságnak ami elvileg mindenkinek jó lett volna. Mindig számithatok rá :) Erre a  másik részről benyögik, hogy mégse jó (utólag) mert a Vilike nagymamánál nyaral és akkor nem tudnak eljönni. Mondjuk igazából nem értem miért nem jöhet fel nagymama a gyerekkel együtt, de mindegy ők tudják. Kinyilatkoztattuk, hogy aki akar jönni jön aki meg nem az nem. A pappal már lebeszélve, hamarosan ha kiderül a létszám az étterem is. 

A másik problémám az én ruhám. Szonjának még nincs, de hamarosan felmegyek pestre vele és a keresztanyával körbenézünk. Van egy esküvői ruhám, 2010-ben volt rajtam mikor a polgári esküvőt tartottuk. Azóta sem. Már akkor mondtam, hogy ha lesz gyerekem akkor a keresztelőjére ezt fogom felvenni. Na mármost ez a ruha 34-es méret. Akkoriban 54-55 kiló voltam. Most 59-60 között. 

Rámjön, de eléggé szűk, fenékben és mellben. Mellben annyira, hogy melltartó nélkül is egyedül nem  tudom felhúzni a zipzárt teljesen. Van még egy ruhám amit felvehetnék, legfeljebb az marad, ha nem történik valami csoda :D mert újat nem akarok venni. 4 kiló kb a felesleg és máris megvagyok fogva. Szonja meg nem úgy néz ki, hogy mostanában akarna leszokni a szopizásról, addig meg diéta kilőve! 

Hát meglássuk. Nagyon nagyon szeretném, ha ezt a ruhát feltudnám venni. De nevetséges sem akarok lenni erőltetve azt ami nem megy.

Nyár van akkor nyaralás

Bevagyok sózva :D nekem elég ha valaki csak megemlíti, hogy megy nyaralni és már nem tudom kiverni a fejemből, hogy nekünk is mennünk kell... gyorsan fel az internetre és nézelődni. 

Görögországgal kezdtem, mert az mindig favorit... közel van, gyönyörű és nem is drága. Aztán Olaszország az abszolút favorit... Szardinián kötöttem ki, de aztán gondoltam egyet és Portot is megnéztem. Portugáliában már nagyon régi vágyam eljutni. Még ez is belefér. Aztán megnéztem a temesvári indulásokat. Meglepődve tapasztaltam, hogy olcsóbb bizonyos helyekre, igaz sokkal kisebb a választék. Görögország és Portugália onnan kilőve, akkor legyen Spanyolország Costa Brava, Barcelonához közel. Ez is régi vágy. Egészen jó áron meg lehet úszni, legalábbis nem sokkal olcsóbb mint egy itteni 4 napos wellness hétvége. Ami számomra nevetséges. Nekem pl. semmi kedvem pár kilómétert utazni hogy sznobkodó magyarokkal medencézzek és zabáljak :D ezért nem vagyok hajlandó ennyi pénzt fizetni. Persze mindenki más és mindenki másképp gondolkodik erről. 

Szóval a wizzaires ajánlat Costa Bravara legolcsóbb 260 euró/fő ami repülőt és szállást takar. Szeptember és egy hét. Mivel Szonjával megyünk így már kicsit alaposabban körbe kell nézni szállás terén. A legutóbbi korfui szálláshelyünk pl nem igazán gyerekbarát. Szardinián is a legolcsóbb ajánlatoknál kivolt hangsúlyozva, hogy melegbarát... bennem aztán tényleg nincs homofóbia csak ilyenkor mindig az az érzésem mint a korfui helynél, hogy ezek bulis helyek. Aztán lehet nyugdíjas német meleg párok kedvenc helye. Fene tudja, még soha nem voltam olyan helyen ahol ez kihangsúlyozva volt.

Szóval Costa Brava erősen vonz Barcelona miatt. És most ezen kattogok. Mert ugye nemcsak a pénz, hanem itt vannak a kutyák. Meg a 2 cica már. De ha belegondolok, hogy anyósomék idén is mennek Görögbe, sógornőmék sem hagynak ki egy évet sem nyaralásilag (ők Ciprus) nem tudom mi miért is tennénk. Hiszen egy kávéfőző árából már utazhatnánk, ha arra nem sajnáltuk a pénzt. Az élmények meg fontosak és tudom, hogy jót tenne nekünk. Ez a pénz olyan pikk-pakk elmegy ha lebontja az ember egy évre, de az élmény és az együttlét a kiszakadás az nagyon fontos. 

Szonjával lassan elkezdjük a hozzátáplálást, vagyis elkezdtük csak ő nem partner ebben. Mindent lök ki a szájából. Tápot, pépet semmit nem fogad el csak az anyatejet ciciből. Lehet változni fog hiszen még ebben a korban olyan képlékenyek.
Napjaink nagyjából úgyanúgy zajlanak. Éjjel általában 2xer ébred még szopizni, de most már a kiságyában alszik csak a hajnali etetésnél teszem be magunk közé. 8 és 9 körül megint megébred enni, játszunk kicsit aztán 10 körül visszafektetem. A nappali alvásai 15-60 percesek, sokmindentől függ, de már elég ha visszafektetem kiságyába és bezárom az ajtót, az esetek nagy részében magától elalszik. Este 9 körül van a fürdés és aztán alvás. Nagy ritkán nehezebben alszik el és van egy kis nyűglődés, de ez gondolom a foga miatt van. Kicsit késői a 9 óra neki, de valahogy mindig kitolódik. Én szinte vele alszom el 10 előtt mindenképp és általában 6-kor fent vagyok.
Családunk bővült egy kismacsekkal, tippünk szerint kislány, de nem vagyunk elég szakértőek, meg még elég kicsike. Kint keservesen sírdogált szegényke, vagy kirakták vagy elszökött a családjától és nem talált vissza. Hát nem bírtam persze, kimentem hívtam, szaladt is hálásan. Nagyon soványka volt, rögtön nekikezdett zabálni :D ő egy nagyon barátságos, bújós cica teljesen más személyiség mint Keikó aki természetesen megvan sértődve, kb még annyira sem vesz részt az együttlétekben mint eddig. Kicsit fúj is rá ahogy közelébe megy Gizmó. Rambi meg totál szerelmes, Philipke meg a szokásos, neki mindegy csak hagyja békén mindenki a kajáját. Este kint alszik a kiscica, mert nem akarok neki is portást játszani elég néha Keikónál, hogy egy éjszakát sem hagyna ki, hogy ne zaklasson fel. Mindig eldöntöm, hogy nem engedem be éjszaka, de aztán megsajnálom :( pedig van hogy csak azért jön be, hogy wc-zen... néha tényleg kibírhatatlan a természete. De imádom. Zajlik az élet.
 Már 5 gyerekünk van :D

Mindennapok

Lassan fél éves a pici lányom, hihetetlen. Sokat változik, van hogy persze rossz irányban, pl.  akaratát erősen hisztivel párosítja :D Philipkénél észrevettem pl. hogy berögzült dolgai vannak amelyeket persze mi kezdtünk el és ő gyorsan figyelmeztet, ha kimaradás van...pl. reggeli, vacsi után suspi is kell legyen vagyis jutalomfalat. Nekik az a desszert. És nem lehet kihagyni egy alkalmat sem, mert ő odaáll és követeli. Na már most így van Szonja is, este Dani szokta szórakoztatni amíg én vacsorát készítek vagy tálalok és úgy hogy sétál vele a lakásban és mutogatja neki a dolgokat pl. könyvek, képek... és nem maradhat ki egy este sem ez a rituálé. Mert hiszti van. Egyik percben krokodillkönnyek, másik percben már nagy vigyor. És fogalmam sincs, hogy hogy lehet egy ilyen pici babát regulázni, mert én próbálom pl hangosabban és erősebb hanglejtésben rászólni, mikor már nagyon túltolja a dolgokat. Mikor nem lehet bepelenkázni, mert nem áll le egy pillanatra sem... ilyenkor rám néz, néz néz addig míg meg nem látja rajtam az enyhülés jeleit általában a mosolyt. És akkor vigyorog. Hihetetlen, hogy ilyen piciként is milyen nagy manipulátorok. Nem tudom pontosan mikor kezdődik az autizmus, de az biztos, hogy Szonja semmilyen pici mértékben nem szenved benne. Hihetetlenül igényli a kontaktot. Minden téren. Folyamatosan figyel és reagál. Már nemcsak vigyorog reggel mikor meglát minket, hanem már kis kezeivel tapogat, simogat. Sajnos már elkezdődött nála az idegenektől való tartás... csak nálam és Daninál érzi magát biztonságban. Hiába akarják a vendégek ölbe venni.

Az éber alvása megmaradt, ezt tőlem örökölte, hirtelen vérmérséklet jellemzi, türelmetlen... ez pl. mindkettőnkre jellemző. Szóval nem egy passzív lelkületű emberke. Amúgy meg imádnivaló. Édes, okos baba és mindennél de mindennél jobban imádom. Persze vannak nehezebb napok, mikor nem találom önmagam. Nehéz néha a hétköznap, felnőtt ember társasága nélkül. Dani is fáradt és kimerült mire hazajön és én ezt értem is. A munkahelyi dolgok nem zárulnak le azzal, hogy elhagyod az épületet. Volt egy pár nehéz napunk (felújitás körül) van mikor nagyon magányosnak érzem magam, de valahogy mindig továbblendülünk. Már biztos írtam, hogy nálunk a 7-ik év mindig változást hoz és pozitívat, az 5-ik évfordulóknál viszont mindig van egy lejtés. Természetesen egy gyerek születése felkavarja a dolgokat. Hormonálisan, érzelmileg és a mindennapokat is úgy általában. Anyaként nem tudok leállni., nekem Ő a legfontosabb. Természetesen próbálok nem ösztönösen reagálni dolgokra, de néha ez nagyon nehéz. Amúgy meg igazából jól vagyunk. A házunk alakulását mindenki nagyon dicséri és mi is elégedettek vagyunk bár most megint megtorpantunk. Annyit hezitáltunk a burkolat vásárlással, hogy a szakinak hirtelen lett egy másik burkolása így a miénk átcsúszik júliusra. Igazából mindegy, legalább így felszabadult pár hétvégénk. Kezdjük felfedezni a környéket. Ópusztaszeri emlékpark egy köpésre van, majdnem akkor jártunk ott mint mikor a maci akit elkaptak Sándorfalván... elképesztő hely. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a fajta turizmus, a Feszty körkép meg monumentális. 

Most hétvégén a szokásosan alakult: szombat vásárlás, kertészkedés, főzés, vasárnap meg kirándulás. 

Imádom a füvészkerteket, Pesten is nagyon tetszett. Az itteni nekem nagyobbnak tűnt és változatosabbnak. A környéken lévő házak meg szintén megérnek egy misét. Gyúrni kellene arra a lottónyereményre :D 

Szeged tényleg pezseg, ilyen pici gyerekkel ezt még nem nagyon tudjuk kihasználni, mert ugye az etetésel, az alvási idő mind nagyon rögzültek már. Legalábbis én nagyon igyekeztem egy következetes napi rendet kialakítani. De nagyon rajta vagyok, hogy a felszabadult hétvégéken kimozduljunk.

Meglepetés ért valamelyik nap, gimis osztálytársam írt, hogy ő is lent él Szegeden már több mint egy éve és fussunk össze... :D kicsi a világ

próbálgattam

nagyon feltöltő ennyi zöldet látni

Beruházások, amelyek nem létfontosságuak

Még tavaly vettük meg a klímákat itthonra... egy kültérit és kettő beltérit. Én igazából nem voltam mellette, mert a ház jó vastag szigeteléssel rendelkezik és az ablakokon ráadásul redőnyökkel, de Dani ragaszkodott hozzá. Mivel tényleg eléggé melegek mostanában a nyarak és eléggé ront az életminőségen mikor a meleg miatt aludni sem tud az ember vagy csak úgy ha tárva-nyitva minden mint legutóbb Pesterzsébeten ami tegyük hozzá nem volt szerencsés, de másképp kibírhatatlan volt. Főleg a tavalyi év terhesen. Én eléggé jól bírom a meleget, de tavalyi év kínszenvedés volt, alig aludtam. 

Meg nem akarok egész nap lehúzott redőnyökkel lenni. A virágoknak sem tenne jót.

Szóval jó drágán beszereztük (Toshiba), és most nemrég fel is lett téve. Eddig nem volt miért használjuk, mert éjszaka eléggé lehűlt a ház és a gyerekkel mi szinte fáztunk rövidben. De már kezd este sem lehűlni a levegő így már érezhető a nyár. 

Elég otromba kinézetű egy szobában, de az tény, hogy nagyon praktikus. Inverter így a fűtés is megoldott átmeneti hűvősebb napokon. Irtó gyorsan hűt és fűt. Nem mellesleg szagtalanít is. Nekünk akiknek a kutyák bent élnek ez azért jól jön. Hiába élek velük régóta, de azért néha erősen megérzem azt a kutyaszagot. Szóval végül is nem bánom. Nem mellesleg a ház értékét is növeli, nem mintha fél év után költözési gondolataink lennének. 

A másik a kávéfőző.  

DeLonghi helyett


Jura

A tavaly vett használt DeLonghi bedöglött, mert valami megakadt benne és eltört. Motorikusan működik csak használhatatlan ezáltal. Javítása meg túl drága, hogy megérje. Végül is nem egy mai darab. Osztottunk, szoroztunk így arra jutottunk veszünk egy másikat.

Kotyogóssal is el lehet élni, de az a baj, hogy ha az ember megszokott egy színvonalat nehéz lejjébb adni. Irtó macerás egy kotyógossal, totál kómásan kávét főzni. Főleg, hogy én 6-kor kelek általában. 

Nem beszélve, ha vendégek érkeznek. Mikor 10 munkás volt itt, eléggé bosszantó tudott lenni a kávéfőzés, mert mire a 2-ik adag lefőtt az első már kihűlt. 

Amiért külön posztot szenteltem ennek az az, hogy ez olyan mint az utazás az életünkben. Nem szükséges, a megszokott kis környezetben is le lehet élni egy életet simán. De aki utazik kiegyensúlyozottabb, élményekkel teli. Könnyebben veszi a hétköznapok monotonitását. 

Igaz nem kevés pénz még ide belföldre sem utazni, de az ember nem robot, lelke van és igényei. Na most nekem ilyen a légkondi és az automata kávéfőző. Nem létszükségletem, de örömet ad és kényelmet. Egy pici pluszt. Így voltam a mosogatógéppel. Nem tudtam, hogy szükségem van rá, hiszen van két kezem. De így gyerek mellett nagy áldás. Szóval bizonyos dolgok igenis javítanak az életminőségen amire érdemes áldozni.