Lassan fél éves a pici lányom, hihetetlen. Sokat változik, van hogy persze rossz irányban, pl. akaratát erősen hisztivel párosítja :D Philipkénél észrevettem pl. hogy berögzült dolgai vannak amelyeket persze mi kezdtünk el és ő gyorsan figyelmeztet, ha kimaradás van...pl. reggeli, vacsi után suspi is kell legyen vagyis jutalomfalat. Nekik az a desszert. És nem lehet kihagyni egy alkalmat sem, mert ő odaáll és követeli. Na már most így van Szonja is, este Dani szokta szórakoztatni amíg én vacsorát készítek vagy tálalok és úgy hogy sétál vele a lakásban és mutogatja neki a dolgokat pl. könyvek, képek... és nem maradhat ki egy este sem ez a rituálé. Mert hiszti van. Egyik percben krokodillkönnyek, másik percben már nagy vigyor. És fogalmam sincs, hogy hogy lehet egy ilyen pici babát regulázni, mert én próbálom pl hangosabban és erősebb hanglejtésben rászólni, mikor már nagyon túltolja a dolgokat. Mikor nem lehet bepelenkázni, mert nem áll le egy pillanatra sem... ilyenkor rám néz, néz néz addig míg meg nem látja rajtam az enyhülés jeleit általában a mosolyt. És akkor vigyorog. Hihetetlen, hogy ilyen piciként is milyen nagy manipulátorok. Nem tudom pontosan mikor kezdődik az autizmus, de az biztos, hogy Szonja semmilyen pici mértékben nem szenved benne. Hihetetlenül igényli a kontaktot. Minden téren. Folyamatosan figyel és reagál. Már nemcsak vigyorog reggel mikor meglát minket, hanem már kis kezeivel tapogat, simogat. Sajnos már elkezdődött nála az idegenektől való tartás... csak nálam és Daninál érzi magát biztonságban. Hiába akarják a vendégek ölbe venni.
Az éber alvása megmaradt, ezt tőlem örökölte, hirtelen vérmérséklet jellemzi, türelmetlen... ez pl. mindkettőnkre jellemző. Szóval nem egy passzív lelkületű emberke. Amúgy meg imádnivaló. Édes, okos baba és mindennél de mindennél jobban imádom. Persze vannak nehezebb napok, mikor nem találom önmagam. Nehéz néha a hétköznap, felnőtt ember társasága nélkül. Dani is fáradt és kimerült mire hazajön és én ezt értem is. A munkahelyi dolgok nem zárulnak le azzal, hogy elhagyod az épületet. Volt egy pár nehéz napunk (felújitás körül) van mikor nagyon magányosnak érzem magam, de valahogy mindig továbblendülünk. Már biztos írtam, hogy nálunk a 7-ik év mindig változást hoz és pozitívat, az 5-ik évfordulóknál viszont mindig van egy lejtés. Természetesen egy gyerek születése felkavarja a dolgokat. Hormonálisan, érzelmileg és a mindennapokat is úgy általában. Anyaként nem tudok leállni., nekem Ő a legfontosabb. Természetesen próbálok nem ösztönösen reagálni dolgokra, de néha ez nagyon nehéz. Amúgy meg igazából jól vagyunk. A házunk alakulását mindenki nagyon dicséri és mi is elégedettek vagyunk bár most megint megtorpantunk. Annyit hezitáltunk a burkolat vásárlással, hogy a szakinak hirtelen lett egy másik burkolása így a miénk átcsúszik júliusra. Igazából mindegy, legalább így felszabadult pár hétvégénk. Kezdjük felfedezni a környéket. Ópusztaszeri emlékpark egy köpésre van, majdnem akkor jártunk ott mint mikor a maci akit elkaptak Sándorfalván... elképesztő hely. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a fajta turizmus, a Feszty körkép meg monumentális.
Most hétvégén a szokásosan alakult: szombat vásárlás, kertészkedés, főzés, vasárnap meg kirándulás.
Imádom a füvészkerteket, Pesten is nagyon tetszett. Az itteni nekem nagyobbnak tűnt és változatosabbnak. A környéken lévő házak meg szintén megérnek egy misét. Gyúrni kellene arra a lottónyereményre :D
Szeged tényleg pezseg, ilyen pici gyerekkel ezt még nem nagyon tudjuk kihasználni, mert ugye az etetésel, az alvási idő mind nagyon rögzültek már. Legalábbis én nagyon igyekeztem egy következetes napi rendet kialakítani. De nagyon rajta vagyok, hogy a felszabadult hétvégéken kimozduljunk.
Meglepetés ért valamelyik nap, gimis osztálytársam írt, hogy ő is lent él Szegeden már több mint egy éve és fussunk össze... :D kicsi a világ
próbálgattam
nagyon feltöltő ennyi zöldet látni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése