Január nem a kedvenc hónapom

Nagyon nem.

Túlvagyok az e félévi vizsgákon. Mindig a rossz stratégiát választom tanulás terén, utolsó alkalommal akarom megmászni a hegyet, ami néha nem is olyan kicsi és a siker annál kevésbé garantált ha sűrítem őket.

Az már bevésődött a fejembe hogy ha megjelensz az már fél siker, és a tanárok sem esznek meg ha esetleg nem vagy annyira felkészült.

És így közel a negyvenhez arra is rájövök, hogy én vagyok önmagam legnagyobb ellensége. Végül is holtáig tanul az ember. Bár utálom ezt az időszakot, de a tanulás jó,  a látókör ha akarod ha nem tágul, csak az oktatás milyenségével van bajom. Nem a minőség hanem inkább a mennyiség és időhiány. Az olyan rossz típusú diák mint én, és szerintem a levelező diákok nagyobb része csak túl akar ezen lenni, úgy hogy bár lehetőség megvan egy mélyebb tudásszintre, de az idő szűkössége nem engedi.

Szóval a meglátásom az, hogy kipipáljuk a dolgokat. Sorrend egyénileg változó.

Érettségi pipa. 

Főiskola pipa

Kapcsolat, házasság pipa. 

Lakás pipa. 

Gyerek pipa. 

Válás pipa, jó esetben nem :)

Betegség leküzdése pipa vagy nem... 

Halál pipa.

És ennyi. Az emberek legnagyobb részének csak pipákból áll az élete. A kérdés csak az mennyire jól vagy alul pipál. És ha nincs meg valamelyik pipa, életünk minősége mások és önmagunk szemében kritikán aluli. 

Megfelelni. Magunknak, másoknak... itt is egyénileg változó.

Sokszor küzdök magammal. Az elvágyódásommal. Próbálok én megfelelni, de nem tudom  folyamatosan elnyomni azt a kis zörejt. És nem tudom megfejteni. Mert nem konkrét.  

Kiolvastam Kepes András Világkép c. könyvét. Kicsit felületesnek tartottam mármint az ő világképe nagyon is összetett és mély csak az átadás nem stimmelt nekem. Van akinek ez mát túl sok és van akinek meg kevés. Ugrált. Sőt kontinenseken átfutott. A lényeg persze átjön, hogy mennyire mások vagyunk, másképp élünk, hagyományok, modernizálás előnye és hátránya... de a könyv mondanivalója a Világfalu c sorozatával egészül ki. Vagyis sztem csak a leírt változata a könyv. 

A könyv elolvasása után is megmaradnak a kérdések.  Bár lehet ez is pozítivum. 

És szimpatikus. Ő nagyon az. Az ilyen ember számomra egy kincsesbánya :D Tökéletlenségében tökéletes. Őszinte. 

2017 első napja

Nyúl szívemmel nem írtam tegnap. Türelmetlen vagyok az év utolsó napjaival. Most is már nagyon vártam a végét. 

Úgy érzem semmilyen értelemben nem léptem előre. Mintha körbe-körbe úsztam volna úgy hogy néha felvillan a part lehetősége, de én még kapálózok mintha nem hinném, hogy létezik az a part. Talán azt várom 2017-től, hogy végre tisztábban lássak, tisztábban lássam, hogy hol a helyem.

Annyi önsegítő könyv papol erről, hogy ha valami már nem teljes nem is nagyon lesz az. A dolgoknak van egy menete van egy kezdete... és van egy kifejlődés meg van egy vége. Amit sokszor túhúzzunk, túlnyomjuk. Isteni sugallat vagy mit tudom én egy guru kellene, hogy kilökjön, ne túl korán és ne túl későn. Amikor eljön a pillanat. Ha bizonyos idő letelik az ember életéből és visszagondol olyan kevésnek tűnik az az idő mikor igazán de tényleg igazán boldog. Persze mindenki másképp csinálja és másképp boldog. Bár azt hiszem a dolgok egyformán jellemzőek minden élőlényre. Kell egy ember, egy hely, egy ölelés, egy szó mikor tudod minden így ok ahogy van. Mindig azt kellene éreznünk, hogy ott járunk. Az OK körül.